Rejtélyes méhpusztulás a napraforgótáblákban - Méhek nélkül nincs sikeres mezőgazdaság

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Valkó, 2018/12/20

Bross Péter,
elnök

Magyarországon közel 20 ezer méhész dolgozik, ők összesen mintegy 1,2 millió méhcsaládot tartanak. Tavasszal, a napraforgó virágzása idején a magyar méhcsaládok fele súlyos károsodást szenvedett. A méhcsaládok az összes virágport, nektárt, vizet hordó, ún. kijáró méhüket elvesztették. Ezeket a tönkrement családokat nagyon nehéz lesz regenerálniuk a méhészeknek. A Dunántúli megyékben kevésbé, de az alföldi, Duna–Tisza közi megyékben több mint a méhészek felét érinti ez a probléma.

– Kérem, foglalja össze, amit eddig tudni lehet az ügyről!

– Az idén az akácszezon nem volt rossz. Átlagos, jó termést hozott, még akkor is, ha kicsit korán indult a virágzás. A körülményekhez képest elég akácmézet gyűjtöttek a méhek. A nyári legelők időszaka átlagos vagy az elvárásoknál valamivel rosszabb eredménnyel zárult, de komoly gondokról ekkor sem számoltak be a hazai méhészek.
A többi növényhez hasonlóan a napraforgó is korábban kezdett virágozni. Sőt, június közepi kezdéssel minden idők legkorábbi napraforgó-virágzásának lehettünk szemtanúi. Ahogy a méhészek elvándoroltak a napraforgóra, 2–3 nappal később máris beérkeztek az első jelzések a méhpusztulásokról.

Egy tipikus mérgezés esetén a méhek a kaptártól egy méternél nem távolabb, kinyújtott szipókával, tömegesen pusztulnak el. Az ehhez hasonló esetekben általánosságban elmondható, hogy nagy valószínűséggel a környékbeli gazda nem megfelelően alkalmazta a növényvédelmi technológiákat, ezért a környék méheit megmérgezte. Ám ebben az esetben a méhészek előzmény nélkül, váratlanul azt vették észre, hogy kiürültek a kaptárak. A hullákat pedig a napraforgótáblákban lehetett csak fellelni. Ráadásul ilyen esetekről az ország minden területéről érkeztek bejelentések. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy volt olyan terület, ahol egyetlen méhecske sem pusztult el, ugyanakkor máshol már a regenerálásra sincs lehetőség, akkorák a veszteségek. Becsléseink szerint több ezer méhészet érintett az ügyben. Ráadásul jogszabály azt mondja, méhmérgezés gyanújával akkor indítható vizsgálat, ha a kaptár környékén megtalálhatók a méhhullák, és abból megfelelő mennyiség összegyűjthető a laborvizsgálathoz szükséges mintavételhez. Ebben az esetben azonban méhhullák kint a földeken, a növények tövében hevertek, szerteszét, mintavételezésre alkalmatlan állapotban.
Ezért fordultunk – az Országos Magyar Méhészeti Egyesület – az Agrárminisztériumhoz és a NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóságához. Azonnal reagáltak és minden lehetséges segítséget megadtak. A növények elemzése is folyamatban van, elsősorban napraforgókból, de a címerét kibontó kukoricákból is kerültek minták a laboratóriumokba, ugyanis a kukoricát is járják a méhek virágporért. A laborvizsgálatok eredményeit még nem tudjuk. Természetesen vannak feltételezések, találgatások, amelyek mentén a vizsgálatok is haladnak.

– Melyek ezek?

– Az egyik teória szerint a sok jogszabályban engedélyezett, méhbarát vegyszer elegye okozta a méhpusztulást. Fontos leszögezni, hogy nem a gazdák szakszerűtlen vagy jogszabályellenes növényvédőszer-alkalmazása állhat a háttérben. Ezt azért fontos elmondani, mert sajnos tapasztaltuk, hogy sok esetben a méhészek nem jelentik a méhpusztulást, mert jóban vannak a növénytermesztő gazdával, és nem szeretnék, ha ez a jó munkakapcsolat megromlana. A napraforgó is idegen beporzású növény, azaz bizonyított, hogy ha a méhek az adott tányér termőjét idegen virágporral porozzák be, emelkedik a mag olajtartalma.
A NÉBIH-nek négy laboratóriuma van az országban, és az agrárminiszter utasítására a velencei labor vizsgálja a méhpusztulás okait. Nyár végéig alig kaptunk eredményt, ami eddig kiderült, hogy a napraforgó tányérjából nem tudtak semmilyen vegyszert kimutatni.
Sajnos a tankkeverékeket, amikor is a gazda egyszerre több készítményt összekeverve használ, az engedélyeztetési eljárásoknál nem vizsgálják. Csupán az egyes készítményeket ellenőrzik, de azok egymásra gyakorolt hatását nem. A másik probléma, hogy a mezőgazdasági növényvédelem áttért a gyorsan lebomló kontakt készítményekről a lassan lebomló, sokkal alacsonyabb LD 50-es értékkel bíró, felszívódó szerekre. Utóbbiak környezetre gyakorolt hatását sokkal nehezebb vizsgálni.

– Mit jelent az LD 50-es jelzés?

– A növényvédelemben használják, és azt jelzi, hogy minél alacsonyabb a letális dózis, az LD 50-je egy készítménynek, egy hatóanyagnak, az annál veszélyesebb mind a felhasználóra, mind a környezetre (mert mérgezőbb), miközben a hatás annál elnyúlóbb (krónikus hatás). Magyarul, a hatás nem azonnali. A ma használt készítmények 6–7 ezerszer mérgezőbbek, mint például a rossz emlékű és betiltott DDT volt. Mivel ezek a hatóanyagok nagyon nehezen bomlanak le (ez igazolt tény), összegző hatásuk révén egy új készítmény hatóanyagával reakcióba léphetnek. A magyar méhészek számára a nagyüzemi mezőgazdaságban tapasztalható környezetszennyezés nagy veszélyt jelent, hiszen óriási területekről van szó: 600 ezer hektár napraforgó, 300 ezer hektár repce, és 100–200 ezer hektár olyan méhvonzó kultúráról, mint például az olajretek és a mustár. És akkor még nem említettük a több mint egy millió hektáron termesztett kukoricát, amelyet a virágporáért szintén járják a méhek. A kukoricát viszont rovarölővel kezelik. Nem lenne jó, ha a magyar méhészet is odáig jutna, mint az USA-é vagy Franciaországé. Franciaország 30 évvel ezelőtt évi 40 ezer tonna mézet termelt, az elmúlt öt évben ez lecsökkent 10 ezer tonnára. Az Államoknak 150 ezer tonna termése volt, most 70 ezer tonna körül termel. A 10 milliós méhcsaládszám 3 és fél millióra csökkent. Az említett országokban a nagyüzemi mezőgazdaság gyakorlatilag tönkretette a méhészeteket. S ez még nem minden. Ugyanez történik az egyéb megporzó rovarokkal. Azok ugyanígy elpusztulnak. Hogy nem omlik össze Magyarországon a méhészet, az csak a méhészeken múlik. Azon, hogy a méhész meddig hajlandó finanszírozni azt a plusz kiadást, amit a méhveszteségek okoznak.

– Mekkora a kár?

– Nehéz számszerűsíteni, mert valójában nem konkrét méhpusztulásról van szó, hanem arról, hogy a méhcsalád termelőképtelenné válik. Az egyedszámában megcsappant család nem hord mézet. Van egy terméskiesésből adódó kárunk, és van egy termelésieszköz-visszaállítási költségünk, ami a méhcsaládok termelőképessé válásának a költsége. De hogyan számszerűsíthető a környezetkárosítás, amikor a méhekkel egy időben az egyéb beporzók is elpusztulnak! Szóval bajban vagyunk, ráadásul ehhez jönnek még a nyomott mézárak, hiszen a méz világpiaca nincs tekintettel egy kis országra, hiába vagyunk méz „nagyhatalom.

– Ha kiderül, hogy mégis ez az összhatás okozza pusztulást, akkor mit lehet tenni?

– A kormányzat egyértelműen velünk van, fokozott figyelemmel kíséri az erőfeszítéseinket, a maga lehetőségein belül segít. Le kell ülnünk a kormányzat, növényvédőszer-gyártók, az importálók képviselőivel. Van egy protokollja az engedélyezési eljárásoknak, és ha az rossz, és ezen átmegy egy olyan készítmény, ami irtja a természetet, akkor baj van. Az alapokban van a hiba. Csak figyelnünk kell a világnak azon területeit, ahol már évtizedekkel régebb óta használják a nálunk is leggyakrabban felhasznált készítményeket. Nem véletlen például, hogy az amerikai farmerek Kaliforniában a mandulára vándorló méhészeknek 200 dollárt fizetnek méhcsaládonként. Az intenzív mezőgazdaság, amit sokan tévesen fenntarthatónak neveznek, egyszerűen „felfalja” a méheket. Annak ellenére történik mindez, hogy mindenki tudja: méhek nélkül sehol a világon, így nálunk sem lesz alma, nem lesz málna, és még sorolhatnánk.

– Mi a helyzet a mézhamisítással?

– Mint civil szervezetnek lehetőségünk van az áruházláncok boltjaiból véletlenszerűen mézet levenni. Élünk is ezzel, közjegyző jelenlétében egy évben egyszer a mézeket ellenőrizzük a boltokban. Senki nem tudja, mikor és honnan. Ezeket elküldjük laborba, onnan hivatalos jegyzőkönyvet kapunk, és ennek az eredményeit mindig megosztjuk a hatósággal. Tehát Magyarországon különleges termék a méz: gyakorlatilag egy civil szervezet által szűrt, ellenőrzött és hatósági kontroll alatt lévő termék. Ezért nincs hamis méz Magyarországon.

– Hogyan oszlik meg a belső piacra és a kivitelre történő termelés?

– Magyarországon kevesebb mint 10 ezer tonna méz fogy el, de mi 30 ezret termelünk. Tehát 20 ezer tonnát el kell adnunk a határainkon túl. S amelyik piacon eladjuk ezt a 20 ezer tonnát, az az EU piaca. Az EU a világ legnagyobb mézfelvevő piaca, évente durván félmillió tonna mézet fogyaszt. Ennek a felét állítják elő az uniós méhészek, a másik fele importból származik. Mi a 20 ezer tonnánkkal az importmézek piaci versengésében veszünk részt, ahol sajnos nem egyformák a feltételek. Ezt igazolták az EU illetékes főigazgatóságának vizsgálatai is, amely rávilágított, hogy az import mézek 30%-a hamis. Ezért is fontos, hogy nőjön idehaza mézfogyasztás, nekünk, magyar méhészeknek se kelljen a kétes eredetű mézekkel versenyeznünk.

– Mennyi most a hazai mézfogyasztás?

– Egy kilogramm alatt van, 80 deka körüli. Az uniós átlag 1 kiló fölött van. A nagy mézfogyasztó nemzetek tagjai 2 kilót esznek. Ha mi is megennénk ennyit, itthon elfogyna a méz. A hazai mézfogyasztásra az a jellemző, hogy aki eszik mézet, az nem egy kilót fogyaszt, hanem ennek a többszörösét. Ebből következik, hogy sok millió magyar soha nem eszik ebből a finomságból. Kissé sarkítva: egy millióan megeszik a tíz kilót fejenként, kilenc millióan pedig nem nyúlnak a mézhez.
Magyarországon 20 ezren tartanak méheket. A legnagyobb méhészet tízezer családot tart, de már több ezer család fölötti méhészet is létezik. A rendszerváltás óta megsokszorozódott azok száma, akik főállásban méhészkednek. Az egyetlen ágazat, amelynek megduplázódott az állatállománya a rendszerváltás óta. Jelenleg azonban a világpiacon olyan olcsón lehet méznek nevezett terméket kapni, hogy ezzel a magyar méhészek nem tudják tartani a versenyt.

– Támogatások?

– Magyarországon 2004 óta a magyar méhészek rendelkezésére áll egy 1,5 milliárd forintos közvetett támogatási keret. Ennek a felét a magyar állam, a felét az unió fizeti. Az EU-ban egyébként nincs közvetlen támogatása a méhészeknek. Közvetett viszont igen. Az összes KAP-támogatás ezrelékét kapják csak a méhészek. Ez pénzben kifejezve 36 millió euró. Az EU-ban mintegy 600 ezren méhészkednek, és 12 millió méhcsaládot tartanak számon. A 36 millió eurót a méhcsaládszám alapján osztják szét a tagországok között, de csak akkor juthat hozzá a forráshoz az adott tagország, ha az összeg másik felét hozzáteszi, így alakul ki a teljes támogatási keret. A magyar méhészek, hála annak, hogy jó kapcsolatban vagyunk a kormányzattal, sokféle, és ami a lényeg, a méhészek igénye szerinti támogatást kapnak. Például telente részt vehetnek ismeretterjesztésen, ahová a belépés ingyenes, és így szakmai tudásukat növelhetik. Most a napokban készült el a 13. kötete annak a kiadványunknak, amelyben több ország idegen nyelvű szakfolyóirataiból fordított méhegészségüggyel kapcsolatos cikkeket teszünk közzé, amelyhez térítésmentesen juthatnak hozzá a méhészek. Megyénként van egy méhészeti szaktanácsadónk, tehát bármi problémája van valakinek, olyan szakemberhez fordulhat, akit ebből a pénzből fizetünk meg. Vannak termelési kiadásokat csökkentő támogatások is. Például a méhanyát illik egy-két évente lecserélni a méhcsaládban, ennek költségét csökkenthetik a méhészek. A méhtakarmány és az engedélyezett gyógyszerek árából is vissza lehet igényelni, de ha a méhész eszközt vesz, mézkinyeréshez pörgetőt, fedelezőgépet, mézletöltő tartályt, ehhez is kaphat támogatást.

– Mi a helyzet 2018-ban?

– Az Unióban a címkézési szabályok megengedik azt, hogy a méznek ne a konkrét eredetét tüntessék fel. Ha kettő vagy kettőnél több országból származó mézet kever össze a kiszerelő, elég annyit jelezni, hogy az EU-ból vagy azon kívülről származik. A probléma nagyságát jól érzékelteti, hogy az EU 150 ezer tonnás mézimportjának kétharmada Kínából származik. Ha a francia és német fogyasztó tudatában lenne annak, hogy az általa vásárolt méz kétharmada kínai, és csak töredék benne például a jó minőségű magyar, akkor nem biztos, hogy olcsósága ellenére azt választanák.
Az Európai Parlament nemrégiben fogadta el a jelentős szigorításokat javasló, úgynevezett mézjelentést, amelyet Erdős Norbert EP-képviselő készített elő. A jelentés egyik legfontosabb eredménye, hogy a mézesüvegeken kötelezővé tennék a származás jelölését. Ezenfelül a méhészágazat támogatására biztosított összeget is emelni szeretnék: a mostani évi 36 millióról 50 millió euróra.

A két évvel ezelőtti méhész és kormányzati együttműködés eredményeképpen a magyar polcokon csak magyar és természetes eredetű mézek vannak. Az EP-ben elfogadott jelentést követően várhatóan másfél év múlva születhetnek új jogszabályok.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai