„Szerintem egy ilyen pályázat nagy előnye az ismeretterjesztés.” - interjú Dancsecz Balázzsal

Kategória: Agrártámogatások | 2018/12/18

Jelenleg hol dolgozik, és milyen pozíciót tölt be munkahelyén?

2000 óta foglalkozom munkavédelemmel. Biztonságtechnikai mérnök és munkavédelmi szakmérnök végzettségem van, melyet 2003-ban szereztem. 2000-ben a Munkavédelmi Kutatóintézetben helyezkedtem el tudományos munkatársként. Ez egy állami intézmény volt, és ott kerültem közelebbi kapcsolatba a munkavédelemmel. 2007-ig működött, aztán sajnos megszűntették. Ezt követően néhány kollegával alapítottunk egy munkavédelemmel foglalkozó vállalkozást, ez lett a Munkavédelmi Kutató és Tanácsadó Kft. Azóta pedig itt dolgozom, jelenleg ügyvezetőként.

Az állami intézményt hogyan szűntették meg? Teljesen vagy áthelyezték?

Teljesen megszűntették. Ez egy nagy múltú kutatóintézet volt, ahol sok jó szakember dolgozott. Valóban az egyik legnagyobb kutatóintézet volt Magyarországon. Még a ’50-as években alapították, a rendszerváltás után pedig közalapítványi formában működő állami intézmény volt. Az állam nem adott dotációt a működéséhez, elvárta az önfenntartást. 2007-ben született egy döntés, miszerint minden közalapítványt megszűntetnek. Tehát nem a MTKI-vel volt a baj, hanem egyszerűen a közalapítványi formával, mondták, hogy ezekre nincsen szükség. Mindenféle jogutód nélkül szüntették meg, mi pedig elvesztettük a munkahelyünket. Három kollegámmal úgy határoztunk, hogy folytatjuk, az ott végzett tevékenységet visszük tovább, mert kár lenne elveszíteni az addig megszerzett tudást és tapasztalatot.

A kutatóintézet egyik legfőbb tevékenysége a kockázatértékelés volt, ez akkor jött be Magyarországra, akkor került be a jogszabályi követelmények közé, hogy minden munkáltatónak kockázat értékelnie kell. Mi elsősorban ezzel foglalkoztunk, és volt is rá igény. Azóta is kötelező a kockázatértékelés a munkáltatók részére, elsősorban ebben segítünk a mai napig.

Miért kezdte el ez a téma érdekelni? Mi volt az a pont az életében, ami ebbe az irányba terelte?

Én azt gondolom, hogy az élet hozta így, nem volt semmi olyan meghatározó élmény (akár saját vagy a környezetemben lévő baleset), ami efelé terelt volna.

A végzettségem biztonságtechnikai mérnök, melyet a Bánki Donát Műszaki Főiskolán szereztem, ez a végzettség a munka-, személy- és vagyonvédelem hármasára épül. Ezek közül választottam én a munkavédelmet, mert ez érdekelt a legjobban. Lehet emberekkel foglalkozni, nem egy teljesen hétköznapi szakma, de úgy gondolom, hogy inkább a szakma választott ki, és amikor végeztem a biztonságtechnikai mérnök szakkal 2000-ben, akkor a MTKI-től kaptam egy remek állásajánlatot.

Van-e esetleg konkrét munkavédelmi tapasztalata, személyes élménye, esetpéldája a projekt által érintett ágazatban?

Egy Agráripari céggel kapcsolatos történet jut eszembe, akik állateledel feldolgozással foglalkozó gyárat működtettek. Ennél a cégnél az alkatrésztisztítás rákkeltő anyaggal történt, egy zárt kezelő fülkében. Ebbe a lezárt fülkébe kellett a tisztítást végző dolgozónak benyúlni és az arra alkalmas kesztyűben a tisztítást elvégezni. Maga a rákkeltő tisztítóanyag egy csövön át távozott a fülkéből, mely így egy külső, mobil elszívó gépbe került. Ennek a gépnek a szűrőjét viszont nem cserélték már évek óta.
Amikor a kockázatértékelésnél ezt vizsgáltuk, akkor derült ki, hogy tulajdonképpen az aktív szénszűrőt, aminek meg kellett volna szűrnie ezt a rákkeltő anyagot, már nem látta el a feladatát. Azt a levegőt, amit elszívott, egy az egyben nyomta vissza a munkatérbe. Nem is gondolták, hogy ezt cserélni kellene, pedig a munkatér levegőjében lehetett érezni a rákeltő anyag szagát. Ez nagyjából 2 évvel ezelőtt történt. Kockázatértékelését egyébként 3 évente kell elvégezni, így ha jövőre visszamegyünk, meg tudjuk állapítani, hogy történt-e előrelépés. De egész biztos vagyok benne, hogy intézkedtek, addig egyszerűen csak elkerülte a figyelmüket.

Probléma, egyébként, hogy a munkavállalói megbetegedéseket nem hozzák összefüggésbe a munkahellyel. Lehetne az egy lehetséges út, hogy a munkahelyi egészségbiztosítást külön kellene választani a társadalombiztosítástól, mert most a balesetek és megbetegedések költségeit egy kalapból fizetjük. Ha ezt külön választanák, akkor már fontosabb érdeke lenne az államnak is, meg a munkáltatónak is a balesetek és megbetegedések megelőzése. Ez Európa más országaiban régóta így működik, nálunk azonban még nem vezették be. Van rá elképzelés, évek óta, vagy most már azt mondom, évtizedek óta, de egyetlen kormányzat sem indult még el ezen az úton.

Mit tudnak tenni a munkavállalók, hogy elkerüljenek egyes veszélyhelyzeteket, baleseteket?

Én úgy látom, hogy a magyar munkavállalók nem merik érvényesíteni az egészséges és biztonságos munkahelyhez való jogaikat. Tehát nem mernek szólni a munkahelyeken. Sok cégnél jártunk az elmúlt 18 év alatt, több 100 cégről beszélhetünk, és azt látom, hogy a legtöbb kockázatról tudnak a munkavállalók. Aki ott dolgozik, ő ismeri a saját kockázatait, aki naponta elvégzi, azt a feladatot pontosan tudja, csak nem meri elmondani. Nem szól sem a munkavédelmi megbízottnak, sem a közvetlen vezetőnek, mert attól fél, hogy akkor a következő leépítésnél ő következik, vagy éppenséggel a fizetésemelésből hagyják ki. Ami viszont érdekes, hogy én még sosem tapasztaltam ilyet. Nyilván lehet ilyen, miért ne lenne, de ritka, hogy valaki a saját munkahelyén jó szándékú bejelentést tesz, vagy jó szándékúan szólal fel, hogy ő a munkáját veszélyesnek ítéli és ezért a munkáltató bármilyen hátrányban részesíti.

Ön szerint, egy ilyen Európai Uniós projekt, mint a GINOP-534 konstrukció, hogyan segíti elő a munkavédelem ügyét az érintett ágazatban?

Azt gondolom, hogy egy ilyen projekt sok új információt nem hoz. Még ha van is benne kutatás, a projekt nem azért indult, hogy új információkat hozzon létre. Fontos eleme viszont, hogy összegyűjtik, rendszerezik az meglévő tudást, szélesebb tömegek részére teszik elérhetővé, érthetővé. Szerintem egy ilyen pályázat nagy előnye az ismeretterjesztés. Olyanokhoz jut el, akik amúgy nem hallanának munkavédelemről. Nem hallanak arról, milyen jogaik és milyen kötelezettségeik vannak. Tehát a projekt legfőbb előnye szerintem a kommunikáció. Én szakmai szemmel nem látok benne nagyon sok újdonságot, bár a kutatás eredménye bizonyára rá fog mutatni új lehetőségekre. A jogszabályi feldolgozásokkal meglévő ismereteket közlünk, csak most kicsit másképp, rendezzük és specializáljuk a projekt által érintett ágazatra.

Önök, hogyan követik le azokat a változásokat, igényeket, melyeket a mai, felgyorsult világ megkövetel munkavédelmi szempontból (ergonómiai kockázat, stressz)?

Ezek nem új dolgok, ergonómia régen is volt, sőt, amióta szervezett munkavégzés van, azóta van ergonómia is, bár a munkakörnyezet gyors változásával, fejlődésével előtérbe került. Ugyanezt gondom a stresszről is. A munkahelyi ergonómia elsősorban a munka tárgyi eszközeivel foglalkozik, azzal, hogy azok megfeleljenek az emberi igényeknek és a munkavégzés céljának. A munka eszközeit legtöbbször készen vásároljuk, ezért az ergonómiára már a beszerzések során nagy hangsúlyt kell fektetni. A munkaeszközök kiválasztásnál kell odafigyelni, utána már nehéz és költséges változtatni.

A munkahelyi stressz felmérésével mi is foglalkozunk, és mikor megkérdezzük egy cég munkavállalóit miért stresszesek, általában ilyesmi a válasz: „Oh, hát a főnök sok feladatot nyom ránk, mi állandóan dolgozunk, gyakorlatilag nekünk nincsen szünetünk, mindent mi csinálunk, a főnök meg ül az irodájában stb.”. Ha pedig megkérdezzük a vezetőt, akkor a következőt válaszolja: „Itt senki nem dolgozik, másfél órákat ebédelnek a munkavállalók, mindent én végzek el helyettük, stb.”.

Hogy lehet ennyire ellentétes a két vélemény? Ez többször is előfordult már, mire rájöttünk, hogy a stressznek pont ez a lényege. Van egy valóság, hogy ki mennyit dolgozik, mennyi feladatot lát el, de hogy mennyire máshogy lehet ezt látni a különböző szemszögekből. Ez adja a stresszkezelés nehézségét. Úgy gondom, hogy a stressz jelentős része is kommunikációs problémából adódik. Az, hogy az elvárások nem egészen tisztázottak, illetve ha problémája van egy munkavállalónak ezt is nehezen jelzi a vezetőjének.

Közeledünk az ünnepekhez, amely kiemelt szezon, a fogyasztás ekkor meghaladja az átlagos értékeket. A határidők szabta nyomás ránehezedik az iparági munkaadók és munkavállalók vállára. Ki tudna emelni olyan stresszkezelő módszert/technikát, amely segítség lehet a munkaadók és munkavállalók részére?

Azzal lehet csökkenteni a stresszt, ha napi munkaterveket készítenek, a munkáltató és a munkavállaló közösen átgondolják a feladatokat a nap elején, meg kellene beszélni mi az, ami fontos a munkáltatónak, illetve a munkavállaló mit tud vállalni. Javasolt átláthatóbbá tenni a munkavégzést, valamint elengedhetetlennek tartom a rendezett munkakörnyezetet is!

A projekt hivatalos honlapján a későbbiekben további hasznos információkat talál: http://elelmiszeresitalbiztonsag.hu

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai