A kukorica öntözéses termesztése

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Dr. Pepó Péter, egyetemi tanár, MTA doktora, intézetigazgató Debreceni Egyetem MÉK, Növénytudományi , 2014/03/10
Címkék: kukorica, csemegekukorica, silókukorica, kukorica öntözése, hibrid, hibridválasztás, vízigény, aszály, terméstöbblet

Bár hazánk területe relatíve nem nagy, mégis jelentős különbségek tapasztalhatók az évente lehulló csapadék mennyiségét illetően országunk különböző területei között. Általánosságban megállapítható, hogy a Dunántúl kedvezőbb (580–750 mm), míg az Alföld (480–620 mm) különböző agroökológiai régióiban eltérő a sokévi csapadékátlag. A csapadék mennyisége mellett legalább ilyen fontos annak megoszlása a szántóföldi növények tenyészideje során. A növények vízfelvétele folyamatos, a csapadék pedig meglehetősen szélsőséges mennyiségben és időközönként hullik. Éppen ezért alapvető fontosságúak a növénytermesztésben a talajok vízgazdálkodási tulajdonságai. A talajban tárolt vízkészlet olyan pufferkapacitást jelent a termesztett növényeink számára, amely lehetőséget nyújt arra, hogy a növények vegetatív és generatív folyamatai megfelelő szinten zajlódjanak le a csapadékmentes periódusokban is. Éppen ezért alapvető fontosságú a szántóföldi növények vízellátása szempontjából a különböző talajtípusok vízbefogadó, víztartó képessége, a szántóföldi vízkapacitása, a diszponibilis és holtvíz aránya, a talajvíz mélysége és annak dinamikai változása, valamint számos egyéb más tulajdonságuk is.

Az elmúlt évtizedekben tendenciaszerűen a globális klímaváltozás hatásai hazánkban is erőteljesen jelentkeztek. Ezen jelenségek közül az éves csapadék mennyiségének csökkentését, az évi középhőmérséklet növekedését, valamint a szélsőséges időjárási folyamatok gyakoriságának és hatásuk erősségének mélyülését lehet kiemelni (1–3. ábra). Vizsgálataink szerint a Tiszántúlon (Debrecen) az éves csapadék mennyisége az elmúlt 130 évben kb. 130 mm-rel csökkent, az évi középhőmérséklet pedig +0,4 °C-kal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy évente átlagosan mintegy 2 hónap csapadék mennyisége hiányzik, nem hullik le a korábbi időszakhoz képest, miközben a feladatunk az, hogy nagyobb mennyiségű és jobb minőségű termést állítsunk elő a szántóföldjeinken. Ennek a célnak a megvalósításához az alkalmazott termesztéstechnológia szemléletének radikális változtatására van szükség.

A deficites és szélsőséges természetes vízellátáshoz többféleképpen tudunk alkalmazkodni. Ezek egy része a nemesítéshez és fajtamegválasztáshoz, másik része pedig az alkalmazott agrotechnikához tartozik. A gyakorlatban természetesen a kettő egymástól elválaszthatatlan, interaktív módon érvényesül.

1. ábra. Évi középhőmérsékletek Magyar országon az 1901–2009 közötti időszakban (homogenizált, interpolált adatok)
(Forrás: OMSZ)

A szántóföldi növények esetében a nemesítők nemcsak a nagyobb termőképesség, a jobb minőség elérésére törekszenek, hanem a környezeti stresszhatásokhoz (szárazság, aszály) történő jobb adaptációs tulajdonságok kialakítására is. Különösen fontos ez a kukorica esetében, amely az egyik legérzékenyebb szántóföldi növényünk a szélsőséges vízellátással szemben. Ennek eredményeként a legtöbb külföldi és hazai kukoricanemesítő vállalat rendelkezik olyan hibridekkel, amelyek az átlagosnál jobban alkalmazkodnak az aszályos időjáráshoz. Vizsgálataink is azt bizonyították, hogy a kukoricahibrid-tesztelési kísérleteinkben – azonos agrotechnikai feltételek mellett – a száraz évjáratban a leggyengébb és legjobb hibridek között 2–5 t/ha terméskülönbséget lehetett megállapítani. Emellett a gyakorlati termesztési tapasztalatok is a hibridmegválasztás fontosságára hívják fel a figyelmet.

A helyes hibridmegválasztás mellett legalább olyan fontos a termőhelyre és hibridre adaptált, optimális minőségű agrotechnika a szárazság kedvezőtlen hatásainak mérséklésében. A kukorica vízellátását bizonyos agrotechnikai elemek indirekt módon (vetésváltás, tápanyagellátás, vetésidő, tőszám, gyomirtás), más elemek pedig direkt módon (talajművelés, öntözés, sorközművelés) befolyásolják. A legaktívabb és legerőteljesebb módon a kukorica vízellátását öntözéssel tudjuk befolyásolni. A kukorica relatíve nagy vízigényű növény (a vegetációs periódusában a felvett víz mennyisége 570–690 mm), valamint a vízellátás szempontjából kritikus időszakok (virágzás– termékenyülés–korai szemfejlődés) a gyakran aszályos nyári hónapokra esnek. Sajnos a hazai öntözött terület az elmúlt időszakban csökkent, ennek következtében nagyon szerény mértékű az öntözött terület Magyarországon (kb. 100 ezer ha, ami a szántóterület mintegy 2%-át jelenti). Ezt megfordítva azt mondhatjuk, hogy a szántóterületünk ~98%-án „száraz” műveléssel kell nagyobb termésmennyiséget, jobb minőséget előállítani.

2. ábra. Országos éves csapadékösszegek az 1901–2009 közötti időszakban
(Forrás: OMSZ)

Öntözés esetén két alapvető szempontot érdemes mérlegelni, amennyiben az öntözés műszaki, agronómiai feltételei biztosítottak. Az öntözés meglehetősen drága agrotechnikai beavatkozás, ezért olyan növényi kultúrákat érdemes öntözni, amelyek nagy termelési értéket állítanak elő, ezért érdemes csökkenteni a termelési kockázatukat. Ilyen szántóföldi növényi kultúrák a vetőmag kukorica, csemegekukorica, cukorrépa, burgonya és részben a takarmánykukorica. Az öntözés másik alapfeltétele az, hogy öntözéssel nem más agrotechnikai hibák, hiányosságok korrigálása lehet a célunk, hanem öntözést akkor kell alkalmazni, ha a „száraz” művelésben, az optimális agrotechnikával eljutottunk a maximális termésszint közelébe.

A kukorica vízigénye szempontjából – az extrém időjárástól eltekintve – a június–július–augusztus hónapok a legkritikusabbak. A címerhányás–virágzás–korai magfejlődés időszakában a kukorica napi vízfogyasztása 4–6 mm között változik. Öntözéssel a kukorica vízhiányának fellépését szükséges megakadályozni. Ugyanakkor figyelembe szükséges azt is venni, hogy az első öntözést nem szabad túl korán megkezdeni, mert az öntözéssel kiadott vízpótlás miatt a kukorica gyökérfejlődését, gyökértömegének mélységbeli lehatolását akadályozzuk meg. A megkezdett öntözést követően fontos az öntözési forduló esetében figyelembe venni azt, hogy a kukorica vízellátása folyamatos legyen. Általában a kukorica öntözését augusztus első felében fejezhetjük be, ezt követően a szemtelítődési folyamatok már szerényebb vízigénnyel jellemezhetők.

Az öntözés terméstöbbletét számos tényező befolyásolja a kukorica esetében. A legfontosabb az adott vegetációs periódus vízhiánya, amelyet módosít a tenyészidőszak előtt (őszi + téli hónapok) lehullott csapadék mennyisége, annak talajban raktározott hányada, valamint a talajtulajdonságok. Vizsgálataink azt bizonyították, hogy a kukoricahibridek öntözési reakciója eltérő, ezt a hibridmegválasztásnál célszerű figyelembe venni. A módosító tényezők közé tartozik az alkalmazott agrotechnika (talajművelés, trágyázás, tőszám stb.) is (1. táblázat).

3. ábra. A csapadékmentes periódusok maximális hosszának idősora Debrecenben (1961-2012)
(OMSZ adatai alapján)

Csernozjom talajon végzett tartamkísérleteink kutatási eredményei azt bizonyították, hogy a takarmánykukoricánál az aszályos évjáratokban az öntözés igen jelentős terméstöbbletet (3400–5400 kg/ha) eredményezett. A csernozjom talaj kiváló vízháztartási tulajdonságai miatt az átlagos vízellátottságú évjáratokban az öntözés hatására a kukorica termésnövekedése csak szerény (800–1300 kg/ha) mértékű volt, amely ökonómiailag már nem hatékony (4. ábra). Figyelembe kell azt is venni, hogy kedvezőtlenebb vízgazdálkodású talajtípusokon (pl. réti öntés-, barna erdőtalaj) átlagos vízellátottságú évjáratban is indokolt lehet a kukorica öntözése. Vizsgálati eredményeink azt is bizonyították, hogy a kukorica öntözési terméstöbbletét a vetésváltás is befolyásolta. A gyakorlatban már nem alkalmazott (Diabrotica miatt), a tartamkísérlet céljai miatt meghagyott monokultúrás kukorica esetében kaptuk a legnagyobb termésnövekedést öntözés hatására (5400 kg/ha), míg a diverzifikált vetésváltásokban (ezekben kisebb vízigényű növények is szerepeltek) az öntözés terméstöbblete valamivel kisebb mértékű volt. Bikultúra vetésváltásban (búza–kukorica) a kukorica aszályos évjáratban 3400 kg/ha, trikultúra vetésváltásban (borsó–búza– kukorica) pedig 4300 kg/ha terméstöbbletet adott.

1. táblázat. Az öntözés, évjárat és vetésváltás hatása a kukorica termésére
(Debrecen, csernozjom talaj, 1986–2006; optimális trágyakezelés)

A kukorica esetében rendkívül fontos kölcsönhatás állapítható meg a víz- és tápanyagellátás között. Tartamkísérleteink eredményei azt bizonyították, hogy az öntözés hatására valamennyi vetésváltási rendszerben kedvező öntözési terméstöbbletet aszályos évjáratban (az aszály mértékét jól mutatja az, hogy a tenyészidőben összesen 200 mm öntözővíz került kijuttatásra) csak megfelelő, optimális NPK-trágyázás mellett kaptunk. A tartamkísérletben évtizedek óta nem műtrágyázott kezelések termése 3000 kg/ha (monokultúra) és 7100 kg/ha (trikultúra) között változott csernozjom talajon, nem öntözött feltételek között. A kontroll, nem műtrágyázott kezelésben az öntözés hatására 1000–2300 kg/ ha termésnövekedést kaptunk. Az optimális NPKműtrágyázás hatására az öntözés terméstöbblete lényegesen nagyobb volt (2800–4200 kg/ha), ami a víz- és tápanyagellátás igen szoros kölcsönhatását bizonyította. Kísérleti adataink azt mutatták, hogy csernozjom talajon megfelelő műtrágyázással és öntözéssel, még extrém aszályos évjáratban is a kukorica termésszintjét 9000– 10 500 kg/ha között lehetett tartani (2. táblázat).

2. táblázat. A tápanyagés vízellátás kölcsönhatása kukoricánál eltérő évjárattípusban
(Debrecen, csernozjom talaj; tőszámok átlaga)

Összefoglalóan megállapítható, hogy az öntözés olyan, kifejezetten drága agrotechnikai elem, amelyet csak akkor szabad a gyakorlatban alkalmazni, ha a kukorica termesztéstechnológiájában intenzív agrotechnikát valósítunk meg. Rendkívül fontos az öntözést megháláló kukoricahibrid megválasztása. Takarmánykukoricánál az öntözést száraz, aszályos évjáratban érdemes alkalmazni a nagy terméstöbbletmiatt, míg vetőmag kukoricánál és csemegekukoricánál átlagos vízellátottságú évjáratban is fontos szerepe lehet az öntözésnek.

4. ábra. Az öntözés terméstöbblete kukoricánál eltérő évjáratban és vetésváltásban
(Debrecen, 1986–2006)

„A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg”.

Ajánlott kiadványokDr. Radics László:
Növénytermesztő mester könyveDr. Szabó István:
Vetésforgó és öntözésDr. Gere Tibor:
Gazdasági állatok viselkedése - A baromfi viselkedéseDr. Győri Zoltán – Dr. Győriné dr. Mile Irma:
A búza és kukorica minősége és feldolgozása

Ez is érdekelhetiFontos kárenyhítési határidőkMájustól díjmentesen érhető el az aszálymonitoring-hálózat online felülete Döntöttek a biztosítási díjakhoz adott támogatás nagyságáról