Nedvességmegőrző talajművelés

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: dr. Kelemen Zsolt műszaki szakértő – Gödöllő, 2019/01/15

Mindezekkel összefügg a megfelelő gyomszabályozás, valamint a szárborítottság kialakítása is, vagyis a talaj vízgazdálkodásának optimalizálása, ami szintén a talaj vízháztartását optimalizálja. Az előzőeknek megfelelően a növénytermesztésben alkalmazott talajművelési technológiákat a termőhely ökológiai adottságainak, különösen a talajféleség és a termesztett növények igényeinek megfelelően kell megválasztani. Azt is figyelembe kell venni, hogy a növénytermesztés ökológiai viszonyai, különös tekintettel az időjárásra, de üzem- és termelési szerkezet tekintetében is folyamatosan változnak. Az utóbbi időben egyre gyakrabban a szeszélyes időjárással – száraz, aszályos időszakban a csapadékhiánnyal, esős időszakban pedig belvizes területekkel, esetenként magas talajvízzel –, az adott időszakban aktuális talajművelési feladatok túlzottan magas talajnedvesség-tartalom mellett való elvégzésével kell a gazdálkodóknak megküzdeniük. Ilyen körülmények között nagyobb figyelmet kell fordítani a talaj vízháztartásának optimalizálására, a megfelelő talajművelési technológia alkalmazására és a technikai-műszaki eszközök megválasztására.

A tarlókezeléssel kezdődik

A talaj vízháztartásának optimalizálása szempontjából a nyári betakarítású növények után – az időben és megfelelő minőségben elvégzett – tarlóhántás és lezárás, valamint a hántott tarló ápolása és lezárása az egyik legfontosabb munkaművelet. Ezeknek a munkaműveleteknek az időben és megfelelő minőségben való elvégzése fontos, mert ezeknek a növényeknek a betakarítását – a hazai viszonyok között – száraz, csapadékmentes időszak követi, ezért fontos, hogy az őszi alapművelésig a talaj víztartalmát megőrizzük.

A tarlóhántási, illetve tarlóápolási munkák elvégzéséhez a különböző talajok tulajdonságaitól, valamint a szármaradvány-borítottság mértékétől függően a különböző gyártók különböző konstrukciójú gépei állnak a gazdálkodók, illetve a vállalkozók rendelkezésére.

Ezek a különböző konstrukciójú és típusú, sekélyen dolgozó munkaeszközök (tárcsás boronák, rövidtárcsák, ásóboronák, szántóföldi kultivátorok, talajmarók) éppen a víz megőrzése szempontjából – a szántóföldi kultivátorok megfelelő lezáró elemekkel kombinálva; illetve az újabban széles körben kifejlesztett rövidtárcsák lezáró hengeres változatai – számíthatnak a legszélesebb körű alkalmazásra..

A tarlóhántási, illetve tarlóápolási, sekélyművelési munkák elvégzésére is alkalmas rövidtárcsák különböző munkaszélességgel készülnek. A különböző munkaszélességben gyártott egy- és kétsoros rövidtárcsák függesztett változatai 3–4 m munkaszélességgel, az ettől nagyobb munkaszélességű változatok – szállítási helyzetben – felcsukható, félig függesztett, vagy vontatott változatban készülnek. A nagyobb munkaszélességű változatok központi vázkeretéhez kapcsolódó – munkahelyzetben leengedhető – szárnyak vagy tagok révén a nagy munkaszélességű változatok is jó talajkövetéssel dolgoznak (1. ábra). A rövidtárcsák tárcsasorainak tárcsalevelei egymáshoz viszonyítva eltoltan helyezkednek el, de egyes típusoknál a tárcsasorok egymáshoz viszonyítva elmozdíthatók, eltolhatók.

1. ábra. Nagy munkaszélességű rövidtárcsa tarlóhántásban

A rövidtárcsák munkája is a berendezésekhez kapcsolódó hengersorokkal zárható le. Az alkalmazott hengersorok tagjai állhatnak csöves, pálcás, spirális, acélkörmös (Cambrigde vagy Crosskill, gyűrűs DD, vagy Güttler) vagy gumibütykös hengerekből. A tárcsázott terület lezárására természetesen külön menetben is sor kerülhet a különböző kialakítású, nagy munkaszélességű hengersorokkal, amelyek általában simítóbetétekkel vannak ellátva.

A termőtalaj vízháztartását, vízmegőrző képességét hatékonyan javítja a sekélyen dolgozó könnyű szántóföldi kultivátorokkal végzett tarlóhántás, illetve tarlóápolás elvégzése.

A különböző konstrukciójú, családelven készülő szántóföldi kultivátorok függesztett, félig függesztett vagy vontatott kivitelben készülnek a munkaszélességtől függően. A félig függesztett változatokat – szállítási helyzetben – járókerekek, míg a vontatott változatokat járókerekek és munkahelyzetben támkerekek támasztják alá. A nagyobb munkaszélességű változatok vázkerete, gerendelye osztott kivitelű, a két szélső vázkeret vagy gerendely hidraulikus munkahengerekkel – szállítási helyzetben – kiemelhető, és munkahelyzetben süllyeszthető. A szántóföldi kultivátorok többnyire zártszelvényből, hegesztéssel kialakított vázkeretének gerendelyéhez kengyelcsavarokkal, vagy más rögzítési móddal kapcsolódnak a kultivátor munkaeszközök (rugós vagy merev rugózott) kapaszárai. A kapaszárak általában rugózott vagy esetenként nyírócsapos biztosítással készülnek. A rugóbiztosítás általában annyi kitérést enged a munkaeszköznek, hogy az esetleges köveket elkerüljék. A szántóföldi kultivátorok – a növényborítottsághoz és a talajféleséghez igazodóan – különböző munkaeszközökkel (lúdtalpkapa, szárnyas lazító, véső alakú szerszám) szerelhetők fel (2. ábra).

2. ábra. Szántóföldi kultivátor véső alakú munkaeszk

A vízmegőrzés optimalizálása érdekében a talajfelszín kialakítása szempontjából a szántóföldi kultivátorokat is – a legtöbb típus esetében – lezáró hengersorral szerelik fel. A lezáró hengersorok használata nem növeli számottevően a szántóföldi kultivátorok üzemeltetéséhez szükséges vonóerő-igényt, energiafelhasználást, ugyanakkor számottevően, 10–30%-kal is csökkenthetik a vízleadást, így a tarlóhántás, tarlóápolás egy menetben elvégezhető. Hengersorok hiányában a lezárást külön menetben kell elvégezni (3. ábra).

3. ábra. A szántóföldi kultivátorok lezáró hengersorral vannak felszerelve

A szántóföldi kultivátorok további tarlóápolási munkákban a gyomritkítás, szabályozás hatékony eszközei. A tarlóhántással és tarlóápolással – a vízháztartás javítása mellett – kedvező feltételek alakulnak ki a kelő gyomok és az árvakelés számára, és így a szükségszerűen, esetleg többször megismételt tarlóápolási munkák kapcsán a szántóföldi kultivátorok és rövidtárcsák a gyomszabályozás hatékony eszközei (4. ábra).

4. ábra. Őszibúza-tarlóhántás szántóföldi kultivátorral

A talaj vízháztartásának szabályozásában a tarlóhántás és -ápolás során az említett eszközök használatával biztosítható a megfelelő szármaradvány-borítottság. A szármaradványok talajba dolgozását és a szármaradvány-borítottság kialakítását nagyban segíti, hogy a mai arató-cséplő gépek – szinte kivétel nélkül – rendelkeznek hatékony szalmaaprító, -terítő, valamint pelyvaterítő berendezéssel (5. ábra). A kukorica betakarítása során használatos csőtörő adapterek pedig alacsony tarló, hatékony száraprító és –terítő, szárzúzó berendezésekkel vannak felszerelve.

5. ábra. A megfelelő szármaradvány-borítottság javíthatja a talaj vízháztartását

Alapművelés estén

Az alapművelési talajmunkák, szántás, tárcsázott talaj elmunkálására – az előzőekben ismertetett eszközök – külön menetben használhatók.

A forgatásos alapműveléshez számos új konstrukciójú váltvaforgató eke áll a vállalkozók, gazdálkodók rendelkezésére. A korszerű, a talajállapothoz megfelelő kormánylemezzel és kiegészítőkkel (pl. előhajtó leforgató toldat stb.) felszerelt váltvaforgató ekékkel – optimális talajnedvesség mellett – végzett szántás is javítja a talajszerkezetet a vízháztartás szempontjából (6. ábra).

6. ábra. Réselt kormánylemezzel szerelt váltvaforgató eke őszi mélyszántásba

Ennek érdekében az ekegyártó cégek ezekhez kapcsolódó elmunkáló eszközöket, többnyire tárcsás berendezéseket fejlesztettek ki. Ebben az esetben a felszín lezárása a szántással egy menetben megtörténhet. A kapcsolt elmunkáló hiányában természetesen a szántás elmunkálására is számos, különböző konstrukciójú hengersor áll rendelkezésre (7. ábra). Mindezek mellett – a felgyorsult innováció eredményeként – a modern váltvaforgató ekéknél is megjelent a szenzortechnológián és ISOBUS adatátvitelen alapuló távvezérlés, a munkamélység és a fogás, vagyis munkaszélesség szabályozásban. A vezérlés a traktor kezelőfülkéjéből, az ott elhelyezett terminál segítségével, digitális kijelzéssel működtethető.

7. ábra. A szántáselmunkálás Güttler-hengerrel

A talajművelési technológiákban a vízmegőrző és tározó talajszerkezet kialakításában a közép- vagy középmély lazításnak meghatározó szerepe van amellett, hogy az „eketalp” megszüntetésére is szükséges lazítási munkát beiktatni. A megfelelő időben végzett lazítómunka eredményeként javul a talaj vízbefogadó képessége, ami a kevés csapadék esetén sokat számít, csapadékos időjáráskor pedig a fellazított talajkeresztmetszet tároló kapacitása nő meg, ami akár csökkentheti a belvizes területek kialakulásának nagyságát. A belvizes területek esetében különösen előnyös a „vakond drén”-nel szerelt lazítóeszközök használata.

A szántásos vagy forgatás nélküli alapművelésben a mély- vagy középmély lazítás elvégzésére számos merevkéses, illetve rugózott művelőszerszámos közép­mélylazító került kifejlesztésre.

A nedves, összetömörödött talajok lazítási munkáinak elvégzésére a ferdekéses, rugózott munkaszerszámú típusokat fejlesztették ki. Az ilyen konstrukciójú berendezések munkaszerszáma a talajszelvényt felemeli, és ennek következtében kissé nagyobb az átlazítás hatása, a rugózott munkaeszközök használata ugyanakkor csökkenti a vonóerő-igényt. A mélylazítás energia-felhasználása a „V” gerendellyel rendelkező talajlazítók vagy a gerendelyen a kések V alakban történő elhelyezésének használatával csökkenthető. A V gerendelyű mélylazítók 45–60 cm munkamélységben történő működtetéséhez – az alkalmazott lazítókések számától függően – min. 180–200 kW motorteljesítményű traktorok szükségesek (8. ábra).

8. ábra. Korszerű mélylazító konstrukció

Mulcstechnológia

A talaj vízháztartásának optimalizálása, illetve a meglévő vízkészlettel való takarékosság szempontjából, különösen száraz, csapadékszegény időszakban – egyéb más a növénytermesztésben tapasztalható előnyök mellett – a mulcsozásos technológia előnyei fokozottan érvényesülnek.

A mulcstechnológiában a tarlóápolás és talaj­elő­ké­szí­tés legfontosabb munkaműveleteit és ennek meg­felelően a munkaeszközeit is alternatívan a techno­lógiai igényeknek megfelelően lehet alkalmazni, illetve használni. Ennek megfelelően a szár- és szármaradványok felaprítását követően a mulcsozásos technológia további gépi eszközei a különböző konstrukciójú és felszereltségű, munkaeszköz-választékú – az előzőekben ismertetett –szántóföldi kultivátorok, nehézkultivátorok, emelt keretmagasságú mulcskultivátorok, valamint a különböző munkaszerszámokkal és lezáró hengerekkel szerelt középmély-lazítós tárcsák (9. ábra).

9. ábra. A középmély lazításra is alkalmas tárcsás munkaeszköz

Ennek a technológiának a legtöbb előnye, hogy éppen a vetési mélységben kialakult kedvező víztartalom következtében, a vetéssel egy menetben a magágykészítő vetőgépek a magot a nedves talajba vetik.

Ezért a mulcsozásos technológia gépsorát a technológiai folyamatoknak megfelelően a magágykészítő gépekkel kombinált gabona sor-, illetve direktvetésre alkalmas kiegészítő berendezésekkel szerelt szemenkéntvető gépek teszik teljessé.

A forgatás nélküli talajkímélő, művelet- és energia-, egyben költségtakarékos mulcsozásos technológiák iránti igények kielégítésére szinte valamennyi mezőgépgyártó, illetve a szántóföldi növénytermesztés talajművelő- és vetőgépeit gyártó cég a technológia teljes gépsorát kifejlesztette, illetve gyártja.

A szántóföldi kombinált nehézkultivátorok emelt vázkerettel készülnek, hogy a nagy tömegű szármaradványok se okozzanak eltömődéseket. A szántóföldi kultivátorok univerzálisan használhatók akár sekély, akár mélyművelésre is. A különböző konstrukciójú szántóföldi nehézkultivátorok művelőszerszámai, kapaszárai az újabb korszerű változatoknál általában tekercsrugó biztosítású megfogással kapcsolódnak a gép vázkeretéhez (10. ábra). A különböző munkamélységben (ez lehet akár ~40 cm is) dolgozó munkaeszközök hatékony lazító, keverő, porhanyító munkát végeznek. A lazító-keverő munkát végző munkaeszközök mögé pedig minden esetben hengeres vagy tömörítő kerekes lezáróegységet építenek. A kedvező szármaradványokat bekeverő lazító, porhanyító munkát követő talajlezárás pedig a talaj vízháztartását, a talaj vízmegőrző képességét javítja. A szántóföldi nehézkultivátorok különböző munkamélységben történő üzemeltetése során a gépek az adott munkamélységhez tartozó késfelszereltséggel végeznek megfelelő munkát, ami azt jelenti, hogy sekély művelésben a szélesebb, míg mélyebb művelés esetén a keskenyebb kések használata a célszerű. A megfelelő munkaeszköz használata kedvezőbb munkaminőségi és energetikai mutatókat eredményez.

10. ábra. Tekercsrugó biztosítású munkaeszközzel szerelt nehézkultivátor

A mulcsozásos technológiában a forgatás nélküli alapművelés fontos eszközei a lazítós tárcsák. A lazítós tárcsák a gép vázkeretéhez kengyelcsavarokkal csatlakozó V alakban elhelyezett középmély lazító munkaeszközökből, azt követően szintén V alakban vagy eltérő szögű tárcsaelrendezéssel következik a tárcsasor, majd ezt követően a megmunkált terület lezárására különböző konstrukciójú hengereket vagy tömörítő gumisorokat alkalmaznak. Az így kialakított gépkombináció javítja a talaj fizikai- és biológiai állapotát, nem tömöríti a művelt réteget, nem képződik „eketalp”, az üzemeltetés alacsonyabb hajtóanyag-felhasználás mellett végezhető. Az előző munkaművelethez hasonlóan a talaj vízháztartását javítja, növeli a vízmegőrző képességét.

A szántóföldi növénytermesztésben megvalósítható talajművelési technológiákban az ismertetett gépekkel, eszközökkel megvalósítható termelési eljárással kedvező hatás érhető el a talajszerkezet vonatkozásában – ez a fizikai jellemzők javulása mellett – nem okozza talajzáró réteg kialakulását. A művelt terület lezárásával és a szármaradványok bekeverésével javul a talaj vízmegtartó képessége, ami száraz időjárás esetén a befogadott víz, vagyis a nedvesség megtartásában; csapadékos időjárás esetén pedig a talajszerkezet víztározó kapacitásának kihasználásában nyilvánulhat meg. Az egyes munkaműveletek összevonásával az energiafelhasználás is csökkenhet jelentős költségcsökkenés mellett. De a csökkentett műveletszám miatt a vetésforgóban az ősszel lekerülő növények után rendelkezésre álló agrotechnikailag optimális időszak is hatékonyabban kihasználható. Az őszi csapadékos időjárás is általában ennek az időszaknak a hatékony kihasználására kényszeríti a gazdálkodókat.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai