A repce komplex növényvédelme

Kategória: Növényvédelem | Szerző: Szentey László növényvédelmi szakmérnök, 2014/07/10
Címkék: repce, repce kártevői, repce kórokozói, becőormányos, repcebolha, repcedarázs

A mai termesztési körülmények között a vegetációban minimum 2, esetenként 3 rovarölő szeres kezelésre, gombaölő szerek tekintetében szintén 2, esetenként 3 (Phoma, Alternaria, Botrytis, Sclerotinia elleni) kezelésre kell felkészülnünk, amennyiben 5 t/ha körüli terméseket szeretnénk elérni. A fentiek mellé jön még a gyomirtás, ami a növényvédelmi technológia elengedhetetlen része.

A repcetermesztés várható költségtényezői évről évre emelkednek az energiaárak és a növényvédőszer-árak emelkedésével egyenes arányban.

Fontosabb gombabetegségek

Fómás levélfoltosság és szárrák (Phoma lingam). A betegség jelentőségét növeli a repce vetésterületének növekedése, a vetésforgó elmaradása, a túl sűrű állomány. Magas páratartalom és pozitív napi átlaghőmérséklet esetén a kórokozó egész tél folyamán fertőzhet. Április–május hónapokban a fómás betegség terjedését a szárormányosok is segítik, ezért az állományok rendszeres szemléje és a kártevők elleni védekezés is hozzájárul a kórokozó elleni hatékony védekezéshez. Ősszel a kultúrnövény 4–8 leveles állapotában akár preventíven is védekezhetünk a fóma ellen, ezáltal megakadályozva, hogy jelentős fertőző anyag gyűljön össze.

Ma már általánossá vált a gazdák körében az őszi regulátorozás, ezáltal a növekedésszabályozás mellett a fóma őszi védelme is megoldott. Tavasszal szárbaindulás kezdetétől virágzás végéig (hatóanyag függvénye) érdemes az állománypermetezést elvégezni.

Fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum). A kórokozó polifág jellege miatt a fertőzött elővetemény és a fertőzött gyomnövények meghatározó jelentőségűek a betegség nagyobb mérvű előfordulásában. A magas talaj- és levegő nedvesség 7–11 °C hőmérséklettel párosulva elősegítik a szklerotiniás betegség tavaszi megjelenését. A fertőzési veszély különösen az átlagosnál csapadékosabb és mélyebb fekvésű területeket veszélyezteti. A későbbiekben a betegség számára kedvező az alacsonyabb 18–22 °C-os hőmérséklet.

A védekezés szempontjából alapvetően fontos az 5–6 éves vetésváltás, szklerociumoktól mentes vetőmag használata, a mély fekvésű, vízállásos területek kerülése.

A kórokozó ellen hatékony gombaölő szerekkel virágzás idején kell állománypermetezést végezni.
Biológiai védekezésre is van lehetőségünk a Coniothyrum minitans hiperparazita gombafaj konídiumait tartalmazó készítménnyel. A kezelést célszerű vetés előtt 1–3 héttel elvégezni. A készítményt a talaj felszínére kell kipermetezni és 4–5 cm mélyen a talajba dolgozni, majd a talajt hengerezéssel lezárni. Felhasználásának optimális környezeti feltételei a 14–16 °C-os talajhőmérséklet és 60–70%-os talajnedvesség, kijuttatásánál ügyelni kell arra, hogy a biopreparátum készítmény gombaölő és talajfertőtlenítő hatású készítményekkel tankkeverékben nem alkalmazható.

Repce alternáriás betegsége (Alternaria brassicae). Jellegzetes tünetek a becők falán megjelenő fekete foltok, a magok idő előtt kiperegnek. Meleg időjárási körülmények között, különösen, ha az magas páratartalommal is társul, fokozottan fennáll a fertőzés veszélye. A gombák a fertőzött magokban vagy növényi maradványokban maradnak fenn.

A vegetációs időszak alatt a konídiumokat a szél, az esőcseppek, a rovarok viszik egyik növényről a másikra. A repceormányosok által károsított becők fokozott fogékonyságot mutatnak a fertőzésre. A vegetációban a virágzástól a repce éréséig számíthatunk a kórokozó megjelenésére.

Kémiai védekezés esetén az állománypermetezést a virágzástól a becőképződésig kell végrehajtani 1–2 alkalommal. Fontos még a megelőző védelem szempontjából a növénymaradványok megfelelő aláforgatása és az egészséges vetőmag használata. Fertőzött táblák esetében a korábbi betakarítás csökkenti a kárt.

Keresztesvirágúak peronoszpórája (Peronospora parasitica). A repcét főként csírakori állapotában támadja meg. Az erősen fertőzött csíranövények a fejlődésben visszamaradnak vagy elpusztulnak. A fertőzés a későbbiekben a szárat és virágzatot is érintheti. A becőtünetekre a barnásfekete, szabálytalan foltok a jellemzőek.

Elsősorban hűvös, csapadékos időjárási viszonyok között lehet számítani a fertőzésre. A kórokozó a talajban lévő növényi maradványokon marad fenn, ezért a védekezés szempontjából fontos a vetésváltás betartása. A termesztés során fontos a harmonikus tápanyagellátás, a nem túl magas tőszám kialakítása.

A kémiai védelemben együttes szerepet kap az állománykezelés és a vetőmagcsávázás. Az állománykezelést már ősszel, a kelést követően, a tünetek megjelenésekor el kell végezni.

Szürkerothadás (Botrytis cinerea). A repcét már kelésekor fertőzheti, ez esetben csírapusztulást okoz, későbbiekben a száron sárgásbarna, ovális foltok, majd a virágon, fiatal becőkön szürke penészbevonat formájában jelentkezik.
Magyarországon csak sporadikusan fordul elő, amelyet elsősorban a magas páratartalom és az egyoldalú N-trágyázás vált ki. A fertőzés szempontjából kedvező a 18–21 °C-os léghőmérséklet, a 18–19 órán át tartó felületi nedvesség. A fentiek megléte esetén a fertőzés szinte biztosra vehető.

Nagyon fontos az agrotechnikai védekezés (csávázott, fémzárolt vetőmag, egyoldalú N-trágyázás kerülése, 5 éves vetésforgó betartása).
Gombaölő szeres védekezés esetén a kezelést mindig megelőző jelleggel végezzük. Megfelelő készítmény megválasztásával az őszi növekedésszabályozás elvégzésekor a gombabetegség ellen is védekezhetünk.

1. táblázat. A kémiai védekezésben használható fungicid hatóanyagok

Főbb rovarkártevők

Nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala). A lárva a fő kártevő, de az imágó is károsítja a repcét. Egy nemzedékes faj, csapadékos években tömegesen felszaporodik. Őssszel az imágók a leveleket lyuggatják, tavasszal a szárat és a félig érett becőket hámozgatják. A lárvák ősszel az alsó levelek nyelében furkálnak, az ilyen levelek sárgulnak, majd végül elfonnyadnak. A növény rosszul telel, könnyebben kifagy. Tavasszal a lárva a szárban, ritkábban a gyökérnyaki részben járatokat rág, a növény lassabban fejlődik, kényszerérett lesz.

Egyedszámuk alakulását sárga tállal, a növények vizuális vizsgálatával állapíthatjuk meg. A vegyszeres védekezés állománykezeléssel, vetőmagcsávázással oldható meg.

A keresztesvirágú gyomok irtásával mind a repcebolha, mind a többi földibolha faj táplálkozási és szaporodási lehetőségei csökkenthetőek.
Repcedarázs (Athalia rosae). A lárva a kártevő, az álhernyók már ősszel a repce 3–4 leveles állapotától elkezdik a károsítást. A nyári 2. nemzedék a legnépesebb, ez okozhatja a legnagyobb kárt a repcevetésekben.

A száraz meleg időjárás kedvez a kártevőnek, a hűvös csapadékos idő véget vethet az imágók rajzásának, mind az álhernyók fejlődédének részlegesen vagy véglegesen.

Az imágók rajzásának időpontja sárga tálak kihelyezésével megállapítható. A lárvák tömeges megjelenése az imágók után 16–20 napon belül kezdődik. Amennyiben 1 m2-es mintatéren 2 db álhernyót vagy rágott levelet találunk, a vegyszeres védekezés indokolt.

Repce gyökérormányos (Ceutorhynchus pleurostigma). A kártétel következtében a repce gyökérnyaki részén vagy a gyökértesten gubacsok képződnek, minden egyes gubacsban egy lárva él és táplálkozik. Időszakos kártevő, ott tömeges, ahol régóta folyik repcetermesztés.
Az őszi törzs egyedei veszélyesek, mivel a kelő repcében gyülekeznek és 2–4 leveles kortól már lerakják tojásaikat a kis repce növényekbe. Felszaporodásuknak kedvez a meleg, száraz időjárás a bogarak rajzása idején. Az őszi törzs táblára történő letelepedésének idején a kártételi küszöbérték 5 db imágó/sárgatál.

Az ellene való védekezés alapja a vetésforgó betartása, valamint a rovarölő szeres vetőmagcsávázás.

Repceszárormányos (Ceutorhynchus palliadactylus), nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi). A fő kártevő a lárva, amely a bélszövetet károsítja, az imágók a leveleken, levélnyeleken, majd később a becőkön károsítanak. A lárvák károsításának következtében a szárak szilárdsága csökken, a növény megdőlésre hajlamosabb lesz. A nagy repceormányos kártétele nagyon látványos, mert a tojásrakás helyén szövetburjánzás indul be, aminek következtében elhajlik, csavarodik a szár, amely sok esetben fel is reped. A kártevő felszaporodásának a száraz, meleg tavaszi időjárás (12–15 °C) kedvez, a betelepedést követő 2–3 hét alatt lehullott csapadék negatív hatással van a kártevőre.

Tavasszal az első felmelegedést követően, meg kell kezdeni a megfigyelést, mert amikor a termőhely hőmérséklete eléri a 7–9 °C-ot, az ormányosok mozgolódni kezdenek, 15 °C felett pedig már tömeges a táblára való betelepedésük.

Rajzásdinamikájuk nyomon követésére a sárga tálak a legalkalmasabbak.

Amennyiben az előrejelzés során 15 db repceszárormányos, 10 db nagy repceormányos/csapda/3 nap az eredmény, a kémiai védekezés feltétlen indokolt. Mivel a nagy repceormányos tömeges megjelenése után viszonylag hamar már tömegesen szúrásnyomokat is találunk a száron, a védekezéssel nem szabad késlekedni.

Repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus obstrictus). A kifejlett bogár és a lárva egyaránt károsít, de a fő kártevő a lárva. Egy nemzedékes faj, az imágó telel át, megjelenése a hőmérséklettől függ, a repcetáblákat kora tavasszal repülve keresik fel. A párás, meleg idő kedvez a felszaporodásuknak. A táblára történő betelepedés az időjárás melegebbre fordultával, általában 10–12 °C feletti hőmérsékleten, a növények zöld- és sárgabimbós fenológiai állapotában kezdődik meg. Kártételi küszöbértékük sárga tállal, fűhálóval egyaránt jól ellenőrizhető. Amennyiben 10 hálócsapásonként 15–20 bogár a fogás, sárga tálanként pedig 10 egyed, a kémiai védekezés már indokolt ellenük.

A repce legjelentősebb magkártevője, amennyiben egy becőben 2–3 lárva károsít, a termésveszteség 70–80% is lehet. Az imágó a növény szárát, levelét és a bimbókat furkálja. A lárva által károsított becő korábban érik és lehullik. A repcebecő-ormányos kártételével a repcebecő-gubacsszúnyog fertőzésének is utat nyit, mert az ormányosbogarak által károsított becőkben sokkal nagyobb a szúnyoglárvák egyedszáma, mint a mechanikai úton sérült becőkben.

Az ellene való kémiai védekezés akkor a leghatékonyabb, ha az állománypermetezést a virágzás 10–20%-os állapotában végezzük. A virágzásban végzett kémiai védelmet vagy méhekre nem veszélyes készítménnyel, vagy méhkímélő technológiával kell végrehajtani. A virágzáskori védekezés a repcebecő-gubacsszúnyog ellen is védelmet biztosít.

Repcebecő-gubacsszúnyog (Dasineura brassicae). A becőkben élő nagyszámú lárva károsítja a magvakat és a becők falát, ennek következtében a becők érés előtt megsárgulnak, felnyílnak, a magok kihullnak. A kártevő ép becőkbe is képes tojást rakni, de az ormányosok által fúrt lyukakban sokkal nagyobb a lárvák száma. 25%-on felüli becőfertőzés 20–25%-os magveszteséget okoz. Évente 5–6 nemzedéke fejlődik ki, a repce szempontjából az áttelelt és nyári 1. nemzedéknek van jelentősége.

Általában külön nem védekezünk ellene, de a repce-becőormányos elleni kezelés hatására a becőszúnyogok is elpusztulnak.
Repcefénybogár (Meligethes aeneus). Egynemzedékes faj, a kifejlett imágó a fő kártevő, kirágja a bimbókat, megsérti a porzókat, elrágja a termőt, a károsodott virág lehull, nem termékenyül meg. A bimbós állapotban lévő növényen okozzák a legnagyobb kárt, a károsított táblán 20–25%-os terméskiesést is okozhat. A lárvák a bibeszál megrágásával károsítanak. Elszaporodásuknak a párás, meleg időjárás kedvez, a hűvös klímát a kártevő nem kedveli. A kártevő táblára történő betelepedése általában áprilisban 9–10 °C feletti hőmérsékleten indul meg, 13 °C-on erősödik, 15 °C felett tömegessé válik. Egyedszámuk hálózással jól ellenőrizhető: amennyiben 10 hálócsapásonként 50 db feletti az imágók egyedszáma, a védekezés feltétlenül szükségessé válik. Vegyszeres védekezés esetén zöldbimbós állapotig az engedélyezett készítmények korlátozás nélkül használhatóak. A virágzás kezdetétől azonban csak méhekre nem jelölésköteles szerrel, vagy méhekre mérsékelten kockázatos készítményekkel, méhkímélő technológiával lehet védekezni.

2. táblázat. A kémiai védekezésben használható zoocid hatóanyagok

A repce gyomirtása

Brasan (500 g/l dimetaklór + 40 g/l klomazon). 2,0 l/ha dózisban preemergensen kijuttatva magról kelő egy- és kétszikű gyomnövények ellen hatékony. A készítményre érzékeny kultúrák (kalászosok, cukorrépa) a szer felhasználását követően 150 nap elteltével vethetőek. Az érzékeny kultúrák károsodásának elkerülésére 30 méteres biztonsági sáv betartása szükséges. 1% alatti szervesanyag-tartalmú talajokon a készítmény használata nem javasolt.

Butisan 400 SC (400 g/l metazaklór). 2,5–3,0 l/ha dózisban kijuttatva magról kelő kétszikű gyomnövények ellen hatékony. Pre­emer­gensen alkalmazva 3,0 l/ha a dózisa, ez esetben a kultúrnövény vetése után 3 napon belül kell kijuttatni, fontos hogy a kultúrnövény magját 2,0–2,5 cm vastag földréteg takarja. Állománykezelés esetén 2,5 l/ha dózisban korai poszemergensen a kultúrnövény 2 valódi leveles korától 4 leveles fejlettségéig, a magról kelő kétszikű gyomnövények 2–4 leveles korában kell a készítményt kijuttatni. A kelőfélben lévő repcét a készítmény károsíthatja.

Rapsan 500 (500 g/l metazaklór). 1,5–2,0 l/ha dózisban kijuttatva magról kelő kétszikű gyomnövények ellen hatékony. Alkalmazása azonos a Butisan 400 SC kélszítménnyel.

Butisan Star (333 g/l metazaklór + 83 g/l quinmerak). 2,0–3,0 l/ha dózisban alkalmazva magról kelő egy- és kétszikű gyomnövények ellen hatékony. Preemergensen kijuttatva 2,5–3,0 l/ha a dózisa, ez esetben a kultúrnövény vetése után 3 napon belül kell kijuttatni, fontos, hogy a kultúrnövény magját 2,0–2,5 cm vastag földréteg takarja. Állo­mány­kezelés esetén 2,0–2,5 l/ha a dózisban korai posztemergensen a kultúrnövény 2 valódi leveles korától 4 leveles fejlettségéig, a magról kelő kétszikűek 2–4 leveles, a ragadós galaj 1–3 levélörvös korában kell a készítményt kijuttatni.

Butisan Complete (300 g/l metazaklór + 100 g/l dimetenamid-p + 100 g/l quinmerak). 2,0–2,5 l/ha dózisban alkalmazva magról kelő egy- és kétszikű gyomnövények ellen hatékony. A készítmény preemergensen, illetve őszi posztemergensen alkalmazható, preemergens kijuttatás esetén a repce vetése után a csírázás megindulása előtt kell kijuttatni, poszt­emer­gensen a kultúrnövény 2–4 valódi leveles állapotában kell alkalmazni.

Command 48 EC (480 g/l klomazon) 0,15–0,2 l/ha dózisban; Kalif 360 CS (360 g/l klomazon) 0,2–0,25 l/ha dózisban; Kalif 480 EC (480 g/l klomazon) 0,15–0,2 l/ha dózisban; Reactor 360 CS (360 g/l klomazon) 0,33 l/ha dózisban. A készítmények preemergensen kijuttatva magról kelő egy- és kétszikű gyomnövények ellen hatékonyak. Alkalmazásuk során a repcén kifehéredésben megnyilvánuló fito­toxikus tüneteket okozhat, de ezt a kultúrnövény maradéktalanul kinövi. A készítmény használata során minimum 60 nap elteltével vethető kalászos, cukorrépa, érzékeny kultúráktól 30 méteres biztonsági sáv betartása szükséges.

Teridox 500 EC (500 g/l dimetaklór). 2,0 l/ha dózisban pre­emer­gensen kijuttatva magról kelő egy- és kétszikű gyomnövények ellen hatékony. Állománykezelés esetén korai posztemergensen a kultúrnövény

2 valódi leveles korától 6 leveles fejlettségéig kell kijuttatni a készítményt.

Sultan 50 SC (514 g/l metazaklór). 1,5–2,0 l/ha dózisban kijuttatva magról kelő egy- és kétszikű gyomnövények ellen hatékony. Preemer­gensen kijuttatva 2,0 l/ha a dózisa, ez esetben a kultúrnövény vetése után 3 napon belül kell kijuttatni, fontos, hogy a kultúrnövény magját 2,0–2,5 cm vastag földréteg takarja. Állománykezelés esetén 1,5–2,0 l/ha dózisban korai posztemergensen a kultúrnövény 2 valódi leveles fejlettségétől 4 leveles koráig, a magról kelő kétszikű gyomfajok 2–4 leveles, a ragadós galaj 1–3 levélörvös korában kell a készítményt kijuttatni.

Cleratop (17,5 g/l imazamox + 375 g/l metazaklór). Imidazolinon-ellenálló őszi káposztarepcében kétleveles állapottól a szárba indulásig alkalmazható 1,5–2,0 l/ha dózisban. A gyomnövények a készítményre szik–2 valódi leveles állapotukban a legérzékenyebbek.

Devrinol 45 F (450 g/l napropamid). 2,0–2,5 l/ha dózisban pre­emer­gensen kijuttatva a magról kelő egyszikű gyomnövények és néhány magról kelő kétszikű gyomfaj ellen hatékony. A kezelt területre 12 hónapig salátát vetni tilos!

Dual Gold 960 EC (960 g/l S-metolaklór), Tender (960 g/l S-metolaklór). A készítményeket a repce vetése után kelése előtt (preemergensen) kell kijuttatni. A készítmények elsősorban a magról kelő egyszikű gyomnövények ellen hatékonyak.

Galera (267 g/l klopiralid + 67 g/l pikloram). 0,3–0,35 l/ha dózisban posztemergensen kijuttatva a magról kelő, valamint évelő kétszikű gyomnövények ellen hatékony. A készítményt posztemergensen kell kijuttatni a repce nyugalmi állapotától az első bimbók megjelenéséig ősszel vagy tavasszal. A magról kelő kétszikű gyomnövények 2–4 leveles, a mezei acat tőlevélrózsás, a ragadós galaj 2–3 levélörvös állapotában a legérzékenyebb a készítményre. Erős galajfertőzés esetén vagy 3 örvösnél fejlettebb egyedek esetén a magasabb dózisban kell alkalmazni.

Ikarus (240 g/l klopiralid + 80 g/l pikloram + 40 g/l aminopiralid). 0,3 l/ha dózisban posztemergensen kijuttatva a magról kelő, valamint évelő kétszikű gyomnövények ellen hatékony. A készítményt ősszel a repce 2–4 leveles fenológiai állapotában, illetve tavasszal közvetlenül a nyugalmi időszak után, a szárba indulás kezdetéig kell kijuttatni. A jó gyomirtó hatás érdekében fontos, hogy kezeléskor a léghőmérséklet +10 °C fok felett legyen. A magról kelő kétszikű gyomfajok 2–4 leveles, a ragadós galaj 1–3 levélörvös állapotában, a mezei acat tőlevélrózsás állapotában a legérzékenyebb a készítményre. A repce betakarítását követően a kezelt területre ősszel csak kalászos gabona vethető, a következő év tavaszán tavaszi kalászos, illetve kukorica vethető a területre.

Salsa (750 g/kg etametszulfuron). A készítményt az őszi káposztarepce kelése után korai posztemergensen kell kijuttatni a magról kelő kétszikű gyomnövények 2–4 valódi leveles állapotában. Önmagában való alkalmazásakor 20–25 g/ha dózisban kell felhasználni. Fejlettebb gyomnövények esetében a magasabb dózis kijuttatása javasolt. Sultan 50 SC, Butisan Star engedélyokiratban meghatározott dózisával kombinációban a készítményt 15 g/ha dózisban kell kijuttatni. A gyomirtó hatás fokozásának érdekében a permetléhez minden esetben Trend 90 hozzáadása szükséges 0,1%-os koncentrációban.

Sultan Top (375 g/l metazaklór + 125 g/l quinmerak). A készítményt preemergensen, a repce vetése után 3 napon belül kell kijuttatni 1,75–2,0 l/ha dózisban jól elmunkált aprómorzsás talajfelszínre. Fontos, hogy a kultúrnövény magját 2,0–2,5 cm vastag földréteg takarja. A kelőfélben lévő kultúrnövényt a készítmény károsíthatja. Állo­mány­kezelés esetén korai posztemergensen 1,75–2,0 l/ha dózisban kell kipermetezni a kultúrnövény 2 valódi leveles korától 4 leveles fejlettségéig. A kombináció hatékonyan irtja a magról kelő kétszikű gyomnövényeket.

Successor 600 (600 g/l petoxamid). A készítmény preemergensen és őszi korai posztemergensen alkalmazható. Posztemergensen a repce 2 leveles állapotától, a gyomnövények szik–2 leveles fejlettségekor a leghatékonyabb, 2,0 l/ha dózisban kell kijuttatni.

Nero (400 g/l petoxamid + 24 g/l klomazon). A készítményt preemergensen kell kijuttatni az őszi káposztarepce vetése után 3 napon belül 3,0 l/ha dózisban. A készítmény a magról kelő egy- és kétszikű gyomnövények ellen hatékony.

Springbok (200 g/l metazaklór+200 g/l dimetenamid-p). A készítmény az őszi káposztarepce vetése után 3 napon belül preemergensen, valamint poszemergensen alkalmazható a kultúrnövény szikleveles korától 4 leveles állapotáig. Mindkét kijuttatási mód esetén 2,5 l/ha dózisban kell alkalmazni.

Lontrel 300 (300 g/l klopiralid); Cliophar 300 SL (300 g/l klopiralid), Attrade Klopiralid 300 SL (300 g/l klopiralid). 0,25–0,4 l/ha dózisban posztemergensen kijuttatva a magról kelő és évelő kétszikű gyomnövények ellen hatékony. A készítményt a repce 4–6 leveles állapotától a virágbimbók megjelenéséig lehet kijuttatni. A készítmény hatékonyan irtja a fészkes virágzatúak és a keserűfűfélék családjába tartózó gyomnövényeket, valamint az árvakelésű napraforgót.

Gabona árvakelés, magról kelő és évelő egyszikű gyomnövények ellen posztemergensen (állományban) alkalmazható készítmények:
Agil 100 EC (100 g/l propaquizafop); Focus Ultra (100 g/l cikloxidim); Fusilade Forte (100 g/l fluazifop-P-butil); Leopard 5 EC (5% quizalofop-P-etil); Targa Super (5% quizalofop-P-etil); Pantera 40 EC (40 g/l quizalofop-P-tefuril); Select Super (120 g/l kletodim); Quick 5 EC (50 g/l quizalofop-P-etil); Gramin (5% quizalofop-P-etil); Paladin (100 g/l propaquizafop).

A fenti egyszikűirtó készítmények dózistól függően hatékonyan alkalmazhatóak mind a gabona árvakelés, mind a magról kelő, valamint évelő egyszikű gyomnövények ellen. Alkalmazásukkor nem javasolt más magról kelő, valamint évelő kétszikű gyomnövények ellen hatékony készítményekkel kombinációban kijuttatni.

Őszi káposztarepcében betakarításkor a pergésveszteség csökkentésére alkalmazható készítmények:

Spodnam (555 g/l pinolén). A készítményt a becősárgulás idején, a várható betakarítás előtt 10–14 nappal kell kijuttatni 1,0–1,25 l/ha dózisban. A készítmény a becőtermésekre ragadva megakadályozza azok felnyílását és a magok kipergését, ezért alkalmas különösen várhatóan elhúzódó betakarítás esetén a repce kipergéséből adódó termésveszteségének csökkentésére. A Spodnam kijuttatható önmagában, valamint repcében engedélyezett állományszárító készítményekkel kombinációban.

Flexi (450 g/l karboxilált sztirén butadién kopolimer). A készítményt 0,5–1,0 l/ha dózisban kell alkalmazni, a Spodnamhoz hasonló technológiai paraméterek mellett.

Elastiq (karboxilált-sztirol-1,3-butadién). Önmagában kijuttatva 1,0 l/ha dózisban, állományszárító készítményekkel kombinációban 0,5–0,8 l/ha dózisban kell felhasználni, a Spodnamhoz hasonló technológiai paraméterek mellett.

Ajánlott kiadványokDr. Radics László (szerk.):
Alternatív növények termesztése II.Dr. Radics László – Dr. Pusztai Péter:
Alternatív növények korszerű termesztéseDr. Radics László:
Növénytermesztő mester könyve

Ez is érdekelhetiTájkép aratás utánAz őszi vetésekről, vetőmagokról gazdálkodói szemmelRepcepiac és a biodízelgyártás