Még 260 milliárd forint vár pályázókra

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Hajtun György, 2019/04/02

Kis Miklós,
államtitkár

– Államtitkár úr, tavaly a választások után ismét az agrártárcához került az államtitkárság. Ezzel a lépéssel az volt a kormány szándéka, hogy ismét egy kézben legyen az uniós támogatások kezelése, bár a kifizetéseket a megszüntetett Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal helyett a Magyar Államkincstár végzi. Hogyan látja ezt a kérdéskört?

– A Közös Agrárpolitika jövőjét illetően elmondhatjuk, hogy a vidékfejlesztést mint a KAP II. pillérét sokkal jobban össze kell hangolni az I. pillérrel, tehát a közvetlen támogatásokkal. Ezt már uniós szinten is megfogalmazták a döntéshozók, hiszen a 2020 utáni időszakra mindkét alapra stratégiai tervet kell készítenünk. Ráadásul azt is tudjuk, hogy a vidékfejlesztés nem lesz a CPR hatálya alá sorolva, ami azt jelenti, hogy a kohéziós politikára vonatkozó uniós szabályokból a vidékfejlesztés részben újra kikerül. Ebből adódóan már 2018-ban gondoltunk arra, hogy ez a folyamat bekövetkezik, ezért is került vissza az agrártárcához az államtitkárságunk. Ha stratégiai tervet kell készíteni Magyarországnak, akkor elkerülhetetlen, hogy ne egy minisztérium égisze alatt történjen ez meg. Emellett az is ténykérdéssé vált, hogy az agrártárcának kell mind az I.-es, mind a II.-es pillért előkészítenie. Így ez is egy indok volt arra, hogy a vidékfejlesztést visszahelyezzük az Agrárminisztériumba. További ok az is, hogy mégiscsak agrártámogatásokról, jelentős részben az agráriumot érintő pénzekről van szó, ezért jobb helyen van egy agrártárcánál a vidékfejlesztési államtitkárság, ahol a szakpolitika és a pénz kezelése is egy kézben összpontosul.

– Köszönöm a gondolatmenetet, így kerek a történet. Hol tartunk most a Vidékfejlesztési Program végrehajtását illetően?

– A két pillérre összességében több mint négyezer milliárd forint áll rendelkezésre, ebből a vidékfejlesztésre 1300 milliárd forint jut. A program 2015-ös elfogadása óta 74 pályázati felhívást jelentettünk meg, ami összességében több mint 1500 milliárd forintos keretösszeget érint. Ebből még 18 pályázat van nyitva, mintegy 260 milliárd forint értékben. Ha ezeket valaki összeadja, akkor láthatja, hogy sokkal többet pályáztatunk meg, mint amekkora keretösszeg a rendelkezésünkre áll. Ennek az az oka, hogy az előző uniós ciklusok tapasztalata szerint, ha valamit száz százalékosan biztosítunk a pályázóknak, akkor 10–15 százalékos lemorzsolódás mindig bekövetkezik. A lemorzsolódás okai sokrétűek. Egyrészt a pályázó elállhat a projekt megvalósításától, vagy csak részben készül el vele, másrészt az is előfordulhat, hogy nem sikerül száz százalékban elszámolni a pályázat összegét. Ezért is vállalhatjuk túl a keretösszegeket 10 százalékkal. A kormány arról is döntött, hogy minden uniós program esetében – így a Vidékfejlesztési Programnál is – prioritásonként 10 százalékkal túl lehet lépni a rendelkezésre álló keretet. Fontos különbség, hogy nem program-, hanem prioritásszinten élhetünk ezzel a lehetőséggel. A kormány megadta az irányító hatóságok számára a mozgásteret, és biztosította őket arról is, hogy – miután a nemzetgazdaság jól teljesít – nemzeti költségvetésből is kiegészíthetjük a túlvállalást. A végső célunk természetesen az, hogy legkésőbb 2023-ra, amikor ezekkel a pénzekkel el kell számolnunk az Európai Bizottsággal, akkor ne 99, hanem száz százalékát tudjuk a pénzeknek elkölteni.

– Mit értsünk prioritások alatt?

– A vidékfejlesztési programon belül az Európai Unió Magyarország számára hat prioritást fogalmazott meg, amit korábban tengelyként ismertünk. Például az agrárberuházások jelentős része a 2-es prioritáshoz, míg az élelmiszer-gazdaság a 3-as prioritáshoz tartozik. Az agrár-környezetvédelmet, az ökogazdálkodást a 4-es prioritás szerint finanszírozzuk. Ezeken a kereteken belül tehát, amint azt korábban már említettem, 110 százalékkal lehet mozogni.

– Említette, hogy 74 pályázatot hirdettek meg, ebből 18 még nyitott. Ha rangsorolni kellene a pályázatokat nem a prioritás, hanem a hazai igények szempontjából, akkor melyek azok, amelyek a legfontosabbak?

– A program készítésekor is azt a célt fogalmaztuk meg, hogy a középpontban az agrárium versenyképességének növelése álljon úgy, hogy közben ne csökkenjen a foglalkoztatottak létszáma. A kézimunkaigényes ágazatokra nagyobb figyelmet fordítunk, mert a hozzáadott érték sokkal nagyobb az állattenyésztés, a kertészet esetében, mint a szántóföldi növénytermesztésnél. Az élelmiszeriparnál ugyanez a helyzet, a hozzáadott érték növelése leginkább az ipar fejlesztésénél valósulhat meg, hiszen alapanyagból feldolgozott terméket tudunk a hazai és az exportpiacainkon értékesíteni. Nyilvánvaló, hogy éppen ezek a pályázatok voltak legnépszerűbbek. Több állattenyésztési, állattartáshoz kapcsolódó felhívást például egy hónapon belül fel kellett függesztenünk, mert annyira nagy volt az igény. A szarvasmarha-, sertés-, baromfiágazatról beszélünk. Látható, hogy az agrárfejlesztések iránt jóval nagyobb az érdeklődés és az igény, mint amennyi forrás a rendelkezésünkre áll, ezért a lehetőségeink szerint igyekeztünk forrásokat átcsoportosítani. Bízom abban, hogy 2020 után még lesznek ilyen forrásaink, mert az ágazatok ezeket igénylik. Nyilván vannak olyan piaci körülmények, amelyek a beruházási szándékot befolyásolhatják – lásd afrikai sertéspestis, madárinfluenza stb. – és nem valósul meg minden fejlesztés, beruházás. A külső körülmények alakulását előre nem láthatjuk, de bízunk a gazdák bölcsességében, szakszerű munkájában.

– Éppen arról szeretném kérdezni, hogy az élet mindig tartogat meglepetéseket, amelyek kiküszöbölése nem egyszer sok-sok pénzbe kerül a termelőknek. Tudnak-e ezekre a váratlan kihívásokra reagálni?

– Más helyzet az, ha egy gazdának az állatállományát kényszerből kell leölnie, hogy mentesítse a telephelyét, mert ez esetben van egy kártérítési kötelezettség az állam részéről. Erre a célra forrás is rendelkezésre áll, az adott lehetőségekkel élnek is a termelők. Az is egy más helyzet, ha nem kártérítéssel, hanem konkrét beruházással kívánnak a pályázók a rendkívüli helyzetre reagálni. Az már 2013–2014-ben is látszott, hogy vannak sajnálatos állatbetegségek, amelyek kezelésére külön forrásokat kell biztosítani. De miután a keretösszeg adott, ezért mi a kkv-szektor támogatását helyeztük előtérbe a pályázatok elbírálása során (ez 80–20 százalékos megoszlás, a nagyüzemek a kisebb részre pályázhatnak). Jelenleg zajlik egy olyan agrárhitelprogram megalkotása, amellyel hozzásegíthetjük a gazdákat a károk elhárításához. Kidolgozás alatt áll a Vidékfejlesztési Program keretéből egy úgynevezett jövedelemstabilizációs eszköz is.

Az Európai Bizottság szerette volna, ha mindegyik tagállam bevezeti ezt. Magyarország jelezte is, hogy megfontolja a bevezetést és megvizsgálja, hogy tudunk-e olyan rendszert kialakítani, amely a valós káreseményekre – legyen az piaci vagy állatbetegség – tud jövedelemstabilizációs eszközként forrást biztosítani. Ezt azokra az anomáliákra lehetne alkalmazni, amelyek nem természeti eredetűek, hanem más okokra vezethetők vissza. Ugyanakkor ellene is szólnak érvek. Ennek az eszköznek a bevezetésével azt is meg kell akadályoznunk, hogy olyan jövedelemkiesést is kompenzáljunk, amely egyébként nem piaci alapú, hanem a gazdálkodó vétke. Ezt a helyzetet nem engedhetjük meg.

– Melyek a nyitva lévő pályázatok?

– Számos beruházási jellegű pályázatunkra lehet még jelentkezni. Többek között komoly összeg áll rendelkezésre öntözésfejlesztésre. Tovább élnek az erdészeti jellegű pályázati lehetőségek, itt is jelentős összeg áll még rendelkezésre például az erdősítés megvalósítására. Meghirdettük a borszőlő-telepítési támogatást, amely szintén nyitott még, a tanyavillamosítási pályázatunkat pedig folyamatosan nyitva tartjuk, amíg a források elegendőek. Elérhető az élelmiszeripari, illetve borászati fejlesztéseket támogató pályázat is, amellyel a hozzáadott értéknöveléshez tudunk forrást biztosítani.

– Javult-e az ágazat versenyképessége az eddig megvalósult pályázatok révén?

– Most végzünk egy elemzést arról, hogy a beadott és nyertes pályázatok esetében milyen hozzáadott érték valósul meg. Ennek részben vannak mérhető számai, például az energiafelhasználásnál, mivel nagyon sokan a megújulóenergia-beruházást választották. Valószínűleg mérhetővé válik, hogy a megújuló energiával mennyi fosszilis és villamos energiát váltottunk ki, hogy mekkora állatlétszámot tudtunk növelni az új férőhelyek biztosításával, a meglévők felújításával, mennyi új ültetvényterületet sikerül bevonni a rendszerbe, valamint mennyi új erőgépet sikerült a kertészeti ágazatban biztosítani. Jelenleg ezeket a pályázatokat elemezzük, s ha a beruházások valóban megvalósulnak, amelyeknek zöme 2019 végére várható, akkor azt is prognosztizálhatjuk, hogy mikorra érezhetők a beruházások által kiváltott hatások.

– Mindig központi kérdés: hogy áll a kifizetés?

– A kifizetések a pályázatok megvalósítási fázisaihoz igazodnak. A pályázatok között meg kell különböztetni a beruházási és a nem beruházási pályázatokat, mert a beruházási pályázatok utófinanszírozottak. A jelenlegi állapot szerint az 1300 milliárd forintból 390 milliárd forintot fizettünk ki, ez durván a keretösszeg egyharmada. A nem beruházási pályázatoknál, mint például az agrár-környezetgazdálkodási támogatásnál a maga ciklikusságát követve jut a gazda pénzhez. Itt nem lehet előre kifizetni az öt évet, hanem minden évben igényelni kell az összeget, így előre tudjuk, hogy ezekre a pályázatokra évente mennyit kell kifizetni. A mi munkánk egyébként addig tart, amíg a pályázat megvalósítása meg nem kezdődik. A megvalósítást, az ellenőrzést és a kifizetést a Magyar Államkincstár és a nevében megbízott megyei kormányhivatalok végzik.

– Szóljunk külön is az öntözésfejlesztésről, mert ez a versenyképességünk növelésének az egyik meghatározó, mondhatni sarkalatos pontja.

– Ez az egyik legnehezebb kérdés, de megkerülhetetlen az Ön által is mondottak miatt. Amikor a Vidékfejlesztési Programot a Miniszterelnökségnek újra kellett terveznie, mi tettük be az öntözésfejlesztési pontot, mert a korábbiban nem volt benne. Az Európai Bizottság mereven elzárkózott ettől az ötlettől, komoly tárgyalásokat folytattunk az ügyben, és kitartottunk az álláspontunk mellett, hogy nekünk szinte első számú célunk az öntözés fejlesztése, amit végül a bizottság nagy korlátok állítása mellett elfogadott, így uniós forrást is elkülöníthettünk erre a célra. Ugyanakkor számos olyan uniós korlát nehezíti a megvalósítást, mint a Víz Keretirányelv, a hazai Vízgyűjtő Gazdálkodási Terv (VGT). Ha az adott földterületen nincs felszín feletti vízkészlet, és az elmúlt években felszín alatti vízzel öntöztek, amely vízmennyiség miatt rossz minősítést kapott, akkor már nem adhatunk rá uniós támogatást. Magyarország vállalta, hogy megfelel az uniós irányelveknek, ami arról szól, hogy záros határidőn belül a jelenleg mennyiségileg rossz állapotú víztest helyzetén javítunk. Ehhez nagyon fontos felszín feletti beruházásokat kell megvalósítani, mert csak így érhetjük el a felszín alatti vizek mennyiségi állapotának javítását. Ha ez megtörténik, akkor sok piros folt eltűnhet Magyarország térképéről, de ez még évekbe telik.

Most is vannak öntözésfejlesztési beruházások, hiszen számtalan pályázat nyert (az Irányító Hatóság ez idáig közel 250 kérelmet támogatott mintegy 8,5 milliárd forint értékben), de nehezíti az uniós szabályozás azt, hogy minden beruházáshoz a tulajdonosoknak is hozzá kell járulniuk. Az osztatlan közös földtulajdon anomáliái közismertek. A tulajdonosok mindegyikének hozzájárulását kell adnia a fejlesztési pályázat beadásához, ellenkező esetben nem valósulhat meg a beruházás. A vízjogi engedélyekhez kötött szabályokon könnyítettünk, de a támogatást illetően továbbra is minden tulajdonos beleegyezése szükséges. Nem véletlen, hogy ilyen lassú a pályázati keret kimerítése. Ugyanakkor minden mindennel összefügg. Azért fejlesztjük a hazai agrár-élelmiszeripart, hogy a megvalósuló beruházásokhoz szükséges növényi kultúrákat öntözött területen lehessen megtermelni. Zöldség esetében is biztosítani kell a hazai alapanyagot a feldolgozóüzemek számára, s a gyümölcsnél is ez a helyzet. A megváltozott klíma miatt óriási kockázatokat rejt az öntözés nélküli gyümölcstermesztés. Fontos elmondani, hogy az új ültetvények megvalósítása esetén, ha azok rossz állapotú víztesten valósulnak meg, az öntözési beruházást nem támogatja az Unió, így azt saját erőből kell finanszírozni.

– Maradjunk a versenyképesség javításánál. A precíziós gazdálkodás, a digitalizáció fejlesztése lehet az egyik kitörési pont a szántóföldi növénytermesztésben. De valóban kitörési pont-e ez az út?

– A korábbi időszakban nem volt alkalmazotti létszámhoz kötve a beruházás megvalósítása. Ezzel mi szakítottunk, és azt mondtuk, hogy ha valaki uniós forrásból kíván fejleszteni, az legalább a jelenlegi foglalkoztatotti létszámot őrizze meg. Ha hosszú távon ezt növelni tudja, akkor plusz pontokat is kapott a bírálat során, de nem ez döntött a pályázat elfogadásában. Más kérdés, hogy 2013–2014 óta drasztikusan megváltozott a munkaerőpiaci helyzet, hiszen számos olyan beszállítóipari kapacitás valósult meg Magyarországon, amely felhasználta az agráriumban is dolgozó, kétkezi munkásokat. A precíziós gazdálkodás jó eszköz lehet a problémák és ellentmondások meg-, illetve feloldásához, hiszen akár a szántóföldi növénytermesztésnél, akár a kertészeti ágazatoknál komoly munkaerő-megtakarítást érhetünk el azzal, ha ilyen technológiai eszközöket alkalmazunk. Külön kiemelném, hogy a környezet szempontjából is hozzáadott értéket jelent ezen eszközök használata.

Az adott területen precízebben, hatékonyabban, mennyiségileg kevesebb hatóanyagot, növényvédő szert lehet kijuttatni ugyanolyan, illetve jobb eredmény elérése érdekében. Meg kell vizsgálnunk például, hogy a 2020 utáni ciklusban, hogyan tudjuk az agrár-környezetgazdálkodást és a precíziós gazdálkodást egymáshoz közelíteni, hiszen akik ezt alkalmazzák, hozzájárulnak a környezet védelméhez is. Bár elsősorban nem ez a célja, hanem a költségcsökkentés, de összességében a természet és a környezet kímélete is megvalósul. Egyébként azt gondolom, hogy a precíziós eszközök alkalmazása hosszútávon a magyar gazdatársadalom számára is megkerülhetetlen lesz. Ugyanakkor látjuk, hogy ehhez egy generációváltásnak is be kell következnie, hiszen a privatizáció során gazdálkodóvá vált korosztály mára már a nyugdíjas korba lépett. Van, aki át tudta adni a stafétabotot, van, aki a következő tíz évben adja át a gazdaságát, jó esetben az utódainak. Az idősebb nemzedék kevésbé aktív az új technológia alkalmazásában, mint a fiatalabb, ezért a következő tíz évben várható a generációváltás „bummja”. A mi feladatunk az, hogy a precíziós eszközöket ne csak a nagyüzemek tudják hatékonyan használni, több ezer hektáron, hanem tegyük lehetővé azt is, hogy a kkv-k akár 50–100 hektáron is vásároljanak olyan eszközöket, amelyekkel hatékonyabbá teszik a gazdálkodást. Ezt tehetik önállóanvagy közösségben, összefogva is. S nemcsak a szántóföldi növénytermesztésben várunk ugrásszerű fejlődést, hanem a kertészeti ágazatban, sőt az állattenyésztésben is.

– Várható-e pénzügyi átcsoportosítás?

– Nagyon jó és aktuális a kérdése. Nemrég jelent meg egy irányító hatósági közlemény, amely szerint az energiahatékonysági pályázatot február 19-én felfüggesztettük. A korábbi években az volt a tapasztalat, hogy az említett prioritásokon kívüli átcsoportosításokat az Európai Bizottság nem vagy csak nagyon kis mértékben engedélyezte. Az agrártárca folyamatosan ellenőrzi, hogyan áll a pénzek felhasználása, és az energiahatékonysági pályázatainknál a tervezettnél lassabban fogyott a keretösszeg.

Ezért 2019-ben – amikor már lehetőségünk van a prioritások közötti átcsoportosításokra – az Európai Bizottságot arra kérjük, hogy az energiahatékonyságra szánt forrásainkat tegyük át más, főként a beruházásokat támogató, 2-es prioritásra. Bízom abban, hogy a Bizottság akceptálja a kérésünket, bármennyire választási lázban is él Brüsszel. A program egyébként rendben zajlik, a 2018. év végi számok alapján Magyarország jól teljesített, forrásvesztés nélkül zártuk az évet. Minden uniós és hazai előírásnak eleget tettünk.

– Beszélgetésünk végére szántam a 2020 utáni időszakról szóló tárgyalások menetének helyzetértékelését. Hol tartunk, hogyan állunk ebben az egyáltalán nem könnyű versenyben?

– Az elmúlt hónapokban nem következtek be nagy változások. Nem tudni, hogy az Európai Unió költségvetését mikor fogadják el, ami pedig előre vetíti azt, hogy az új ciklusban is lehet átmeneti év vagy akár évek is. Hogy ezt a tagállamok hogyan orvosolják, az tagállamfüggő, mert országonként más-más eszközök állnak rendelkezésre. Biztos vagyok abban, hogy a tagállamok között a vidékfejlesztési forrásokért nagy lesz a harc. Sokan küzdenek azért, hogy a vidékfejlesztésre rendelkezésre álló keretösszeg ne csökkenjen, de ha minden változatlan marad, és a tagállamok nem hajlandók többletbefizetéssel kiegészíteni a Brexit hatásait, akkor ez a keret jelentősen csökkenni fog. És számos más hatásról még nem is beszéltem, például ha azokat a forrásokat növelik, amelyeken a nettó befizető országok a sikeresek, akkor a nettó befizetők lehetnek a haszonélvezői az uniós támogatásoknak az új költségvetési időszakban. Ezért el kell érnünk, hogy a vidékfejlesztésre plusz forrásokat vonjunk be akár uniós szinten, akár a hazai, megemelt társfinanszírozás révén. A következő egy évben dőlhetnek el a vitatott kérdések, és ha ez megtörténik, akkor fel kell készülnünk az új szabályozás kidolgozására. Új stratégiai tervet kell készítenünk, ami a bizottsági javaslatok alapján a korábbinál jóval egyszerűbb és rövidebb dokumentum lehet.

Az uniós források felhasználásával továbbra is szigorúan el kell számolni, és azon dolgozunk, hogy amennyire a keretrendszer engedi, és az uniós szabályok lehetővé teszik, megpróbáljuk minél jobban csökkenteni a bürokráciát. Ez nagyon nehéz feladat, de bízom benne, hogy a következő ciklusban újfajta jogalkotás következhet, és ezzel még többet tudunk segíteni a pályázói körnek. Egyébként a tagállamok nagyobb mozgásteret kapnak a következő ciklusban, de ez a mostaninál jóval nagyobb felelősséggel is jár. Az nem fog változni, hogy aki hibázik, annak vissza kell fizetnie a támogatási összeget. Az már a mi felelősségünk lesz, hogy élve a nagyobb mozgástérrel, hogyan szabályozzuk a támogatáspolitikánkat. Van még időnk arra, hogy a felhalmozott tudást, tapasztalatot átültessük a stratégia tervbe, s ezzel a 2010 óta meglévő folytonosságot biztosítjuk.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai