A növényvédőszer-hatóanyagok szabályozása

Kategória: Növényvédelem | Szerző: hajtungy, 2019/04/10

Szalkai Gábor,
ügyvezető igazgató

Az Európai Növényvédelmi Szövetség (ECPA) folyamatosan napirenden tartja a növényvédő szerek hatóanyagainak engedélyezésével kapcsolatos jogszabályi környezet változását. A hatóanyag-engedélyezés az Európai Bizottság hatásköre, a készítmények engedélyezése pedig 2011 óta három földrajzi zónában – északi, középső és déli – történik, így csak a világon legszigorúbb feltételeket támasztó rendszerben engedélyezett növényvédő szerek jelenhetnek meg a boltok polcain.

Szakma vagy politika?

A rendszer működését rendelet szabályozza, de a fő probléma az, hogy az Európai Parlament egyre inkább beleszól a növényvédő szerek engedélyezési eljárásába. Két új helyzet van, ami nagy kihívás elé állítja mind a gyártókat, mind a gazdákat, és végső soron a fogyasztókat is, mondta az igazgató. Az egyik, hogy szakmai döntéseket a tények figyelembevétele helyett társadalmi nyomásra hoznak meg; míg a másik, hogy a kockázatalapú értékelést a veszélyalapú elbírálás váltotta fel. Így történhetett meg, hogy a neonikotinoid hatóanyagokat kitiltották a szabadföldi felhasználásból. Pedig éppen most jelent meg egy tudományos lapban, hogy a szabadföldi körülmények között, tehát nem laboratóriumban végzett kísérletekben felhasznált neonikotinoid szer nem okoz elfogadhatatlan kockázatot a méhekre. Azt azonban Szalkai Gábor hozzáteszi, hogy ha egy rovarölő szer nem lenne képes direkt hatással elpusztítani a méheket, akkor nem is lenne a piacon, hiszen a méhek is rovarok. Az állategészségügyben, humán gyógyászatban használt bolha, vagy tetűirtó is képes elpusztítani a méheket.

A szigorú engedélyezési rendszerhez nagy szaktudás, odafigyelés szükséges, és elsősorban a kockázatokat kell csökkenteni. Ennek érdekében a felhasználók, a növényorvosok tudnak sokat tenni azzal, hogy a már engedélyezett szereket megfelelően használják, és az integrált növényvédelem szabályait betartva, a legvégső esetben használják csak a növényvédő szert. Ha viszont szükség van rá, akkor manapság már csak néhány hatóanyagtípus érhető el a boltokban, aminek a használatával a rezisztencia kialakulását növeljük, hangsúlyozta az igazgató.

Jó lenne persze csökkenteni

Az Európai Unióban az egyik cél a növényvédőszer-felhasználás a csökkentése. Ez önmagában nagyon jól hangzik, mivel senki sem akarja sem a méheket kipusztítani, sem a környezetet szennyezni, sem a biodiverzitást tönkretenni, viszont önmagában a mennyiségi csökkenés nem biztos, hogy indikátorként alkalmazható mérőszám. Az ökológiai gazdálkodásban felhasznált réz- és kénvegyületek mennyisége jóval több egy kilogrammra, literre vetítve, mint mondjuk a szintetikus gyomirtó szereké, amelyeket akár grammos tételekben használnak, magyarázta Szalkai Gábor.

Olyan lista, amely a felfüggesztést, a korlátozást előre jelezné, nem létezik. Egy új hatóanyag fejlesztése 200–300 millió euróba kerül, és 10–12 évig eltart. Ugyanakkor az engedélyezési eljárás elején még nem biztos, hogy tisztázott az, milyen adat- és biztonsági követelményeket támasztanak a szerrel szemben, mert ezek a folyamatok is változnak. Ez valahol érthető, de sok esetben a ló másik oldalára esnek a döntéshozók. Példaként említhető, hogy a méhekkel kapcsolatos biztonsági szabályok olyan értékeket írnak elő egy növényvédő szer engedélyezési vizsgálatánál, hogy a méheknek éves természetes mortalizációja, pusztulása magasabb, mint mondjuk egy rovarölő szerrel szemben elvárt érték. Az igazgató már említette, hogy a forgalomban lévő hatóanyagok felülvizsgálata folyamatosan zajlik, egy-egy hatóanyag 10–15 évre kap felhasználási engedélyt, de nem tudni, hogy melyik szert korlátozzák vagy tiltják be a következő időszakban, mert ilyen lista ugye nincs.

A glifozátról

A glifozát világszerte használt gyomirtó szer (az aromás aminosavak szintézisét gátolja) mezőgazdasági területeken, gyümölcsök, zöldségek, szántóföldi növények termesztése során, vízi és szárazföldi termesztésben. A glifozátot szintén alkalmazzák a világ több országában, olyan bejegyzett, transzgénikus növénykultúrákban, amelyek rezisztensek a szerrel szemben (mint pl. kukorica, gyapot, szója, répacukor, búza). Magyarországon tilos a GMO. Több mint 100 fajta növénykultúrán kívül használják egyéb, nem élelmiszer-termelési célú tevékenységek során is, mint például az erdészetek, üvegházak, lakóövezetek. A glifozát az Egyesült Államokban a 2000-es évek elejére a legtöbbet használt peszticiddé vált, évente pázsitokon, gyepeken, kiskertekben 2300–3600 tonnát, míg a mezőgazdaságban 39–41 ezer tonnát használnak fel belőle. A GMO-k terjedésével a glifozátfelhasználás radikálisan megnőtt az elmúlt években, főleg a génmódosított glifozát-rezisztens kukorica alkalmazása miatt. Normál felhasználás mellett nem jelent akut veszélyt a szer, azonban még akut kitettségnél is alacsony toxicitást mutatott egereknél és patkányoknál. Embereknél akut kitettség munkahelyi baleset vagy öngyilkossági kísérletek során fordult elő, a szervezetbe kerülve a glifozát irritálja a légzőszervi nyálkahártyákat és a béltraktust.

A glifozát is jól példázza azt a döntésmechanizmust, ami ma zajlik az Unióban. Egyetlen tanulmányban jelent meg, hogy a glifozát feltételezhetően rákkeltő. Az igazgató nem azokról a készítményekről beszélt, amelyeket a magyar hatóságok is kivonattak a forgalomból, mert a glifozát vivőanyaga volt veszélyes. Viszont egy tanulmány megállapítása alapján a glifozátot feltételezhető rákkeltő anyagnak minősítették, holott több ezer másik tanulmány szerint – mivel több ország hatósága vizsgálta, köztük az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság, a Vegyianyag Ügynökség is – a glifozát megfelelő felhasználással, kockázatcsökkentő intézkedésekkel nem rákkeltő. Ám óriási társadalmi, politikai nyomás alakult ki a glifozáttal szemben, ami azt eredményezte, hogy csak öt évre kapta meg a felhasználási engedélyt. Az uniós tagországokban több mint egymillió ember írta alá azt a petíciót, amely szerint be kell tiltani a glifozátot. Azt persze nem tudni, hogy az aláírók közül hányan olvasták el azt a néhány ezer oldalas tanulmányt, amelyben a toxikológiai, ökotoxikológiai és környezeti hatásokat vizsgálták. Ezek ugyanis komoly tudományos megállapítások, laboratóriumi, szabadföldi kísérletek alapján születtek. A tanulmányok elérhetőek például az interneten is, mert az ipar szereplői fontosnak tartják a széles körű tájékoztatást. Interneten egyébként nagyon sok hatóanyag-engedélyezési vizsgálat dokumentumai elérhetőek, amelyek tartalmazzák a toxikológiai értékelést is. Érdemes tájékozódni tehát, ha valamivel szemben fenntartás fogalmazódik meg, mert különben a fürdővízzel kiöntjük a gyereket is.

Integrált növényvédelem

Szalkai Gábor szerint a szakmának jobban kell hallatnia a hangját. Nem szabad csendben maradni és hagyni, hogy a fejük felett döntsenek, hanem a magyar gazdáknak, az érdekvédelmi szervezeteknek és az európai érdekvédelmi szervezeteknek is felelőssége, hogy tényekkel bizonyítsa, miről szól a mezőgazdaság, az élelmiszertermelés, és hogyan tudunk megfelelő módszerekkel, biztonságosan, elegendő mennyiségű élelmiszert előállítani, természetesen elfogadható áron. Itt jön képbe az integrált növényvédelem, amellyel megfelelő minőségű talajon, kihasználva a mechanikai, biológiai védekezési módszereket, amit ha szükséges, kémiai módszerekkel egészítenek ki, védjük meg a növényeinket a károsítóktól. A FAO statisztikái alapján elmondható, hogy – nem elírás! – a világban a megtermelt növények 40 százalékát (!) betakarítás előtt a károsítók (kártevők, gyomok, betegségek) „fogyasztják el”. Növényvédő szerek nélkül megnő az esélye annak, hogy ez az arány tovább nő a károsítók javára.

Vele vagy nélküle

A Növényvédelmi Szövetség és európai szervezete, az ECPA ezeket a folyamatokat látva indította el a „Vele vagy nélküle” kampányát, amellyel a szövetség website-ján (hucpa.hu/vele-vagy-nelkule/), a Facebook és YouTube csatornáján találkozhatnak az érdeklődők, illetve a Növényvédelmi Magazin hasábjain is olvashatnak a kampányról. Ez a kampány – bár igen sokan követik –, még nem érte el a teljes célközönséget. Ugyanakkor hiánypótló, hiszen a növényvédelmi szakma alapjait és érveit korábban még senki sem próbálta elmagyarázni a nagyközönségnek. Nincs a köztudatban az, hogy mit jelent az integrált gazdálkodás, nem tudnak arról, hogy egyáltalán miért van szükség a károsítók elleni fellépésre, azt meg végképp nem, hogy erre milyen módszerek állnak rendelkezésre, és milyen módszereket használnak a gazdák. Hiányoznak a toxikológiai alapismeretek is, nem véletlen, hogy a már néhány száz éve ismert „minden méreg, csak az adagolás dönti el, ha valami nem az” megállapításra még mindig sokan rácsodálkoznak.

Vigyázat: hamisítják!

A szövetség régóta küzd azért, hogy az illegális és hamis növényvédő szerek használata visszaszoruljon, csökkenjen. Sokan nem gondolják, hogy a 100–110 milliárd forintos növényvédő szer piacon 5–10 százalékra becsülhető a hamis, illegális szerek forgalma, ami pedig jelentős gazdasági kárt is okoz, nem beszélve arról, hogy ez komoly szervezett bűnözői csoportok illegális bevétele lesz. A gazdálkodóknak óriási felelősségük van abban, hogy hol készül, s honnan szerzik be a növényvédő szereket. Csak megbízható, nyomon követhető helyről, magyar nyelvű címkével ellátott eredeti termékeket volna szabad felhasználni. A kocsi csomagtartójából vásárolt szernek nagyon nagy a kockázata, hiszen arra is volt már példa, hogy gabonagyomirtó helyett kakaóport vettek. Ez ugyan nem okozott környezeti kárt, de a gazdának óriási gazdasági bevételkiesést okozott.

A csomagolóanyagok visszagyűjtése területén – ezt a Cseber Nonprofit Kft. végzi idehaza – jól állunk, hiszen 15 éve elindult ez a „mozgalom”. Amiben tovább kell fejlődni, az a száz százalék elérése a visszagyűjtésben, jelenleg ugyanis 70–80 százalékon állunk. Ha ezt elérjük, akkor a kiürült, háromszor kimosott flakonok újra hasznosítása lesz a következő lépés.

Szalkai Gábor a beszélgetés végén még egyszer kiemelte, hogy a gazdáknak az integrált növényvédelmet kell szigorúan betartaniuk, és amikor szükséges, hallatni a hangjukat akár helyi, hazai, akár nemzetközi szinten, hogy márpedig a megfelelő minőségű és mennyiségű élelmiszer-ellátást növényvédő szerek betiltásával nem lehet elérni és megvalósítani.

Integrált gazdálkodás és növényvédelem

Korunkban egyre nagyobb hangsúlyt kap az élelmiszer-biztonság, amely a növényi és állati eredetű élelmiszerekkel szemben támasztott szigorú követelményekkel – többek között – a fogyasztó jogos érdekeit, igényeit fogalmazza meg és képviseli. Ennek egyik legjobb útja az integrált növényvédelem/gazdálkodás alkalmazása. A környezet, és az egészség védelmét maximálisan szem előtt tartó, a biológiai sokféleséget, és a természeti erőforrásokat megőrző, de egyúttal jövedelmezőséget is biztosító, és kiváló minőségű, egészséges termékeket előállító integrált gazdálkodási rendszer kidolgozásához, és elterjesztéséhez alapvetően fontos a kellő szakmai ismeret, az egységes megközelítésmód, és a harmonizált gyakorlat. Ennek érdekében az Európai Unió irányelvvel szabályozta a növényvédő szerek fenntartható módon történő alkalmazását, 2014-től a tagországokban kötelezően előírva az integrált növényvédelem alkalmazását. Az integrált növényvédelem alapelveit hazánkban a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet 8. melléklete tartalmazza.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai