Egy kis burgonyaábécé

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: B.Gy., 2019/04/14

Murai György,
ügyvezető igazgató

– Igazgató úr, mutassuk be a céget.

– Az AGRICO Hollandia legnagyobb burgonyatermesztéssel foglalkozó szövetkezete amely több mint 2000 tagot számlál, akik szakmai hozzáértésükkel és munkájukkal járulnak hozzá ahhoz, hogy a cég évi egymillió tonna étkezési és vetőburgonyát szállítson ki az országból. Az AGRICO Holland kizárólagos hazai képviseletét az AGRICO Magyarország Kft. látja el, ami azt is jelenti, hogy a cég csak a holland AGRICO vetőgumó fajtáit forgalmazza, mégpedig éppen 25 éve. A képviselet magyar tulajdonú. Szolgáltatási palettáján szerepel a folyamatos szakmai tanácsadás, korrekt ügyfélszolgálat, használt és új speciális gépek (ültető-, betakarító eszközök; töltögetők; osztályozók; raktári klímák stb.) beszerzése, forgalmazása. Az AGRICO hosszú évek óta Magyarország egyik legjelentősebb vetőburgonya ellátója. A cég világszerte sikeres tevékenységének alapja az a nemesítő háttér, amely lehetővé teszi, hogy több mint 120 regisztrált fajtából válogathassanak a vevők, és évről-évre újakkal bővüljön ez a kör, melyből nem nehéz a hazai éghajlati körülményeknek leginkább megfelelőket kiválasztani. A budapesti vezérképviselet mellett hét regionális megbízottunk segíti a minél szorosabb kapcsolattartást régi és új vásárlóinkkal. Ezáltal napi rendszerességgel informálódunk partnereink eredményéről, problémáiról.

– Honnan indultak, és hova jutottak el a negyedszázad alatt, ami már szép jubileum is?

– A cég fejlődése összefügg a hazai burgonyatermesztés helyzetének változásával. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkor, 2004-ben 60 ezer hektáron volt idehaza burgonyatermesztés, amely terület már 12 ezer hektárra zsugorodott. Ez pedig eleve meghatározta a termelői kört, a forgalmazható áru mennyiségét, vagyis évről évre csökkent a termelés. Ez a tendencia sajnálatosan ma is tart, mivel egyre többen hagynak fel a termesztéssel. Azt mondhatom, hogy az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk nem csak előnyöket, de gondokat is hozott a hazai burgonyatermelők számára. A határok és vámok megszűntek, a vetőgumó, az étkezési burgonya, a burgonya termékek, továbbá gyakorlatilag minden, az Unió bármely országában valahol már regisztrált fajta is teljesen szabadon kerülhetett be az országba, és nem csak maga a burgonya, hanem azzal együtt a károsítók is. Egyébként a burgonya a laza, kevésbé kötött talajt kedveli, Hollandiában a poldereken termesztik a burgonyát. A kitett talajok esetében – ha túlságosan kötött –, akkor fennáll a deformálódás veszélye, míg szép, sima héjú termést a lazább, kevésbé kötött talajokon lehet termelni.

– Mit mutat a hazai burgonyafogyasztás?

– Egy főre vetítve évente 50 kilogramm körüli burgonyát fogyasztunk idehaza. Volt ez jóval magasabb is, de Európa szerte megfigyelhető, hogy kevesebb burgonyát fogyasztunk. Ez annak a következménye, hogy a fiatalabb generáció már nem bíbelődik azzal, hogy a piacon megveszi a krumplit, hanem félkész termékeket használ. A másik ok, hogy van egy tévhit, ami terjed, miszerint a burgonya egészségtelen élelmiszer. Ez persze, messze nem állja meg a helyét, sőt, inkább az ellenkezője az igaz, amit kutatási eredményekkel is alátámaszthatunk. De vannak bizonyos lobbi érdekek, amelyek meg tudják finanszírozni a lejárató kampányt. Nem mondom, hogy a bő olajban sült burgonya egészséges, de legalább 150 féleképpen lehet a burgonyát elkészíteni. Ami vitamin, ásványi anyag a burgonyában van, azok szükségesek az emberi szervezetnek. A krumpli rostanyagokban gazdag, vitaminokban szintén, s az ásványi anyagokban sem szegény. A korszerű táplálkozásban is helye van.
– Hogyan van jelen az AGRICO a magyar piacon?

– Piacvezetők ugyan nem vagyunk, de annak közelében vagyunk most is. A fajtáinkkal a piac meghatározó szereplői vagyunk, és évről évre frissül a portfoliónk. Bár a fajtaváltás lassabban zajlik, mert viszonylag hosszú a kutatási, nemesítési időszak. Amíg egy új nemesítésű burgonya eléri azt a szintet, hogy piacképes, köztermesztésbe fogható, és kereskedelmi mennyiséget lehet belőle előállítani, az bizony 10-12 évbe is beletelik. A holland anyacégnél foglalkoznak nemesítéssel, Emmeloordban működik a kutatóközpont, ahol az új fajtákat állítják elő. A cégnek 125 burgonyafajtája van, melyeket világszerte forgalmaznak, hiszen 54 országban van képviseletünk. A fajtaigény eléggé szerteágazó, meg kell felelni a piaci, a klimatikus, és egyéb más feltételeknek is. Az AGRICO nagy figyelmet fordít a fejlesztésekre, az innovációra, a fajtapolitikára. A változó klíma miatt a korai fajták szerepe felértékelődött. Egy rövid tenyészidejű fajta esetében a betegségekkel való fertőződés sokkal kisebb kockázattal jár, míg a hosszabb tenyészidő alatt megtartani az egészséges állapotot sokkal költségesebb, mert bizonyos betegségek ellen többször is védekezni, permetezni kell. A korai érésű fajták piaci pozíciója is jobb, jobbak a jövedelmezőségi szintek, mert magasabb árakat lehet elérni. Nálunk nincs feldolgozóipar, ezért nem indokolt, hogy feldolgozásra alkalmas, hosszabb tenyészidejű fajtákat termesztésben tartsuk. Magyarországot figyelembe véve, a cég fajtapolitikája abba az irányba mutat, hogy jó, rövid tenyészidejű, piros héjú fajtáink legyenek, mert ez dominál a hazai fogyasztásban.

– Mi a különbség a héjszín között?

– Piros vagy sárga? Magyarországon a háziasszonyok körében, még tartja magát a tévhit, hogy a piros héjú burgonya az emberi fogyasztásra alkalmas, míg a sárga takarmányozásra. Van ennek a hiedelemnek történelmi háttere, mert amikor, a múlt században lengyel sárga héjú burgonyával árasztották el az országot, akkor annak a burgonyának az íz világa messze állt a magyar igényektől, ezért azt mondták, hogy jó lesz takarmánynak. Mondván a régi, jó magyar Rózsa krumpli volt az igazi. Tény, hogy mind a mai napig a piros héjú fajták 80 százalékban kelnek el a piacon. Ugyanakkor világszerte a sárga héjú termék dominál, persze, vannak kivételek, mint Spanyolország, Kuba, ahol hozzánk hasonlóan a piros héj a fontos.

– Osztályozzák-e a burgonyát a felhasználás szempontjából?

– Természetesen. Három kategóriát ismerünk, az A, a B és a C kategóriát. Az A kategóriába tartozók szappanos, nem szétfővő fajták, ezek a salátákhoz megfelelőek. A B kategóriába soroltak kevesebb szárazanyag tartalommal, kicsit enyhén szétfővő állagúak, hasábburgonyának ez a legalkalmasabb. A C kategória kifejezetten szétfővő fajtákat tartalmaz, ezek kiválóak a süteményekhez, a pürék készítéséhez. Sikerült azt elérni, hogy Magyarországon a csomagolt áru esetében, de a lédig esetében is rá kell írni a konténerre a fajtát, a származási helyet, és a felhasználási célt.
– A magyar fogyasztók többsége nincs tisztában ezzel…
– Valóban, és szép feladata lenne az erre hivatott szervezeteknek, hogy kellő tájékoztatást kapjon a fogyasztó.

– Milyen a termelői kapcsolatuk?
– Az étkezési burgonya előállítók köre egyre szűkül. A szaporítók számát is egy kezemen meg tudom számolni, ők a vetőgumót termesztik. Legkedveltebb fajtáink az Evolution és az Esmee. Ők azok az újhullámos fajtáink, amelyeket a korai piacra nemesítették, piros héjjal. Ezeket kifejezetten a magyar piacra szánták, úgy tűnik sikerrel. A Kondor tíz évvel ezelőtt volt a piacvezető fajtánk, de ma már nem olyan korszerű, mint az előbb említettek. A korszerűséget a termelők a terméshozammal mérik. A hazai termelők a KSH adatai szerint nem állnak túl jól ezen a téren, hiszen 20-25 tonna termést takarítanak be. Ha ez lenne a valóság azt mondanám, hogy jobb, ha abbahagyják, mert csak ráfizetést „ termelnek” Az elfogadható, hasznot is hozó átlag hektáronként 40 tonnánál kezdődik. Ez egy jól felkészült termelőnek megoldható feladat.

A burgonyatermesztés nagyon is tőkeigényes tevékenység, ami azt jelenti, hogy minimum egymillió forintot kell fordítani hektáronként a termesztésre, s aki öntöz, az még e fölött is költ. Az 1-1,5 millió forintos önköltséget 25 tonnás termésátlaggal nem lehet kompenzálni, mert a felvásárlási árak nem fedezik a termelés költségét sem. Most ugyan magasak a felvásárlási árak, mert tavaly Európa szerte kevés burgonya termett, hiszen az időjárás miatt 30-35 százalékos terméskiesést realizáltak. A magas termelői ár 140-160 forint kilogrammonként, ami a bevásárló központokban 300-350 forintra nő. Ez jelzi, hogy a haszon nagy részét nem a termelők teszik zsebre, hanem a kereskedők, mivel az elaprózott termelés kiszolgáltatottá teszi a termelőt. A termelőnek egyedül nincs alku pozíciója, össze kell fogniuk ahhoz, hogy erős partnerként jelenjenek meg a piacon. Fontos volna, ha az állami szerepvállalás nőne, mert a burgonyaágazatot mostohagyerekként kezelik. Nagy probléma az áfa, s a vetőgumóért 27 százalékos áfát kell fizetni. Egy őstermelő, egyéni vállalkozó nem tudja visszaigényelni az áfát, s ha az csak 5 százalékos lenne, akkor nőne a fémzárolt vetőmag felhasználási aránya is.

– Végül: hogyan vegyünk burgonyát, mire figyeljünk?

– Nehéz jó választ adni, mert rendkívül vegyes a kép. Vannak a mosott, csomagolt termékek, amelyek még viszonylag elfogadható, egységes minőséget képviselnek, a csomagoláson feltüntetik a származást, a burgonyaábécé szerinti felhasználási célt. De a lédig, ömlesztett burgonyánál már nem ez a helyzet, azt is mondhatom, hogy katasztrofális, mert még a héjszín sem azonos, 4-5 fajtát külön választhatnánk belőle, és szemérmetlenül magas az áruk. Úgyhogy van még hova fejlődni a kereskedőknek, de a vevőknek is tájékozódni kellene, mielőtt szatyorba kerül a krumpli.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai