Biogazdálkodás: legalább 10% lenne a cél

Kategória: Élelmiszeripar | Szerző: VB, 2019/04/21

– Olvasóink közül talán sokan nem ismerik az MBSZ tevékenységét. Kérem, mutassa be a szervezetet!

– A Szövetség elődje az 1983-ban alakult Biokultúra Egyesület volt. A Szövetségnek csak jogi személyiségű tagjai vannak, regionális és szakmai biokultúra egyesületek. Összesen 11 jogi személyiségű tagról beszélünk. Ezek lefedik az egész országot. A Szövetség alapvető tevékenységi köre a termelők érdekvédelme, valamint a felvilágosító munka. Megismertetni az embereket azzal, hogy mit jelent az, hogy bio, mitől bio a bio, és miért kellene minél több ilyen élelmiszert fogyasztanunk.

A kampánymunka tulajdonképpen felvilágosító munka, kiállítás és tudományos nap szervezése. Ami azt jelenti, hogy az ezzel foglalkozó olyan tudományágakat, illetve tudósok tevékenységét fogja össze vagy jeleníti meg, akik az ökológiai gazdálkodáshoz köthetők. Ezt minden év decemberében rendezi a Szövetség. Az Országos Bionapot vagy Biobúcsút pedig tavasszal vagy nyáron tartjuk, ahol a biotermelők bemutatják portékáikat, különböző kulturális műsorokkal és egyéb felvilágosító munkával várjuk az érdeklődőket vagy a fogyasztókat. Ezenkívül az országban egyedülállóan működtetünk egy olyan ökopiacot, amely Európában is ritkaság. Itt nemcsak a piacon részt vevők biotermékeit ellenőrzik, hanem magát a piacot is, szúrópróbaszerű, állandó mintavétellel.

– Kapnak-e megfelelő anyagi támogatást? Mennyire képes az apparátus megfelelni az elvárásoknak?

– A Magyar Biokultúra Szövetségnek van egy ellenőrző szervezete, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft., ahol a Szövetség az egyetlen tulajdonos. Az ország bioterületének körülbelül 90 százalékát ellenőrzi. A Biokontroll követi az Európai Unió ökogazdálkodásra vonatkozó jogszabályait, valamint a magyar jogszabályváltozásokat is, amelyeket a Szövetségen keresztül a termelők tudomására hozunk. A Magyar Biokultúra Szövetség önfenntartó. Támogatást persze kapunk a rendezvényeinkre, például az Agrárminisztériumtól (AM). Jelentős támogatást kapunk a minisztériumtól az ökopiaci mintavételekre is. Ebből is kitűnik, hogy az AM-nek – és ezáltal a kormánynak – fontos a biogazdálkodás hitelessége.

– Csúnya sajtótámadás érte Önöket tavaly év végén…

– Nem bennünket, hanem az egész ökogazdálkodást. Reagáltunk rá az MTI-nél, de a honlapunkon is megjelent bizonyos reakció a Szövetség részéről. Én még a Gödöllői Agrártudományi Egyetem állattenyésztési szakán végeztem, később takarmánytermesztői és takarmánygazdálkodási szakmérnöki, valamint biogazdálkodási szakmérnöki vizsgát is tettem. 1992 óta vagyok biogazda. Tehát én ebből élek, ebből él a családunk családi gazdálkodóként. Magyarul 27 éve elég jó ismerem ezt a területet, az egész metódust. Nem gondolom, hogy Dél-Amerikában azért vágják ki az erdőket, hogy ott biogazdálkodjanak, Afrikában sem azért törik fel a szavannát. Ezeken a helyeken konvencionális gazdálkodás folyik, s ezt mind multinacionális cégek ösztönzik és nem a biogazdák.

Ami pedig Svédországot illeti, nagyon sok éve, hogy nem vágtak ki nagy területen fákat, erdőket, hogy ott mezőgazdasági tevékenységet folytathassanak. Nem is értem az összehasonlítást. Ezenkívül az újnak mondott módszerük véleményem szerint megkérdőjelezhető. Kinek új ez – kérdezem –, és hol dolgoztak vele? Mert ez nem jelent meg az ominózus cikkben. Szóval bármilyen módszert ki lehet találni, ha egy dolognak az ellenkezőjét igyekszünk bebizonyítani.

Tény, hogy nagyobb hozamokat lehet elérni az intenzív mezőgazdálkodással. Csak az a kérdés, hogy milyen áron. Félre ne értse, nem a konvencionális gazdálkodás létjogosultságát kérőjelezem meg. Sőt, én úgy érzem, a kettőnek egymás mellett kell élnie valamilyen egészséges arányban. Azt viszont megkockáztatom, hogy a most előállított élelmiszerek, amit mi elfogyasztunk, megvásárolunk, különösen a kész vagy félkész ételek, élelmiszerek 30 százalékát kidobjuk. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen típusú élelmiszerekhez milyen alapanyagokat és milyen hozzáadott egyéb anyagokat használunk.

– Magyarország az adottságaihoz képest le van maradva a biogazdálkodásban. Mi ennek az oka?

– Az egyik legfontosabb oka a támogatási rendszerben, illetve annak intenzitásában van. Már a 2018-as Biokontroll Kft. adatokban is egészen más számok szerepelnek, mint 2010 előtt. Az új ökogazdálkodási pályázat lezárultával közelítünk a 250 ezer hektárhoz. Nyugat-Európától valóban le vagyunk maradva, de például Csehországtól már nem. Ausztriában a hegyi legelők nagyon nagy része bio. Ugyanúgy a cseheknél. Ám ha az összterület arányát tekintjük, a gyep és a szántó arányát, akkor már nem ilyen sötét a kép. Nyugodtan mondhatom, hogy Magyarország egy lakosra vetítve, az ország ökomezőgazdasági területéhez képest nincs igazán lemaradva. Ha sikerülne elérni, hogy Magyarország mezőgazdasági területén legalább 10 százalékot tegyen ki az ökogazdálkodás, akkor az itt megtermelt alapanyagokból készült ökotermékekkel el tudnánk látni a közétkeztetést, az általános iskolákat vagy akár a kórházakat. Ezt látjuk például Németországban, Olaszországban, sőt az Egyesült Királyságban is. Ebben Olaszország jár az élen, Franciaország pedig a következő években nagyon fel fog zárkózni. Magyarországnak az kell legyen a következő lépés, hogy az itt megtermelt magas minőségű árut ne csak külföldön értékesítsük, hanem inkább a magyar emberek fogyasszák el.

– Lehet, hogy megszűnik 2021-ben a mostani ökotámogatás?

– Pontosabban másfajta kerül bevezetésre. Az ötéves ciklus lejárta után új kiírások lesznek. A kormányzattal közösen már dolgozunk, hogy olyan rendszert találjunk, amit majd az új KAP-hoz lehet igazítani. Olyan információink vannak, hogy az uniós támogatási rendszerben az ökogazdálkodás támogatása az eddiginél magasabb szintű lesz.

– Ön tehát optimista a jövőt illetően?

– Igen. Annál is inkább, mert 27 éve gyakorlom a biogazdálkodást, s mint családi gazdaság ebből élünk. Azt szeretném, hogy az általam megtermelt alapanyagok, gyümölcsök ne külföldön, hanem itt, Magyarországon értékesüljenek és kerüljenek a fogyasztók asztalára.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai