Precíziós termeléshez precíziós fajtaválasztást!

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Hajtun György, 2019/05/06

Szieberth Dénes tavaly december elsejéig töltötte be a klub elnöki tisztét. Az új klubvezető Reng Zoltán, a Hungrana Keményítő- és Izocukorgyártó és Forgalmazó Kft. ügyvezető igazgatója. A Hungrana Európa legjelentősebb kukoricafeldolgozó vállalataként több mint 100 éve meghatározó szereplője a magyarországi élelmiszeriparnak. Az itt készült természetes cukor- és keményítőféleségekkel, alkohol- és takarmány-alapanyagokkal naponta találkozhatnak a fogyasztók, amikor tejterméket, péksüteményeket, lekvárokat vagy üdítő- és szeszesitalokat vásárolnak, vagy akár ezek papírcsomagolását veszik a kezükbe. Mindez azt jelzi, hogy választás szerencsés volt, hiszen az egyik legnagyobb hazai kukoricafelhasználó cég szorosabbra fűzheti a termelői kapcsolatait, s a klub ismertségét, elismertségét is növelheti.

Szieberth Dénes a klub alapításának a körülményeiről elmondta, hogy 2004-ben, Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásakor nagy igény mutatkozott arra, hogy a hazai gazdák fel tudjanak készülni a csatlakozásra, s arra, hogy a csatlakozás után kellő információval lássák el a termelőket. Már akkor is központi kérdéssé vált a versenyképesség növelése, hiszen a magyar gazdáknak a fejlettebb nyugat-európai gazdákkal kellett a piacon versenyezniük. Ebben a versenyben pedig kellő információk nélkül nem lehet jól szerepelni. Nos, ez a helyzet indukálta, hogy létrejött a klub, ahol az új kihívásokról közösen gondolkodnak, és a szükséges információkat közzéteszik. Az elnök nem volt egyedül, hiszen társakra lelt a kutatóintézetek munkatársaiban, a nemesítők körében, de az első komoly beszélgetés Dr. Csibor Istvánnal, a Szekszárdi Növény Zrt. igazgatójával történt.

Az élet igazolta, hogy az ötlet jó volt, bár a konkurencia már akkor ismerős volt, hiszen a gabonatermesztők és vetőmag-előállítók (GOSZ, VSZT) már a ’90-es évek közepén szakmai szervezetekbe tömörültek. Az elnök szerint ezek a szervezetek is végeztek szakmaiinformáció-áramoltatást, de látszott még egy olyan rés, hogy ezen a palettán elfér még egy független, nem felülről létrehozott, politikamentes tömörülés. Ezt a státuszt megőrizték, ma sem lehet a klub tagja politikai szervezet, s jogi személyek is csupán támogatóként csatlakozhatnak a klubhoz. A piaci függetlenség, a szabad gondolkodás vezérli ma is klubvezetés tevékenységét.

Sajátos a hazai kukoricatermesztés. Dénes szerint a kukoricatermesztőt nem lehet különválasztani a búza- és más gabonatermesztőktől, mert egy-egy gazdaságban nem csak kukoricával foglalkoznak, mivel a több lábon állás nyújt biztos jövedelmet.

Top 20 fajtakísérlet és -verseny

A klub „Top 20” versenyét a kezdetek óta, évről évre meghirdetik. Ez a verseny a hibridek versenye. Itt a kísérleti parcellák és adataik a kísérletek meghirdetésétől az adatfeldolgozáson keresztül a közlésig nyilvánosak, bármely szakaszban ellenőrizhetők. A Klub ezzel azt szeretné elérni, hogy a hibridek mindinkább az érdekeltek és érdeklődők „személyes ismerőseivé” váljanak. Bejelentési kötelezettség vagy elvárás nincs, viszont van egy kihívóalapú, nyílt verseny. A történelmi hűséghez hozzátartozik, hogy Dénes a NÉBIH elődjétől, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézettől (OMMI) mint kukorica fajtakísérleti felelős ment nyugdíjba. Rendelkezett tehát szakmai kapcsolatokkal és ismerte a kutatási módszert. Ő volt az, aki a Magyar Kukorica Klub vezetőségének megbízásából, az OMMI, a GOSZ és a VSZT vezetését megbeszélésre hívta annak érdekében, hogy legyen a piacon kapható hibridek független vizsgálatának rendszere. Ez azután történt, hogy az állam megszüntette a Biológiai Alapok elnevezésű támogatást, amelynek egyik célzottja éppen a fajtakísérletezés volt, így az államilag elismert fajták kisparcellás kísérleti rendszere gazdátlanná vált. Végül a meghívottak az ötlettel gazdagodva más utat választottak, s a Klubnak is a saját útját kellett járnia. Azt nem mondhatni, hogy egyedül, mert a ProZea Alapon keresztüli támogatással számos termelő és beszállító állt a Top20 Fajtakísérleti és Fajtainformációs rendszer mellé.

Hasonlóságok és különbségek

Sokan ezt teszik, de a „posztregisztrációs kísérlet” és a Top 20 verseny eredményeit nem érdemes egymással szembeállítani, hiszen mivel azonos módszertani alapokon állnak, sokkal inkább kiegészítik egymást. A „verseny” a résztvevőket nagyobb odafigyelésre, s az igények mind teljesebb kielégítésére ösztönzi.

A „posztregisztrációs” kísérletben is, akár a Top 20 versenyben, a piaci bevezetésre engedélyezett és már elismert fajtákkal folyik a verseny, igaz, a versenyeztetési feltételekben van különbség. Jelentős elvi különbség, hogy amíg a GOSZ-VSZT rendszerben titkosítják a kísérleti parcellákat, és csak az eredmények nyilvánosságra hozatalakor közlik, hogy melyik hibrid nőtt az adott parcellában, addig a „Top 20” kísérletekben a kezdetek óta a nyilvánosság és a közös ellenőrzés biztosítja az eredmények megbízhatóságát. Koordinátákkal ellátott térképen is megjelenítik a kísérletek helyszíneit, így bármikor bárki megnézheti, ha úgy tetszik, ellenőrizheti a kísérleteket, s ez az eredmények hitelességét is jelenti. A közzétett eredményekkel az információtartalmat is növelik, mert így egy-egy fajtáról részletesebb adatok állnak rendelkezésre.

Eltérésként lehet felfogni, hogy a Top20 kísérleteket nemcsak Magyarországon, de rendszeresen beállítják a környező országok területén is, az ökológiai adaptáció alaposabb vizsgálata érdekében. Ez a tény is azt igazolja, hogy nem annyira az eredménynek a különbségeit, mint sokkal inkább az eltérések okait kell vizsgálni, ha össze akarjuk vetni a hibridek esetlegesen eltérő eredményeit.
Sok hitvita folyik arról, hogy sok-e a fajta? Dénes szerint annyi fajta van jelen a piacon, amennyit a fajtatulajdonosok és kereskedők meg akarnak jelentetni, s ennek nincs értelme gátat szabni. Ami kevés, az a piacon lévő fajták független vizsgálata, mert az bizonyított, hogy a piaci érdekek által vezérelt információ hiányos vagy nem kellően tényszerű. Persze, senkit nem szabad azzal vádolni, hogy szándékosan nem mond igazat, de miután a különböző források eredményei nem homogén, hanem heterogén értékelési rendszerben állnak elő, ezért a belőlük származó információt nem lehet összehasonlítani. Márpedig a fajtaválasztási döntés – jobb híján – összehasonlításon alapul, mint ahogy a kísérleteknél is így van.

Precíziós termeléshez precíziós fajtaválasztást!

Korábban fontos döntéshozatali információforrásnak számított az állami fajtaelismerés. Ma ennek a jelentősége elhomályosult. Az állami fajtakísérletek száma jelentősen csökkent a korábbiakhoz képest, és három évről két évre mérsékelték az elismeréshez szükséges éveket. Ez idő alatt pedig igen nehéz a fajta gazdaságilag fontos tulajdonságkészletét feltérképezni. A két év arra elegendő, hogy kizárják az olyan hibrideket, amelyek szinte biztosan nem felelnek meg a termesztési alapkövetelményeknek. A termesztésbe vonásra azonban nem szolgálnak kellő érvrendszerrel. A veszély ott van, hogy nyakunkon a precíziós gazdálkodás, s jelenleg nincs olyan független fajtakísérleti rendszer, amelyből származtatni lehetne olyan adatokat, amelyeket a precíziós vetés tervezésekor a gazda használhatna. Hogy hol tartunk a nemzetközi versenyben? Magyarországon rendelkezésre áll minden technológiai eszköz ahhoz, hogy bármelyik fejlett országgal versenyben legyen. De egyrészt a termesztéstechnológia egyes pontjain (talajművelés, tápanyag-utánpótlás, fajtaválasztás, öntözés stb.) – mondhatni önhibájukon – kívül a gazdák nem rendelkeznek kellő tudással, másrészt nálunk kevesebb a csapadék, mint a nyugati versenytársaknál, ezért nem reális 10-11 tonna/hektár átlagos terméseredményről álmodozni. Ehhez hiányzik a megfelelő kutatási háttér, és a kutatási eredményeket közvetítő a szaktanácsadói hálózat, amely viszont a nyugati versenytársaknál rendelkezésre áll.

Ami a Kukorica Termésverseny programot illeti, azért hirdetik meg, mert ezáltal szoros kapcsolat jön létre a gazdálkodók és a klub vezetése között, így a klubban előállított információt könnyebb eljuttatni a gyakorlatba. A versenyben a jobbak ugyan a hazai termésátlag kétszeresét, a legjobbak a háromszorosát is elérik, azonban nem ezeknek a sokszor kiugró eredményeknek az általánossá válását várjuk, hanem azt, hogy a jó, gyakorlatban is bizonyított megoldások minél gyorsabban terjedjenek. Azt persze nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a versenyzők sikerei azokra a termelőkre is hatnak, akik saját maguknak akarnak majd bizonyítani. Ennek már vannak jelei, s ha általános lesz, akkor elértük a célunkat.

Igen komoly eredményeket értek el, mert nagy a hatása a versenynek, és figyelik a versenyzőket is. Az elmúlt évek során valóban kialakult egy – úgymond – elit gárda, akik hatással vannak a többiekre, ezért is tartják fenn és fejlesztik a termésverseny rendszerét. Az év végi rendezvényeken – egyébként –az adott évben lezajlott külföldi szakmai utakról is beszámolnak, s a jó példákat is bemutatják. Ma már a termelés valódi munkamegosztáson alapuló, kollektív munka. Ha a versenyképességet akarjuk növelni, be kell vonni a tudományt, a fejlesztési kísérletek eredményeit el kell juttatni a termelőhöz. Csak így lehet a mezőgazdasági területet maximálisan kihasználni és a lehetséges terméseredményt elérni. Magyarországon a genetikai alapok rendben vannak, hiszen a jelenlegi fajták és a talajok termőképessége lényegesen nagyobb a köztermesztésben elért eredményeknél. Ez pedig azért fontos információ, mert a termésmennyiségek növelésével lehet csökkenteni a fajlagos költségeket. Ha a jelenleginél precízebb a termelés, akkor a terméseredmények is jelentősen javíthatók. Egy gondolatkísérlet: 75 ezer tőnél tövenként 20 dekás csövekkel számolva egy hektáron 15 tonna kukorica termeszthető; a kalkuláció rámutat, hogy akkor viszont valóban 75 ezer db 20 dekás csőre van szükség. Ez persze a gyakorlatban soha sincs így, mert a talaj minősége táblán belül változó. A precíziós termesztés azt célozza meg, hogy ahol nagyobb csövet lehet elérni, ott nagyobb teremjen, s ahol nem reális célkitűzés a 20 deka, ott is a lehető legnagyobb cső teremjen. Erre sokféle elméleti és gyakorlati megközelítés létezik, de a gazda dolga, hogy a cél megvalósuljon – és ez az, ami ma már egyedül nem megy!

A Klubban azt ismertük fel, hogy a fejlett – nevezzük egyszerűen precíziósnak – technológiák rendkívüli költségeit nem lehet a végtelenségig a fogyasztóra hárítani, hangsúlyozta az elnök. Minthogy a költségek az értékesített minőségi terméken keresztül térülnek meg, alapvetően fontos a kukorica hibrid kompatibilitása a megálmodott technológiával. Erre a kérdésre keressük a választ a teljesítmény és agrotechnikai kísérleteinkben, s ezt kutatjuk a kukorica hibridek rezisztencia tulajdonságainak vizsgálata során is. Ezt szeretnénk viszontlátni a Kukorica Termésversenyben, és ezért adjuk a legjobban szereplő hibridnek az „Év Kukoricája” Vándordíjat.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai