Nehéz év vár a baromfiágazatra

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Hajtun Gy, 2019/05/24

Dr. Csorbai Attila,
a BTT elnöke

Komoly ágazati teljesítménynövekedést mutatnak az elmúlt évi baromfiágazatot érintő statisztikák. Az elnök szerint leginkább arról van szó, hogy a 2017-es magyar baromfiágazatot sújtó madárinfluenza járvány miatt a 2017. év ágazati eredményei nem reális bázisértéket adtak. A növekedés tehát viszonylagos, bár az ágazat teljesítménye a 2016-os évi eredményhez képest is nőtt.

Madárinfluenza után

Ez azt mutatja, hogy az ágazatnak sikerült talpra állnia a madárinfluenza által érintett fajok és hasznosítási típusok tekintetében, s a többi ágazatnál sem volt visszaesés a termelésben. A víziszárnyas-ágazatban a kacsa termelése nőtt a leglátványosabban, míg a liba esetében stagnálás és csökkenés figyelhető meg. Valószínűleg átrendeződik a víziszárnyasszektor, vagyis nagyobb teret kap a kacsa, kisebbet a lúd. Az étkezésitojás-termelésnél is egyfajta piaci rendeződés történt, és némi elmozdulás is tapasztalható, mivel kis mértékben nőtt a termelés. Mindez annak is köszönhető, hogy a madárinfluenza hatására bevezetett szigorított intézkedéseket az ágazat szereplői nagymértékben végrehajtották, hiszen szigorú rendet, fegyelmet követeltek meg a termelőktől. A következő feladat azonban az, hogy ezt az új állapotot hosszú távon kell fenntartani, mert minden évben fennállhat a járvány veszélye, így a termelés továbbra is kockázatos – értékelt az elnök.

A madárinfluenza elleni védekezésnek nagyon sok tanulsága volt mind a hatóság, mind a BTT, mind pedig a termelők részéről. Az akkori tűzoltás miatt nem mindenre jutott idő, kellő figyelem, de ma már minden részterületen rendelkezésre állnak olyan dokumentációk, eljárásrendek, amelyek a termelést jól szabályozzák. Azonban nem szabad hátradőlni, figyelmeztetett Csorbai Attila. Az elért szintet folyamatosan karban kell tartani, sőt a hiányosságokat pótolva fejleszteni, és fontos, hogy a jövőben is történjenek meg azok a hatósági ellenőrzések, amelyek kontrollálják az állományok kihelyezését, higiéniai körülményeit, és megfelelő járványvédelmét annak érdekében, hogy elkerüljük a következő ugyanilyen járványos betegséget, illetve annak kockázatát alacsony szinten tartsuk.

1. táblázat. Vágóbaromfi-felvásárlás (előzetes kalkulált) 2018. I–XII.

Zárt, intenzív tartás

A mellett, hogy a termelés fenn tudja tartani a jövedelemtermelő képességét, ez által versenyképes terméket tudjon előállítani, a biztonság megteremtése költségként épül be a rendszerbe, és ezt a költséget a piaci árban is el kell tudni ismertetni. Ezt nem mindig sikerül megvalósítani, mert a piac törvényszerűségei nem követik minden esetben a szakmai törvényszerűségeket. Ugyanakkor a biztonságos termelés megteremtéséhez vannak alapvető, kötelező előírások, amit be kell tartani, függetlenül attól, hogy egy turnust nem lehet eredményesen megtermelni. Ez azért is kényes kérdés, mert itt nem egy termelőnek a versenyképességéről, hanem egy egész ágazat jövőjéről van szó, hangsúlyozta az elnök.

Hogy mennyire rendeződött át az ágazat termelési rendszere a járvány hatására, azt csak hosszabb távon lehet megmondani. Valójában a fejlesztéseket kell górcső alá venni, amelyekre nagy szüksége van az ágazatnak részben azért, hogy javítsa a termelőképességet, részben azért, hogy a biztonságos termelés megmaradjon. Nagyon sok cég, cégcsoport abba az irányba tett lépéseket, hogy a korábban extenzív körülmények között tartott állományokat (például pecsenyekacsa) olyan zárt, intenzív rendszerekbe helyezze, ahol a termelés nagyobb biztonsággal folytatható.

Az idei év egyik komoly kihívása a „fóliás” tartás kérdésének rendezése. Itt részben tisztázni kell, hogy miért építési engedélyköteles a fóliasátor építése az állattartóknak, és miért nem elegendő csak engedélyt kérnie, mint a zöldségtermesztőnek, hiszen ez jelen formájában diszkriminatív intézkedés.

A másik fontos kérdés, hogy a fóliasátrak mosható, takarítható, fertőtleníthető padozata milyen megoldással képzelhető el az esetleges betonozáson kívül (a derogációs határidőt követően). Az érintett szakmai szövetségek (lúd és kacsa) itt egy olyan vizsgálat megrendelését és lebonyolítását tervezik, amely során megvizsgálnák, hogy a gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott fertőtlenítési technológiák vajon eleget tudnak -e tenni a jogszabályi követelményeknek. Figyelembe véve a technológia jelenlegi termelésben betöltött szerepét, fontos, hogy jelentősebb beruházás nélkül legyen megoldás. Azon fajok, hasznosítási típusok esetében, amelyek extenzívebb feltételek között is tarthatók, ott a fóliás tartás – akár – előrelépést is jelenthetne, akár biobiztonsági szempontból is, hiszen a termelő – szükség esetén – be tudja zárni az állományát. Ezáltal jelentősen csökkenthető a különböző járványok megjelenésének és terjedésének kockázata, ezért Csorbai Attila szerint ezt a termelési technológiát valamilyen formában meg kell tartani, a gátló szabályokat pedig meg kell változtatni.

Költség, árak, versenyképesség

A tartástechnológiai problémáktól függetlenül, az idén biztosan drágább lesz a termelés. Ennek egyik oka, hogy a takarmányárak emelkedtek. Miután a tartás önköltségeinek 60–70 százalékát a takarmány teszi ki, a drágulás érzékenyen érinti az ágazat minden szegmensét. Azt se feledjük, hogy számos más inputanyag ára is nőtt, így az energiáé (villamos energia, gáz stb.), az emberi munkaerőé, a szállításé.

El kell gondolkodni azon, hogy a meglévő üzemméreti struktúrák megmaradhatnak-e, avagy sem, vélekedett az elnök. A legrosszabb közgazdasági helyzet az, amikor emelkedő önköltség mellett csökkennek a felvásárlási árak. Több termékpálya esetében – sajnálatosan – jelenleg az tapasztalható (csirke, kacsa, hízott áru), hogy a jelentős túltermelés és túlkínálat miatt csökken az ár. A negatív hatások visszaszorítására egy jó válasz születhet, ez pedig az integrációban való termelés, mert ebben az esetben a kockázatok és a veszteségek is megoszthatók. Integráción kívül viszont a fejlesztések és a javuló termelési eredmények, valamint a nagyobb üzemméret lehet az, ami megoldhatja a termelő problémáját. Ez utóbbi esetben az egyedre jutó eredmény csökken, de a tevékenység összes nyeresége nőni fog a nagyobb méret miatt. A baromfiágazatban egyébként jól működő integrációk, szerződéses kapcsolatok vannak, s ezt erősíti meg az elnök azzal, hogy a hazai baromfiágazat jól integrált, jól szervezett ágazat.

Minden típusú költséget, mely a termelés folyamán felmerül (energia, emberi erőforrás stb.), amit a termelő szektor képes megvalósítani, azokat a lehetőségekhez mérten minimalizálni kell úgy, hogy ezzel párhuzamosan a teljesítmény lehetőség szerint javuljon. Tíz évvel ezelőtt a csirkénél a két kilogramm alatti takarmányfelhasználás nagyszerű teljesítmény volt. Napjainkban a legjobb holland, német, lengyel konkurensek 1,4–1,5 kilogrammos fajlaggal képesek előállítani egy kilogramm csirkehúst. Ez folyamatosan javul a genetikai előrehaladásnak, a takarmányozás-, és tartástechnológia elemek fejlődésének köszönhetően. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a fajlagos eredményjavuláshoz nagyon sok paraméteren kell változtatni. Akár egy versenyautóval, úgy kell, a madarakkal is bánni. Olyan figyelem, pontosság, technológiai fegyelem és szaktudás kell, hogy társuljon a gazdálkodáshoz, amelyek viszont komoly (műszaki és humán) fejlesztéseket igényelnek. S megint eljutottunk az előző gondolatmenethez, miszerint meddig érdemes a termelést fenntartani.

Fejlődési irányok

Fontos volna az alapanyag-termelés fejlesztését támogatási forrásokkal is segíteni, mert a telepeket meg kell újítani. Az elnök egy friss francia példát is említ, miszerint a francia baromfiipar azért nem tudott jelentősen előre lépni az elmúlt 8–10 évben, mert az alapanyag-termelési technológiájuk elavult, idejét múlt. Magyarországon történtek fejlesztések, de ezeket nem szabad abbahagyni, mert a múlt század ’70-es éveiben épült baromfiistállókból még jó néhány üzemel. Akkor lehetünk hosszú távon sikeresek, ha ezeket a fejlesztéseket megvalósítják a termelők. A lengyel termelés azért futott fel hihetetlen gyorsasággal, mert új épületekkel, új technológiákkal, új szakemberekkel, korszerű, naprakész szaktudással olyan előnyre tettek szert a versenytársakkal szemben, amivel Európa egyetlen országa sem képes versenyezni. Folyamatosan növelik a termelő kapacitásaikat a faj igényeinek legjobban megfelelő energiatakarékos épületekben, mégpedig nagyüzemi méretekben.

A húsminőség a genetikai előrehaladással párhuzamosan bizonyos paraméterekben romlott. Megjelentek olyan húsminőségi hibák (szerencsére hazánkban még igen alacsony arányban), amelyek korábban nem jelentkeztek, de ezek megoldása (és kiszűrése) összetett feladat. A húsminőséggel kapcsolatos paraméterek beépítése a tenyésztési programokba a tenyésztővállalatok feladata, a termelési és takarmányozási feltételek javítása pedig a termelők feladata, míg az esetleges hibák kiszűréséért a vágó-, feldolgozóüzemek tehetnek legtöbbet. Ami a feldolgozást illeti, a kapacitások, bővítése, korszerűsítése hosszabb távú igény. Ha elegendő mennyiségű alapanyaggal rendelkezik a feldolgozó, és piaci oldalról is indokoltak a fejlesztések, akkor azt a szektor megteszi, mert az integrációk jól működnek.

Hazai viszonyok

Ami a magyar termelőket leginkább érinti, az az állatjóléti támogatás idei első negyedévi elmaradása. Ebben a kérdésben jelentősen csúsztak a határidők, mert Európai Bizottság halogatta a program elfogadását. Az elnök szerint nehéz választ adni arra a kérdésre, hogy mikor jelenik meg a rendelet, mert Brüsszelben lassan őrölnek Isten malmai, különösen most, amikor választási üzemmódra kapcsoltak. Az állatjóléti támogatásnak az összege – aminek a forrása a hazai büdzséből rendelkezésre áll – évi 12,1 milliárd forint lehet, amely összeg hiánya nehezítené a termelők egyébként sem könnyű helyzetét, és negatívan befolyásolja a hazai baromfitermelés egészét. Az elnök bízik abban, hogy áprilisban megindulhat a támogatás.

Az új uniós támogatási ciklusról, a 2020 utáni helyzetről ma még nehéz konkrétumot mondani. Az elnök személyes véleménye, hogy az abrakfogyasztó állatfajoknál is indokolt volna – a szántóföldi növénytermesztőkhöz hasonlóan – normatív támogatást alkalmazni. Újra kellene gondolni azt a támogatáspolitikát, amely a korábbi években jól működött, és segítették a földterülettel rendelkező gazdaságok fejlődését azon logika mentén, hogy a növénytermesztő továbbítja ezeket a támogatásokat az állattartónak. Magyarországon ez nem valósult meg a várt szinten. Ugyanakkor a sertés- és a baromfiágazatnak olyan szigorú uniós előírásoknak kell megfelelnie, amelyek a világ más országaiban nem léteznek, ezért szükség volna a plusz terhek kompenzációjára. De semmiképpen nem folytatható az, hogy az uniós termelőknek szigorítják a termelési feltételeket mindenféle ellentételezés nélkül, ugyanakkor az európai állati termékek vámvédelme nem, vagy alig valósul meg, hiszen az import termékekkel szemben nem követelik meg azokat a termelési szabályozásokat, amelyek az EU-ban élnek. Ez igazságtalan versenyhelyzetet teremtett az EU termelőivel szemben, s eközben bizonyos fajokat (baromfi, sertés) teljesen kizárnak mindenfajta uniós támogatásból, ami nem segíti elő a fenntartható növekedést, mondta végezetül Csorbai Attila.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai