Munkaerőhiány és gépesítés a szőlő- és borágazatban

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: H. Gy., 2019/05/26

Bock József,
borász

Bock József édesapja halála után, 1981-ben kezdett el önállóan bort készíteni, de már 1958 óta kapcsolatban van a szőlővel, hiszen édesapja ekkor vásárolta vissza a Jammertál dűlőben lévő 2,5 hektáros ősi családi birtokot. Egy évtizeden keresztül másodállásban volt bortermelő, és ez időszakban szőlőoltvány-termeléssel is foglalkozott. A szüleitől tanulta meg a munkaszeretetet, amit folyamatosan hasznosított a szőlőben, és a pincében is. Az első borászati sikerek további erőt és lelkesedést adtak számára a munkához.

A növekvő terület és a sikerek hatására úgy döntött, hogy 1991-től főállásban foglalkozik a szőlővel és a borral. Hogy jól döntött, amikor elkötelezte magát a borászattal, igazolja, hogy a Bock nevet beírta a magyar borászat aranykönyvébe, mivel számos hazai és nemzetközi elismerést kapott, többek között 1997-ben megkapta a szakmától az „Év bortermelője” kitüntető címet is.

A családi szőlőterület az elmúlt évtizedekben 80 hektárra gyarapodott, s emellett 70 hektár szőlőterületen integrálja a szőlőtermelőket. Integrátorként év közben ellenőrzik a területek művelését, növényvédelmét, és ősszel megvásárolják a szőlőt. A Villányi Borvidékre a kékszőlő termesztése a jellemző, a Bock Pincészetnél

7 kékszőlőfajtával foglalkoznak, de már a fehér szőlő is nagyobb arányban van jelen a termelésükben. A fehér­borkészítés ugyanis ma már eléri a termelésük 15 százalékát is, mivel 5–6 fehér szőlőfajtával is gyarapították az ültetvényeiket. Évente 800 ezer palack bort forgalmaznak, s nemcsak a hazai üzletláncok polcain, hanem a vinotékákban is jelen vannak a Bock-borok.

Alapvető szempont a jó minőség

A borász hangsúlyozta, hogy náluk alapvető szempont a jó minőség, mert a fogyasztónak azt kell éreznie, amikor a polcról leemeli a palackot, hogy ár-érték arányban jó minőséget vásárolt. Nem véletlen, hogy a pincészet borai jól fogynak minden fajtából, a rozétól a fehérborig, a könnyedebbtől a prémium minőségig. A Bock-féle Oportó, az Ermitázs, és a Royal küvé számos sikert hozott már a pincészetnek. S ami még figyelemre méltó, hogy igen széles a termékpalettájuk, így minden kategóriában jelen vannak a piacon. Egyébként a termelés 10–15 százalékát külpiacokon értékesítik.

Villányban a borturizmusra is nagy hangsúlyt helyeztek, több kiváló pincészet révén az elmúlt 25 évben sokat fejlődött a borvidék borturizmusa. A Bock-pincészet és a már népszerűvé vált négycsillagos Ermitázs szálloda 40 szobája is rendre megtelik látogatóval, ezért mind a borai, mind a vendéglátás terén a minőségre törekszik. Ebben családja és munkatársai nagy segítséget nyújtanak.

A sikerek mögött egyértelműen egy megértő feleség és stabil család áll.

Mint már említettük, Bock József a gyermekkorától benne él a szőlőtermesztésben, borkészítésben, így a kétkezi, fizikai munka sem áll messze tőle. A kézi munkaerő mindig is meghatározó szerepet játszott a szőlészetekben, s csak a ’70-es években jelentek meg a kézi kerti kapagépek. Ekkortól változtak meg az ültetvények szerkezetei is, és olyan sor- és tőtávolságokkal telepítettek, hogy azt gépekkel is meg lehessen művelni. A ’80-as évek második felében, a ’90-es évek elején úgy telepítették a szőlőt, hogy egyes erőgépekkel már tudtak dolgozni az ültetvényeken, elsősorban a talajművelést és a növényvédelmet, a permetezést tudták elvégezni. Ma már ennél lényegesen több a gépi munkavégzési lehetőség, hiszen a legtöbb helyen már az ültetés, a telepítés is géppel történik.

A Bock-pincészetnél azonban ikertőtelepítéssel újítják meg az ültetvényeket, s ezt a gépek még nem tudják, így a hagyományos módon, kézzel ültetnek. Egyre nehezebb ezekhez a munkákhoz munkaerőt találni, miként a zöld munkák elvégzéséhez is. A gépi telepítések egyébként megbízhatóak, jó minőségűek, a borász bízik abban, hogy az ikertőtelepítéshez is kifejlesztik a gépi hátteret. Az ikertelepítésnél egyébként nem a megszokott ötezer tőkét ültetik el, hanem 6600–7600 tőkével dolgoznak.

A tőkék között azonban művelni kell a talajt, egyre inkább keresik azokat a gépeket, amelyekkel a sűrűbben telepített tőkék között is elvégezhetik a gyomirtást, a fűnyírást, mivel ehhez nem használnak vegyszereket.

Géppel nem lehet a szakértelmet kiváltani

A szőlőtermesztés legkényesebb technológiai folyamata a metszés. Ezt a technológiai lépést is gépesítették, rendelkezésre állnak bizonyos segítő eszközök, munkagépek. Ahol kordonkaros művelést folytatnak, ott olyan daráló gépekkel végzik a metszést, amelyekkel a felnőtt vesszőket egy bizonyos magasságig visszametszik, és a levágott vessző részt ledarálják. Ennek az a veszélye, hogy csak egységes ültetvényen lehet jól használni, mert ha már egy új ültetvényt is beékelnek a dűlőbe, akkor azt külön kell kezelni. Minden, ami gépesítve van, azt – úgymond – elővigyázva kell kezelni, és olyan plusz munkát igényel, ami az emberi munkaerőnél természetes. Géppel ugyanis nem lehet a szakértelmet, a hozzáértést kiváltani, ezért a szőlőtermesztésben csak egy bizonyos szintig lehet a gépeket használni, hangsúlyozta a borász. A Bock-ültetvényeken még hagyományos módon metszenek, vagyis kézzel „állítják be” a termésmennyiséget. A levágott vesszőket egy brigád összegyűjti (külön darálják le, így a fertőzött vessző nem kerül vissza a talajba), és a fűtési időszakban a szállodában fűtésre használják. Ez azt jelenti, hogy minden olyan anyagot, ami a szőlőben keletkezik és éghető, azt energiaként hasznosítják.

A szüretelést is megpróbálták géppel megoldani, de a borász bevallása szerint még mindig a kézi szüret a legmegbízhatóbb. Igaz, ez a legköltségesebb megoldás, de jobban lehet a kártevőket eltávolítani a szőlőfürtökről. A gépi szüretelésnél a gép megrázza ugyan a tőkét, ami eltávolítja a rovarokat, de ez még nem száz százalékos biztonsággal történik. Bock József elárulja, hogy a gépek beszerzése nem olcsó, és azért sem tudja a használatát elterjeszteni, mert vannak olyan ültetvények, kisebb táblák, ahol egyszerűen nem érdemes, és nem is tudnak géppel dolgozni a domborzati viszonyok miatt. Azokat a szőlőket, amelyekből a prémium borok készülnek, azokat pedig csak kézzel szüretelik, mert így biztosítható a megszokott, kiváló minőség.

A borkészítés természetesen zárt technológiában zajlik. A borász azonban beavatott abba is, hogy a reduktív technológia nem teljes, mert az erjesztés ideje alatt oxigénnel érintkezik az erjedő cefre, mert a vörösbornál az erjedő cefre „mozgatásakor” többször érintkezik levegővel a nedű. A fehérbornál viszont a reduktív, a teljesen zárt erjedési technológia dukál, vagyis az erjesztési hőmérsékletet, a 14–16 Celsius fokot betartják. Persze, nem mindegy, hogy a szőlőt milyen állapotban szüretelik.

A kézi munkaerővel természetesen lassabban végezhetők el a technológiai folyamatok, de az emberi figyelmesség géppel nem pótolható, így nagyobb a hibalehetőség. Az viszont tény, hogy egyre kevesebb a kézi munkaerő, a szakemberről már nem is beszélve. A Bock Pincészetnél márciusban kezdődnek a munkálatok, így az mondható, hogy szinte az egész évben foglalkoztatják a munkavállalókat. A borász elmondta, hogy évek óta vállalkozókkal áll szerződéses kapcsolatban, akik biztosítják a kézi munkaerőt, de azért minden évben adódnak problémák. Egyrészt jelentősen megdrágult a munkaerő, amit csak úgy lehet megtartani, ha meg is fizetik. Másrészt más területek is „elszipkázzák” a munkavállalót, ezért állandó odafigyelést igényel a kézi munkaerő biztosítása.

A szakember hiánya azonban az egész kertészeti ágazatban jelentkezik, s ebbe a gépkezelőket, traktorosokat is bele kell érteni, akiknek már a precíziós műszerekkel ellátott nehézgépeket kell kezelniük.

Bock József zárásképpen megjegyezte, hogy a gondos gazda vigyázó szeme, figyelme nem hiányozhat egy gazdaságból, mert a gép ezt nem tudja helyettesíteni. Gépekkel ugyanis nem oldható meg minden, az emberi tudás, szem, nem nélkülözhető a szőlő- és borágazatban sem, mert ez az ágazat igényli a szakképzett munkaerőt. Azt ugyanis csak egy gazda tudja megállapítani, hogy milyen évjárat várható. Ami a tavalyi évjáratot illeti, a borász elégedetten nyilatkozott róla, s arról is, hogy az idei terméskilátások is biztatóak. De a szüretig még sok időt tölt a szőlő az ég alatt, amely időszakban a szőlőről való gondoskodás napi feladatot jelent.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai