2024. 03. 29., péntek
Auguszta
Agrometeorológia
növényvédelem
Részletes agrometeorológia
xxx Menü xxx

Zöldfelületek nem csak városlakóknak

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Kaszab László, 2019/05/28

A városokban, nagyobb településeken élőket sok negatív hatás éri, a települések környezeti tényezői nem kedvezőek az ott lakók számára. Szerencsére a városok zöldfelületei az összes felsorolt negatív hatást semlegesíteni tudják.

A zöldterületek sok egyéb más hasznuk mellett lehetőséget biztosítanak a kikapcsolódásra is.

Az emberiség évezredek óta épít magának városokat, pedig városban élni nem mindig főnyeremény. Az igaz, hogy minden is van, ráadásul jó közel, de sajnos adódik jócskán olyasmi is, ami megkeseríti a városiak életét.

Környezeti hatások

A legnagyobb problémát talán a települések sajátságos éghajlata jelenti. Ezt a tudomány városi mezoklímának hívja. Az urbán ökoszisztémák, azaz a városi lakókörnyezetünk egyik meghatározó jelensége a beépítettség. A burkolatok, építmények, betonfelületek adják a borítottság nagy részét. Az arány egyes városrészekben akár a teljes lefedettséget, azaz a 100%-ot is elérheti. Míg a természetben a növények lombfelületére érkező napsütés a fotoszintézis során kémiai energiává alakul: hasznosul, addig a beépített, burkolt felületeken ez nem történik meg. Az ide érkező sugárzást ugyanis az építmények falai hősugarakként visszaverik a város légkörébe. Ez azt eredményezi, hogy a sűrűn beépített városi környezetben a levegő fölmelegszik. Ha valaki nekifog méricskélni a települések hőmérsékletét, azt tapasztalhatja, hogy a belső területek 3~5 °C fokkal általában melegebbek, mint a környező természet. A jelenséget, a keletkező felhevült légtömeget hőszigetnek hívják. Szélsőségesen meleg, nyári napokon a különbség akár 8~10 °C is lehet.

A városi levegő szennyezettsége például az autók felületén érhető tetten

A városban a levegő nemcsak egyszerűen meleg, hanem mindamellett száraz is. Mivel a talajt burkolatok fedik, és a természetes csapadékot gyorsan összegyűjtjük, majd elvezetjük, a víz nem képes párologni, így nem fogja hűteni a környezetét. A mérések azt mutatják, hogy a nagyvárosok levegőjének páratartalma sok esetben hasonló a sivatagok adottságaihoz. Az emberek többsége 60% körüli relatív páratartalom mellett érzi magát komfortosan. Ehhez képest a beépített városrészekben nem ritka, hogy mindössze 20~30%-os értéket mérhetünk.

Nagy gondokat okoz a levegő rossz minősége is. Elkülöníthetünk fizikai, kémiai és biológiai szennyeződéseket. Fizikai szennyezés alatt elsősorban a levegőbe kerülő, szálló por koncentrációját értjük. A szmog jó része égési folyamatok során jut a légtérbe. A járművek kipufogógáza, a fa- és széntüzelésű fűtési rendszerek, a gyárak, üzemek, ipari folyamatok égéstermékei többnyire légzőszervi elváltozásokat, megbetegedéseket okozhatnak. A málló betonburkolatok, építmények felületéről is kerül jócskán szennyeződés a levegőbe, de a téli síkosságmentesítés anyagai között is vannak porosodó, szennyező változatok.

A kémiai szennyezést a levegőbe jutó, mérgező anyagok okozzák. A fosszilis energiahordozók, a szemétégetés, a porosodó műanyagok és a különböző vegyszerek, kemikáliák idézhetnek elő mérgezéseket. Ezek a veszélyes anyagok sokszor a csapadékban is kimutathatók, a vízkörforgással bekerülhetnek a talajba, sőt az ivóvíz készleteinkbe is. Nem ritka jelenség városokban a savas eső, vagy a téli sólé okozta fasorpusztulások, talajszennyeződések.

A nagyvárosokban rengeteg ember zsúfolódik össze kis helyen, emiatt nő meg a biológiai szennyeződések, azaz a mikroorganizmusok jelentősége. A legnépesebb településeken annyian laknak, mint egy-egy kisebb országban. A nagy népsűrűség kedvez a járványok terjedésének. Még európai viszonylatban is jelentős lehet a cseppfertőzéssel, közös légtérrel fertőző influenzaszerű megbetegedések hatása. Biológiai szennyeződésnek tekinthető a nagyon magas pollenkoncentráció is. Ez a városokban azért állhat elő, mert hiányoznak a nyirkos talajfelszínek és növényi felületek, amelyekre a virágpor letapadhatna. A pollenallergia kialakulása és jelenléte is urbanizációs hatás tehát. A természeti népeknél szinte egyáltalán nem fordul elő.

A városlakók életét a zajszennyezés is megkeseríti. Erről kevesebb szó esik, mint a légszennyezésről vagy a fölmelegedésről, pedig hatalmas probléma. Elsősorban a közlekedés felelős érte. A zajszennyezés a mindennapokban óriási stresszt okoz. A jelenség egyik legnagyobb veszélye, hogy a többségünkben nem is tudatosul a probléma. Sokan válnak feszültté, idegessé a zajban, de nem ismerik föl a probléma gyökerét, ezért nem is tudnak ellene tenni. Jól látható tehát, hogy a városban élőket sok negatív hatás éri. A települések környezeti tényezői nem kedvezőek az ott lakók számára. A városok zöldfelületei azonban az összes felsorolt negatív hatást semlegesíteni tudják. A növények megoldást jelentenek szinte minden bajra.

A városban létesített kertek és parkok hűsítik a környezetüket, hiszen a fák árnyékot vetnek. Minden egyes levél vizet párologtat, ami hűti és párásítja a levegőt. A fotoszintetizáló növények megkötik a szén-dioxidot és oxigént termelnek. Talajuk képes elraktározni a lehullott csapadékot, nedves lombfelületük pedig megköti a port és a pollenszemcséket. A termőföld humusz-molekulái sok mérgező anyagot képesek semlegesíteni, a lebontó mikroorganizmusok pedig segítik a természetes körforgások menetét. A lombtömeg a városi zajszennyezés nagy részét elnyeli, a hanghullámokat szétszórva tompítja a káros hatást.

Minél több zöldfelületet!

Lényeges eloszlatni egy tévhitet is. Sokak szerint a zöldfelületek túl sok pénzt emésztenek föl, hiszen gondoskodni kell fenntartásukról és elveszik a helyet a beépítéstől. Azonban hosszabb, sőt rövidebb távon is megéri a zöldfelületek létesítése, mert komoly gazdasági jelentőségük van! Egyrészt növelik az ingatlanok értékét: a parkra néző lakások sokkal több pénzért kelnek el ugyanabban a házban, mint például egy parkolóra vagy az utcára nyíló ingatlanok. Gondoljunk csak a főváros pesti és budai oldala között lévő lakásárainak különbségére. Rendezvények szervezésére is megfelelőek a városi közparkok, zöld szigetek. A rendezvények tehát élénkíthetik a fogyasztást és az idegenforgalmat. Idegenforgalmi szempontból a látványos közparkoknak amúgy is nagy jelentősége van. Egy-egy nagyváros híres kastélyparkja, szökőkútja vagy sétánya rengeteg turistát vonz. Végezetül említhető az a gazdasági előny is, hogy a zöldfelületek fenntartása (bár jól gépesíthető), sok-sok munkahelyet teremt. Kiemelkedő jelentőségű a tény, hogy a zöldfelület-fenntartásban nagy számban dolgoznak megváltozott munkaképességű munkavállalók. A zöldfelületeknek tehát komoly gazdasági előnyük is van.


Ökologikus megoldások a városban: füvesített villamos pálya

A zöldterület beépítésre nem szánt terület: egyfajta településtervezési, városépítési kategória. Ilyen például a fővárosi Margit-sziget vagy a debreceni Nagyerdő. A közparkok, közkertek tehát zöldterületek, fő céljuk, hogy lehetőséget biztosítsanak a kikapcsolódásra, és emellett persze javítják a városi mezoklímát, sőt az utcaképet is. Többnyire központi elhelyezkedésűek és fenntartásuk intenzív. Ez azt jelenti, hogy lehetőség van az öntözésre, a növények számára biztosítjuk a rendszeres tápanyag-utánpótlást, gondoskodást, gyakori a takarítás, a szemétgyűjtés. Összességében: az emberi beavatkozás nagyfokú.

Extenzív fenntartású területek

A városokban, településeken azonban nem csak a kertekben és a parkokban találkozhatunk növényzettel. A beépített környezetben: az utak elválasztó sávjaiban, az útmenti rézsűkön, a járdaszigeteken, valamint a lakóövezetek fasoraiban, házi kertjeiben is vannak kisebb-nagyobb zöld szigetek. Ezek a növényekkel borított, biológiailag aktív felületek a zöldfelületek. Méretük nagyon változatos: vannak néhány négyzetméteres, és több száz hektáros képviselőik is. A közös bennük: a biológiai aktivitás, azaz a nyüzsgő élet. Növényeik lehetnek telepítettek, de akár spontán kifejlődő állományok is. Az emberi beavatkozás lehet kisebb jelentőségű (ezt hívják extenzív fenntartásnak), de természetesen vannak intenzíven fenntartott zöldfelületek is.

Az extenzív területek öntözése nincs kiépítve, ezek a zöldfelületek csak a természetes csapadék vízkészletét hasznosíthatják. Emiatt a növények lassabban növekednek. Az extenzív területek legfontosabb fenntartási munkája a kaszálás: a fűfelületeket évente 3~4 alkalommal nyírják le, és a kaszálék sokszor a területen marad. Ugyanígy kisebb a jelentősége a lombgyűjtésnek, a takarításnak vagy a fásszárú fajok metszésének, visszavágásának is.

Ezek a természetközeli, városi zöldfelületek nagyon nagy jelentőségűek, hiszen területi arányuk lényegesen meghatározóbb, mint az intenzíven fenntartott kertek és parkok borítása. A megtermelt biomasszájuk mennyisége és a kondicionáló hatásuk sokkal jelentősebb, hiszen a városi növényzet nagy része ezeken a területeken él. Nagyon fontos hangsúlyozni azonban, hogy ezeket a zöldfelületeket is gondozni kell! Ha magukra hagyjuk őket, akkor zavarástűrő gyomnövények ütik föl a fejüket. Gyakori például a parlagfű (Ambrosia elatior) fertőzés, ami nagyon veszélyes lehet.

Parkfenntartás fenntartható módon

Mára a zöldfelület-fenntartásban dolgozó szakemberek is felismertek egy fontos tényt, miszerint a kevesebb néha több. Mit is jelent ez? Azt, hogy az intenzív zöldfelületek fenntartására szánt energia sokszor jelentős mértékben megterheli a környezetet. A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos gondolkodásmód bekerült a parkfenntartás szakterületére is, és meglehetős változásokat hozott.




Intenzíven és extenzíven fenntartott zöldfelületek

A fenntartható fenntartás azt a fajta gondolkodásmódot képviseli, miszerint a zöldfelületek minél kevesebb energia felhasználásával, minimális környezetterheléssel maradhassanak szépek és gondozottak. A fenntartás legyen okszerű, indokolt és vegye alapul a természetes folyamatokat. Kerüljük például az olyan növényeket, amelyek az adott körülmények között nehezen tarthatók meg. Telepítsünk szárazságtűrő fajokat, amik nem igénylik a rendszeres öntözést. Jó példa erre a tujafajok kiválasztása. Az amerikai származású nyugati tuja (Thuja occidentalis) csak intenzív fenntartás mellett, öntözéssel díszlik szépen, míg rokon faja, az ázsiai eredetű keleti tuja (Thuja orientalis) a természetes csapadékmennyiséggel is beéri, öntözés nélkül is megtartható.

A víztakarékosságot szolgálja az is, hogy a területről a csapadékot nem vezetjük el, hanem a helyszínen összegyűjtjük és öntözésre használjuk. Ez megvalósulhat például esővízgyűjtő tartályokkal, medencékkel. Az is jó megoldás, ha a burkolatokról, útfelületekről a fasori fák tányérjába vezetjük a csapadékvizet, így az hasznosul, és nem terheli a csatorna-hálózatot sem. Sokat segít a vízmegtartásban a talajtakarás, a tányérok mulcsozása is. Különösen sok energiát emészt föl a zöldfelületeken keletkező szerves hulladék elszállítása, feldolgozása. Ezt sok esetben hulladéknak tekintik, elégetik vagy más környezetterhelő módon kezelik. Már az összegyűjtés is sok energiát igényel, amihez hozzáadódik a szállítás, a rakodás és az elhelyezés költsége is. Sokkal szerencsésebb a keletkező biomasszát a helyszínen hasznosítani. Lehetőségként fölmerül a helyi komposztálás és a talajjavító, talajtakaró anyagként való hasznosítás. Ennek feltétele a megfelelő aprítás és a szakszerű kezelés. Így nemcsak a szerves hulladék feldolgozásának költségeitől lehet megszabadulni, de a fenntartásra fordított keret is csökken, hiszen nem lesz szükség tápanyag-utánpótlásra, a beszerzésre, a szállítás és kijuttatás költségeire.

Sok energiát lehet megspórolni azon is, ha a fűfelületeket nem az intenzív fenntartású pázsitok, hanem az extenzívebb fenntartású ősgyepek képviselik. A ritkábban nyírt, magasabb tarlóval kezelt fűfelületek kevésbé érzékenyek az aszályra, a kiszáradásra, ráadásul magasabb a levélfelüleleti indexük, így hatékonyabban javítják a levegő minőségét. Szerencsés megoldás, ha a kétféle fűfelületet együttesen alkalmazzuk. A járófelületek, pihenőhelyek szegélyében a füvet alacsonyabbra nyírhatjuk, de a távolabb fekvő részeken nyugodtan maradhat a magasabb tarló és a fajgazdag ősgyep.

Érdemes hangsúlyt fektetni a hasznos állatok csalogatására, élőhelyeik megóvására is. A zöldfelületeken kihelyezett madáretetők, itatók és fészkelő helyek, valamint a denevérek megtelepedését segítő odvak, közvetett hatással vannak a kerti kártevők egyedszámára, gyérülésére. A települések zöld szigetein sok hasznos madárfaj, például cinegék, rigók, szarkák és varjak találják meg életfeltételeiket, de előfordulnak baglyok és vércsék is. A sünök a csigákat gyérítik, farakásokkal, néhány meghagyott avarkupaccal segíthetjük megtelepedésüket, szaporodásukat. Kihelyezhetők úgynevezett „rovarhotelek” is, amik a növények beporzását segítő méhek és darazsak élőhelyeként szolgálnak.

Okszerű kertépítés

Nagyon energiaigényes az egy- és kétnyári ágyások fenntartása is. Az évről évre jelentkező palántaszükséglet kielégítéséhez fűtött termesztőberendezésekre van szükség. A tápanyagokat a virágágyásokban általában műtrágyákkal pótolják, és jelentős terhelést jelent az örökös kézi gyomlálás, nem is beszélve az ivóvíz hálózatról működtetett öntözőrendszerek vízigényéről. Ezeket a terheket enyhíthetjük, ha életképes, szárazságtűrő, évelő fajokat ültetünk az ágyásokba. Szerencsés, ha nem is egy fajjal dolgozunk, hanem a természethez hasonló összeültetéseket, azaz a biodiverz rendszereket alkalmazzuk. Jól teljesítő, ellenálló nemzetségek például az ágyásokba ültetett díszfüvek (Miscanthus és Pennisetum fajok), a menyecskeszem (Coreopsis grandiflora), a sásliliom (Hemerocallis sp.), a pálmaliliomok (Yucca sp.), de van lehetőség a levendulákban is (Lavandula sp.). Alapelv, hogy mindig a terület adottságaiból induljunk ki, és a környezethez válogassuk a növényeket, ne pedig a természetet próbáljuk egy-egy kényesebb növény kedvéért megerőszakolni.

Tervezés és kivitelezés

Könnyen belátható, hogy az ilyen jellegű zöldfelületek megszületéséhez a szakmánk mindhárom területének egyszerre kell hatnia. A fenntartható fenntartás csak a tervezés, az építés és az ápolási munkák okszerű összekapcsolásával valósulhat meg. A tervezőknek tudatosítania kell magukban, hogy egy-egy intenzív zöldfelület 5-10 évenként fölemészti a bekerülési költségeit, ezzel tehát számolniuk kell. Ezt csak úgy lehet mérsékelni, ha kisebb környezetterhelést igénylő, ellenállóbb fajokat telepítenek, szárazságtűrő, többségében honos vagy honosított növényeket alkalmaznak. A kivitelezők munkája is nagyban befolyásolja a zöldfelületek későbbi sorsát. Nagyon fontos például, hogy az építkezések, felújítások alatt óvják, kíméljék a már meglévő növények életét és élőhelyét, az idős fák gyökérzetét, törzsét, lombkoronáját. Ezen kívül a vízáteresztő, lélegző burkolatoknak és egyéb vízgazdálkodást segítő megoldásoknak lehet még óriási jelentősége a jövőben. Végezetül a fenntartóknak is meg kell tanulniuk, hogyan lehet például a zöldhulladékot a helyszínen hasznosítani, milyen technológiákkal tudják segíteni a természet önfenntartó folyamatait, amellett, hogy a zöldfelületek elláthassák a városban betöltendő szerepüket.


A csapadékvíz hasznosulását segítő vízáteresztő „lélegző” burkolatok

Különösen fontos, hogy a zöldfelületek jelentősége bekerüljön a köztudatba. A környezettudatosság kialakítására már az óvodákban és iskolákban is lehetőséget lehet találni. A civil kezdeményezések, faültetések, lakossági rendezvények is aláhúzhatják a zöldfelületek jelentőségét. Sok nagyváros vonja be lakosságát a fenntartásba. Ilyen megoldás például, mikor mobiltelefonos applikációk segítségével lehet bekapcsolódni egy település zöldfelületeinek leltározásába, a faértékelési munkálatokba. Nem ritka, hogy önkéntesek vállalnak részt a parkfenntartás tényleges munkafolyamataiból. A zöldfelületeket felértékelő és magukénak érző városlakók lesznek a zöldfelületek legjobb gazdái.

Lényeges szempont a szakképzés is. Csak megfelelő számú, jól képzett szakember képes fenntartani és üzemeltetni egy-egy nagyváros zöldfelületi rendszerét. Az ő szakértelmük kell, hogy érvényre jusson a döntések meghozatalában. Fontos hangsúlyozni például, hogy minden városban elültetett 100 fa közül éppen 100 fát kell kivágni. Nem lehet megvárni, míg a városi fák természetes úton kipusztulnak és kidőlnek, hiszen ez óriási veszélyt rejtene magában. De, hogy a fákat mikor vágják ki, és milyen indokokkal, az nem mindegy. Beépítések, átalakítások során lehetőséget kell találni az értékesebb növények megtartására vagy átültetésére. Kivágások esetében pedig szükség van az okszerű pótlásokra.

„Zöld” trendek

Nagyon szerencsés trend az utóbbi időszakban a beruházásokhoz kötődő zöldfelületi fejlesztések igénye. A beépítési arány, a kialakítandó élő felület mértéke rendeletekkel jól szabályozható. Különösen hangsúlyos ez az újonnan épülő irodaházak és társasházak esetében. A tőkeerős befektetések, a megtérülő beruházások költségei ugyanis lehetőséget biztosítanak a zöldfelületek kialakítására is. Ráadásul az ilyen területek igénybevétele kisebb, ezért fenntartásuk könnyebb. Megfelelő tervezés esetén, a legtöbb ápolási munkájuk jól gépesíthető, ami tovább csökkenti a fenntartás költségeit.


Ökologikus (fenntartható) fűfelületfenntartás: csak a járófelület közelében alkalmazunk alacsony tarlót

Sok gazdasági szereplő, jó néhány vállalkozás már a marketingjébe is beépíti a zöldfelületek hangsúlyozottságát, a környezettudatos voltát. Hazánkban is megjelennek a szén-dioxid-semleges létesítmények, amelyek a globális fölmelegedést hivatottak lassítani. Sok irodaház használ deklaráltan összegyűjtött esővizet öntözésre, vagy éppen alternatív energiaforrásokból származó, „zöldáramot”. A társasházak, bevásárló központok tetőfelületein terjednek a tetőkertek, és megjelentek az első zöld homlokzatok, zöldfalak is.

Azokon a településeken, ahol a lakossági kezdeményezések, a gazdasági szereplők és a kormányok, önkormányzatok összefognak, közös ügyüknek tekintik a zöldfelületek kérdését, a városlakók kellemes, élhető környezetben pihenhetnek és dolgozhatnak. Az ilyen helyzetekben mindenki nyer: a lakók, a városüzemeltetők, sőt a természet, de még a jövő generációi is. A zöldfelületek adják meg tehát számunkra a kulcsot a jövő városaihoz, az élhető világhoz.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktorai
Dr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatósága
Dr. Bai Attila (szerk.):
A biogáz
Bai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiSzárnyra kelhet a hazai húsgalamb-tenyésztésDinamikusan bővül a piac, de ellenszélben az uniós baromfiágazatA paradicsom kórokozói - A paradicsomvész

Hírlevél feliratkozás

Legfrisebb cikkekből ajánljuk

Bevallás az eÁFA korában
Az év első napján aktiválta az adóhatóság az eÁFA felületét. Az aktiválást követően bejelentkezve a webes felületre látható váltak az adott adózóra vonatkozó alapadatok, valamint lekérdezhetővé váltak a 2023. decemberi és folyamatosan a 2024. januári forrásadatok is. Ezen adatok a számlaadat-szolgáltatásból és online pénztárgépekből származó számlák adatai, az online pénztárgépekből származó nyugtaadatok, illetve a vámhatározatok adatai, vagyis a termékimportnál a határozattal megállapított áfát, illetve az importot terhelő áfát tájékoztató jelleggel közlő dokumentumok adatai.
Szántsak vagy ne szántsak? Döntsön a gazda!
Magyarország szántó ország. Ezzel szemben a szántást azonnal be kellene tiltani Magyarországon – mondta egy interjúban Gyuricza Csaba professzor. Nagy János professzor több mint három évtizeden át tartó kukorica tartamkísérletek szerint azt állítja, hogy az átlagos csapadékellátottságú években a legjobb volt az őszi szántás, ehhez képest a szántás nélküli művelés 15 százalékkal kevesebbet termett.
Megújulás és innováció: a jövő egyik útja a növényvédelemben
Ritkán érzi úgy az ember, hogy rendhagyó sajtótájékoztatón vesz részt, de a Malagrow Kft. február 7-i rendezvénye ilyen volt. Nem csak azért, mert Malatinszki György ügyvezető és két munkatársa, Pálinkó Zsolt kereskedelmi vezető és Dr. Takács József szakmai vezető a cég megalakulásának 25. évfordulójáról emlékezett meg, hanem mert már ugyan a jelenben is meglévő, ám a jövőbe mutató növényvédelmi filozófiájukat is bemutatták.
Indulnak a KAP Pályázatok! Ön felkészült rá?
Bár még nem ismert több információ, már most érdemes foglalkozni vele, mert a pályázat megjelenése és a beadási határidő közel lesz egymáshoz. Az érdeklődés nagy, egy-egy pályázat kerete az érdeklődéshez képest nem sok.
Mezőgazdasági vízgazdálkodási ágazat fejlesztése és támogatása
Az öntözésfejlesztési és vízfelhasználás hatékonyságát javító mezőgazdasági üzemen belüli beruházások, valamint a mezőgazdasági öntözési közösségek támogatásáról szóló felhívás megjelenése az Agrárminisztérium által közreadott pályázati menetrend szerint 2024 áprilisában várható. Az új öntözési berendezéseknek és technológiáknak a megvalósítására a most elfogadott stratégiai tervben 70 milliárd forint áll rendelkezésre.
Az esőztető öntözés egyik különleges alkalmazása
A fagyvédelmi öntözés azon fizikai tényen alapszik, hogy a zöld növényi részek fagypontja a belül található oldott anyagok, sók hatására -1 és - 3 °C között van. A víz fagyáspontja kb. 0 °C és kristályosodása során jelentős hő szabadul fel, mely képes a fagyáspont fölött tartani a növény hőmérsékletét.

Találja meg az Önnek való tartalmat

2014-2021 © Agrárium7   –   Minden jog fenntartva.

Tanulmány letöltése X

A kiválasztott tanulmány letöltése ingyenes, ám feliratkozáshoz kötött. Kérjük válassza ki az Önnek megfelelő opciót az alábbiak közül.

Tanulmány letöltése » feliratkozás X

« vissza

Tanulmány letöltése » ellenőrzés X

Ehhez az e-mail címhez nem tartozik aktív feliratkozó. Kérjük, ellenőrizze, hogy azt az e-mail címet adta e meg, amivel feliratkozott hozzánk. Amennyiben új e-mail címmel szeretne regisztrálni, kattintson az alsó "vissza" gombra.

A tanulmány letöltése elindult! » letöltés újra

Kérjük, e-mail címe megadásával erősítse meg, hogy Ön már feliratkozott az Agrárium7 hírlevél listájára, ami után a választott tanulmány automatikusan letöltésre kerül.

« vissza