Környezetvédelem kontra költségnövekedés

Kategória: Növényvédelem | Szerző: VT, 2014/03/10
Címkék: neonikotinoid, klotianidin, imidakloprid, tiametoxám, rovarirtó szer, csávázószer, méhek, beporzó rovarok, mérgező, méhpusztulás, környezetszennyező

Május végén fogadta el az Európai Bizottság azt a határozatot, amelynek értelmében december 1-jétől az egész Európai Unióban korlátozzák három úgynevezett neonikotinoid rovarirtó szer alkalmazását, amelyeket ártalmasnak találtak a méhekre.

A szaktárca attól tart, hogy a tilalomnak növényvédelmi következményei lesznek. Mivel, „ha kivonják a neonikotinoid alapú növényvédő szereket – az EU korábbi szándékának megfelelően –, akkor megfelelő védelem nélkül maradhat a kukorica-, a napraforgó- és a repcetermelés, mert nincs helyettesítő termék” – volt olvasható a Vidékfejlesztési Minisztérium tavaly őszi közleményében.

Hozzáteszik: a korlátozás a klotianidin, az imidakloprid és tiametoxám nevű szerekre vonatkozik, ezeket a szereket tilos lenne a következő két évben használni a repce, kukorica, napraforgó, és – bár ennek Magyarország esetében nincs jelentősége – a gyapot esetében. Az Európai Bizottság döntése szerint a rendelkezést két éven belül, vagy amint új tudományos adatok látnak napvilágot, felülvizsgálják. Magyarország esetében a repce, a kukorica és a mostani feltételezések szerint különösen a napraforgó esetében érintheti érzékenyen a termelőket a változás. A hatás nem felmérhető, ráadásul mindenki más miatt aggódik.

A termelők a megtérülést látják veszélyben. „Az Európai Bizottság döntése értelmében a hazai termelőknek is át kell állniuk olyan új szerekre, amelyekkel kapcsolatban idehaza nincsenek tapasztalatok, ezek hatékonyságáról ma még csak feltételezések lehetnek” – nyilatkozta az ügy kapcsán a Világgazdaságnak Vancsura József. A Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSZ) elnöke szerint nehezíti a helyzetet, hogy a szóba jöhető szerek drágábbak is. „Összességében a mostani rendelkezés nyomán várható, hogy 10 százalékkal megnő a termelők egy hektárra vetített összköltsége” – jelentette ki Vancsura, aki szerint ez jelentős problémát okozna a hazai gazdáknak. „Ha ennek a mértéke ma még kérdéses is, a költségnövekedés ténye borítékolható” – tette hozzá.

A problémát súlyosbítja, hogy a növekvő költségek mellé csökkenő bevétel társulhat. A napraforgó például korábban jól jövedelmező növény volt, ám a terményárak csökkenésével az előny jelentősen zsugorodott. Ha a költségek nőnek, akkor jelentősen megváltozhat a helyzet a hazai termesztésben is.

Még nincs vége

Az EFSA tavaly május 27-én hozta nyilvánosságra a fipronilra vonatkozó felülvizsgálati jelentését, amelyben a neonikotinoidokhoz hasonló veszélyekre hívta fel a figyelmet. A Greenpeace kifogásolja, hogy csak az említett négy anyagot vizsgálja az Unió, pedig szerintük hét olyan anyag létezik, amely káros a méhekre. Ezért a környezetvédelmi lobbyszervezet arra kéri az európai és a hazai döntéshozókat, hogy mérjék fel, az összes növényvédő szer közül melyik kockázatos a méhekre, és tiltsák be az összes ilyen anyagot.

A vitának tehát még messze nincs vége. A piaci-üzleti világban egyre erőteljesebb pozíciókat szerző zöldek elemzése szerint ugyanis az elmúlt években világszerte tapasztalták a házi méhek nagymértékű, rendkívüli pusztulását. Az Agrárium számára megküldött értékelésükben megállapítják, hogy nemcsak a házi méhek, hanem számos vadon élő beporzó, például poszméhek és lepkék populációi is komoly veszteséget szenvedtek. A vadon élő fajok éppen olyan fontos szerepet töltenek be a termesztett növények és a vadon élő növényfajok beporzásában, mint a házi méhek. A beporzó rovarok számának csökkenése mögött több tényező áll: a mezőgazdasági művelés gyakorlatának a méhek táplálékforrását befolyásoló változásai; a méhek paraziták és betegségek iránti egyre nagyobb fogékonysága; továbbá a növényvédő szerekkel, illetve egyéb anyagokkal való szennyezettség.

Ismeretlen kockázatok

A környezetvédők szerint nem kétséges, hogy egyre nagyobb mennyiségben használnak a méhekre és más beporzó rovarokra veszélyes növényvédő szereket. Az ezeket előállító vállalatok sem tagadják e vegyszerek méhekre gyakorolt közvetlen mérgező hatását, amennyiben a méhek táplálkozásának idején alkalmazzák őket, vagy ha nagy mennyiségben szennyeződik velük a kaptárban összegyűjtött élelem. Kevésbé tisztázott azonban, hogy mi történik, ha a méhek rendszeresen, alacsony dózisban találkoznak a neonikotinoid alapú növényvédő szerekkel. A neonikotinoidok viszonylag új növényvédő szereknek számítanak, melyeket az 1990-es évektől egyre gyakrabban használnak. A neonikotinoid tartalmú szerek alkalmazhatóak a talajban (vetőmagcsávázás vagy beöntözés), vagy a növény lombjára permetezhetők. A kontakt növényvédő szerekkel ellentétben, amelyek a kezelt növény felületén maradnak, a neonikotinoidokat a növény felveszi, és a levelekbe, virágokba, gyökerekbe, szárba szállítja, ahol a toxin hetekig aktív marad és biztosítja a növény védelmét. Ezeket a vegyszereket nemcsak a gazdák használják, hanem bárki számára elérhetőek háztáji, kiskerti használatra is.

A neonikotinoidok használata ismeretlen kockázatokat is jelent a méhekre és más, a növényvédelemben nem célzott rovarfajra, a következők miatt: • nem szándékos előfordulásuk a virágporban és a nektárban; • megmaradnak a talajban, szennyezve más növényeket; • rendkívül kis koncentrációban is hatásosak; • széles körben alkalmazzák őket számos növény termesztése során.

veszélyes lehet

Az eddigi tudományos vizsgálatok részben igazolták a zöldek álláspontját. Ezen – az uniós döntésben is érvényesülő – verdikt szerint sok más rovarirtó szerhez hasonlóan közvetlen érintkezés révén vagy szájon át felvéve a neonikotinoidok is akut toxikus hatást gyakorolnak a méhekre és a többi beporzóra. Ráadásul ezek az anyagok több százszor erősebben mérgezőek, mint a legtöbb rovarirtó, ami azt jelenti, hogy ha csak egy kis mennyiség jut belőlük rossz helyre, annak is rendkívül súlyos következményei lehetnek. Több országban számoltak be a kukorica vetésének idején tapasztalt tömeges méhpusztulásról, amit a csávázott mag felszínéről leporló, a vetőgép által kijuttatott neonikotinoidok okoztak. A kikelt szántóföldi növények levelén kiválasztott vízcseppek szintén nagy koncentrációban tartalmazhatnak neonikotinoidokat.

Mivel a neonikotinoidokat széles körben használják a növénytermesztésben, a beporzó rovarok táplálkozásuk közben sok helyen ismételten vannak kitéve ezek alacsony koncentrációjú maradványainak. Bár nagyon alacsony dózisban jelennek meg és nem pusztítják el a rovarokat azonnal, közép- és hosszútávon súlyos, káros hatást gyakorolnak rájuk.

A kezelt termesztett növények, vagy a szennyezett vad növényfajok virágporában és nektárjában lévő szermaradványok mennyisége elérheti azt a szintet, amelyről laborvizsgálatok során már kiderült, hogy veszélyezteti a társas rovarok egészségét, zavarokat okoz a táplálkozási viselkedésükben, tájékozódásukban, kommunikációjukban, valamint a szaporodási folyamatokban és a lárvák fejlődésében. A talajban és a vízben megmaradó neonikotinoidokat a nem kezelt termesztett növények vagy a virágzó gyomok akár két évvel az eredeti kezelést követően is felvehetik a talajból. A neonikotinoidok néhány lebomlási terméke az eredeti összetevőknél is toxikusabb lehet, ez újabb veszélyt jelenthet a kaptárban tárolt szennyezett élelmet fogyasztó méhek és lárváik számára.

A dolgozók kitettsége a gyűjtés közben szintén hatással lehet a többi méhre és a fiasításra, mivel ők is behozhatják a szennyező anyagokat a kaptárba. A méh egyedek alacsony szintű mérgezése a család szintjén összeadódhat és veszélyessé válhat, különösen, ha a kitettség több hétig tart. A méhcsalád kasztokból áll, túlélése és működése csak akkor lehetséges, ha valamennyi tagja megfelelően tudja végezni feladatait. A közelmúltban végzett vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a méhek nagyon alacsony dózisú neonikotinoidtípusú rovarirtó szereknek való kitettsége is negatív hatást gyakorol azok immunrendszerére, minek következtében sokkal érzékenyebbé válnak a parazitákkal és a betegségekkel szemben. Feltételezik, hogy a növényvédő szereknek való kitettség következményeként a méhek nem képesek a kaptár egészét egységesen tisztán, idegen anyagoktól mentesen tartani. A különböző peszticidek közötti kölcsönhatás során a kaptárban létrejövő „koktélok” tovább rontanak a helyzeten.

tIltAkoznAk

A növényvédő szerek gyártói a sokasodó tudományos bizonyítékokra az eredmények megkérdőjelezésével válaszolnak, és azzal érvelnek, hogy a laboratóriumi körülmények között végzett vizsgálatok során tapasztalt káros hatások a legrosszabb eseteket tükrözik, amelyek normális szántóföldi körülmények között nem fordulnak elő. Nagyon kevés olyan vizsgálatot végeztek a méhekkel kapcsolatban, amit megfelelően terveztek és kiviteleztek ahhoz, hogy kellő információt szolgáltasson a méhek alacsony koncentrációjú neonikotinoidoknak való kitettségéről, és ezek nem elegendőek a tapasztalt káros hatások statisztikai elemzéséhez sem. Az Agrárium lapzártája előtti utolsó hírek szerint több gyártó cég együttes jogi fellépéssel próbálja elérni a december óta érvényes uniós rendelkezés visszavonását.