Méhészeti nagyhatalom vagyunk

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: V.B., 2014/07/10
Címkék: akác, akácméz, hungarikum, méhészet, EU, Európai Unió, megvédjük az akácot

Magyarországon jelenleg 20 ezer 410 méhészt tartanak nyilván, közülük 12 ezer 410 az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) civil szervezet taglétszáma. Ma Magyarországon egy négyzetkilométerre vetítve 11–12 méhcsalád él, tehát nagy a fajlagos méhsűrűség. Ez az arány sem termelési, sem méhegészségügyi szempontból nem optimális. Szerencsére nemzetközileg is egyedülállóan kiváló a hazai méhegészségügyi hálózat, közel ezer méhész részesült különleges képzésben, munkájukat a hatósági állatorvosok felügyelete alatt végzik. Éves méztermelésünk többévi átlagban 22–25 ezer tonna, ennek 40–60 százaléka akácméz. A teljes méztermés 73 százalékát exportáljuk. Elsősorban Olaszországba, Németországba, Franciaországba és az Egyesült Királyságba, De eljut a magyar méz, ha kisebb mennyiségben is, Japánba is – indítja a beszélgetést Dr. Mészáros László.

– A dömpinget azonban az akác jelenti. Miért annyira fontos az akác nekünk?

– Az akác két nagy területen fogható virágzati ciklusban: induláskor lent a déli sík vidéken, majd feljebb a 200 méterrel magasabb területeken. A két zóna virágzása között néhány napos eltérés van. Az idén az Yvette-ciklonnak „köszönhetően” felborult a megszokott rend. A több mint egy hónapos eső, szél, hideg olyannyira megviselte a virágzatot, hogy a Magyarország északi területeire vándorló méhészeink közül akadt, aki szinte semmit sem pergetett. A megyei szaktanácsadó hálózattól beérkezett adatok szerint országos átlagban 5 kiló körüli a méhcsaládonkénti hozam. A hazai piacot mindenestre el fogjuk tudni látni. Az árak valamelyest nőni fognak. Persze fontos, hogy ne legyen piacvesztésünk Európában.

– Mit lehet tudni a repcéről?

– A repceméz az első említésre méltó pergetett tavaszi mézünk, s idén helyenként a tízkilós átlagot is sikerült elérni. Itt jegyzem meg, hogy az időjárás a repcevirágzás idején sem volt optimális. Sokan vannak méhészeink között, akik repcemézet nem tudtak pergetni.

– Kap-e támogatást a méhészeti ágazat, s ha igen, honnan?

– 2004 óta brüsszeli és hazai költségvetési forrásból a Magyar Méhészeti Nemzeti Program keretében jutunk plusz forrásokhoz. Ez az összeg az idei, illetve 2013–16-os intervallumra kivetítve évente 1,4 milliárd forint. Külön de minimis támogatást adott a vidékfejlesztési miniszter úr a méhészeti gépjárművek teljesítményadójára és kötelező biztosítására. Ezek a támogatások segítik a piaci felzárkózást, az értékesítést, a technológia fejlesztését. Az OMME orosházi gyártású termelői mézesüvegeket forgalmaz, amelyekhez külön zárszalagot biztosít az igénylő méhészeknek. A tudatos fogyasztót így tájékoztatjuk, hogy az adott üvegben magyar termelői méz van.

– Országos felzúdulást okozott Brüsszelnek a magyar akác és akácméz elleni támadása…

– Az ügy rövid története: Január 16-án kaptam tájékoztatást Brüsszelből, hogy probléma van az akácerdőinkkel, mivel azok az özönnövények kategóriájába tartoznak. Magyarország erdőterületeinek negyede, 454 ezer hektár akác, amelyet többségében magán erdőgazdálkodók, szakavatott erdészek kezelnek. Egyébként Nyugat-Európában is keresett az ipari akácfa, ráadásul az akác vágásfordulója igen rövid, mindössze 30–35 év. Ha a 454 ezer hektár akác eltűnne, térdre rogyna a magyar méhészet. Február 7-re aztán létrejött az Akác Koalíció. Az erdészek külön megköszönték a méhészek hozzáállását. Végül hunga­ricummá vált a magyar akác és akácméz. Ezzel Magyarországon lezárult a jogi vita, bár lehet, hogy a későbbiekben Brüsszelben még jogi és agrárdiplomáciai lépéseket kell tennünk.

– Az akácmézhiány már látszik az árakban?

– Igen. Tavaly 1200–1250 körül volt az átlag felvásárlói ár. Most már 1400–1450-ről, sőt 1500-ról is hallani.

– Mikor gazdagok a méhészek?

– Egy apostagi méhész kollégám mondása szerint „a mézpénzt előre nem költjük”. Először termelünk, mérlegre tesszük a hozamot, azután lehet árat képezni. A kérdésére válaszolva az idén egyáltalán nem lesznek a méhészek gazdagok. Legfeljebb a napraforgó után lehet egy kicsit vastagabb a pénztárcájuk, ami majd fedezheti a szükséges kiadásokat.

– Mi a véleménye a pályázati rendszerről?

– Igazságosnak tartom. A szakágazatnak mindenkor szükséges eszközök megvásárolhatók, rendre új eszközök is kerülnek a rendeletbe, külön öröm, hogy már a hűtőkamrák gépészeti berendezéseire is lehet támogatást szerezni, ami a lépkészletek megóvását, tárolását teszi biztonságossá. A termelés, felzárkózás, piacra jutáson túl igen komoly szakmai hálózatot tartunk fenn ebből a keretből. A pályázati intervallum augusztus 31-ig tart. Ettől az időponttól kezdve indul az új pályázati év.

– Beszélnek nagy méhpusztulásokról is…

– Általában Amerikát hozzák példaként. Amerikáról viszont tudni kell, hogy ott elsősorban nem mézet termelnek, hanem megporzásra használják a méheket, ezért kapják a pénzt a méhészek. Magyarországon termelői szintű, nagy egyedszámú méhcsaládokkal dolgozunk. Az ilyen méhcsaládok immunrendszere feltehetően nagyobb védelmet nyújt, mint a megporzási tevékenységre használt, agyonfejlesztett, megosztott családoké. Magyarországon ezért sincs tömeges méhpusztulás, ami van, az esetenkénti akut mérgezés, az pedig általában a gyümölcsösökben történik. Az idén is így volt. Mintegy 1000–1100 méhcsalád esett áldozatul a mérgezésnek. Az ok: a gazdák az Európában már nem alkalmazható vegyszerekkel permeteztek.

– Nő-e a mézfogyasztás?

– A jóléti társadalmak az igazán nagy mézfogyasztók. Mi méhészeti nagyhatalom vagyunk, de nem vagyunk nagyhatalom mézfogyasztásban. Magyarországon egy főre vetítve 80 dekát fogyasztunk évente. Ez nagyon kevés.

– Mi a megoldás?

– Az egyik a hatékonyabb marketing lehet. Én azt mondom, minden méhész maga a legnagyobb marketingese a termékének. Egy ismerősöm, aki a Dunakanyarban működik, rátette a címkéjére a helyi vár képét. A turisták kedvelik a portékáját. Amit mi teszünk: május elsején a Vajdahunyad vár előtt évente megrendezzük a méhek napját, országos mézversenyt tartunk minden decemberben Gyulán. Reklámfilmet, külön pályázati keretből prospektust gyártattunk, szaklapunk és honlapunk van. De valójában minden médiaszereplés, valamennyi regionális méhészeti rendezvény tesz a marketing érdekében. S persze nagyon jól jött, hogy az akácméz hungaricummá lépett elő.

– Jogászként hogyan került Ön az OMME élére?

– Negyvenöt évesen kerültem szolgálati nyugdíjba egy országos hatáskörű parancsnoki beosztásból. Több mint egy tucat állásajánlat, még Brüsszelbe is mehettem volna. Akkor azt mondtam, fél év szünetet tartok. Amúgy Tolna megyéből származom, nálunk a szőlőművelés, a bor kezelése családi hagyomány. Magam is folytatni akartam ezt a tradíciót egy családi méretű pincészet kialakításával. Közben megismerkedtem egy méhésszel. Úgyhogy leesett rólam az öltöny, és ősszel már munkásruhában, műhelyben dolgoztunk, és gyártottuk a kaptárokat. Két éven át mindössze nyolc méhcsaláddal foglalkoztam. 2009-ben vásároltam 60 méhcsaládot, 13 hektáros területen van állandó tartási helyem. Belefogtam a vándorméhészetbe is. Ez komoly fizikai munkát, éjszakázást jelentett. 2010-ben rendre álltam a sarat, meg a folytonos esőt. Nekem a vándorélet egyfajta turnézás, ilyenkor abban a világban élek, ami az ember számára adott, az igazi természetben.

Úgy gondoltam, addig megyek el ebben, amíg családi háttérrel, fizikailag elbírjuk, ameddig nem nyűg. 80 és száz közötti az a méhcsaládszám, ami nekem mellékjövedelmet biztosít. Számomra itt a határ. Élvezem, szeretem, sok igazi örömöt ad. Persze sokszor megpróbál, de az élet az igazi tanítómester. S a méhészkedés az egyik legkeményebb iskola!

Ami az OMME elnökséget illeti, amikor a váci egyesületnél elnök lettem, automatikusan bekerültem az országos vezetőségbe, majd tagnak választottak az ellenőrzési bizottságba. A többi már ismert. Tavaly távozott posztjáról az OMME korábbi elnöke, és áprilisban én kerültem a helyére.

– Mi történt a választás óta?

– Az informatikai rendszerben nagyon komolyan előreléptünk, a vidéki egyesületeinket ellátjuk hordozható számítógéppel szintén pályázati pénzből, és egy központi szervert, egy teljes országos hálózatot építünk most ki. Külön érdeme az OMME-nak, hogy a teljes vezetőség összes tagja méhész, így ha dönteni kell, mindenki mögött megvan a gyakorlati tapasztalat. Az OMME egy civil társadalmi szervezet, így idén februárban létrehoztunk egy külön gazdasági társaságot, amely az OMME-s termelői üvegeket forgalmazza, rajtuk keresztül adjuk ki a folyóiratunkat, aktuális szakmai információkkal látjuk el méhészeinket. Igen szép könyvkiadvány jelent meg Virágporos méhlegelő címmel egy celldömölki méhésztársunk több éven át elhivatottan készített fotóival. Stratégiai megállapodást kötöttünk a VM-mel és a NAK-kal. Jelentősen javítottuk a gazdálkodásunkat, tettünk a méhkaptárok biztonsága érdekében számos más feladat mellett.

– Kutatás?

– Ötven millió forintot különítettünk el a pályázati keretből, és az idén nagy lendülettel indítunk az alkalmazott kutatás területén. Az alkalmazott kutatásban elért eredmények visszafordíthatók a termelésbe. Tehát fontos szakmai, technológiai információkat tudunk majd adni a méhésznek, hogy mit tegyenek és mit ne. A gödöllői Haszonállat Génmegőrzési Központtal együtt a hazai és nemzetközi szintű fejlesztő kutatási pályázatok elnyerése érdekében is több az esélyünk.

– Mire kell figyelni a méhészeknek az elkövetkező időszakban?

– Az evolúció nem állt meg. Ha Magyarországon a magyar földben vannak növények, amelyek életképesen talajra találnak, és még gazdasági hasznot is hoznak, ne irtsuk ki. Ebben az időszakban nincs más jelentős méhlegelő terület, mint a selyemkóró. Ha tárcsázzák is a területeket vagy beszántják ezeket az özönnövényeket, akkor hadd kérjük azt, hogy ezt csak azután tegyék, miután a méhek már „lelegelték” a területet. Kérésünk rendeletben foglaltan halló fülekre talált.

Aztán itt van a kanadai aranyvessző, a betelelő méheknek elengedhetetlenül szükséges a virágpor. Ahhoz, hogy tavasszal a kaptáron belüli élet, a fiasítás, az állomány fejlődésnek induljon, ahhoz, komoly virágporkészlettel is rendelkezni kell.

Legfőbb teendőnk? Megfelelő anyagi háttérrel, a szakágazaton belüli okos fejlesztéssel, mérték szerinti és szakszerű helytállással dolgozni. Ha ez mind megvalósul, azt mondom, nincs baj. Nem lehetünk túlzók sem a legelőterület, sem a pályázati támogatások tekintetében. Abban viszont tenni kell és meg is fogjuk tenni, hogy mind a méhlegelő területek, mind a támogatási rendszerek a továbbiakban is hatékonyan és eredményesen működjenek, s akkor a jelenlegi méhállomány tartható lesz Magyarországon.

Ajánlott kiadványokCsonka Imre:
Méhcsaládok téli felkészítése és tavaszi fejlesztéseRuff János:
A méhészmester könyveKapronczai István:
Információs rendszerek a közös agrárpolitika szolgálatábanDr. Juhász Csaba - Dr. Zsembeli József:
Az Európai Unió mezőgazdasága - Hasznos információk fiataloknak

Ez is érdekelhetiAz EURALIS Semences és CAUSSADE SEMENCES CsoportÚjra igényelhető támogatás a méhészeti nemzeti programbólÚj jövedelempótló támogatást igényelhetnek a méhészek