Az agrárinnováció fontossága - Támogatások nélkül is versenyképesen kell tudni termelni

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Hajtun György, 2019/06/11

Feldman Zsolt
mezőgazdaságért felelős államtitkár

– Államtitkát úr, indítsunk egy gyors körképpel: hogyan teleltek az egyes ágazatok?

– Magyarországot és a közép-európai térséget 2018 ősze óta nagyon jelentős csapadékhiány jellemezte, ami a szántóföldi növények szempontjából rendkívül kedvezőtlen helyzetet teremtett. Ugyanebben az időszakban az átlaghőmérséklet az Európai Bizottság jelentései szerint 4–6 Celsius fokkal haladta meg a hosszú távú átlagot a közép-európai régióban. A száraz és meleg időjárás az őszi vetésű állományok fejlődését visszavetette, valamint a tavaszi vetéseket is megnehezítette. Jelentősebb csapadék április közepétől érte el az országot, ennek is köszönhetően végül a tavaszi vetések május első felére lényegében megtörténtek. A nyári aratásig még számos olyan tényező fogja befolyásolni a kilátásokat, amelyeket ma még nem ismerünk. Megalapozott becsléseket az aratáshoz közeledve lehet majd tenni. A szőlőt a téli időjárás, illetve a csapadékhiány eddig nem érintette negatívan.

– A kutatás-fejlesztés elengedhetetlen a versenyképesség növeléséhez. Hogy állunk ezen a téren?

– Az agár kutatás-fejlesztés terén az elmúlt években jelentős előrehaladást sikerült elérni az állami kutatóintézet széttagoltságának, elaprózottságának a csökkentésével. 2014. január 1-től az agrártárca – 11 önálló intézmény és 2 felsőoktatástól átvett szervezeti egység integrálásával – létrehozta Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központot (NAIK), mely mind komplexitása, mind koncentráltsága miatt az ágazat meghatározó fontosságú intézményévé vált.

2019. május 1-től immár az Agrárgazdasági Kutató Intézet is a NAIK szervezeti keretei között látja el feladatát. Az integrációnak köszönhetően olyan, nemzetközi szinten is kiemelkedő, koncentrált tudásbázis áll immár a hazai mezőgazdaság rendelkezésre, amely teljes komplexitásában képes vizsgálni az ágazatban felmerülő problémákat és kihívásokat. A szervezeti keretek racionalizálása mellett a K+F források növelése is szükséges. A hazai lehetőségek mellett a közvetlen brüsszeli támogatások lehívására is figyelmet kell fordítani. Tény, hogy az Unióhoz régebben csatlakozott országok jóval sikeresebbek a K+F keretprogramokból történő forráslehívásban. Ahhoz, hogy ez a különbség csökkenjen, a régió országai – Magyarország kezdeményezésére – 2015 novemberében elindították a BIOEAST kezdeményezést. Az együttműködés célja a régiót érintő, specifikus kutatási tématerületek és kutatási potenciál láthatóságának erősítése, amelynek segítségével sokkal erőteljesebb hatást lehet gyakorolni az EU K+F keretprogramjának tartalmára, a pályázati kiírások témáira. A BIOEAST tevékenységének köszönhetően Magyarország is egyre nagyobb eséllyel jelenik meg EU-s hálózatokban, közös programozási kezdeményezésekben és projektekben.

– Sikerül-e a tárca tervei szerint növelni az agrárium versenyképességét?

– Az Agrárminisztérium kiemelt céljai között szerepel – az öntözésfejlesztés és a generációváltás mellett – a mezőgazdasági termelés modernizációja, a digitalizáció adta lehetőségek révén az ágazat termelékenységének és jövedelmezőségének növelése. A Digitális Jólét Program (DJP) keretében elkészült Magyarország Digitális Agrár Stratégiája (a továbbiakban: DAS), amely 2018–2022-ig fogalmazza meg az előzőekben említett célkitűzések teljesítéséhez szükséges lépéseket.

– Elegendő-e az innováció az ágazatokban?
– A hazai szántóföldi növénytermesztésen belül az egyes növényfajok eltérő versenyképességi helyzetben vannak. Általánosságban az olajos- és fehérjenövények (napraforgó, repce, szója, egyéb fehérjenövények) világpiaca és belpiaca stabil, a kereslet folyamatos, így értékesítési problémák nem jellemzők. Ezeknél a növényfajoknál a hektáronkénti hozamok sok esetben elérik vagy csak enyhe mértékben maradnak el a legfejlettebb nyugat-európai termesztési régiók eredményeitől. Ugyanakkor elsősorban a nyári kalászos gabonák (búza, árpa, kisebb kalászosok) és a kukorica esetében a világpiac és a belpiac is sokkal kiszámíthatatlanabb, a kereslet kevésbé egyenletes, és a hektáronkénti hozamok is jelentősen (növényfajtól, évjárattól függően 1–4 t/hektárral) elmaradnak a legfejlettebb termesztési régiókhoz képest. Ebbe a kategóriába esik tehát a búza és a kukorica, amelyek a legnagyobb területen termesztett szántóföldi növényeink. Ezeknél a növényfajoknál fokozottan szükséges a versenyképességünk javítása ahhoz, hogy ezen ágazatok hosszú távú fennmaradása biztosítható legyen.

A mezőgazdasági termelés különleges tevékenységnek számít, mert más ágazatokhoz képest lényegesen több kockázati tényezővel kell számolni. A más ágazatoknál is felmerülő termelési, értékesítési, piaci kockázatok mellett a mezőgazdasági termelést időjárási, klimatikus, biológiai kockázatok is érintik. Ennek megfelelően az ágazatok ellenállóságának javítása a következő irányok szerint lehetséges: javítani kell az ágazatok stressztűrő képességét, különös tekintettel arra, hogy a jövőben várhatóan sűrűsödnek az extrém időjárási események (aszály, belvíz, hőhullámok, viharkárok) és az ezekkel összefüggő betegségek. E tekintetben jelentős feladat hárul a növénynemesítésre a természeti hatásokkal szemben ellenállóbb fajták előállításán keresztül, de rendkívül fontos a hazai vízgazdálkodás fejlesztése és a jégkárelhárító rendszer működtetése is.

Csökkentenünk kell a világpiactól való függésünket is ezen növényfajoknál. Ennek elsődleges módja a hazai belpiac stabilizálása. A növények alapanyagként történő exportja helyett a feldolgozott formában történő kivitel csökkenti függésünket a külpiacok ingadozásától. A szántóföldi növényeknél az utóbbi években jelentős beruházásokkal sokat fejlődött a hazai belpiaci struktúra, de további jelentős kapacitásnövelésre van szükség. E tekintetben fontos, hogy az Európai Unió bioüzemanyagokkal kapcsolatos szabályozása ne tegye lehetetlenné azt, hogy Magyarország továbbra is szántóföldi növények felhasználásával állíthasson elő bioüzemanyagokat. A további feldolgozókapacitásokat megteremtő beruházók egyik legfontosabb elvárása az, hogy az adott áruból stabil és folyamatos kínálat álljon rendelkezésre.

Az érintett ágazatok jelentős támogatások mellett működtek az elmúlt évtizedekben és jelenleg is ez a helyzet. Ugyanakkor el kell érnünk azt, hogy ezen ágazatok támogatások nélkül is versenyképesen tudjanak működni. Ez jelenleg évjárattól és növényfajtól függően nem minden esetben teljesül. A támogatásoktól való függés megszüntetése elsősorban a hektáronkénti bevételek jelentős növelésével, illetve a költségek leszorításával érhető el. A költségek leszorítása nem mehet a minőség és termésmennyiség kárára, így e tekintetben elsősorban a digitalizáció és a precíziós gazdálkodás elterjedése jelenthet megoldást.

A bevételnövelés két lehetséges módja a hektáronkénti hozam (tonna/ha), vagy az értékesítési ár növelése. Az értékesítési ár növelése azt feltételezi, hogy képesek leszünk olyan különleges brand kialakítására és elismertetésére, ami megkülönbözteti a magyar árut a nemzetközi piacokon is. Az elmúlt évek tapasztalata és a jelenlegi helyzet is azt mutatja, hogy a piac nem minden esetben értékeli megfelelően a magas minőségű árut, és nem mindig fizeti meg a különleges minőséget. Különösen igaz ez kínálati piacok idején, amikor a világpiacon hatalmas mennyiségű egyéb (amerikai, európai, fekete-tengeri) eredetű áruval kell versenyezni. Az értékesítési árra történő koncentrálás helyett a hektáronkénti hozamok emelése is megoldást jelentene a bevételek növelésére, de ehhez közös döntésre, a jelenleg uralkodó szemlélet felülvizsgálatára és megfelelő fajtaválasztásra van szükség.

– A digitális forradalom kellős közepén vagyunk és sokat beszélünk a precíziós gazdálkodás terjedéséről. Hol tartunk a versenytársakhoz képest?

Véleményem szerint nem vagyunk lemaradva versenytársainktól (pl. a többi Közép-európai országtól), bár lemaradni a mai globalizált inputanyag- és értékesítési piac miatt életveszélyes is lenne, mivel a piacok nem elnézőek és nem tűrik a gyengeséget. Magyarországnak csak a minőségben szabad versenyre kelnie a nagy gabonatermelő országokkal, és érdemes a nagy hozzáadott értékkel rendelkező, specializációt igénylő területekre koncentrálni. Ezen ágazatokban – a gazdaság más szektorainak munkaerő-elszívó hatásának ellensúlyozására – kell megvalósítani az agrotechnikai folyamatok minél szélesebb körű automatizálását és digitalizációját. Így nemcsak az előbbiekben említett termelékenységet és jövedelmezőséget növelhetjük, hanem megóvhatjuk környezetünket is.

– A szántóföldi növénytermesztésben a leglátványosabb a precíziós gazdálkodás terjedése. Miért nem történik ugyanez az állattenyésztésben, a kertészeti kultúrákban, a szőlészet-borászatban?

– Az említett ágazatok önmagukban is beruházásigényesebbek, mint a szántóföldi növénytermesztés. Az, hogy a digitalizáció lassabban terjed, azzal is összefüggésben áll, hogy az említett ágazatokban egy-egy bonyolultabb folyamat kiváltására van szükség (ilyen például az állattenyésztésben a fejőrobotok alkalmazása), vagy magának a nagy értékű állatállomány egészségének a megóvására kell törekedni (ilyenek például a létesítményekben, az állatokon és/vagy állatokban elhelyezett szenzorok).

A kertészeti kultúrákban – főleg a zárt termesztőberendezésekben – eddig is tudtunk automatizálni bizonyos folyamatokat (pl. az abiotikus környezeti tényezők: hőmérséklet, páratartalom, fény állandóságát). A jövő irányait e szektorban leginkább az autonóm kertészeti robotok, a gyors terepi döntéstámogató eszközök elterjedésében, a városi környezetben is végezhető vertical farmingban látom.

A szőlészet és borászat területén – az állókultúra és a termék nagy értéke miatt – az egyes tőkék vagy például az egyes éréscsoportok elkülönítésében, az ültetvények mikroklimatikus viszonyainak nyomon követésében, így az okszerű és költségtakarékos növényvédelem megvalósításában lehet szerepe a digitalizáció térnyerésének. Mindhárom említett ágazatban – az állattenyésztésben, a kertészeti termelésben, illetve a szőlő- és bortermelésben – közös novum lehet a termékek fogyasztók általi nyomon követhetőségének a digitalizáció révén történő biztosítása (pl. blokkláncalapú élelmiszer-nyomonkövetés, QR-kódok alkalmazása a termékek a szántóföldtől az asztalig tartó útjának „megjelenítésére”).

– Az aszály ismét itt van, s az öntözés kérdése újból létkérdéssé vált. Léptünk-e előbbre az öntözésfejlesztés területén? Mely ágazatban a legégetőbb az öntözésfejlesztés?

– Hazánkban az öntözött területek aránya jelentősen elmarad mind a rendszerváltozás előtti szinttől, mind az európai átlagtól. Szakpolitikai célunk ezért 2024-ig további 100 ezer hektár öntözhetővé tétele, amellyel évi 20 milliárd forint többlettermelési érték állítható elő. Ennek érdekében a Kormány az öntözésfejlesztést számos döntésével támogatta az elmúlt években. 2017-ben a kormány az Öntözésfejlesztési Stratégia megalkotásáról döntött, majd 2018 szeptemberében a gazdálkodók számára elérhető öntözővíz mennyiségének növelése érdekében 2020 és 2030 között évi 17 milliárd forint, azaz összesen 170 milliárd forint fejlesztési forrást biztosít az öntözéshez kapcsolódó állami vízgazdálkodási főművek fejlesztésére. Ebből az összegből 2019–2024 között összesen 34,8 milliárd forint forrás jut az öntözési célt szolgáló, állami vízügyi infrastruktúra magas fokú működtetésére.

A kormány egyetértett azzal, hogy a víznek, mint a gazdaságfejlesztés nélkülözhetetlen eszközének tulajdonságai jussanak érvényre. Kiemelt célnak tekintette az öntözéses gazdálkodás elősegítését, amelynek érdekében felmérésre került az öntözési célra hasznosítható, meglévő tározók, kettős működésű csatornák, duzzasztók, vízszétosztó hálózatok állapota, az eredményes működtetést akadályozó infrastrukturális és humánerőforrás-hiány, valamint az egyes hiányok elhárításához szükséges pénzügyi forrásigény. S azt is elmondhatom, hogy az Agrárminisztérium számos célt fogalmazott meg az öntözés fejlesztése területén, amelyről a Kormány 2019 folyamán dönteni fog. Ilyen például az öntözési beruházások megvalósításának egyszerűsítése és gyorsítása, valamint a gazdálkodók terheinek csökkentése, beleértve az engedélyezési rendszer felülvizsgálatát is vagy éppen az öntözési közösségek megalakulásának elősegítése és működésük támogatása.

A gazdálkodók igényeihez igazodva kezdeményeztük a mezőgazdasági vízhasznosítási idény meghosszabbítását öntözés esetén, ami már az idei évtől bevezetésre került. Annak érdekében, hogy az idei aszályos időszakban a termelők minél gyorsabban elkezdhessék az öntözést, április 30-án megjelent a rendkívüli öntözési célú vízhasználatról szóló kormányrendelet. Fontos célkitűzésünk a további egyszerűsítés. Folyamatban van a gazdálkodók vízkeresletét összesítő, és ezáltal az érdekeiket is megjelenítő öntözési központ megalakítása, illetve az engedélyezés és az ahhoz kapcsolódó szakhatósági eljárások egyszerűsítési lehetőségeinek vizsgálata, amelyben az Agrárminisztérium folyamatos szakmai egyeztetést folytat a vízjogi engedélyezésért felelős Belügyminisztériummal.

– A gazdatársadalom egyre inkább elöregszik, szükség van a generációváltásra. Már csak azért is, mert így sokkal több „járatlan út” nyílik meg az ágazatokban, s ezáltal a jelenleginél nagyobb szerepet kaphat az innováció. Mit tesz a tárca a generációváltás felgyorsítása érdekében?

– Társadalmunk elöregedésének jelei az agráriumban is jelentkeznek, így megfigyelhető mind az egyéni gazdálkodók, mind a gazdasági szervezetek irányítóinak korösszetételében, hogy az 55 év felettiek aránya közelíti vagy meghaladja az 50 százalékot. Gátolja a gazdasági növekedést, ha a gazdaságok utódlása nem vagy nem megfelelően megy végbe, ezért elengedhetetlen az agrárágazat generációváltásának segítése. Tárcánknál már folyamatban van egy a generációváltás elősegítését célzó szakpolitikai program kidolgozása, amelyet több érdekképviseleti szerv bevonásával készítünk elő, így például az AGRYA-val, emellett a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával is. A generációváltás kapcsán – az agráriumban is – legtöbbször a fiatalok megszólításáról esik szó, ugyanakkor a kutatási eredmények pont azt mutatják, hogy a generációváltás kapcsán legalább olyan fontos az idősek, mint a fiatalok „megnyerése”, ennek megfelelően teljesen más gondolkodást, módszereket igényel az eltérő korosztályokkal való kapcsolatteremtés. A programban vizsgáljuk az eddigi támogatások eredményeit, az agráröröklésnek és a gazdaságátadásának a kérdéskörét is, amelyben elsőrendű célcsoportunk az egyéni, illetve a családi gazdaságok.

– Végezetül: a jövedelemszint növelését mennyire befolyásolja az innováció?

– A precíziós növénytermesztési technológiák alkalmazása a kétezres évek elejétől terjedt el a hazai mezőgazdasági gyakorlatban. Elsősorban a szántóföldi növénytermesztésben váltak nyilvánvalóvá azok az előnyök, amelyek gazdaságossá, környezetkímélővé tették a termelést. Ha precíziós növénytermesztésről hallunk, akkor elsősorban az inputanyag-takarékosság kell, hogy eszünkbe jusson: precíziós technológiák alkalmazásával kevesebb vetőmag, műtrágya, növényvédő szer felhasználása válik szükségessé a konvencionális növénytermesztésben alkalmazott mennyiségekhez képest. Másodsorban a művelettakarékos növénytermesztési eljárások révén az erőgépek üzemeltetéséhez felhasznált tüzelőanyag mennyiségét tudjuk csökkenteni, emellett fontos szempont az is, hogy kíméljük talajaink szerkezetét azáltal, hogy az adott vegetációs időszak során kevesebb menetszámmal tudjuk elvégezni a növényvédelmi, növényápolási feladatokat. A gazdálkodóknak – a nyilvánvaló megtakarítások realizálásán túl – számos előnnyel jár áttérni a precíziós technológiák alkalmazására. A digitális agrármegoldások mára a kényelmi funkciókon túl versenytényezőkké váltak.

Az Európai Unió mezőgazdasági támogatási rendszerének, a Közös Agrárpolitikának (KAP) 2020-tól tervezett módosítási javaslataiban kiemelt szerepet kapott az agrárium modernizációja, ezáltal a környezet védelme, amelynek egyik megnevezett eszköze a precíziós mezőgazdasági termelés. A modernizálódó termesztéstechnológia, a termőhelyi adottságok figyelembevétele új fajtahasználatot is igényel.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai