Hőstressz elkerülése az állattartásban

Kategória: Gépesítés | Szerző: Dr. Tóth László (SZIE GEK), 2019/06/20

Az elmúlt években, évtizedekben az állattartási technika jelentősen fejlődött. A fejlesztéseket főként gazdasági megfontolások indokolták. A jövőben szükségszerűen további új megoldásokat kell alkalmazni, de ezek már abból a tényből fakadnak, hogy a földi légkör globális felmelegedése következtében a helyi környezeti viszonyok megváltoznak, amelyek kihatnak az épületeken belül-, kívül- vagy részben szabadon tartott állatállományokra és az azokat körülvevő technikára is. A jövőt tekintve a légköri felmelegedés mértékét számos intézményben tevékenykedő kutatók prognosztizálták.

Amivel a globális (átfogó) klímaváltozást emberi beavatkozással jelentős mértékben nem lehet befolyásolni, az állattartási technikát és a technológiákat kell úgy alakítani, hogy azok az állatállományok komfortzónáinak és az állatjóléti követelményeknek megfeleljenek.

Már napjainkban is számos olyan tartástechnikai megoldás nyert alkalmazást, amelyeket a környezet változása kényszerűen orientált az állatok elhelyezésének javítása irányába. Úgy kell építkezni, hogy az új épületek a következő évek, évtizedek éghajlati igényeinek is megfeleljenek, és bennük az állategészségügyi előírásokat is maradéktalanul be lehessen tartani. Egy eddig esetleg nem ismert, nem várt betegség megjelenése is megköveteli a gondos előre tervezést, hogy szükség esetén a preventív intézkedések betarthatók legyenek.

Az állattartásban igen lényeges szempont az állatok komfortzónájának létrehozása, folyamatos megtartása. A komfort biztosításának és a megfelelő állatjóléti igények elérésének számos összetevője van. A következőkben az ezekhez tartozókat vizsgáljuk (terjedelmi okokból nem a teljesség igényével).

Állatjóléti követelmények: ide soroljuk (a fontossági sorrend nélkül):

• a környezet légállapotát, a mikroklímát;
• az etetés és itatás szabályait, a higiéniai előírásokat;
• a fekvőhelyek, közlekedőutak kivitelét, minőségét;
• a férőhelyszükségletet, a fajlagos állatsűrűséget;.
• a zavarmentes környezetet, a lármát, a rovarok, élősködők kizárását;
• általában a technikai és technológiai berendezések és eszközök megfelelőségét.

A környezet klímája: Napjainkig az istállóklíma alakításában – a hazai éghajlati viszonyaink között – legjelentősebb tényező az épületek fűtése volt. Az éghajlatváltozással egyre inkább előtérbe kerül a nyári hűtés igénye.

Az állatok közvetlen környezetében a klímaviszonyokat (un. mikroklímát) befolyásoló tényezők:

• az állattartó épület környezetének a meteorológiai jellemzői;
• az állatok faja, fajtája, életkora, testtömege, fiziológiai jellemzői;
• az állattartó épület fő méretei, belső kialakítása, az épületszerkezetek anyagainak hőtechnikai jellemzői;
• az állatok életfolyamataihoz szükséges friss levegő biztosítása, szellőztetés;
• az épületekben a mikroklímát befolyásoló fűtő- és hűtőberendezések.

Az állattartó épületben kialakult mikroklíma mindenkori állapotát ezek a tényezők együttesen határozzák meg. Az állattartó épület hőenergia-gazdálkodása, valamint az állatok számára szükséges komfort kialakítása szempontjából kétségtelenül a legfontosabb klímaparaméter az istállótér levegőjének hőmérséklete.

Az állat, ha környezetének hőmérséklete alacsonyabb, mint a bőrfelületé, sugárzással, konvekcióval, vezetéssel képes hőt leadni. Az állat által leadott hőmennyiség mindenképpen növeli a környezet hőtartalmát, de a sugárzással, konvekcióval és vezetéssel leadott hő a környezeti levegő hőmérsékletét is emeli. Ezért ún. érzeti és rejtett hőleadást különböztetünk meg. A párolgással leadott hő a levegő hőmérsékletét nem növeli, ez az ún. rejtett hőleadás. A hőleadás az állat testfelületén és a légzőszerven keresztül valósul meg. A leadott hő mennyiségét meghatározza a testtömeg, a környezeti levegő hőmérséklete és páratartalma.

Sugárzás révén az állati szervezet hőt ad le, ha a környezet hőmérséklete alacsonyabb, és hőt vesz fel, ha a környezet hőmérséklete magasabb, mint a bőrfelületének a hőmérséklete.

A környezeti, érzeti hőmérsékletet nem csupán a levegő hőmérséklete jelenti, dominálnak benne a sugárzó felületek is. A sugárzással leadott vagy nyert hőmennyiség függ a sugárzó felületek hőmérsékletétől és az állatok környezetében lévő sugárzó tárgyak távolságától. Az állatok a megfelelő hőmérsékleti zónában a leadott összes hő közel egyharmadát sugárzással adják le.

Konvekcióval az állat oly módon képes hőleadásra, hogy az alacsonyabb hőmérsékletű környezeti levegővel érintkező felületein (bőrfelület, légutak, tüdő) az érintkezés során felmelegedett levegőréteg részecskéi a sűrűségkülönbség és a légmozgás hatására elmozdulnak, elszállítva a leadott hőenergiát is. Hővezetéssel csak akkor tudnak hőt leadni, ha testfelületük a hideg felülettel közvetlenül érintkezik, ami elsősorban a talajon és a padozaton zajlik le. Ez különösen jelentős az alom nélküli tartástechnológiák esetén. A párolgásos hőleadás a testfelület nagyságától, a levegő és a nedves testfelület parciális gőznyomáskülönbségétől, továbbá a légmozgás sebességétől függ.
Az összes hőleadás mértéke (hőteljesítmény = W) – az egyes állatfajoknál – a testtömeg és a környezeti léghőmérséklet függvényében változik.

Az állatoknál a bőrfelületi és légzéshez tartozó nedvességleadás is több tényező függvénye, a fajon és a testtömegen túl a leglényegesebb a környezeti levegő hőmérséklete. Ez viszont az előző tendenciával ellentétesen, növekvő jellegű.

A páraleadással a légzésen keresztül szén-dioxid jut a légtérbe, amit a zárt istállókból el kell távolítani. Az intenzívebb anyagcsere miatt a legtöbb szén-dioxidot a baromfi- és fiatal (növekedésben lévő) állatok istállójában termelődik.

Az állatok komfort érzetét a környezeti levegővel kapcsolatban az alábbi tényezők jelentik:

• a levegő hőmérséklete és időbeli változása;
• a környezet sugárzási hőmérséklete;
• a levegő relatív nedvességtartalma;
• a levegő mozgása;
• az állatok hőleadása.

Zárt tartás esetén a közvetlen környezeti követelmények pontosabban betarthatók, de csak jelentős költségráfordítással érhetők el, és a végtermék árát megnövelik.

A beruházási költség csökkentése érdekében hosszú éveken keresztül arra törekedtek, hogy az állatokat kisebb légtérben helyezzék el, ami viszont költségesebb technológiát és magasabb üzemeltetési költséget igényelt. Jelentős áttörés valósult meg azzal, hogy az épületek magasságát, ezzel a légterét megnövelték. Ezzel párhuzamosan nyitott- és félig nyitott tartási rendszereket vezettek be. Energetikai okokból olyan megoldásokat is alkalmaznak, amelyeknél a bevitt hő rekuperáltan újra felhasználható.

A tartási technológiákban helyenként ellentmondás van, mivel az ember és az állat komfortzónája nem azonos. Megfelelő technikai eszközökkel és elhelyezési megoldásokkal az ellentmondás feloldható. A szarvasmarhák tartása ma már leginkább nyitott körülmények között folyik, amikor az épület főként árnyékoló szerepet tölt be, illetve védi az állatokat az időjárásban jelentkező szélsőségektől: igen intenzív csapadék, erős szél vagy jégverés.

Hőstressz

Nyári időszakban még a szabadon tartott állatoknál is jelentős lehet a magas hőmérséklet miatti a hőstressz. A hűtést a szabadban és a még árnyékolt felületek alatt is meg kell oldani.
Egy németországi vizsgálatban a tejelő tehenek viselkedését ellenőrizték különféle hőmérsékleti és páratartalmi viszonyok között. Mérték az állatok szívritmusának változását, a légzésüket, mozgásukat, a fekvés időtartamát, ivarzást stb. A stressz mértékére öt jellemzőt alkalmaztak, a „nincs stressz” helyzettől a „veszélyes” helyzetig (amely az állatok elhullását is eredményezheti). Ebből következik, hogy a hőmérséklet és a páratartalom megfelelő szinten tartása az állatok egészsége és a termelés szempontjából is meghatározó jelentőségű.

1. táblázat. A stressz fokozatai és jelei (fiziológiai, viselkedés)

A komfortot segítő megoldások

A nyitott oldalfalú istállóknál a huzat mérséklésére és a rovarinvázió ellen általában kétféle megoldás terjed: fényáteresztő panelek, amelyeknél a légbevezetés mértékét a nyílás mértékével lehet változtatni, de lehet szőtt légáteresztő vagy zárt fóliát alkalmazni, amelyek függönyszerűen nyithatók és zárhatók. A légáteresztő háló (fólia) alkalmazása igen előnyösnek bizonyul, mivel a friss levegőt átengedi, de kizárja rovarokat, miközben biztosítja az épület huzatmentességét is. A viszonylag sűrű és apró nyílások mögött nem alakulhat ki nagy, az állatokat zavaró légsebesség. A legtöbb megoldásnál a nyílások mértéke, rendszerint a magasság állításával, a függönyök villanymotoros működtetésével végezhető (1. ábra).

1. ábra. Nyitott istálló, de szabályozható nyílású oldalfalak

E rendszereknél a nyílás nagysága határozza meg a légcsere mértékét. Ezzel meghatározott mértékig az épületeken belül kellemes mikroklíma teremthető. Az épületeken belüli és a kívűl alkalmazott adiabatikus hűtésről (2. ábra) már egy korábbi cikkünkben részletesen szóltunk.
Sertéstartásban is egyre gyakoribb az úgynevezett nyitott tartás, amely lehetőséget biztosít az állatoknak, hogy a szabad területet felkeresték, és csak az időjárástól függően használják a fedett területeket.

2. ábra. Adiabatikus hűtés (a ventilátorok elé permetezett vízzel)

Az előzőekben bemutatott nyitott, félig nyitott tartás nemcsak a szarvasmarhatartásban, hanem a korábbinál korszerűbb módon a sertéseknél is alkalmazást nyert. Jól elkülönül az etető, a nyitott és zárt pihenő terület. Ez a tartás az év legnagyobb részében kifejezetten előnyös, de az időjárási viszonyok miatt megfelelő padozatokat kell alkalmazni, amely például esős időjárás esetén a gyors felszáradást segíti (3. ábra).

3. ábra. Nyitott sertéstartási megoldás

Pihenőterület

Az állatok pihenőterületének megfelelően száraznak, rugalmasnak kell lenni. Tejelő szarvasmarhánál alapvető követelmény, hogy a fekvőtér a tőgy egészségi állapotát ne befolyásolja.
A száraz alom alkalmazása (4. ábra) minden állatfajnál kifejezetten előnyös, mivel meghatározott időnként cserélve, frissítve a higiénés feltételeknek leginkább eleget tesz. A gumiszőnyegek és feltöltött matracok (pl. kókuszhánccsal) egyaránt jók, de csak akkor, ha megfelelő gondossággal végzik a felületük tisztántartását. A matracok felületét célszerű finom szemcséjű alommal vékonyan beszórni (lehet száraz homok vagy megfelelően aprított szalma).

4. ábra. Almozott, jó kialakítású pihenő bokszok

A borjak tartására már ma is a szabadban tartás a jellemző, a legkedvezőbb mikroklíma így biztosítható. Ennek alapfeltétele, hogy az állatok részére legyen egy zárt, száraz huzatmentes, de gravitációsan átszellőző zárt terület. Ehhez műanyagból készült ketreceket („házikókat”) telepítenek, amelyek az említett igényeknek eleget tesznek, könnyen áttelepíthetők és teljes felületük fertőtleníthető. A meleg nyári időszakban sűrű szövésű műanyag hálóval árnyékolhatók.

A testfelület tisztántartása

Ha az állatok testfelületét nem tisztítják, jelentős mennyiségű por- és egyéb szennyeződés rakódik le, kötődik meg a szőrös felületeken. Jelentős a porterhelés például az almozásnál és a takarításnál. A lerakódott, letapadt port csak különféle kefék alkalmazásával lehet eltávolítani, amelyeket kis teljesítményű, sérülést semmiképpen sem okozó, törpefeszültségű villamos motorok hajtanak meg. A forgásuk akkor indul el, amikor az állat igénybe veszi, tehát testfelületével „bekapcsolja”.
A mini lengőkefe, kifejezetten borjak és kecskék számára készült, s az állatok tisztításán túl kedvező hatással van társas viselkedésükre is. Magassága állok testméretéhez állítható.

Az állatkomfort javítása céljából a gyártók légyfogókat is ajánlanak, amelyeknél nagyon erős, természetes anyagú ragasztót használnak. A ragasztós függönyök és -lapok (szabadalmaztatott) a mintázatuknak és a színeiknek köszönhetően még alkonyatkor is vonzzák a legyeket.
A csoportosan tartott sertések rekeszeiben előnyös az ún. játszófák, nyugtató eszközök felfüggesztése. Különféle kivitelek ismeretesek (lehet csupán egy függesztett keményfa hasáb vagy gömb alakú műanyag elem), melyeket az állatok csupán lökdösnek, rágcsálnak és nem a társaikat zavarják, miközben a mozgási, játszási igényeik is kielégülnek (5. ábra).

5. ábra. Függesztett játszóeszközök a csoportosan tartott sertéseknél

Baromfi- és szárnyastartásban a nagy légterek és a megfelelő állatsűrűség jelenti a legfontosabb a komfort tényezőt. Alapvető elvárás, hogy az állatoknak folyamatosan álljon rendelkezésre tiszta és friss ivóvíz (6. ábra). Olyan csepegtető itatókat alkalmazzanak, amelyek használatakor a padozatot nem nedvesítik, és legyen az állatoknak olyan területe, ahol a megfelelő mikroklímát megtalálják, különösen téli időszakban, amikor fűteni kell.

6. ábra. Baromfitartás fő komfortigényei: nagy légtér, megfelelő állatsűrűség, elégséges etető- és itatóhely, megfelelő mikroklíma

A fentiekben bemutatott megoldások a komfortfeltételek mellett biztosítják a klímaváltozás során előálló igényeket is. Az alkalmazásuk hozzásegíti a termelőket, hogy a növekvő környezeti hőmérséklet mellett is biztonságosan és gazdaságosan tudjanak termelni, miközben eleget tesznek az állatjóléti követelményeknek is.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai