Nem csökkennek a tejárak

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: H. Gy., 2019/06/23

Harcz Zoltán
ügyvezető igazgató

Az EU tejpiaci szabályozása 2015-től megszüntette az akkor 30 éve működő kvótarendszert. Az európai döntéshozók egyik célja a tejkvótarendszer megszüntetésével az volt, hogy az uniós tejágazat versenyképesebb legyen a világpiacon. Azt vártuk, hogy a kvótarendszer kivezetése középtávon (5–10 éves távlatban) átrajzolja majd Európát, érvényesítve egy kiélezettebb piaci versenyt. Az akkori döntés jelentős részben a növekvő világpiaci keresletre való felkészülés jegyében születetett. Ezt az elhatározást ma igazolva látjuk: a feltörekvő és fejlődő országokban egyre nagyobb az igény a tejtermékek iránt, kezdte az értékelést az ügyvezető igazgató.

Az uniós tagországok közül Magyarország egyike azon tagállamoknak, ahol stabil maradt és növekedni is tudott a szarvasmarha-állomány az utóbbi években.

A hús- és tejhasznú tehénállományt 2010-hez képest 93 ezer egyeddel 402 ezerre sikerült emelni 2018 végére. Növelni tudtuk a tisztán tejhasznú és a kettős hasznú tehénállományt is.
Tovább folyik a verseny, a hatékonyság és a hozamok egyaránt növekednek világszerte: az EU28 területén a 2000-től eltelt 18 év alatt több mint 15 százalékkal csökkent a tejhasznú tehénállomány, miközben 11 százalékkal nőtt a tejtermelés. Az átlagos EU-s tejhozam 18 év alatt 30 százalékot növekedett. Ez idő alatt a magyar tejhozam is folyamatosan emelkedett, végig az EU-s átlag fölött állt, jelentette ki Harcz Zoltán.

1. táblázat. A szarvasmarha állomány alakulása (KSH)

1. ábra. Átlagos tejhozam (kg/tehén, EU Bizottság)

Magyarországra is igaz a koncentráció, a töretlen genetikai, takarmányozási és üzemszervezési fejlődés folytatódása. Ahogy Európa számos országában, úgy nálunk is igen kiváló alapokat teremt a minőségi tejtermeléshez a koncentrált tejtermelő állomány. Főleg úgy, hogy ezen telepeken az elmúlt 5–10 évben biztosan megvalósult valamilyen jelentős beruházás, reorganizáció, fejlesztés vagy felújítás.

Az EU-ban (és idehaza) – a korábbi évtizedekhez képest – két stabilabb tejpiaci éven vagyunk túl. A 2016. évi mélypont után már a második biztonságos évet tudhatja maga mögött a hazai tejágazat, csökken a nyerstejkivitelünk, mennyiségileg stabilizálódik a hazai fogyasztói folyadéktej eladás. 2018 összes hazai felvásárlása – ugyan csak néhány tized százalékkal, de – felülmúlta a 2017. évit. A teljes 2018-as év vonatkozásában a kivitt nyerstej mennyiségében több mint 20 százalék a csökkenés az előző évekhez viszonyítva.

A nyerstejárak stabilak, a hazai országos átlagár 2017 januárja óta, immár 28 hónapja 90 Ft/kg felett van, míg az EU éves súlyozott nyerstej átlagára harmadik éve 34 cent/100 kg fölött alakul. A magyar és az EU árak „távolsága” ugyan ingadozó, de nagyságrendileg állandó.

Az elmúlt év nyarán, július-augusztustól Európa tejtermelő régióinak nagy részén súlyos aszály volt. A rendkívüli időjárás nagyban befolyásolta az EU tavalyi és idei tejtermelését. 2018-ban az EU tejfelvásárlása 1 százalékkal ugyan növekedett, de az őszi hónapoktól már igen jelentős volt a visszaesés. Voltak olyan időszakok 2018 őszén, amikor Németországban 1–2 százalékkal, Franciaországban 4–5 százalékkal, Hollandiában 5–6 százalékkal csökkent a tejtermelés. Az EU-28 2018. évi felvásárlása végül 157,3 millió tonna lett. Az idei évre uniós szinten 1 százalék alatti termelésnövekedést becsülnek. Az öt nagy tejtermelési régió (EU, USA, Dél-Amerika, Új-Zéland és Ausztrália) összesített felvásárlása 2019 tavaszán negatív (–0,5 százalék) tartományban van (a legnagyobb visszaeső Dél-Amerika és Ausztrália).

A nemzetközi előrejelzések szerint a tejárak viszonylag magasak maradnak, aminek fő oka, hogy a termelés és a kínálat jelenleg egyensúlyban van szinte az egész világon. Új-Zéland ugyan többet termel, de emiatt nincs ok pánikra, a mostani nyugodt piacot csak egy politikai sokk tudná tönkretenni. A globális tejtermelés ugyan továbbra is bővül, de a növekedés még fenntartható. Ezek a folyamatok stabilitást adhatnak az ágazatnak, ám így is számtalan kihívással állunk szemben. A tejtermékek iránti kereslet világszerte növekszik, azonban vannak kockázatok: a Trump-féle kereskedelmi háborúk, a Brexit alakulása, az olajárak, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában végbemenő, állandó politikai és szabályozási változások kihatással vannak a tejtermelésre is. Ami például a pekingi és a washingtoni politikai helyzetet illeti, a kereskedelmi feszültségek lassítják az észak-amerikai tej Kínába irányuló exportját, amely helyzetből Óceánia és az Európai Unió előnyösen kerülhet ki, állapította meg az ügyvezető.

A rövid távú piaci kilátások kapcsán megnyugtató, hogy – annak ellenére, hogy 2018-ban százezer tonnás nagyságrendben került ki sovány tejpor a szabadpiacra az intervenciós készletekből – az EU normál éves soványtejpor-termelése „csak” 1,6 százalékkal esett vissza. 2017. év végére az EU teljes éves soványtejpor-előállításának egynegyedét kitevő mennyiség, 430 000 tonna soványtejpor-készlet halmozódott fel. A készletek kiürítése érdekében az EU a sovány tejpor rögzített áron történő felvásárlásának 2018. évi, majd 2019. évi felfüggesztéséről döntött, miközben a betárolt készletek kiértékesítésére vonatkozó pályázatok gyakoriságát megnövelte. A 2019. januári tendereken gyakorlatilag kiürült a készlet. Mindeközben a sovány tejpor piaci ára (184 EUR/100kg) csaknem másfél év után újra meghaladta az intervenciós árat (05.12-én már 199 EUR/100 kg volt az ár). Annak ellenére, hogy a 2017. és 2018. évi európai vajárak lényegesen magasabbak voltak a korábbi áraknál, azt látjuk, hogy a nemzetközi zsír- és fehérjeárak közelednek egymáshoz. Azonban 2019 májusában elmondható, hogy a tejzsír ára még mindig a korábbi időszak átlaga fölött, igaz 2017/2018 rekord árai alatt áll, mondta az igazgató.

2. táblázat. A tejárak alakulása

„Hazai viszonylatban az inputköltségek növekedése is kihívást jelent, a tejtermelők, a tejfeldolgozók és a kiskereskedők is jelzik felénk például a munkaerőköltségek és bérköltségek megemelkedését. Nemcsak a megnövekedett minimálbér okoz azonban gondot a munkaadóknak, mivel a magasabb keresetű dolgozók bérét is ugyanúgy emelni kell, hogy meg tudják tartani őket. Több állattartó telepen is külföldi vendégmunkásokkal pótolják a hiányzó munkaerőt. Kétszámjegyű ipari energiaár- és egyéb költségnövekedésről (pl. szennyvíz, víz, fuvardíj) számolnak be tagjaink” – jelezte a problémákat Harcz Zoltán.

A tejágazat külkereskedelmi szerkezete rosszul fest: közel egy évtizede látjuk, hogy a behozott magasabb feldolgozottsági fokú tejtermékek értéke jóval magasabb, mint az exporté. A főbb tejtermékek behozatalában továbbra is a fogyasztói tej áll az első helyen, azt követi a savanyított tejtermékek, illetve a sajt és túró importja, mondta a szakágazat vezetője.

A tejtermelők, -feldolgozók, kereskedők és fogyasztók egyaránt profitálhatnak a 2017-ben kezdődött és idén teljessé vált folyadéktej áfacsökkenésből. A tejágazat regionális versenyképességének javítása szempontjából rendkívül fontos volt az áfacsökkenés. A feldolgozóknak nem kell versenyezniük a gyanúsan olcsó importtal, a tejtermelők nagyobb arányban adhatják el a hazai piacra a nyerstejet, hosszú távú szerződéssel, kiszámítható piaci körülmények között, kevésbé lesznek kiszolgáltatva az azonnali (spot) tejáraknak. Ha az import visszaszorul, növekedhet a hazai tej iránti kereslet, ami a magyarországi UHT és ESL tej előállítóit és közvetve a magyar tejtermelőket segíti. A fogyasztók a tejek valódi árát fizetik meg, azon tej árát, amely a tejtermelő magyarországi gazdáktól tisztességesen, az adókat megfizetve, nyomon követve kerül a boltok polcaira.

1. ábra. A főbb tejtermékek behozatala, KSH (kg)

„A kiskereskedelemi láncok 5 éve csatlakoztak a szakmaközi szervezethez. Akkoriban azért döntöttünk a közös munka mellett, mivel a kiskereskedelemi láncok kinyilvánították, hogy elkötelezettek a magyar tejágazat fejlődése, a tejtermelés és tejtermék-előállítás magas színvonalú folytatása, a fogyasztói igények kielégítése és a tej termékpálya eredményes működése mellett. Egy hosszú távú együttműködésnek az alapjait kívántuk megteremteni, amitől a tejtermelés bővülését, a tejtermék-előállítás színvonalának növekedését és a hazai tejtermékellátás biztonságát vártuk. A hozzánk csatlakozók célnak tekintették, hogy az együttműködéssel javítsák a tejágazat szervezettségét, a piaci környezet kiszámíthatóbbá és kiegyensúlyozottabbá tételét. Ezért a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanácsban közös érdekek mentén ma is közreműködnek a láncok. Biztos vagyok abban, hogy az együttműködésünket tovább lehet bővíteni. Nem szabad elfeledni, hogy eközben szinte féktelen a kereskedők küzdelme az ártudatos fogyasztói rétegekért, éles a piac minél nagyobb részének megszerzéséért folytatott konkurenciaharc. Határozott beszerzési politikát és kemény árharcot vívnak a kiskereskedelmi láncok. A multinacionális bolthálózatok országszerte vevőcsalogató terméknek használják például az UHT-tejet” – mondta az ügyvezető.

A Terméktanács az elmúlt két évben folytatott közösségi marketingtevékenysége során kiemelt szerepet kapott az olimpikonokra és sportolókra (Kapás Boglárka úszónő, Kenderesi Tamás úszó, és Nagy Ádám válogatott futballista) épített kommunikáció. A Terméktanács 2017 szeptemberében kialakított Tejkamionja egy tanéven keresztül folytatta edukatív, tejfogyasztást népszerűsítő kampányát.

A Tej Terméktanács egy újabb kétéves marketingkampány végrehajtását kezdte meg az idén. A kampány fő célja az edukáció, a tévhitek eloszlatása, valamint a gyermekek tej- és tejtermékfogyasztásra motiváló nevelésének támogatása, hangsúlyozva, hogy a hazai termelőktől származó magyar tejet keressék a polcokon. Fontos és új kommunikációs vonal a környezetvédelem és a fenntarthatóság. A kampány olyan világot épít fel, ami a mai szülők számára nosztalgikus, a gyerekeik számára pedig újszerű és érdekes. A kampány kulcsszlogenje: „Van itthon tej”, ami egy könnyen érthető, a Tejszív logót támogató, egyértelmű kifejezése a missziónknak.

Összességében, a fogyasztói folyadéktejek áfacsökkentése és a relatív piaci stabilitás nagy lökést adhat az ágazatnak, de így is számos kihívással kell szembenézni, mint a hazai feldolgozóipar és a tejtermelő telepek további fejlesztése, a közösségi marketing (különösen a növényi italokkal kapcsolatos felvilágosító kommunikáció) folytatása, a kötelező hosszú távú tejfelvásárlási szerződések elterjedésének előmozdítása. Az ágazatnak meg kell felelnie a szélsőségessé váló éghajlat, a környezetvédelem és nem utolsósorban a társadalmi elvárások okozta kihívásoknak. Emellett oda kell figyelnünk, hogy az új KAP és az addig várható 2 éves átmenti időszak ágazati támogatáspolitikáját is az ágazat megalapozott szükségességeivel és igényeivel – és az elérhető források tükrében – összhangban kell megalkotni, összegzett végezetül Harcz Zoltán.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai