Hiányzik a szakmai tudás - A hazai húsmarhaágazat helyzete és lehetőségei

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: hgy, 2019/06/24

Márton István,
a HUMOSZ elnöke

A húsmarhaágazat azon szerencsés állattenyésztési ágazatok közé tartozik, amelyek az uniós csatlakozás nyertesei, hiszen 2004 óta napjainkig az állomány létszáma dinamikusan fejlődött. Ma a magyar húshasznú tehénállomány már eléri a 160 ezret, ami alapvetően két dolognak köszönhető: egyik, hogy viszonylag stabil, kiszámítható a piaci helyzet, a másik, hogy az uniós támogatások hatékonyan segítik a gazdálkodókat, kezdte az értékelést a HUMOSZ elnöke.

Növekvő állomány

Érdemes azért arra is emlékezni, hogy a rendszerváltás után jelentősen, mintegy 24 ezer egyedre csökkent a húsmarhaállomány. Ehhez az alacsony létszámhoz igazodott a csatlakozáskor kialkudott kvóta, amely 116 ezerben állapította meg a hazai húsmarhatartás létszámát. Az már valóban jó hír, hogy napjainkban többszörösére nőtt az állomány. Világszerte több, mint 250 húsmarha fajta létezik, Magyarországon összesen 13 fajta található, de ebből 6–8 a hazai húsmarhatartásban és marhahús-előállításban meghatározó. Az itthon tartott húshasznú marhák gyakorlatilag a világfajtákból származnak. A brit fajták közül a legelterjedtebb az Angus, a Hereford, a Galloway, a kontinentális fajták közül a Charolais, a Limousin, a Blonde ’d aqutaine, a Fehér Kék Belga, valamint a Vagju, a Magyar Szürkemarha és a Magyar Tarka húshasznú változata van jelen a hazai tenyészetekben.

A tartási rendszerhez illeszkedő fajta – vagy azok keresztezése –, valamint egy meghatározott tenyésztési program választása alapvetően meghatározza a hatékonyságot és a jövedelmezőséget. A fajták felhasználhatósága szempontjából rendkívül fontos az ökológiai szemlélet érvényesítése a húsmarhatartásban. Amennyiben a húsmarhatartást a másként nem hasznosítható gyepterületre alapozzuk, akkor hosszabb távon ökonómiai szempontból is kedvező eredményt érhetünk el.

Az elnök hangsúlyozta, hogy a húsmarhatartás alapvetően legelőhöz kötött. Magyarországon egymillió hektár ki nem használt gyepterület volt az uniós csatlakozás idején. Ma már más a helyzet. Tekintettel a létszámra, a klímaváltozás hatásaira, ma már nem igazán növelhető a meglévő állatlétszám, mert a terület kihasználtsága megközelíti a 100 százalékot. Mindez jelzi, hogy sikeres az ágazat, bár az Európai Unióban szigorú feltételeket szabtak a tartástechnológiákban, amelyhez viszont jelentős támogatások párosulnak. Az elnök szerint Magyarországon épp annyi húshasznú szarvasmarhát tartanak ma a gazdák, amennyire Európai Uniós támogatást lehet kapni. Többet is tartanának, de támogatás nélkül nem feltétlenül éri meg. Húshasznú szarvasmarhát nemcsak a nagygazdaságok tartanak hazánkban, hanem egyre többen tartanak 10–20 egyedből álló állományokat is. Ennek az ágazatnak a jövedelmezősége függ legkevésbé az állomány méretétől.

A gyepterületek és a szántóföldi melléktermékek legeltetésére alapozott húsmarhatartás kevés ráfordítással folytatható. Az állomány tartása jóval kisebb beruházási igénnyel bír, mint a tejelő szarvasmarháé. Minél hosszabb a legeltetési időszak, minél rövidebb a betakarított takarmányokra hagyatkozó etetési idény, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a húsmarhatartás jövedelmező lesz. Az is ad egyfajta biztonságot, hogy a húsmarha ára a világpiacon sem mutat szélsőséges kilengéseket, ugyanis a kereslet-kínálat alakulásához lehet igazítani az állományi létszámot, vagyis könnyebben alkalmazkodhatnak a piaci mozgáshoz, mint az intenzívebb tejelő ágazat.

A húsmarhatartásnak azonban nemcsak a profitszerzés a lényege, hanem a vidék népességmegőrzése, a kultúrtáj megőrzése, a táj karbantartása is, úgymond uniós előírás, ami a magyar ágazatban is érvényesül, mutatott rá Márton István. Az ökológiai szemlélet érvényesülése nem képzelhető el a tartási rendszerhez illeszkedő, megfelelő fajta kiválasztása nélkül. A legelő- és melléktermékbázison extrém tartási körülmények között csak olyan fajták nyújthatnak megfelelő teljesítményt, amelyek kitűnő alkalmazkodóképességűek, átlagos hozamú nyári legelőn elegendő tejet termelnek ahhoz, hogy az anyatehén testsúlyának 40–50 százalékát kitevő átlagsúlyú borjút választhassanak le tőlük.

A jövedelmezőséggel kapcsolatban az elnök elmondta, hogy ha természetszerűen tartjuk az állatokat, viszonylag olcsó a takarmányozási költség. Tavasztól őszig gyepterületen tarthatóak az állatok, amelyek a legeltetéssel és némi szénával és sok ivóvízzel kiválóan nevelhetőek. Ősztől tavaszig már bonyolultabb a húshasznú marhák takarmányozása. Hazánkban ezt gabonafélékkel, gabonafélék melléktermékeivel, illetve szénával oldják meg a gazdák. Azonban fontos arra figyelni, hogy csak annyi tehenet szabad tartani, amennyit a legelők képesek fűvel ellátni. A természetszerű tartás tehát nemcsak kifizetődő, hanem a multifunkcionális feltételeket is biztosítja. Az persze fajtafüggő, hogy milyen tartástechnológiát alkalmaz a gazda. A kontinentális fajták nehezen viselik az istálló nélküliséget, a mi viszonyaink között a téli hónapokban muszáj az állományt épületben, és takarmányon tartani. A brit fajták jobban tűrik a hideget, de ezeknek az állatoknak is szükségük van a téli hónapokban szélvédelemre, takarmányozásra, és sok minden másra is. Mindez persze más-más költségszintet jelent a gazdának, ezért a magyar húsmarhatartás jövedelmezőségi szintje széles skálán mozog. Ugyanakkor erős verseny van, hiszen a technológiai fejlesztés, a szakmai hozzáértés, a megfelelő szaporulati mutatók rendkívül meghatározzák a jövedelmezőségi szintet.

Megéri tartani

Márton István a támogatásokról szólva elmondta, az agrárium más szereplőihez hasonlóan a szarvasmarha-tenyésztőket is segítették a közösségi források, mint az alaptámogatás, a zöldítés vagy a fiatal gazdák támogatása. Speciálisan a húsmarhaágazat munkáját segítették a termeléshez kötött támogatások, amelyet mintegy 33 milliárd forint értékben tudtak lehívni a hazai termelők. Mindezek mellett, különböző jogcímeken átmeneti nemzeti források is érkeztek az ágazatba, több mint 18 milliárd forintot fizetett ki így a kormányzat. Az átmeneti állami támogatások rendszerét 2020-ig mindenképpen fenn szeretné tartani az Agrárminisztérium.

Az elnök a 2020 utáni támogatáspolitikáról azt hangsúlyozta, hogy véleménye szerint a magyar húsmarhaágazat elveszíti a versenyképességének jelentős részét, mert lecsökken a támogatási szint. Idehaza viszont hiányzik a kellő szakmai tudás, nem folyik tudatos keresztezési eljárás, hanem ötletszerűen kereszteznek. A 160 ezer tehén szaporulata lényegesen elmarad a rendszerváltás előtti szaporulati mutatóktól, számoktól. Az elnök úgy véli, hogy miután az árak, a támogatások jók, a tenyésztők is elkényelmesedtek, mert hosszú ideje stabil, biztonságos a húsmarha tartása, és az átlagos hatékonyságú üzemben is megtalálják a számításukat. De versenyhelyzetben nem elegendő az átlagos hatékonyság, ennél jóval több kell a profit eléréséhez. Ehhez viszont szakmai hozzáértés, műszaki fejlesztés, innováció, kiváló genetika szükséges, mert csak így lesz megfelelő létszámú a szaporulat. A hazai állomány nagy hányada nem szezonálisan, hanem egész évben ellik, így sem egységes takarmányozást, sem egységes árualapot nem lehet csinálni, jelentette ki Márton István.

A jövő

Az európai támogatási rendszer, azaz a Közös Agrárpolitika (KAP) várható jövőjével kapcsolatban az elnök úgy véli, hogy annak részaránya – az Európai Bizottság jelen tervei szerint – csökkenni fog. Valószínű azonban, hogy a kevesebb forrás mellé több elvárást támasztana a Bizottság. A KAP-on belül megújul a közvetlen kifizetések rendszere, hiszen progresszív, négyszintű rendszer váltja az eddigit, előnyt nyújtva a fiatal gazdálkodóknak, segítve a környezet- és klímavédelmi célok megvalósulását. Az állattenyésztés támogatásán belül változatlan marad a támogatható fajok köre, így továbbra is számíthatnak uniós pénzekre a húsmarhatenyésztők. Az állattenyésztés tekintetében kulcskérdés a termeléshez kötött, piaci és nemzeti támogatások megtartása, a technológiai megújulás támogatása és a legmagasabb állat-egészségügyi státus fenntartása.

Az egy főre jutó húsfogyasztás alakulása Magyarországon 2004 és 2016 között kg/fő

A szövetség tesz azért, hogy a szakmai tudás szintje nőjön idehaza. Szakmai tanácsokat mindegyik szövetségi tag gazda igényelhet, így képet kap arról, hogy melyik fajta tartásánál mire kell odafigyelnie, hogyan tud versenyképes lenni a piacon. A szövetségnek van egy kereskedelemmel foglalkozó cége is, amely a tenyészállat-, illetve a növendékpiacon vállalja az értékesítést is. A szövetséghez tartozó tenyészeteknek tehát piaci lehetőséget is biztosítanak, a széles körű szaktanácsadás mellett.

Fontos azonban a gazdálkodói szándék, mert ha nincs igény ezekre a szolgáltatásokra, akkor a kontroll is kisebb, és lazább a kapcsolat.

A szakemberhiánynak az is oka, hogy a képzés már nem olyan szintű, mint korábban. Az egész mezőgazdaság küzd a társadalmi elfogadottság szintjének növeléséért, hiszen ma a fiatalok számára már nem elég vonzó a mezőgazdaság művelése. Különösen nem az állattenyésztésben, ahol az év 365 napján helyt kell állni, ezért nem véletlen, hogy ma már csak az elkötelezett gazdálkodó foglalkozik állattartással. A húsmarhatenyészetek elsősorban magánkézben vannak, ahol szintén komoly szaktanácsadásra van szükség.

A szomszédos országok egy része, mint például Csehország és Ausztria a hús­marha­tenyésztésben már konkurenciának tekinthető, de Szlovákia, Románia és majd Szerbia, Horvátország is azzá válhat belátható időn belül, amennyiben sikeresen folytatják a húsmarhaágazatuk fejlesztését, figyelmeztetett Márton István. Ezek az országok most még tőlünk is sok tenyészállatot vásárolnak, de ez nem tart örökké, várható, hogy 2020 után még nagyobb lesz a piaci verseny. Törekedni kell idehaza a nagyobb egységes mennyiség és minőség előállítására. A szakma összetartozását erősítik az olyan kiállítások és a vásárok, mint a hódmezővásárhelyi rendezvény. A hódmezővásárhelyi kiállításnak azonban nincs olyan piaci értéke, mint egy hasonló, show-bírálattal egybekötött külföldi, észak-amerikai, nyugat-európai rendezvénynek, mert idehaza egy díjnyertes bika valós értékét még nem fizetik meg.

Marhahúsfogyasztás

Magyarországon kevésbé népszerű a marhahúsfogyasztás, az uniós átlag alatt eszünk belőle. A marha nehezen veszi fel a versenyt a dobogón álló csirkével és pulykával, de még a sertéshús után is nagy űr tátong, mire elérkezünk az átlag magyar polgár éves marhahús-fogyasztásához. Sokan félnek az elkészítésétől, sokan nem szeretik kicsit erőteljesebb ízét, de leginkább az lehet az alacsony fogyasztás oka, hogy a vásárlók sokszor csalódtak már a hentestől kapott, kivénhedt tejmarhák húsa miatt. És az sem mellékes, hogy a jó minőségű marhahús prémium terméknek számít, vagyis nem olcsó.

Az elnök hangsúlyozta, hogy idehaza sem elegendő az a marketing tevékenység, amellyel ösztönözni lehetne a hazai fogyasztókat. A hazai piacnál fontosabb az export, mivel a termelés 90 százaléka élő formában távozik az országból. S talán ez is oka annak, hogy kevés a feldolgozó, amelyek elláthatnák a hazai üzleteket jó minőségű, magyar marhahússal. Fajta szinten vannak közvetlen értékesítési próbálkozások, ezek több-kevesebb sikerrel is járnak. S a vágottállat-exportot is növelni lehetne.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai