Az életet hozzuk be az agrárpolitikába

Kategória: Európai Unió | Szerző: FJ, 2014/08/20
Címkék: Jakab István, MAGOSZ, érdekképviselet, családi gazdaság, EU, Közös Agrárpolitika, támogatás, területalapú támogatás

– Gratulálunk a második parlamenti ciklusához, és ahhoz is, hogy 2014. július 4-én újra a MAGOSZ elnökévé választották. Mit tart saját nézőpontjából a több évtizedes agrár-közszolgálati munka legnagyobb eredményének?

– Ez egy hihetetlenül nehéz kérdés. A legnagyobb eredmény szerintem az, hogy a rendszerváltást követően kialakult atomizált gazdatársadalom mára egy szervezett, erős, érdekeit és értékeit ismerő, szervezett gazdatársadalommá vált. Ez a legfontosabb. Csak ilyen háttérrel képesek saját gazdaságaikat fejleszteni, részt venni abban az európai és nemzetközi versenyben, ami rájuk, ránk vár.

– Áttérve az aktualitásokra, az utóbbi időben elterjedt sajtóban, hogy mekkora károkat okozhat, ha a támogatásokat elvonó kormányzati javaslatok, kormányzati elképzelések megvalósulnak – bár az is előfordulhat, hogy a döntés majd lapunk megjelenéséig változik. Mi okozza az agrárirányításban a bizonytalanságot, amit időnként az átlagember érzékel?

– Mindenki előtt világos, hogy az EU közös agrárpolitikája megváltozott. Európa felismerte azt, hogy a területalapon kifizetett támogatások esetében azok, akik csak és kizárólag az iparszerű növénytermesztésre rendezkedtek be (precíziós növénytermesztés, magas színvonalon gépesített, élőmunkát alig felhasználó termelés, csak és szinte kizárólag a műtrágya-felhasználásra alapozott tápanyag-visszapótlás), igen jelentős profitot vagy inkább extraprofitot tudnak realizálni. Ugyanakkor azok a gazdaságok, amelyek egészséges szerkezetet alakítottak ki – növénytermesztés, állattenyésztés, kertészet –, tehát nagyobb élőmunka-felhasználással működnek, hihetetlen hátrányba kerültek. Pedig ezek a gazdaságok azok, amelyek a vidéken élő embereknek munkát adnak. Mert mi a legfontosabb? Hogy vidéken is élhető élet legyen. Ha ebből a szempontból nézzük, az Európai Unió döntése helyes volt.

Az Unió Közös Agrárpolitikájában határozta meg és fogadta el, hogy 150 ezer euróig a támogatások kifizetése 100 százalékos, e fölött pedig 5 százalék az elvonás. De nemzeti hatáskörben e fölötti összeg esetében akár 100 százalékos elvonásra is lehetőség van. Természetesen ez az elvonás nem vész el, és nem is tűnik el az agrárágazatból, hanem átkerül az úgynevezett II.-es pillérbe, ahonnan az egyes érzékeny ágazatok támogatása megvalósítható. Ez történik ma Magyarországon, ahol a 150 ezer eurós felső támogatási határ 1037 hektár területnek felel meg. Efölött 1200 hektárig érvényes az 5 százalékos elvonás, majd afölött 100 százalékos a mérték. De ez csak a területalapú támogatásokra vonatkozik. A zöldítés és az egyéb jogcímek körülbelül az összes területalapú támogatás 30 százalékát teszik ki. Ez természetesen minden gazdaság minden hektárjára kifizetésre kell, hogy kerüljön. Ezt azért nagyon fontos kihangsúlyozni, mert az a meggyőződésünk, személyesen nekem is, hogy az élhető vidék nem a latifundiumok létesítésével, kialakulásával teremthető meg. Tehát senki nem vitatta el, hogy az állattenyésztés, a vetőmagtermesztés, a kertészet, tehát a magas élőmunka-felhasználású ágazatok többlettámogatást kell, hogy kapjanak.

S még valami, amit válaszom elején kellett volna említenem, hogy az Európai Unióban szinte valamennyi tagállamban csökkent a területalapú támogatás. Hogy ez az összeg nálunk ne csökkenjen, Magyarország a vidékfejlesztési támogatások a II. pilléréből 22,3 milliárd forintot az I.-es pillérbe helyezett át. Tehát, akik jogosultak a támogatásra az adott értékhatárokig, azok a mostani, illetve a korábbi 100 százalékos támogatási összeget kapják meg hektárra vetítve. Az efölöttieknél viszont érvényesek az elvonások.

– Ön szövetkezeti pályán kezdte a munkáját. Számos gazdasági érv szól a szövetkezetek mellett. A szövetkezetek újraépítése mégsem sikeres.

– Meggyőződésem, hogy van egy a múltból hozott elhatárolódás a szövetkezetektől, de ezen túl kell lépni, hiszen a klasszikus szövetkezeti modell ma is működőképes Európában. Egyébként is teljesen mindegy, hogy minek nevezzük a dolgot. Gazdaösszefogás, gazdaintegráció, vagy más nevet adunk neki, a lényeg az, hogy a gazda a saját gazdaságában termel, míg a beszerzés az inputoktól a feldolgozáson át az értékesítésig már összefogással, társulásos formában történik. Mi több, vannak olyan ágazatok, például csemegekukorica-termesztés, ahol a gazdák berendezik a területet öntözésre. Ahol a Lineár már működik, ott a Lineár alatti területek tulajdonosai nyilván összeállnak, és nem külön takarítják be a termést, hanem egységesen. A zöldborsó- és csemegekukorica-termesztés egy adott esztendőben adott területen jelentős profitot képes hozni. Tehát vannak, akik már felismerték ezt a lehetőséget, a többségnek azonban erre még „rá kell jönnünk”.
S ami miatt nagyon rossz a szövetkezetek, a TÉSZ-ek – termelői értékesítő szervezetek – megítélése, az pontosan az, hogy ezek a TÉSZ-ek többségében nem úgy alakultak meg, mint ahogy az elvárható lett volna. Mert mit keres, mondjuk egy hűtőházzal rendelkező nagykereskedő egy ilyen rendszeren belül? Nyugat-Európában az azonos helyzetben lévő gazdálkodók, azonos érdek alapján hozták létre a szövetkezeteket. Közösen vállalták a beruházást, a befektetést, a kockázatot, de közös a működtetés is. A profit mindenki számára úgy kerül visszaosztásra, hogy milyen mértékig forgalmazott a szövetkezeten keresztül. De visszaosztásra kerül. A vagyon felhalmozódásából is minden egyes tagnak megvan a maga része. Ezt Magyarországon nemcsak meg lehet, de meg kell valósítani. Ha az Európai Unió és az USA megköti a szabadkereskedelmi egyezményt, azt követően nyilván a támogatások rendszere jelentős mértékben átalakul, és onnantól egy rapid, kemény verseny lesz ránk kényszerítve. Most ez a hét, illetve csak hat év ezzel a támogatási rendszerrel még ad egy kis felkészülési lehetőséget. Aki ez alatt fel tud készülni, az talpon marad. Aki megszervezi önmagát, és mondjuk egy nemzeti integrációba kapcsolódik be úgy, hogy a profit itt marad, az nyert. Aki ezt nem teszi meg, az veszített.

S még valami. Az elmúlt időszakban nagyon sok tapasztalatot szereztünk arra vonatkozóan, hogy miként működik a dolog, ha a gazdák nem a saját integrációjukat működtetik. Ahogy a bankok esetében az anyabank és a leánybank közötti kapcsolat tökéletesen alkalmas arra, hogy a profitot az adott országból elszívják, ugyanúgy működnek nagy nemzetközi vállalatok és leányvállalataik is a profitelszívást illetően a belső elszámolási rendszeren keresztül. Egy megoldás van, ha a gazda a saját integrációját hozza létre, és ennek a gazda és legfeljebb a magyar állam lehet a szereplője. Van infrastruktúra, amit még lehet működtetni, van kiindulási alap, és ehhez korrekt finanszírozásra van szükség.

– A MAGOSZ-nak stabil, erős tagsága van. Ebben az új agrárirányítási rendszerben a MAGOSZ mint érdekképviselet mit tud nyújtani a gazdáknak? Milyen kapcsolatot képesek a gazdák kialakítani az agrárirányítással a MAGOSZ vezetőin keresztül?

– Amikor mi a közéletben szerepet vállaltunk és az agrárpolitika irányításában is részt kívántunk vállalni, akkor az az elv vezérelt bennünket, hogy nélkülünk, rólunk ne mások dönthessenek. Legyünk ott a döntéseknél, dolgozzunk azért, hogy érdemi, konkrét és korrekt szakmai javaslatokkal segítsük azt a jogalkotást, ami valamennyi magyar gazda – kicsi közepes és nagy – érdekeit szolgálja, ami egy nemzeti összefogást segít. Azt gondolom, a MAGOSZ ezen a területen igen sokat dolgozott. A földtörvény megalkotásában oroszlánrészt vállaltunk, és nincs okunk szégyenkezésre. Ugyanez elmondható az agrárkamarai rendszer újraszervezéséről, kialakításáról is. Ez a mostani kamara meggyőződésem szerint záloga az agrár-élelmiszer gazdaság új alapokra való helyezésének, a versenyre való felkészülésének, a tanácsadó rendszerén keresztül a felhalmozott szellemi potenciál átadásának, vagyis a sikernek.

De legyünk gyakorlatiasak. Az egyik legfontosabb változás, hogy ingyenessé vált az öntözés. Megkezdődött a tározók építése, hogy a legnehezebb, aszályos időszakban is segítsenek a termés biztonságának megteremtésében. Abban is igen jelentős mértékben közreműködtünk, hogy aszály idején valamennyi csatorna vízzel meg legyen töltve. Tehát működik a rendszer. Nagy eredmény, hogy a termálvizet nem kell visszasajtolni. Azt gondolom, nem keveset dolgoztunk ezen a vívmányon sem. De említhettem volna a széles mezőgazdasági járművek közúti mozgatását is. E tekintetben a legrosszabbak voltunk Európában. Ma a legjobb, a „leggazdabarátabb”rendszer a miénk. Tehát számtalan dolgot megvalósítottunk.

Összegezve, mi a MAGOSZ-ban az agrárpolitika szempontjából a valós élethez igazodva, ismerve az európai uniós és a nemzetközi trendeket is, valós megoldásokat javaslunk a kormánynak, részt veszünk a jogalkotásban, úgymond az életet hozzuk be az agrárpolitika formálásába. Mégpedig úgy, hogy nem vitatkozunk, hanem dolgozunk és építkezünk.

Jakab István 1949-ben született Hajdúbagoson. 2010. május 14-től a Magyar Országgyűlés alelnöke.
A Szegedi Élelmiszeripari Főiskola Állattenyésztési Karának állattenyésztési üzemmérnöki szakán szerzett diplomát 1972-ben. 1984-ben a sárándi Szabadság Mgtsz állattenyésztési főágazatvezetője, 1986-tól 1993-ig a ISV (később: ISV Rt.) szaktanácsadója, majd tenyésztési igazgatóhelyettese. 1993-ban a Csákvár Mezőgazdasági Rt. igazgatóságának elnökévé választották, mely posztot 1994-ig viselte.
1994-ben a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége (MAGOSZ) társelnökké választotta. Ugyanebben az évben a Magyar Agrárkamara alelnöki pozíciójába került, amit 2001-ig viselt. 1996-ban az Országos Szövetkezeti Tanács elnökségének tagjává, majd 1999-ben a MAGOSZ egyedüli elnökévé választották meg.

Ajánlott kiadványokDr. Németi László:
A magyar agrárgazdaság az ezredfordulónFelföldi János:
Termelői értékesítő szervezetek (TÉSZ) a zöldség-gyümölcs ágazatbanKapronczai István (szerk.):
A magyar agrárgazdaság a rendszerváltástól az Európai UnióigDr. Lőkös László:
A világ mezőgazdasága

Ez is érdekelhetiJanuártól kedvezőbben adóznak a családi gazdaságok – Részletesen tájékoztatja az érintetteket a NAK a változásokrólElfogadta a Parlament az őstermelői, családi gazdasági rendszer és az agráradózás reformjátA kormány elfogadta a családi gazdasági rendszer átfogó reformját