A fejlesztés kulcsa: új piacok bekapcsolása

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Valkó Béla, 2014/08/20
Címkék: zöldség, gyümölcs, zöldség-gyümölcs termelés, kertészet, export

Ugyanakkor idén néhány termékkörben alacsony termelői árak alakultak ki. Miért akarunk hát többet termelni? – fogalmazott Mártonffy Béla, a Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet (FruitVeB) elnöke, aki egy fővárosi dinnyepromóciót követően adott interjút lapunknak.

– Nos, ennek az egész gondolatmenetnek ott van jelentősége, hogy Magyarország a rendszerváltás óta gyakorlatilag elveszített 1–1,3 millió tonna terméket. A jelenlegi kormány döntése alapján az ágazat fejlesztése célul tűzte ki plusz egymillió tonna termék előállítását, és százezer új munkahely megteremtését. Ez a program azonban nem ugyanarra a termékkörre vonatkozik, mint amit most ösztönös termeléssel, viszonylag szervezetlenül, 30–40 százalékos feketekereskedelem mellett előállítunk, hanem nagyon komoly hozamok melletti szervezett termelésre, magas minőség előállítására.

– Miről is van pontosan szó?

– Magyarország Közép-Európában nagyon jó helyen fekszik piaci szempontból is. A tradicionális piacaink mellett a déli, a német, a lengyel, a cseh, a balti és a skandináv piacok mellett egyre inkább látszik, hogy az orosz piac is megnyílik a számunkra. Ugyanakkor a legnagyobb gondunk, hogy nem tudunk a piacnak megfelelő terméket abban az időben, olyan minőségben és olyan áron kínálni, hogy ezek a piacok fel tudjanak épülni.

Egyfelől tehát termelés-korszerűsítést kell végrehajtani, hiszen jelenleg a zöldség-gyümölcs ágazat termelésének körülbelül 30 százaléka nevezhető korszerűnek. A programban benne van, hogy ezt legalább meg kell duplázni 2020-ig. Ez jobb minőséget és nagyobb hozamokat jelent.

A másik, hogy megfelelő piacokat tudjunk építeni, ahhoz megfelelő termékkörre van szükség. Magyarországon nagyon sokszor egyszerre van jelen a „túltermelés” és a termékhiány is. Ahhoz, hogy ennek az egymillió tonnának a 60–70 százalékát külföldön értékesíthessük, nagyon kitartó és rendszeres külföldi exportmarketingre, piacépítésre van szükség. El kell, hogy döntsük, mely termékkörökkel akarunk részt venni a globális exportpiaci versenyben, és ha eldöntöttük, meg kell határozni, milyen termékformában: frissen, feldolgozottan vagy fagyasztottan, netán szárított módon. Ezután következik annak a meghatározása, hogy milyen fejlesztéseket hajtsunk végre, és mely termékkörökben. Ezt nevezik versenyképességi elemzésnek.

– Önök már jó ideje sürgetik a szaktárcát, hogy az Agrárgazdasági Kutató Intézettel közösen végezzék el a termékkörönkénti versenyképességi elemzést.

– Csak ennek az elkészülte után lehet megfelelő csomagolási, válogatási, hűtési, tárolási, szállítási struktúrát kialakítani, illetve eldönteni, hogy erre a feldolgozás területén mely termelői szervezetek alkalmasak. Itt jegyzem meg, hogy nemzetközi trend, miszerint a nagyobb feldolgozói fejlesztések ma a termelői szervezetek tulajdonában vannak. Így lehetne a magyar feldolgozókat vagy hűtőket is tovább építeni, és a feldolgozott termékben nagyobb hozzáadott értéket eladni. Úgy gondolom, a hozzáadott érték nemcsak a konzervre, a hűtött árura vonatkozik, hanem a korszerűen becsomagolt termékekre is. Ma az orosz áruházláncok is ezt igénylik.

– A kérdés tehát az, hogy az említett marketinget, piacfeltáró munkát és az ehhez szükséges termékbővítést, illetve árukínálati fejlesztést meg tudjuk-e valósítani, vagy maradunk az ösztönös termelésnél?

– El kell azon is gondolkodni, hogy lehetünk-e 27 százalékos áfával ösztönös termelők, amikor a konkurens országok 4 és 8 százalék közötti áfával dolgoznak. Meg tudjuk-e tenni akkor, ha nálunk 30–40 százalékos a feketekereskedelem, és termésátlagaink az európai átlag alatt vannak.

A minisztérium ennek a folyamatnak a kapcsán fogadta el a zöldség-gyümölcs ágazat fejlesztését. Most az következik, hogy azt döntsük el, mely termékkört – kajszit, őszit, csemegekukoricát, dinnyét, paprikát, paradicsomot –, mit akarunk eladni. Mert nem általában adunk el zöldséget és gyümölcsöt, hanem paradicsomot, almát adunk el kamion számra. Tehát ezt az elemzést is meg kell csinálni. Ez már szorosan összefügg a marketingmunkával.

– Mikorra készülhet ez el?

– Azonnal el kell indítani. Ahogy a fejlesztéseket jövő évtől kiírják, úgy ezt a szellemi háttérmunkát is hozzá kell tenni, mert különben csak a sötétben tapogatózunk. Úgy gondolom, a gyakorlati támogatási rendszernek és az elemzésnek folyamatosan haladni kell. A marketing és a piacépítés olyan, mint a lélegzet. Nem lehet egy nagy levegővétellel végig élni egy életet. Nagyon fontos lenne, ha az agrármarketing helyét végre megtalálnánk Magyarországon.

– Említette a fejlesztéseket. Ezek jövőre lennének esedékesek?

– Már idén is esedékesek. A kérdés az, hogy a pályázati kiírások Unió általi elfogadása és azoknak a megindítása mikorra valósulhat meg. Ne felejtsük el, hogy magának az Uniónak a „hibájából” 2014-re nem születtek döntések. Ezért lett 2014 átmeneti év. Tehát a hétéves fejlesztésből maga az Unió vágott le egy évet, ezért csak 2015-től lehet reális. 2014 végén a magyar kormány ugyan saját szakállára elindíthatja ezeket, de ismerve az EU rendszerét, jobb, ha nem. Jobb, ha biztonságban vagyunk ezen a téren.

– Milyen összegről van szó?

– Mi 50 százalékos támogatási szint esetén 200 milliárd körüli támogatási összeget gondoltunk erre a hét évre. Ha a feldolgozást külön büdzséből támogathatjuk, akkor ez csökkenti majd az agrártámogatások szükséges mértékét.

– Mit kellene leginkább fejleszteni?

– A fóliás üvegházi termesztést feltétlenül, lévén ott a termálenergia felszabadult, s ez a körülmény nagy lökést adhat. Mindenképpen korszerűsítenünk kell a gyümölcstermelésünket. Itt majd el kell dönteni, hogy milyen követelményrendszert teszünk még az ültetvénytelepítés mellé, és hogy tudjuk-e mindezt öntözni, lévén az öntözés alapkérdés. Erősen kellene fejlesztenünk a post harvestet, az utómunkákat, az árukezelést, csomagolást, mert ez dönti el, milyen minőségű és mennyiségű árut tudunk elhelyezni az exportpiacokon. De természetesen az egésznek a keretét az integráció adja. A termelő szervezetek ügye Magyarországon most már 15 éve csak csetlik-botlik. Végre meg kellene találni az igazi irányvonalat. Úgy gondolom, a termelői érdekeltséget kellene növelni. Itt az uniós szabályoknak megfelelően értékesítő szervezetekről van szó, ezeknek a helyét szükséges megtalálni a magyar gazdaságban.

– A napokban kaptuk a hírt, hogy egy baranyai gazdaságban 70 millió forintos kárt tett a jég a barackban, almában. Ez is jelzi a jégvédelmi rendszerek kiépítésének időszerűségét.

– Nyilván a fejlesztési programunkban műszaki fejlesztésként szerepel ez is, és azt gondolom, nem az a kérdés, hogy mit csináljunk, hanem az, hogy mikor csináljuk meg, mert ezt Európa már 100 százalékig alkalmazza. Azt látom, hogy a komolyabb termelők, akik magasabb szinten termelik a gyümölcsféléket, ha nem is egy menetben, de két-három lépésben megteremtik mind az öntözési, mind a jégvédelem műszaki hátterét. A magyar klímának az a jellegzetessége, hogy egyik hétről a másikra olyan időjárás-változás történhet, ami kockázatossá teheti a termelést.

– De ezek a berendezések nagyon drágák

– Az alatta lévő termés is ugyanolyan drága. Nem azért találták ki, hogy többe kerüljön a termelésük, hanem hogy az alatta lévő, nagyon értékes termés ne menjen tönkre. És akik már megcsinálták, azok ma is uralják piacot mind körtében, mind almában.

– Minden évben szinte menetrend szerűen megérkezik valamilyen „gyümölcsbalhé”.

– Azt gondolom, hogy az elmúlt években nagyon sokszor tapasztaltuk, hogy a termelők úgy érezték, nem a kereslet-kínálatnak megfelelően alakultak az árviszonyok, a termelői, illetve fogyasztói árak az áruházláncoknál. Bizonyos túlkapásokat már meg tudott oldani a kormányzat, gondolok itt a különböző hozzájárulások, polcpénzek és egyéb korábban kifogásolt dolgok megszüntetésére. De úgy gondolom, az is jogos termelői elvárás, hogy a termelői árak és a fogyasztói árak között arányosság alakuljon ki. Ne kelljen azt tapasztalni, hogy magas vagy közepes fogyasztói ár mellett is alig kap valamit a termelő.

Más kérdés, hogy a nemzetközi trendeknek megfelelően a termelői ár ma 35–40, estenként 50 százalékát teheti ki a terméknek, mert a csomagolás, válogatás, szállítás, hűtés is tetemes összegekbe kerül. De azt szeretnénk, hogy az áruházláncok egymás közötti konkurenciájának kárvallottja ne a termelő legyen.

– Hogy elehet ezt elérni?

– Megvannak erre az európai uniós szabályok, ezeket kell beépíteni. Meg kell nézni azokat az alap konstrukciókat és számokat, amelyek a nemzetközi piacon megjelennek, és emellett mindenféle üzleti tevékenységet rendszeresen, összehangoltam ellenőrizni kell a NAV-nak és a NÉBIH-nek is. Azt gondolom, ez lehet a megoldás, hogy a termelőket ne játsszák ki egymás ellen, és arányos legyen az árképzés. Ekkor tud a másik fél is megfelelően alkalmazkodni. Nem lehet minden költséget a termelőre visszahárítani. A kereskedelem nagyon jó és hasznos tevékenység, döntő tevékenység a globális világban, de nem fizettethet meg mindent másokkal.

– Kiváló almatermés: újabb gondok?

– Almából várható volt, hogy egy jó év ilyen problémákat hoz. Tudniillik rossz a termelési szerkezetünk: 70 százalék az ipari alma és csak 30 százalék az étkezési. Idén egy kicsit javulni fog az arány, több étkezési alma terem, de ennek meg még nem épült fel a határozott piaca, étkezési alma minőséget fognak az iparnak kínálni. Éppen ezért még inkább fontos lenne elkezdeni az orosz piac megdolgozását. Ki kellene használni az étkezési alma elméleti tárolási kapacitását, és a terméket később az orosz piacon eladni. Friss almaként eladni a többletet, 150 ezer tonnát másként nem tudunk értékesíteni. A probléma tulajdonképpen rámutat arra, hogy a korszerű tárolási kapacitásfejlesztést össze kell kötni a korszerű almatermesztési programmal.

– Mi a helyzet a paradicsommal?

– Ahogy látszik, az üvegházi paradicsom termesztése nagyon felfutóban van. Korábban nemigen exportáltunk, most ez is exporttétellé vált. Az ipari paradicsomnál a feldolgozói hátteret kell úgy rendbe tenni, hogy ismét 100 ezer tonna felett termeljünk, és ne 20–30 ezer tonnát, amire visszaesett az elmúlt években.

– Kajszi?

– Az elmúlt években borzasztóan megsínylette az időjárást, de idén nagyon jó kajszink van. Úgy gondolom, hogy mind a friss, mind pedig a feldolgozóipar számára megvan az alap. Még az se lenne baj, ha a házi befőzésre is időt szakítanánk, és tovább szélesedne a szedd magad mozgalom, ami nagyon sikeres Európában is.

Ajánlott kiadványokDr. Husti István:
Mezőgazdasági vállalkozói kézikönyv Dr. Terbe István - Dr. Ombódi Attila (szerkesztők):
Zöldségfélék trágyázása és öntözéseDr. Labay Attila:
Kertészek, kertbarátok és az Európai UnióDr. Nagy Jenő:
Ökológiai gazdálkodás - Mestergazda

Ez is érdekelhetiA paprika üvegházi termesztéseA díszkertészek termékeiZöldségtermesztés - Átlagos termés, jó piaci helyzet