A biodízelgyártás lehetőségei

Kategória: Agrárenergetika | Szerző: H. Gy., 2019/08/24

A legnagyobb mennyiségben előállított bioüzemanyagok mind globális, mind európai viszonylatban a bioetanol és a növényolajalapú biodízel. Ezek ma még döntően ún. első generációs (élelmiszerek és takarmányok közvetlen előállítására alkalmas biomasszából gyártott) hajtóanyagok, amelyeket gyakran éri a kritika: felhasználásuk növekedése miatt újabb és újabb földterületeket kell mezőgazdasági művelés alá vonni a világ élelmiszer-ellátásának biztosítása érdekében. A bírálók szerint ezek jellemzően olyan földterületek, amelyeken gazdag a biológiai sokféleség és a növényzet jelentős mennyiségű szén-dioxidot köt meg.

Jó esély a növekedésre

Bioetanolt Európában elsősorban gabonafélékből, döntően búzából és kukoricából állítanak elő. Franciaországban dolgoznak fel nagyobb mennyiségben cukorrépát, illetve melaszt alkohollá, de Magyarországon többek között a cukorrépa-termesztés visszaszorulása miatt e lehetőséggel aligha lehet reálisan számolni. Potori Norbert, a NAIK Agrárgazdasági Kutató Intézet főosztályvezetője a biodízelgyártás növelésének lehetőségét abban látja, hogy Magyarországon – s ezt a rendelkezésre álló, 2017-es adatok alapján fogalmazza meg – az összes megújuló energia közlekedési célú felhasználása még nem érte el a 7 százalékot. (Az Európai Unió felhasználásának ezen átlaga 7,3 százalék volt ugyanekkor.) Az elszámolt hazai felhasználás több mint háromnegyede használt sütőolajból származik. Azért ilyen magas ez az arány, mert a használt sütőolajból egységnyi teljesítéshez elegendő a fele energiamennyiség, ennek ugyanis kétszeres a szorzója. (A használt sütőolaj nem számít első generációs alapanyagnak.) A fennmaradó egynegyed részen osztozik az első generációs biodízel és bioetanol is.
Az Európai Parlament és a Tanács megújuló forrásból előállított energia támogatásáról szóló, közelmúltban felülvizsgált és módosított irányelve (RED II) azt mondja ki, hogy ha egy tagország 2020-ban az első generációs bioüzemanyagokkal a közlekedés energiafelhasználásából bizonyos részarányt elér, akkor azt legfeljebb egy százalékponttal növelheti a 2021 utáni időszakban, de ekkor sem számolhat el többet 7 százaléknál. A hazai felhasználásból 2 százalékot sem tesz ki a bioetanol, és a többnyire repceolajból előállított biodízel, amiből az következik, hogy nagyot lehet ugrani ahhoz, hogy a direktívában rögzített 7 százalékot Magyarország első generációs megújuló hajtóanyagokkal teljesíthesse. Az elmúlt években az Európai Unióban nőtt a biodízel felhasználása (a dízel üzemanyagé is), s a biodízel-gyártói kapacitások kihasználtsága most viszonylag jónak mondható, mivel közelít a 70 százalékhoz. Ám a direktíva előírása itt is fenyegető, mert amellett, hogy bezárja a kaput a növekedés előtt, továbbra is mindenki azzal számol, hogy az alternatív meghajtások terjedése következtében a dízel felhasználása visszaesik. Ez pedig a repcetermelők szemszögéből akár borúlátásra is okot adhat, hangsúlyozta a főosztályvezető.

Szója-, pálma- vagy repceolaj?

Ám megfigyelhető az a politikai törekvés, hogy 2021-től a biodízelgyártásból kiszorítsák a pálmaolajat. Ezt azzal indokolják, hogy a pálmaolaj termelése sem környezeti, sem társadalmi szempontból nem fenntartható, különösen Indonéziában és Malajziában, ahol a pálmaolajtermelés a legnagyobb mértékű (együttes részesedésük a globális kibocsátásból megközelíti a 85 százalékot).

Az EU-ban előállított biodízelnek jelenleg csupán 46 százaléka készül repceolajból (egy évtizeddel ezelőtt 70 százalék fölött volt ez az arány), míg a második helyre 41 százalékkal a pálmaolaj jött fel, mert ez a legolcsóbb növényolaj. Az import fő forrása – miként a biodízel importé is – Indonézia és Malajzia. A biodízel uniós beszállítói között azonban meg kell említeni Argentínát is, ugyanis ez év elején az Európai Bizottság megállapodott a latin-amerikai országgal, hogy onnan évi 1,2 millió tonna (szójaolajból előállított) biodízel vámmentesen, havonta előre rögzített minimáláron jöhet be az Unióba. A megállapodással hosszú kereskedelmi vita végére került pont az Unió és a világ vezető szójaolajexportőre között. A legnagyobb uniós biodízel-importőrök Hollandia és Spanyolország, míg a vezető pálmaolaj-importőrök Spanyolország, Hollandia, Finnország, Olaszország, Franciaország. A pálmaolajat az élelmiszeripar is előszeretettel használja.

A képet az is árnyalja, hogy az Amerikai Egyesült Államokból importált szójabab az Európai Bizottságtól tavaly ősszel 2020 decemberéig bezárólag megkapta azt a fenntarthatósági elismervényt, amelynek köszönhetően az abból kinyert olajból az Unióban biodízel is gyártható. Ezt az is elősegítette, hogy az USA és Kína között dúló kereskedelmi háború miatt a kínai exportból kimaradó amerikai szójababot tavaly decemberig olcsón meg lehetett venni. A pálma- és szójaolajból gyártott biodízel minősége azonban nem azonos a repcéből készültével, ám ha azokat összekeverik, akkor a standard értékeknek megfelelő üzemanyagot lehet előállítani, mondta Potori Norbert.

A szója- és a pálmaolaj tehát a repceolajat váltja ki, s ha a pálmaolaj-csökken, akkor a repceolaj mellett persze a szójaolaj is nagyobb piaci teret kaphat. A repce jövője szempontjából azt is figyelembe kell venni, hogy az Európai Unióban hosszú távon csökken a margarinfogyasztás (a margarin legfontosabb alapanyaga a repceolaj), és inkább a vajfogyasztás tör előre. A jövőre nézve azonban, ha a pálmaolaj (a dízelgyártás 41 százaléka) valóban kiesik, akkor nagy lehetőség nyílik az uniós repcetermesztőknek, mert legalább 2030-ig biztos uniós felvevőpiacra számíthatnak, mondta a főosztályvezető.

Szigorúan ellenőrzött előállítás

Hazai biodízel-gyártás legnagyobb szerep­lő­je a Komáromban működő ROSSI Biofuel Zrt., amelynek üzemében átlagosan évi 140–150 kilotonna biodízelt állítanak elő. Az eljárás lényege, hogy az alapolajokat metanolfeleslegben, katalizátor hozzáadásával átészterezik, majd a benne maradt felesleges anyagoktól megtisztítják. A biodízel-gyártásban nagy szerepe van a fenntarthatóságnak: a teljes gyártási folyamat során – amibe a termesztési folyamat is beleszámít – kevesebb a szén-dioxid-kibocsátás, mint a gázolaj finomítása, illetve a kőolaj kitermelése során. Ezeket a szén-dioxid-megtakarítási számokat nekünk dokumentálnunk kell a fenntarthatósági rendszerünkben. Ez ott kezdődik, hogy mi csak olyan alapanyagokat vehetünk át, ami bizonyíthatóan fenntartható, illetve ezeket az igazolásokat nekünk is tovább kell adni a vevőink felé.

A kötelező szén-dioxid-megtakarítási értékeket az EU időről időre szigorítja, ezzel ösztönözve a lánc összes tagját (mezőgazdaság, sajtolók és biodízelgyártók), hogy auditáltan javítsa, fejlessze saját megtakarítási értékeit, illetve ennek megfelelően válassza ki beszállítói körét. Jelenleg Magyarországon a biodízel teljes egészében a dízelolaj biokeverő komponenseként hasznosul. Európa egyes országaiban (pl. Ausztriában) a biodízel tisztán üzemanyagként, B100-as néven is kapható, de hazánkban egyelőre csak 4,9 százalék a kötelező bioüzemanyag keverési aránya. Persze azt semmi nem tiltja, hogy ennél több legyen.

Az Európai Bizottság 2016 novemberében közzétette a „Tiszta energiát minden európai polgár kezdeményezésére” programot. E csomag részeként a Bizottság jogalkotási javaslatot fogadott el a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv átdolgozására. A RED II-ben a megújuló energiaforrások fogyasztásának 2030-ra vonatkozó általános uniós célkitűzése 32 százalékra emelkedett. A Bizottság eredeti javaslatában nem szerepelt a közlekedési alcél, amelyet a társjogalkotók a végleges megállapodásban vezettek be: a tagállamoknak meg kell követelniük, hogy 2030-ig a közúti és vasúti közlekedésben felhasznált energia legalább 14 százalékát nyújtsák be megújuló energiaforrásként.

Minden tagállam meghatározza az integrált nemzeti energia- és éghajlati tervekben a célok eléréséhez szükséges részletes pályát. Ezeket a terveket az egyes tagállamok az energiaunió irányítási rendeletében meghatározott iránymutatások alapján tervezik meg.

A RED II a fenntarthatósági és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának kri­té­riumait határozza meg, amelyeknek a köz­lekedésben használt folyékony bio-ener­gia­hordozóknak meg kell felelniük ahhoz, hogy azokat a teljes 14 százalékos cél eléréséig figyelembe vegyék, és hogy jogosultak legyenek az állami hatóságok pénzügyi támogatására. Ezen kritériumok némelyike ugyanaz, mint az eredeti RED-ben, míg mások új vagy újraszervezettek. A RED II különösen az erdészeti nyersanyagok fenntarthatóságát, valamint a szilárd és gáznemű biomassza-üzemanyagok esetében az üvegházhatást okozó gázok kritériumait vezeti be.

1. táblázat. Az üvegházhatású gázok megtakarítási küszöbértékei a RED II alapján

Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának alapértelmezett értékeit és a számítási szabályokat a RED II. Melléklet V. melléklete (folyékony bioüzemanyagok) és VI. melléklete (szilárd és gáz halmazállapotú biomassza energia- és hőtermelés céljából) tartalmazza. A Bizottság felülvizsgálhatja és frissítheti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának alapértelmezett értékeit, amikor a technológiai fejlesztések szükségessé teszik. A gazdasági szereplőknek lehetőségük van arra, hogy vagy az alapértelmezett GHG-intenzitás értékeket használják.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai