Stratégiai váltást hozott a FÉSZ

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: B. Gy., 2019/10/17

Éder Tamás,
a FÉSZ elnöke

A FÉSZ a legnagyobb hazai horizontális élelmiszeripari szakmai érdekvédelmi szervezet. Az elmúlt évek során egyértelművé vált, hogy a jövőben a hagyományos érdekképviseleti munkán túl többet kell foglalkozni a fogyasztókkal, és meg kell ragadni minden eszközt ahhoz, hogy valós képet mutassunk be a korszerű élelmiszeriparról. A fogyasztók felé történő nyitás megvalósítása érdekében elindítottak egy programot „Hello Food” címmel, amely olyan online kampány, amelyben a szakértők szakszerű válaszokat adnak a fogyasztókat érintő témakörökre.

Az élelmiszer bizalmi kérdés

A tudatos fogyasztói magatartás kialakítása is célja a programnak, ugyanis nagyon sok tévhit, hamis információ él a köztudatban az élelmiszeriparral kapcsolatban. Fontos tehát a hiteles, pontos információ, amit a FÉSZ és azon belül „Hello Food” honlapján a fogyasztó emészthető módon meg is kap. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termelők és a termékek fogyasztói között között térben és időben egyre nő a távolság, s egyre kevésbé van információja az embereknek arról, hogy az az élelmiszer, amit megvásárolnak és elfogyasztanak, milyen körülmények között készült, mit tartalmaz. Hiába írnak rá ma már a termékek csomagolására sok kötelező adatot, ezeken a fogyasztó nem feltétlenül tud eligazodni, illetve sokan nem is foglalkoznak a csomagoláson található információkkal. Ugyanakkor digitalizált világunkban az interneten igen sok félrevezető információ lát napvilágot. Mindez komoly társadalmi elismertségi problémákat okoz mindkét ágazatnak.

A „Hello Food” program célja az is, hogy feloldja a feldolgozott élelmiszerekkel szemben kialakult bizonytalanságot, és a társadalmi bizalom a helyére kerüljön. Az tény ugyanis, hogy az élelmiszer bizalmi kérdés. A „Hello Food” program legfontosabb célkitűzése, hogy párbeszédet kezdeményezzen, amelynek a keretei között bemutatják, hogyan működik ma az élelmiszeripar, milyen eszközök, módszerek állnak a gyártók rendelkezésére, hogy a legnagyobb biztonsággal és körültekintéssel jusson el egy termék a családi asztalra. Cserébe a fogyasztó véleményére is kíváncsiak, arra, hogy milyen vásárlási szokásaik vannak, milyen élelmiszereket vesznek le rendszeresen a polcokról, minek alapján vásárolnak, és a fogyasztónak milyen kérdései, fenntartásai vannak a feldolgozott élelmiszerekkel kapcsolatban. A párbeszéd során tisztázhatók a félreértések és erősíthető a bizalom az élelmiszeripari szereplők és azok termékei felé.

A kampány nem az élelmiszer-biztonságról szól, hiszen annak megvalósítása az ipar számára alapvető fontosságú. A Nemzeti Élelmiszerlánc Biztonsági Hivatal (NÉBIH) hatósági eszközökkel ellenőrzi a hazai élelmiszereket, és ezt kiváló hatékonysággal teszi. A kampány inkább arról szól, hogy például miért fontos a cukor (mértékletes) fogyasztása. A cukor és általában a szénhidrát-fogyasztás a táplálkozással foglalkozó médiamegjelenések egyik sláger témája, és ennek nyomán sokakban erős ellenérzés övezi a fogyasztását. A FÉSZ a „Hello Food” keretei között például segít megértetni azt, hogy miért fontos a cukor mértékletes fogyasztása az emberi szervezetnek. A párbeszédben azt sem titkolják, hogy a túlzott szénhidrát (és cukor) bevitel elkerülendő a kiegyensúlyozott táplálkozásban, és gyermekkorban különösen fontos a helyes táplálkozási minták kialakítása. De szerepel a részletesebben ismertetett témák között a tartósítás fontossága, a csomagolás szerepe és a jövőben foglalkozni kívánnak minden olyan az élelmiszeripart, az élelmiszereket érintő területtel, amelyek a fogyasztókat érdeklik, mondta Éder Tamás.

Versenyképesség és mérethatékonyság

Az elmúlt négy-öt évben a korábbinál nagyobb figyelem irányul a kormányzat részéről a hazai élelmiszeripar szereplőire, úgy az intézkedések, mint a támogatáspolitika, és a kommunikáció tekintetében, jelentette ki az elnök. Korábban az élelmiszer-gazdaság egészéből elsősorban a mezőgazdaság szerepelt a gazdaságpolitikai közbeszédben, de az elmúlt időszakban pozitív változásnak lehettünk szemtanúi. Fontos ez a megállapítás, ugyanis a világ számára az élelmiszer stratégiai kérdéssé vált, s a kormányzat is felismerte, hogy az élelmiszeripar fejlesztése elengedhetetlen a jelen és a jövő szempontjából. Beszélni kell erről azért is, mert gyakran kiderül, hogy sok alágazat esetében a szűkebb keresztmetszetet az ipar jelenti, mert alacsony a versenyképessége, elavult a technológiája. Ez persze, nem az egész iparágra igaz, mert egyes szakágazatok nagyon is versenyképesek.

A kormányzati figyelem növekedése abban is tetten érhető, hogy stratégiai anyagok (élelmiszer-gazdasági, élelmiszer-biztonsági, digitális élelmiszeripari) készültek, s a támogatási rendszer is nagyobb összeggel segítette az ágazatot az elmúlt néhány évben, mint korábban. Hogy ez a támogatási politika milyen hatékonyságnövekedést eredményezett, azt csak a következő években lehet megmondani, mert a beruházások többségének megvalósítása most van folyamatban.

A hazai élelmiszeripar fejlődése – ha nem is nagy ütemben, de – megvalósul. Optimizmusra ad okot, hogy tavaly az élelmiszeripar egészének a fejlődése nagyobb mértékű volt (4 százalék), mint az ipar egészéé (3,4 százalék). Az idei év első félévében is meghaladja az élelmiszeripar (ebbe a dohány és az italgyártás is beleértendő) teljesítményének növekedése az iparét. Sokirányú az a fejlődési lehetőség, amely a jövőt is meghatározza. Az elnök szerint néhány üzemnek a jelenlegi méretnél lényegesen nagyobb üzemméretet kell elérnie ahhoz, hogy nemzetközi szinten is versenyképes lehessen.

Az itthon nagynak számító magyar élelmiszeripari cégek még uniós szinten is legfeljebb közepesnek mondhatók. Márpedig a koncentrált kiskereskedelmi láncok üzleti modellje megnyerte a versenyt, és ennek az a lényege, hogy csak állandó minőségű, nagy mennyiségű, versenyképes árut fogad be, mégpedig folyamatosan. Ehhez viszont megfelelő nagyságú üzemméretek kellenek a beszállítói oldalon, mert másként nem lehet a kiskereskedelmi hálózatot kiszolgálni. A méretgazdaságosság okán növekedési kényszer is nyomja a beszállító élelmiszer-gazdasági szereplők vállát. Ezzel némiképp összefügg, hogy a versenyképességet is javítani kell, mert napjainkban a hatékonyságnövelés, amit az élelmiszeriparban is többek között a digitalizáció, az IT alkalmazása, az automatizáció jelent, elkerülhetetlen. Az automatizáció azért is elkerülhetetlen, mert a munkaerő gyakorlatilag elfogyott az országban, és az a munkaköltség-növekedés, ami a munkabéreknél végbement, az egyre több cégvezetőt kényszerít alternatív megoldások keresésére.

„Együtt a fogyasztókért”

Új fejlesztési irányt jelent a fogyasztói igények változására való reakció. Ahogy a fogyasztók jövedelme nő, úgy lesznek egyre igényesebbek a vásárlások során, és inkább a minőségi termékeket keresik, s nem a tömegterméket. Az iparnak úgy kell a termékstruktúrát igazítania, hogy a fogyasztói igényeket minden szinten ki tudja elégíteni. A mellett, hogy a minőségi termékek iránt nő a kereslet, amellett több rés keletkezik a piacon, amit szintén „be kell tömni”. Itt például a különböző rétegigények kielégítéséről beszélhetünk, hiszen a piac egyre nagyobb mértékben követeli a glutén- és laktózmentes, GMO-mentes, paleo ételeket, és még sorolhatnánk a hasonló fogyasztási, ízlésbeli szokások változásából adódó elvárásokat, amelyek sok esetben igen komoly fejlesztést igényelnek az ipar részéről. Az innováció tehát szükségszerű, de ezen a téren sem tartozunk az élbolyhoz. A magyar élelmiszeripari vállalatok nagy többsége ezeken a területeken maximum követi a trendet, és igyekszik megvenni a nyugaton kifejlesztett technológiát.

Éder Tamás itt jegyzi meg, hogy a FÉSZ számára a felelős vállalati viselkedés azt is jelenti, hogy a cég termékfejlesztési tevékenysége során többek között figyelembe veszi a táplálkozástudományi ajánlásokat. A szövetség arra ösztönzi a magyar élelmiszeripar vállalkozásait, hogy csatlakozzanak az „Együtt a fogyasztókért” elnevezésű vállalási rendszerhez. A szövetség tagsága a környezetéért is felelős, ezért a tevékenységét a fenntartható fejlődés alappillérei (a gazdasági eredményesség, az ökológiai egyensúly és a társadalmi életminőség) mentén végzi, és alapvetően fontosnak tartják az innovációt. Ami pedig a nemzetgazdaság iránt érzett felelősséget illeti, a FÉSZ tagsága maradéktalanul betartja a jogszabályokat, törekszik a hazai alapanyagok minél szélesebb körű felhasználására, és az üzleti partnereivel és beszállítóival korrekt kapcsolatra törekszik. A cégek felelős marketingtevékenységet folytatnak, különös tekintettel a gyermekeknek szóló reklámokra, s a dolgozóik számára megfelelő munkafeltételeket és méltányos jövedelmet biztosítanak.

Nehézségek

Miután igen széles az élelmiszerek termékpalettája, az előállításukhoz szükséges alapanyag-ellátásról is érdemes szót ejteni. Az elnök hangsúlyozza, hogy a magyar ipar a legnagyobb felvásárlója a hazai alapanyagoknak, és tudatos törekvése is az ágazatnak, hogy csak akkor importál, ha idehaza nincs vagy nem megfelelő minőségű az adott termék. Az jó hír, hogy az alapvető élelmiszerekhez kellő mennyiségű és minőségű alapanyag áll rendelkezésre. Az alapanyag import nem jellemző, de ott, ahol erre sor kerül, érdemes figyelembe venni, hogy az élelmiszeripar az olcsóbb alapanyagokat hozza be, és drágább, magas hozzáadott értékű exporttermékként adja tovább.

A zöldség-gyümölcs esetében sem mondható, hogy zökkenőmentes az alapanyag-ellátás, mert sajnálatos módon már hagyma, burgonya sem terem elegendő a hazai ellátáshoz. És egyes vélemények szerint bizonyos szakágazatok el is tűnhetnek a hazai termesztési palettáról, lásd málna és más bogyósgyümölcsök. Az alapanyag-termelés ugyan nem az élelmiszeripar dolga, de annyiban az ipar bizonyára hatással volt az elmúlt évtizedekben lezajlott folyamatokra, hogy a termelői, feldolgozói kapcsolatok bizalmi rendszere megrendült, hiszen kölcsönösen éltek vissza a piaci helyzetekből adódó előnyökkel, s ez a kialakult helyzet a termelők kedvét is elvette a termeléstől. Ahhoz, hogy visszaálljon a kellő bizalom termelő és feldolgozó között, tartós, hosszabb távra szóló (nem utolsósorban bizalmon is alapuló) szerződések megkötésére van szükség. Erre is láthatunk már jó példákat, mert néhányan már felismerték, hogy a problémák egy részére ez a megfelelő válasz.

Az ágazatokban az is gátolja a fejlődést, hogy eltűntek a szakemberek. Sem a mezőgazdaság, sem az élelmiszeripar nem vonzó a fiatalok számára, mert nagy volt a bérekben a lemaradás, és több időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a fiatalokat meggyőzzék a változásról. Az emberek többségének nemcsak nincs pontos, helyes ismerete az agráriumról, még mindig a gumicsizmás időszakot vizionálják, holott ma már itt is megjelent a digitális világ, a precíziós gazdálkodás egyre szélesebb körben terjed.

Romló jövedelmezőség mellett

Végezetül arról is szót váltottunk, hogyan alakul az élelmiszeripar jövedelmezőségi szintje. A tavalyi összesített mérlegadatokat még nem láttuk, de valószínűleg – akár csak tavalyelőttre vonatkozóan – nem számolhatunk be jelentős javulásról. A szakágazatokban különböző a helyzet, de a mezőgazdasági termékek ára az idén jelentős mértékben nőtt. Az év első felében a mezőgazdasági árindex 9 százalékkal nőtt a tavalyihoz képest (ezen belül a termékek között óriási az ingadozás), tehát az élelmiszeriparnak ennyivel többet kellett fizetnie az alapanyagokért. Ha a munkaerő költségeit is mellé tesszük, akkor ott is 10 százalék körüli a növekedés, vagyis a két legfontosabb önköltségtényező érdemben nőtt. Ezt a jelentős növekedést az élelmiszeripar belföldi átadási árai korántsem tudták követni, hiszen alig 4 százalékkal volt magasabb a tavalyihoz képest. A kettő közötti különbséget aligha tudták az iparág szereplői a hatékonyság növelésével kompenzálni.

Egyes szakágazatokban rendkívül nagy a nyomás (lásd húsipar, ahol 35 százalékkal nőtt az alapanyag ára), de az élelmiszeripar egészére igaz, hogy vélhetően csökken a jövedelmezőségi szint. Az elnök azonban nem szeretné azt sugallni, hogy ebből adódóan az egész ágazatban csak veszteség termelődik, de az egyébként is alacsony jövedelmezőségi szint tovább csökken. Éder Tamás abban reménykedik, hogy a fogyasztói árakban részben meg lehet majd jeleníteni a növekvő költségeket is, és a fogyasztó a valódi költségeken veszi meg az élelmiszert. Ehhez azonban szükség van megértésre is a kiskereskedelmi partnerek és a fogyasztók részéről.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai