Fajtalista – segítség a döntéshozatalban

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Hajtun György, 2019/12/05

Idén a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) – ahol ugyancsak felismerték e kísérletek fontosságát – felkarolta ezt a munkát és anyagi támogatást biztosít a kísérletek elvégzésére, az eredmények összegzésére. S nem csupán a kísérletek finanszírozásához adnak támogatást, hanem bevonták a posztregisztrációs kísérletekbe a repcét is, amelyről jövőre már értékelhető adatbázis áll össze. Polgár Gáborral, a VSZT ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.

Polgár Gábor,
ügyvezető igazgató

– Igazgató úr, elkészültek azok a táblázatok, amelyekben a kukorica posztregisztrációs fajtakísérletek eredményeit összegzik. Ez jó alkalom arra is, hogy szót váltsunk a vetőmagágazat helyzetéről. Kezdjük azzal a beszélgetést, hogy milyen szerepet tölt be a VSZT az ágazatban?

– Szervezetünk tavaly ünnepelte megalakulásunk 25. évfordulóját. Az induláskor, 1993-ban, a rendszerváltást követően a mezőgazdaság különböző területein sok ágazati szakmai szervezet alakult. Persze a vetőmagszektorban korábban is működtek már érdekképviseleti szervezetek, de a vetőmagágazat valamennyi szereplőjét egységesen senki nem fogta össze.

Az elmúlt 25 évben igen sokat változott a világ. A VSZT legfontosabb feladata az, hogy megfelelően reprezentálja és képviselje az ágazat különféle szereplőit. Három fő termékpálya mentén működünk, amelyekkel teljes lefedettséget biztosítunk a hazai vetőmag szakmának. A kereskedőknek, a nemesítőknek és a vetőmag-előállítást végzőknek van egy-egy termékpályájuk. A három termékpálya küldöttei közül növényfaj-specifikusan hoztuk létre a szekciókat. Nagyon aktív munka folyik a kalászos- és a zöldségszekcióban, de eredményes munkát végeznek a takarmány- és a hibridszekcióban is. Mindez persze, komoly szakmai vitákkal is jár, hiszen vannak üzleti érdekellentétek is a kereskedők, a fajtatulajdonosok és vetőmag-előállítók között, de eddig mindig megtaláltuk a közös utat. A legfontosabb ugyanis az, hogy a szakmaközi szervezet egységes véleményt tudjon megfogalmazni a kormányzat, a hatóságok, az agrárkamara és más érdekképviseleti szervezetek felé, mert így tudunk eredményes érdekképviseleti munkát végezni. A nemzetközi kapcsolatokban is fontos a jelenlétünk, tagjai vagyunk az Európai Vetőmag Szövetségnek (ESA) és a Nemzetközi Vetőmag Szövetségnek (ISF) is.

Fontos megemlítenem, hogy a szakmaközi szervezeti státuszunk felhatalmazást ad arra, hogy tavasszal és ősszel, a szezon megkezdése előtt a kalászos vetőmagok esetében tájékoztató árat tegyünk közzé, ami a piaci szereplőknek pontos igazodást tesz lehetővé.

– Elnökük, Takács Géza mindenütt hangoztatja, hogy a vetőmag maga az élet, és ez az ágazat a növénytermesztés „nehézipara”. Milyen eredményeket értek el az idén?

– Egyetértek az elnök úrral, mert a vetőmag a legfontosabb alapanyaga a növénytermesztésnek. Azt is mondhatom, hogy a vetőmag az „ugródeszka”, alapvetően befolyásolja az egész termelési folyamatot, annak a végeredményét, a termés mennyiségét, a jövedelmezőségét. A mi ágazatunk szerencsére nagyon innovatív, hiszen minden évben jobb, eredményesebb termékeket kell felmutatni a gazdálkodók számára.

A vetőmagágazat idén sikeres évet zár. Pontos adatok még nem állnak rendelkezésre a vetőmag-előállításról, -szaporításról, a terület nagyságáról, de a tavalyi eredményeinket kis mértékben felülmúltuk. Annak ellenére, hogy a klímaváltozás folyamatos szakmai kihívást jelent, a vetőmag árualapok belföldi és exportcélra is rendelkezésre állnak. Idén a kalászos fémzárolási szezon borús kilátásokkal indult, még nem lehetett tudni, hogy milyen károkat szenvedtek el a növények az extrém időjárás miatt. De a vetőmag-feldolgozási munkák előrehaladtával nyilvánvalóvá vált, hogy sem mennyiségi, sem minőségi problémák nem merültek fel. Idén nagyobb fémzárolt kalászosvetőmag-kereslet alakult ki, mint tavaly, ennek következtében a fémzárolt vetőmag felhasználási aránya is nőtt. Néhány fajta esetében még hiány is jelentkezett, de úgy gondolom, hogy az ilyen szezon általában jót tesz a fémzárolt vetőmag megítélésének, mert bizonyíthat az ágazat, s a piacra kerülő fajták is. A kommunikációnkban mindig is hangsúlyozzuk a fémzároltvetőmag-használat előnyeit, miként fellépünk a hamisított vetőmagok ellen is.

– Mit tehetnek azért, hogy a fémzárolt vetőmag felhasználásának a mértéke nőjön?

– A vetőmag-felhasználás tekintetében külön kell választani a fajtákat és a hibrideket. Tudjuk, hogy például a kalászosok esetén hazánkban nem lehet elérni a százszázalékos fémzároltvetőmag-használatot, mert a szakmában sajnos eléggé elterjedt a vetőmag visszafogása az országban. Nyugat-Európában átlagosan 40–45 százalék körüli a fémzároltvetőmag-használat mértéke, de minden ország egyedi utat választott arra, hogy a gazdálkodóknak jó minőségű vetőmagot biztosítson. Nálunk ez az arány évről évre emelkedik, s úgy gondolom, ha megközelítjük a 45–50 százalékos szintet, akkor az már hosszan tartó, stabil, jó értéknek tekinthető. A fajtatulajdonosok s az ágazat szereplői is azt vallják, hogy ezzel a szinttel biztosítható a garantált, jó minőségű árutermesztés. A jogszabályok egyébként lehetőséget adnak arra, hogy a gazdálkodó a termésből saját célra magot fogjon vissza, miként azt is, hogy a fajtatulajdonosok oltalmazott fajták esetében a méltányos fajtahasználati díjakhoz hozzájussanak. A magyar gazdák tudomásul veszik ennek a rendszernek a működését. A gazdálkodók igénylik a jó fajták kiváló minőségű vetőmagját. Az előrehaladás a gazdálkodónak is érdeke, ezt pedig az innováció, a nemesítés biztosítja.

– A vetőmagágazat az egyik leginkább innovatív ágazata a mezőgazdaságnak, mivel itt kell a leggyorsabb válaszokat adni az újabb és újabb kihívásokra. Mire fókuszálnak most?

– A klímaváltozásra, a növényi rezisztencia növelésére. Aki a szabad ég alatt dolgozik, a növénytermesztők ide sorolandók, azok megszenvedik a klímaváltozás negatív hatásait, folyamatosan újabb és újabb kihívásokkal kell megküzdeniük. Az új Európai Bizottság részéről már elhangzott, hogy az elkövetkezendő hétéves periódusban a kiemelt terület a klímapolitika lesz, s ennek rendelnek alá szinte minden más témakört. Ha a növénynemesítést nézzük, akkor az alapkutatás, az előnemesítés, a nemesítés 15 évig elhúzódó folyamat. Ez azt jelenti, hogy bő tíz év alatt kell olyan előrehaladást elérni az adott növényfajtával, ami alkalmassá teszi arra, hogy az a következő 10–15 évben is jó teljesítményt adjon a folyamatosan változó időjárási körülmények között is. Magyarán az aktuálisan megjelenő időjárási viszonyok között jól teljesítő fajtákat válogatjuk ki a jövő időjárása számára. Ez nagyon nehéz, mert a nemesítőnek 15–20 évre előre kell gondolkodnia. A kutatás-fejlesztés nagyon sok erőforrást, munkát igényel ahhoz, hogy a nemesítéssel elérjük a célunkat.

– A gabonatermesztés mindig központi kérdés volt az országban. Nem véletlen, hogy a minisztérium évről évre közli a betakarítási eredményeket. Az idei búza, kukorica eredmények tükrében kell azt mondani, hogy az öt év átlagát nem tudjuk meghaladni. Mi ennek az oka?

– Nem könnyű a kérdését megválaszolni. Távolabbról, külföldi példákkal talán meg tudjuk világítani. A kutatások már igazolták, hogy a különböző növényfajoknál a termésátlagok növekedése, a fajtákban a genetikai előrehaladás különböző mértékű. Vannak olyan növényfajok, ahol évtizedek óta stagnál vagy csak minimális mértékben emelkedik a termésátlag szintje, akad, ahol ugrásszerű növekedés tapasztalható. Visszatekintve a kukoricára, az ’50-es években a hibridizáció előretörésével jelentősen megnőtt az elérhető termésátlagok nagysága, s ez a folyamat azóta is tart. Közelebbi példa lehet a repce, ahol szintén elindultak a hibridfajták nemesítése felé, és nagyon nagy genetikai előrehaladást értek el. De ezzel párhuzamosan a fajtanemesítés is megmaradt, és megállapítható, hogy fej-fej mellett halad mindkét típus fejlesztése. Visszatérve az őszi búzára, európai általános helyzetkép, hogy az utóbbi húsz évben a termesztéstechnológia jelentősen nem változott. Igaz, egy kis szegmensben itt is megjelentek a hibridek, ahol teljesen más a termésszint, de ez még nem terjedt el széles körben. Őszi búza esetében a termésátlag változására sokkal nagyobb hatással vannak az időjárási körülmények, mint maga a fajta. A kalászosoknál alapvetően alacsony, mindössze 1% körüli az évenkénti genetikai előrehaladás mértéke. Ettől függetlenül feltétlenül szükség van a jó fajtára a köztermesztésben.

1. táblázat.
GOSZ – VSZT – NAK Kukorica Posztregisztrációs kísérletben résztvevõ hibirdek listája 2019.

– A búza esetében eléggé hosszú az uniós és a magyar fajtalista. Hogyan válasszon a gazda?

– Sokszor felmerül, hogy túlságosan hosszú a fajtalista, kevesebb fajtával hatékonyabban lehetne dolgozni. Ezt a szakmai álláspontot az támasztja alá, hogy a homogén, egységes, nagy mennyiségű árualap jobban értékesíthető. Ehhez pedig fontos, hogy kevés fajtát használjunk. A nagy gabonaexportőr országokban, mint például Kanadában kevés fajtát használnak a gazdák, mert állami szinten szabályozták a fajtahasználatot. Annak ellenére, hogy a kanadai köztermesztésben legalább négyszáz búzafajta van jelen, 2–3 fajta uralja a piacot. Mindezt elsődlegesen a termelési struktúra határozza meg, az, hogy milyen értékesítési lehetőségeket vesznek számításba, és hogyan szervezik meg a termelési láncot. Nálunk mások az adottságok, más a birtokszerkezet és a termelési struktúra, mások az igények, a beszerzési lehetőségek. Nem hinném, hogy felülről irányítva néhány fajta el tudna terjedni, mert atomizált a birtokszerkezet, és elsődlegesen a gazda döntésén alapszik a fajta használata is. Nem gondolom, hogy a fajtalista túlzottan hosszú lenne, mert uniós szinten is ennyi fajtát használnak, és törekszenek arra is, hogy a biodiverzitás ne csökkenjen. Sőt, tovább nőhet a fajtaszám, ha a speciális igényeket is figyelembe vesszük. Ha azért aggódunk, hogy a keleti országok milyen dömpingáruval látják el a piacot, akkor nekünk olyan piaci szegmensre kell fókuszálnunk, amelyhez nem a dömpingáru szükséges, ilyenek lehetnek a funkcionális élelmiszer-alapanyagok vagy a speciális beltartalmi értékekkel rendelkező termények. Ezek lehetnek a jövő kitörési pontjai. Napjainkban a piaci és termelési bizonytalanság miatt nem teheti meg a gazdálkodó azt, hogy a területén mindössze egy fajtát vet őszi búzából, mert az értékesítési és termelési kockázatokat is hordoz.

– Szóljunk a repcéről is. Idén egyes szakértők azt vetítik előre, hogy vége a repce aranykorának. Nem késő-e a repcét bevonni a posztregisztrációs kísérletekbe?

– Szerintem nincs késő, mert a posztregisztrációs kísérleteknek pont az a célja, hogy a gyakorlatban elterjedt növényfajokról és fajtákról minél több információt szolgáltassunk a gazdálkodóknak. Ha megnézzük, hogy a hazai termelésszerkezet hogyan alakul, akkor ebből a sorból a repcét nem szabad kihagyni. A repce olyan ipari, élelmiszeripari, mezőgazdasági célokat szolgáló alapanyag termék, amelynél a végcél a repceolaj, melynek a piaci pozíciói igen változóak a világpiacon. Bonyolult a folyamat, ami rövidtávon nem változik, és az olajipari növénytermesztőknek biztos bevételt garantál. A termesztés oldaláról vannak azonban kockázatok, amelyek erősen befolyásolják a vetésterület nagyságát. Itt felsorolható az időjárás, a növényvédelmi problémák, a rovarölő szeres csávázások lehetőségének szűkítése stb. A repce posztregisztrációs kísérlete már elkezdődött, ami az állami fajtakísérleti módszertanra alapozva csak a terméseredményekre és néhány minőségi paraméterre koncentrál, ami az állami fajtaelismerés rendszerével azonos. Termesztéstechnológiai kísérleteket nem végzünk.

– Befejezték a kukorica posztregisztrációs fajtakísérleteit. A kukorica a legnagyobb területen elvetett kultúrnövényünk, de az idei termésmennyiség nem érte el a tavalyit. Használják-e a gazdálkodók a kísérleti eredményeket?

– Egyértelműen igen. A kísérleti eredmények segítenek a döntéshozatalban. A köztermesztésben lévő fajták utolsó független, objektív eredményei a fajtaelismerés hároméves időszakából származnak. Ezek már régi eredmények, a gazdálkodók igénylik a frissebbeket, továbbá az egymással összehasonlítható eredményeket. Köztudott, hogy minden, a kukoricavetőmag-termesztésben meghatározó szerepet játszó cég törekszik arra, hogy saját kísérleteket végezzen saját módszertan szerint, így saját információkkal is rendelkeznek, amit átadnak a gazdálkodónak. A mi célunk azonban az, hogy a fajtákat egy helyen vessük el, több fajta, fajtatulajdonos együtt szerepeljen egy egységes módszertanban beállított kísérletben. A versenyfeltételek mindenki számára azonosak, a fajtákat nem kezeljük egyedileg. Ebben a kérdésben van egy kis feszültség a fajtatulajdonosokkal, mert a posztregisztrációs kísérletekben a fajtájuk eredménye eltérhet a saját kísérleti eredményeiktől, hiszen ebben az esetben nem az a cél, hogy fajtákhoz optimalizált feltételeket és egyedi kezelést biztosítsunk. A posztregisztrációs kísérletben objektív, független eredménylistát tudunk a gazdák rendelkezésére bocsátani. Az agrárkamara számára adott az a jogszabályi lehetőség, hogy ezeknek az eredményeknek a felhasználásával ajánlati fajtalistát készítsen. A kísérletek elvégzését a NÉBIH-től rendeljük meg, akik egyébként az állami fajtakísérleteket is felelősen végzik, és minden feltételük adott a kísérletek objektív elvégzéséhez. A szakmai bírálatot is ők végzik, amit mi természetesen elfogadunk.

– Végezetül: fontos-e fajtatulajdonosnak, hogy részt vegyen ebben a kísérletben?

– Ez nem termésverseny, és azt tapasztaljuk, hogy egyre nagyobb az érdeklődés, mert a fajtatulajdonos is hasznos információkhoz jut. A fajtatulajdonosok a legjobb fajtáikkal indulnak, így a versenytársakkal együtt, objektív körülmények között mérettetik meg magukat. A gazdák is fontos információkhoz jutnak, de értően kell kezelniük az adatokat, mert különböző kísérleti helyeken eltérő sorrendek alakulhatnak ki. A termelők valamennyi fajta eredményét megnézik, összehasonlítják, így minden fajtatulajdonosnak érdeke, hogy a jó termékei megjelenjenek a kísérleti eredmények listáján.

2. táblázat.
Szemeskukorica GOSZ-VSZT-NAK Posztregisztrációs Fajtakísérlet 2019

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai