Az EU-konform ketreces tartás pró és kontra

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: H. Gy., 2019/12/16

Pákozd Gergely,
tojástermelő

Pákozd Gergely tojástermelő (PÁK-TO Kft. üzemvezető) – korábban a Tojásszövetség alelnöke – azokról a kihívásokról beszélt a Tojás Világnapja alkalmából rendezett sajtótájékoztatón, amelyek a tojástermelők életét nagyon is megkeserítik. Pákozd Gergely a legnagyobb kihívásnak nevezte, hogy a Spar és a Tesco is bejelentette, hogy legkésőbb 2025-től nem akar olyan tojást árulni, amely ketreces tartásból származik, és nem lenne meglepő, ha a két nagy szereplő példáját az összes meghatározó élelmiszer-üzletlánc követné. A lépéssel a kiskereskedelmi láncok azt szeretnék mutatni, hogy elkötelezett hívei a zöld mozgalmak által is hangoztatott állatjóléti törekvéseknek. A kérdéssel már Nagy István agrárminiszter is foglalkozott, hiszen korábban már kijelentette, hogy nem logikus ez a magatartás a kiskereskedelmi láncok részéről.

A tojástermelők sem értik ezt a piaci magatartást, és tanácstalanság mutatkozik abban a tekintetben is, hogy milyen irányba induljanak el a termelési technológiákat illetően.

Állatjóléti szempontok

Nem is oly régen, 1999-ben már válaszút előtt álltak az európai tojástermelők, mert az Európai Unió ekkor léptette életbe a tojótyúkok védelméről szóló irányelvet. Az irányelvben leginkább a ketreces tartással kapcsolatos elvárásokat, szabályozásokat szigorították. Például a tojótyúkonkénti férőhelyet 40 százalékkal kellett növelni, a ketrecek felszerelését, komfortnövelését (tojófészek, ülőrúd, alom, sortávolság, karomkoptató) végre kellett hajtani.

Az EU az átállásra 12 éves átmeneti időszakot határozott meg, de az új, 2004-ben csatlakozott tagállamok nem kaptak halasztást, átmeneti időt. Magyarországon a tojótyúktartók leginkább az 1999 előtti technológiával termeltek, ezért igen jelentős beruházásokat kellett idehaza végrehajtani azért, hogy korszerűsítsék, fejlesszék a telepeiket. Magyarországon a hagyományos ketrecről az EU-konform ketrecre való áttérés 14–16 milliárd forintba került, uniós szinten pedig 2100–2300 millió euróba. De egy-egy ilyen váltás nem jár következmények nélkül. A KSH – az átmeneti időszak lejárta után, tehát 2012-ben – felmérte, hogy a tojás ára 63,2 százalékkal nőtt, ami jelzi, hogy a technológiaváltás jelentős költségnövekedést okoz. Ezt a plusz költséget persze a termelő is továbbítja, így a fogyasztón csapódik le a folyamat vége, mert drágábban tudja a tojást megvenni.

A magyar tojáspiacon 2012-ben jelentősen csökkent a tojástermelés, aminek oka, hogy akadt olyan termelő, aki nem tudta a finanszírozni a technológiai váltást, ezért bezárta az üzemet, hangsúlyozta Pákozd Gergely. A 2012-es választóév óta azonban magához tért az ágazat, és folyamatosan nőtt a termelés, olyannyira, hogy tavaly már a 2010-es bázisév termelési értékét is meghaladták. Pákozd Gergely szerint ez annak köszönhető, hogy a hazai termelők folyamatosan fejlesztettek, amit részben uniós, részben hazai forrásokból, s nem utolsósorban saját tőkéből valósítottak meg. Ezekkel a fejlesztésekkel az a probléma, hogy ahelyett, hogy technológiai vagy férőhelybővítésére fordították volna ezt a pénzt, a régen meglévő termelői kapacitások helyreállítására költöttek.

Mi lesz a fontosabb?

A magyarok legfontosabb szempontja tojásvásárláskor még mindig az ár-érték arány, de figyelembe veszik a tojás származási helyét is, viszont legtöbbször nincsenek tisztában a különböző tartási módok közötti valós különbségekkel.1 Például azzal, hogy az EU-konform ketreces tartásnak a legkisebb az ökológiai lábnyoma, vagyis ez a tartástechnológia jelenti a legkevesebb terhelést a környezetre. Sokan azt gondolják, hogy a különböző tartásmódok különböző minőségű tojást állítanak elő: finomabb és sárgább a szabadtartásos, miközben ez az állatoknak adott takarmány minőségétől függ, s nem a tartástechnológiától. A hazai fogyasztásban a fogyasztói igényeknek megfelelően változik a különböző tartásmódok aránya. Fontos hangsúlyozni, hogy a tojás alapvető élelmiszer, amely rövid ellátási láncokon keresztül a helyi piacok igényeit elégíti ki. Ha veszélybe kerül az ellátás biztonsága, és nem hazai, hanem import termékkel szolgálják ki a fogyasztót, akkor ez nagy élelmiszer-biztonsági kockázatot is hordoz. A magyar tojástermelők régóta tárgyalnak a kiskereskedelmi láncokkal arról, hogy miért nincs marketingértéke a magyar termelésű tojásnak úgy, mint Ausztriában, Németországban, ahol csak az adott országban előállított tojással találkozik a vásárló, mondta Pákozd Gergely.

A jövő sok megválaszolatlan kérdésekkel teli időszakot hozhat a termelők számára. Kérdés, hogy az alternatív tartással termelt tojás drágább árát képes-e, hajlandó-e a fogyasztó megfizetni. Ha nem hajlandó a magasabb árat megfizetni, és egy áruházlánc tojásforgalma visszaesik, mert csak drága tojást forgalmaz, akkor kérdés, hogyan reagál erre az áruházlánc vezetése? Úgy, hogy harmadik országból importálja az olcsó tojástermékeket? Olyan piacokról, ahol a ketreces tartás még mindig engedélyezett? Netán olyan piacról, ahol az 1999 előtti szabályok élnek? Amikor a magyar termelő arról gondolkodik, hogy a jövőbeli fejlesztéseit, beruházásait hogyan alakítsa, akkor komoly választásra kényszerítik. Ha a termelő átáll az alternatív technológiákra, de az áruházláncok újra stratégiát váltanak, és ketreces tartásmódból szeretnék kielégíteni az olcsóbb tojáskeresletet, akkor ismét váltania kellene a korábbi, ketreces technológiára. Szóval, valódi dilemma az, hogy az áruházlánci stratégia hogyan alakul a jövőben. Ugyanakkor az is kérdés, hogy az alternatív tartástechnológia mennyire hordoz nagyobb veszélyt állategészségügyi szempontból? A nagyobb erőforrásigény miatt a környezetvédelmi, fenntarthatósági követelményeknek nehezebb megfelelni, az élelmiszer-biztonsági követelményeknek való megfelelés nehezedik, és romlanak a munkakörülmények, zárta mondandóját Pákozd Gergely.

Ellenérvek

Prof. Dr. Horn Péter,
akadémikus

Prof. Dr. Horn Péter akadémikus, mint mindig, az idei előadásában is tartogatott meglepetéseket. Visszaidézve gyermekkorát elmondta, hogy a nagymamája szabadon tartotta a tyúkokat, miként azt a többi háznál is tették. Ez a legkevésbé költségigényes tartás, ám ősztől tavaszig nem tojtak a tyúkok, így nem fordult elő, hogy télen friss tojás kerüljön az asztalra. Valamit ki kellett találni, s a XIX. század második felében felismerték, hogy a fény stimulálólag hat a tojástermelésre, és megkezdődött az a világítási program, ami lehetővé tette, hogy egész évben, folyamatosan termeljék a tojást. A kerti tartás problémáit John Alpin 1911-ben úgy oldotta meg, hogy azt mondta: szabadítsuk meg a tyúkot a földtől, tegyük ketrecbe, hogy ne találkozzon egy sor parazitával. Ráadásul jobban látjuk a tyúkot, a tojás kigurul, könnyebbé vált a termelés is, így folyt a ketreces tartás fejlesztése hatvan éven keresztül. Ez alapozta meg a világítási programmal együtt, hogy zárt tartással a tojótyúktartás nagyüzemi formái egész évben folyamatossá tették a tojásellátást, a tojástermelést. Ha ez az áttörés, a fényprogramok és a zárt tartás nem terjed el, akkor tojás sem lenne egész évben, mert miből keltessük a csirkét. Az, hogy télen friss tojást ehetünk, ez az egyiptomiak óta külön tudomány, borzasztó nagy probléma volt, mondta az akadémikus.

Hatvan évig dolgoztak kutatók, fejlesztők azon (köztük jeles magyar szakemberek is), hogy a ketreces tartási rendszereket továbbfejlesszék, s elérték, hogy ne legyen évszakhatás, a tojástermelés programozott módon történjen. Számosnak mondhatók a ketrec tartás legfőbb előnyei a mélyalmos tartással szemben. Csak felsorolásszerűen: egységnyi épületben alapterületre számítva többszörösére növelhető az állatlétszám. Az egy tojótyúk férőhelyre eső fajlagos beruházási költség akár kisebb is lehet. Az egy gondozóra eső tojótyúk létszám többszörösére növelhető jobb munkakörülmények mellett. A munkafolyamatok szinte teljesen gépesíthetők, automatizálhatók. Állategészségügyi szempontból előnyösebb (bélférgesség, kokcidiozis, héjszennyezés, tyúktetű stb.). A kívánatos istállóklíma jobban és jobb minőségben biztosítható. Az állomány jobban ellenőrizhető, rossz szokások (kannibalizmus) kevésbé lépnek fel. A tojás jelentősen tisztább. Az egy tojásra eső takarmányfelhasználás csökkenthető. Nincs alom és alomköltség. A téli fűtési költség megtakarítható (animális hőtermelés, mert a tyúkok felfűtik az istállót), sorolta Horn Péter.

Szó nincs arról, hogy a világban az elmúlt harminc évben visszaesett volna a ketreces tartás aránya, hangsúlyozta az akadémikus. Tény ugyanis, hogy míg 1975-ben 75 százalékát, addig napjainkban a tyúkok 90 százalékát tartják ketreces technológiákban. E mögött az húzódik meg, hogy a legtöbb gyorsan fejlődő országban is el kell látni a lakosságot egészséges élelmiszerekkel. Kínában alapkérdés, hogy fejenként évente 400 darab tojás fölött kell fogyasztani, mert a tojás a legegészségesebb táplálék, ami meghosszabbítja az életünket. Indiában ugyanez az álláspont, ezért kizárólag hagyományos ketreces technológiákat alkalmaznak, mert ez a legolcsóbb, és messze ez a leghatékonyabb. Európai szinten is több, mint 50 százalékot (egész pontosan 50,4 százalék) tesz ki a berendezett ketreces tartás aránya, 28,5 százalék a mélyalmos, 15,7 százalék a szabad tartás, míg az organikus technológia csupán 5,4 százalékot képvisel, mondta Horn Péter.

Figyelemreméltó kutatási eredményre hívta fel a figyelmet az akadémikus. Megmérték a patogén organizmusokat tartalmazó szennyezettség mértékét a tartásmódtól függően (Matthes cit. Sluis és Dunn, 1999), és azt az eredményt kapták, hogy a tojáshéj felületén a mikroorganizmusok száma szabadtartásban 53, padlós tartásban 28, míg ketreces tartásban csupán 11. A tojáshéj belső felületén ezek a számok úgy alakultak, hogy 5, 2,5, 0,0, míg a szik 3,1, 0,6, 0,0 eredményt hozott. Márpedig a számok brutális különbségeket jeleznek, amelyek alapján a ketreces tartás messze a legjobb eredményeket hozta. A Francia Baromfi Termék Tanács adatai alapján (2002) vizsgálták a tartásmód hatását a termelési eredményekre és költségekre, s a bemutatott táblázat alapján is a ketreces tartás jön ki győztesnek, hiszen a termelési költségek (EUR/tyúk) 13,62 eurót tesznek ki a ketreces tartásnál, ellenben a szabadtartás 17,42 eurót, míg a bio-tartás 28,6 eurót igényel.

Új szempont a környezetvédelem

Horn Péter a környezetszennyezés szempontjából is összevetette a különböző tartási módokat. Az akadémikus szerint az Európai Unió agrárpolitikája nagyon is ellentmondásos, ha a bio-üzemanyagok gyártását nézzük, mert sehol nem koherens a rendszer, mint ahogy egyik állatjóléti intézkedése sem. A különböző tartási rendszerek egy kilogramm tojásmasszára számított CO2-egyenértéke, víz- és takarmánytermő-terület igénye a berendezett ketrecé (a hagyományos ketrec, amit az EU-ban már nem használhatnak, megelőzi a berendezett ketrecet) a legjobb. Ugyancsak a berendezett ketrecnek a legalacsonyabbak a tyúkegyenértékre számított káros gáz kibocsátási értékei.

A genetikai előrehaladás következtében tojótyúkok esetében a takarmánymegtakarítás és a trágyatermelés csökkenése évente világméretekben igen jelentős:
a takarmánymegtakarítás 2 911 000 tonna, a trágyatermelés csökkenése 3 347 000 tonna.

A világ tojástermelése 2014-ben 1320 milliárd db volt. A nitrogén-, a foszfor- és a kálciumterhelés is jelentős mértékben csökken a genetikai fejlődésnek köszönhetően. Amikor arról beszélünk, hogy nemesítünk és javítjuk a termelőképességet, egyúttal csökkentjük a környezeti lábnyomot, és minden olyan tartásrendszer, ami a termelőképesség csökkenéséhez vezet, arányosan növeli a környezeti lábnyomot, mégpedig minden szempontból, hangsúlyozta az akadémikus.

S még egy környezetvédelmi kutatási eredmény arról, hogy a mezőgazdaság intenzifikácójának milyen globális hatása van a Földre. 1900-tól a népesség 400 százalékkal, a gabonatermő terület 30 százalékkal, a terméshozam/ha 400 százalékkal, a gabona össztermés 600 százalékkal, az egy főre eső termelés 50 százalékkal nőtt. Ma a bolygó földterületének 38 százalékán látunk el 7 milliárd embert. Ha az 1961-es növényi és állati hozamokkal kellene termelnünk, akkor a Föld 82 százalékát kellene megművelni, s ez utóbbi lehetetlen lenne. A technológiai és genetikai fejlesztésekkel megóvtuk a Föld 44 százalékát, mondta Horn Péter.

Az agrárágazat képviselőinek mindent el kell követniük, hogy komoly adatokkal segítsék a döntéshozókat, különben el vagyunk veszve. Ma olyan kevés ember van közvetlenül kapcsolatban a mezőgazdasággal, hogy a politikai súlyunk kicsi, és néhány nagyszájú propagandista lesöpri őket a közvéleménykutatásban. A rossz hírek sokkal gyorsabban terjednek, ezért meg kell tenni a lépéseket az ellensúlyozásra, csakhogy ez nehéz feladat, jelentette ki az akadémikus. Horn Péter azzal zárta mondandóját, hogy környezetvédelmi szempontból is fontos a vásárló döntése akkor, amikor tojást vásárol. Ugyanakkor fontos lenne, hogy a tartási módoknak megfelelő környezeti lábnyomot a tojásokon feltüntessék, mert így hozható felelős fogyasztói döntés és alakítható a tudatos vásárlói magatartás.

Mi a teendő?

Szép Imre,
a Tojásszövetség elnöke

Szép Imre, a Tojásszövetség újonnan megválasztott elnöke az előadásokkal kapcsolatban elmondta, hogy az elhangzottakból is kiderült, hogy kiválóan felkészült szakemberekkel rendelkezik a hazai baromfiágazat. Tudományos ismeretek, kutatások alapján tájékoztathatják a közvéleményt arról, hogy a különböző termelési módoknak milyen következményei vannak. A szövetség vezetése úgy ítéli meg, hogy a két kereskedelmi lánc bejelentésének nincs tudományos alapja, ezért feladatuk, hogy tudományos alapú tájékoztatást adjanak a közvéleménynek, és rávilágítsanak az összefüggésekre, arra, hogy minek mi a következménye.

Biológiai csoda az, amit ez az ágazat előállít, jelentette ki lapunknak Szép Imre, aki kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy a tojástermelőket hátba támadták. Magyarországon a tojástermelés 84 százaléka ketreces tartásban folyik, és sajnálatos, hogy tudományos alapok nélkül akarják korlátozni ezt a tartástechnológiát. Az elhangzott előadások igazolták, hogy környezetvédelmi, állatvédelmi, fenntarthatóság, gazdaságosság szempontjából a ketreces tartás kiváló technológia, s az innen származó tojásra az emberiségnek, benne a magyar lakosságnak is nagy szüksége van.

A magyar tyúktartók 2012-ben kicserélték a berendezéseiket az EU-konform ketrecekre, milliárdokat költve az átállásra. Ha ezt valaki meg akarja változtatni, akkor az átállásra költött milliárdok kidobott pénz az ablakon. Ezért a Tojásszövetségnek alapvető érdeke, hogy a ketreces tojást ne tiltsák ki az áruház láncokból. Ebben a küzdelemben szövetségesekre van szüksége az ágazatnak, s ebben a sorban említette az elnök az Agrárminisztériumot, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát és a hatóságokat, s a civil szervezeteket is. A Tojásszövetségnek célja, hogy az áruházláncok mindegyikével meg tudjanak kötni egy megállapodást, ami azt jelenti, hogy a ketreces tartású tojásnak megfelelő felületet biztosítanak az áruházakban. Ebben a küzdelemben európai szintű összefogásra is szükség van, hangsúlyozta az elnök. Magyarországnak a V4 országok kiváló partnerei abban, hogy a ketreces tartást megvédjék, mivel mindegyik V4 országban 80 százalék fölött van a ketreces termelés.

1. A Tojásszövetség megbízásából az InnoFood Marketing készített reprezentatív kutatást 2019. januárjában a magyar tyúktojás-vásárlási szokásokkal kapcsolatban.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai