Elég lenne 4-5 fajtát termeszteni

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Valkó Béla, 2014/08/20
Címkék: GOSZ, őszi búza, fajtakísérlet, fajtaválasztás, vetőmag, malmi búza, javító minőség, takarmánybúza

– A búzafajta-választás rendkívül összetett problémakör. Évek óta vitáznak erről a kérdésről a termesztésben. A problémák azonban ahelyett, hogy megoldódnának, inkább elmélyülnek.

– Mint ismeretes, uniós csatlakozásunk óta EU-listákon lévő búzákat is lehet termeszteni hazánkban, nem kell hozzá a magyarországi elismerés. Ennek következtében bárki hozhat be EU-listás fajtát az 1300–1400 közül. Tehát, amikor bejön Magyarországra külföldről egy búzavetőmag, azt még nem próbálták ki nálunk. A termelő a dologból annyit érzékel, hogy a vetőmag igen olcsó. Anélkül, hogy általánosítanánk, tudomásul kell vennünk, hogy gyakorta előfordul, hogy a gazdálkodók a Nyugat-Európában „raktáron maradt” vetőmagkészlethez marketingépítés címén, ócsított áron jutnak hozzá. Tehát nem általában az EU-s fajtákkal van gond, hanem azzal a körülménnyel, hogy ezek nincsenek idehaza kipróbálva, nem ismerjük az előéletüket

A búzafajták problémájának ez az egyik oldala. A másik piaci természetű. Magyarországon a minőségi búzát a világpiaccal ellentétben általában nem fizetik meg a termelőnek. Egyébként mindössze 2 ezer forint különbség van tonnánként a malmi búza javára az EURO, meg 3–4 ezer a takarmánybúzához képest. Ezzel szemben Nyugat-Európában ez a differencia 6–8 ezer forint, de akár 10 ezer forint is lehet. Ráadásul az EURO és takarmány minőségű fajták 2–3 tonnával többet teremnek a malminál. Ennek következtében általában nem éri meg malmi búzát termeszteni. Ez a 2014-es szezonban nem lesz így, mert kevesebb a malmi búzatermés, körülbelül 30 százaléka csak az összes termésnek.

– Miért ez a különbség?

– Mindenekelőtt az értékesítőláncban való gyenge érdekérvényesítő képességünk okán. A kereskedők persze nem ezt mondanák. Álláspontjuk szerint Magyar­országon nyomott a kenyér ára, ők nem tudják ezt továbbadni. Tény, hogy a hazai piac Nyugat-Európával ellentétben nem fizeti meg értékén a malmi búzát. E mögött azt kell látni, hogy a Lajtán túl teljesen mások a kalászos gabona jövedelmi viszonyai.

– Számszerűsítené ezt?

– Az idén 4,5 tonna az országos átlag búzából, de vegyünk alapul egy öttonnás termést. Bár jelenleg nem éri el, de 50 ezer forintos a búzaár esetén ez azt jelenti, hogy 250 ezer forint bevétele van hektáronként a termelőnek, miközben 150–180 ezer forintot költ rá. Nyugat-Európában ezzel ellentétben viszont számolhatunk 7 tonnás terméssel, kicsit többet kap a búzájáért, mint mi, de mondjuk, 50 ezret kap ott is, és körülbelül 250 ezer forintnál nem költ többet hektáronként. Neki tehát két-háromszor annyi bevétele van a kalászos növényen, mint nekünk.

Vagyis a kalászos gabonának teljesen más a jövedelempozíciója Nyugat-Európában, mint Magyar­or­szágon. Mindenki látja, hogy aránylag magas költséggel termelünk keveset, bár jó minőséget, amit azonban a piac nem fizet meg. Egyre többen teszik fel kérdést, mi hát a jövő? A gyakorlati válasz az, hogy megpróbálnak nagyobb termőképességű, féllágy búzákat termeszteni, némileg növelve a termesztés költségeit, abban bízva, hogy közelíteni tudnak nyugat-európai kollégáik gazdatársai jövedelempozícióihoz. Az eredmény: Magyar­országon egyre inkább érezhető, hogy fajtaváltás van kialakulóban, a termelők fokozatosan álnak át a nyugat-európai, bőtermőbb fajtákra.

– Mennyire szerencsés ez?

– Egyáltalán nem az. Ennek ugyanis hasonló kockázatai vannak, mint a minőségi búzatermesztésnek.

– Mire gondol?

– Például a tápanyagellátásra. Nyilvánvaló, hogy egy öt tonna helyett, nyolc tonnát termő búzának több tápanyagot kell biztosítani minden évben. Ez folyamatos költségnövelést jelent. A másik probléma pedig az, hogy a világpiacon a lepénykenyér szegmensben a 10,5-től a 12,5-ös fehérjeszázalékig nagyon erős piaci versenytársaink vannak. Gondolok itt Ukrajnára, ahol évente 5–10 millió tonna exportárulap is képződik ebben a minőségben. És ez a minőség rendkívül nyomott árral jelenik meg a piacon, mivel a szóban forgó termék az ukrajnai viszonyokhoz van beárazva. Az ukránok EU-közeledése komoly problémát okozhat a 10,5–11,5 fehérjeszázalékos búzák Észak-Afrika piacán. Nemcsak nekünk, hanem a francia termelőknek is.

– Mit javasolna egy átlagos birtokú és felkészültségű magyar búzatermelő gazdának?

– A termőhelyi lehetőségek, a rendelkezésre álló agrotechnika és az anyagi lehetőségek hármas egységét figyelembe véve döntenék arról, hogy intenzíven, félintenzíven vagy extenzíven termesszek-e kalászos növényt.

Nem lehet pálcát törni afelett, aki most áttér a bőtermő nyugati fajtákra. Ennek igénye most közgazdasági realitás. De fajtától függetlenül mindenkinek javasolnám, hogy csakis fémzárolt, ismert származású, kipróbált vetőmaggal dolgozzon!

– Ami persze nem két forintba kerül.

– Az egy hektárra eső vetőmagköltség mind hibridnél, mind fajtánál 20 ezer forint. Ha én magam fogom a magam vetőmagját, kifizetem az oltalmi díjat, szeparátoron átnyomom, becsávázom, az is bekerül 12 ezer forintba, miközben két tonna potenciát vesztek el azzal, hogy használok nem fémzárolt vetőmagot. Nagyon komolyan figyelembe venném a talajom kultúrállapotát. Ha megkívánja a talaj, akkor ősszel is végeznék növényvédelmet, gomba- és gyomirtást is. Rengetegen elspórolják ezt. Tavasszal is kétszer háromszor megcsinálnám a gombabetegségek elleni védekezést, a kalászvédelmet. A kiadás körülbelül nyolcezer forinttal több, de a bevételben 80 ezer forint lehet a plusz.

– Várható, hogy idén a külföldi, nyugat-európai fajták iránt továbberősödik az érdeklődés?

– A Vetőmagszövetség és Terméktanács, a NÉBIH megfelelő igazgatósága, a NAK és a GOSZ közösen indít egy fajtahasználati, fémzárolt vetőmag kampányt. Nagyon bízom benne, hogy ennek lesznek kézzelfogható eredményei. A mostani eredmények valószínűleg arra fognak több termelőt sarkallni, hogy nyugat-európai fajtákat kezdjen el használni. Nagy a várakozás és érdeklődés a hibridbúzák iránt is. Ugyan drágább a vetőmagjuk, de 180–200 kilogramm helyett csak 70–90 kilót vetni hektáronként. Várható, hogy ez a tendencia felgyorsul. Köztudott, hogy búzatermesztésünk fele a világpiacon fog megméretni, piacra jutni. Ahhoz, hogy ott eredményesek lehessünk, homogén, fajtaazonos árualapokra lenne szükség. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nincs ennyi fajtára szükség, csak azt, hogy az árutermelő terület 90 százalékán maximum négy-öt fajtát kellene termeszteni. Ezekről a fajtákról megfelelő ismerettel rendelkeznénk, amikhez tápanyag-utánpótlási termesztés-technológiát is lehetne kapcsolni, hogy az áhított homogenitás létrejöjjön.

Raskó György, agrárközgazdász:
A magyar fajták végleg kiszorulnak a köztermesztésből

– Konkrét tapasztalataim vannak, szegedi és francia fajtákkal, és azt kell, hogy mondjam, hogy a „Békés” nagyon jó eredményeket hozott egészen addig, amíg három évvel ezelőtt nem találkoztam a francia „Euclide” fajtával. Az idén a Békés nálunk 6,1 tonnát hozott átlagban, és most nagyon jó ára van, 52 ezer forintért a mai nap el lehetne adni. Az Euclide 8,6 tonnát termett, és el is adtam 159 euróért, ez nagyjából 49 ezer forint. Tehát mindössze háromezer forint a különbség a Békés és az Euclide ára között, de a hozamokat illetően 40 százalék az Euclide javára. Vagyis az egy hektárra jutó bevételünk a Békéssel 317 ezer forint, az Euclide-del pedig 420 ezer forint, vagyis 103 ezer plusz. Ez óriási különbség, és ezek után szóba sem jöhet, hogy Békéssel dolgozzak. A francia fajta harmadik éve bizonyít, kezdetben persze nem ment ilyen jól.
Ráadásul az idén kiderült, hogy a Békés nagyon érzékeny a sárgarozsdára. Háromszor kellett permetezni, míg az Euclide-et egyszer sem, ezért a hektáronkénti költsége nálunk több mint 20 ezer forinttal kevesebb lett a Békéséhez viszonyítva . A Levante nevű durumbúza, amit mi 85 hektáron termeltünk, 7,1 tonnát adott átlagban, és 210 euróért, mintegy 64 ezer forintért vették meg. Szinte hihetetlen: 460 ezer forint bevételt hozott hektáronként, azaz mintegy 200 ezer forint nyereséget.
– A szavaiból az derül ki, hogy nem szabad takarmánybúzát termelni!
– Nálunk egy kiló takarmánybúza sincs az idén sem, mert azon tényleg csak bukni lehet. Viszont a célbúza nagyon is megéri. Az Euclide úgynevezett keksz búza, tehát olyan speciális tulajdonságai vannak, amiből kiváló minőségű kekszet, nápolyit, teasüteményt, egyebet lehet készíteni. Ezt többre értékelik, mint a magyar malmi búzát.
– Könnyű Raskó Györgynek, akinek bizonyára bőven vannak külkapcsolatai.
– Ugyan már! Fogtam az autómat, bejártam Észak-Olaszországot. Így adtam el a tejet is az olaszoknak. Azóta is oda megy. Így adom el búzát, így adom el a malacot. Más miért nem tudja ezt megcsinálni?!
– Visszatérve a gyakorlati életre, hogyan vélekednek az Ön búzatermesztési gyakorlatáról szűkebb környezetében?
– Úgy, hogy környékbeli magángazdákat integrálok. Az agronómusunk megmondta nekik, hogy az Euclidet hogyan kell vetni, milyen magsűrűséggel, hogyan kell a növényvédelmét csinálni, hogyan kell műtrágyázni, fejtrágyázni. Megkapták a cégünktől a technológiát. Ma már 8–10 környékbeli gazda termel nekünk Euclidet, de jövőre már húszan is lesznek biztosan. Mert, aki velünk tartott, annak szintén rekord termése lett 7 tonna feletti átlaggal. Megtapasztalták az előnyeit, így most nagy a lelkesedés. Nekik nincs sok kockázatuk, mivel bevállaltuk, hogy mindent, az utolsó kilóig felvásárolunk és eladunk ugyanolyan áron, amit én el tudok érni az olaszoknál. Nagy az érdeklődés, már az Alföldről is bejelentkeztek őszre Euclide-vetőmagért. A vetésterülete így felmehet akár több ezer hektárra is. Nincs kockázat, óriási a kereslet iránta az olasz piacon. Becslésem szerint ott hosszú távon is sokkal jobb áron tudjuk majd célbúzaként eladni, mint ahogy ők itt belföldön tehetnék.
Az Euclide csak egy példa, mert a franciáknak még van 3–4 más olyan fajtájuk, amelyik mindegyik messze veri a magyar fajtákat minőségben is. Ilyen például a Farmeu nevű fajta, amelyik majdnem durumbúza minőséget produkál.
– Mi lehet az oka a hazai búzanemesítés lemaradásának?
– Valószínűleg az, hogy nem kapnak elég pénzt kutatásra. Nonprofit alapon nem lehet kutatni. Nagyon sok pénz kell ahhoz, hogy világszínvonalú búzája legyen valakinek. Elég szomorú, hogy valamikor a magyar búzanemesítők a világ élvonalába tartoztak, most meg már csak
a futottak között tartják számon őket. Ahogy a kukorica esetében már több évtizede megtörtént, a búzánál most jött el az idő, hogy
a magyar fajták végleg kiszoruljanak a köztermesztésből. Ha majd lesz olyan fajta, ami stabilan hozza 7–8 tonnát, és megfelelő minőséget produkál, akkor újra magyar fajtát fognak vetni a magyar gazdák, de ez állami segítség nélkül nem fog menni.

Ajánlott kiadványokDr. Wallendums Árpád (szerk.):
Az agrárgazdálkodás alapjai

Ez is érdekelhetiA NÉBIH 2018–2019. évi kisparcellás őszi káposztarepce fajtakísérleteiNagy István: együtt kell küzdeni a gazdákkal minden eurócentértTonnánként nettó 96 ezer forintos tájékoztató árat tett közzé a szakszövetség az őszi kalászosokra