A magyar agrárium stratégiai ágazat

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Hajtun György, 2020/02/01

– Államtitkár úr, bár beszélgetésünk idején még nem zártuk le teljesen a 2019-es esztendőt, de talán van már kép arról, hogy az agrárium milyen évet zárt.

– Amikor az agráriumban egy évet értékelünk, akkor sosem csak az adott naptári évet kell figyelembe vennünk, hiszen már az azt megelőző év őszén megindulnak azok a munkák, amelyek az eredményeinket nagymértékben befolyásolják. A 2019-es év végének közeledtével megpróbálunk következtetéseket levonni a teljesítményről, elért eredményekről, de valóban pontos adatokkal csak 2020. március végén, áprilisban tudunk előállni.

– Ön elég hosszú időt töltött el a gyakorlatban, így – szerintem – jól ismeri a mezőgazdasági tevékenység hétköznapjait is…

– Kétségtelen tény, hogy egész életem, pályafutásom a mezőgazdasághoz köt, s megadatott, hogy az egész ország agrárgazdaságára rálátásom legyen. A választ ott kell kezdenem, hogy 2018 ősze rendkívül száraz volt, ami nagyon megnehezítette a talajművelési, vetési munkálatokat, mert december közepéig nem hullott érdemleges mennyiségű csapadék a földekre. Ez jelentős részben befolyásolta az elvetett vetőmagok, növényi kultúrák terméshozamát, amit tavaly nyáron takarítottunk be. Hogy érzékeltessem az állapotokat, odahaza 2018 októberében mutatattak egy 270 hektáros területet, amelybe repcét vetettek. Míg a búza és az árpa éppen hogy megeredt, a repce meg sem fordult. Úgy döntöttek, hogy a 270 hektárból 240 hektárt azonnal búzával vetnek be, ami ki is kelt, viszont a 30 hektár repce ugyanolyan fekete maradt, mint az újravetés előtt. De ez nemcsak az Alföldön volt így, hanem az országban sok helyen, ami rá is nyomta a repcetermesztésre a bélyegét. Ennek ellenére az őszi gabonák s a megmaradt repce közepes termésátlaggal – a búza hektáronként 5,1 tonnával, a repce 2,9 tonnával – zárta az évet. Aztán pedig a tavaszi, májusi virágzáskor lehullott nagy mennyiségű csapadék okozott gondot, hiszen ennek következtében a déli megyékben komoly fertőzések alakultak ki a gabonatáblákban.

– Ha jól emlékszem, az országos aszályhelyzet miatt meghosszabbították a vízhasznosítási idényt.

– Jól emlékszik, mert éppen odahaza, Csongrád megyében nyílt alkalmam bejelenteni, hogy az országos aszályhelyzet miatt kormányzati döntés született arról, hogy a 2019-től március 1-től október 31-ig tart az öntözési idény az addigi április 15-től szeptember 30-ig terjedő időszak helyett, igazodva a klímaváltozáshoz és a gazdálkodók igényeihez. Ebben az időben a gazdálkodóknak nem kell vízkészlet-járulékot fizetniük sem az öntözési, sem a halgazdálkodási és rizstermelési vízhasználat mennyisége után, ami komoly könnyítés az öntözésre képes mezőgazdasági termelők számára a kritikus vízhiányos időszakban, és erősíti a kormány addigi intézkedéseit az öntözés hazai feltételeinek javítása érdekében. Az öntözési idényben az állam az alapdíj 70 százalékát átvállalja, a gazdáknak 30 százalékot kell megtéríteniük. A módosításnak köszönhetően két és fél hónappal meghosszabbodik az az időszak, amelyben a gazdák kedvezményesen juthatnak öntözővízhez. Az intézkedés leginkább a kertészeti kultúrákat, a szántóföldi kertészetet, a hibrid-előállítást érintette pozitívan. A nyári időszak aránylag kedvezően telt a növényi kultúrák számára, mert mindig volt elegendő csapadék, így az őszi betakarítású növényeknél a kukorica termésátlaga 8 tonna felett alakult, ugyanez vonatkozik a napraforgóra is, amelyben országosan történelmi csúcsot értünk el a hektáronkénti 3,1 tonna átlagterméssel. A szója és a hibridvetőmagok előállításában jó közepes termést értünk el. A cukorrépa vetésterülete csökkent, de 61–62 tonna termésátlagot sikerült elérni, a feldolgozása, a kampány még december-januárban is tart.

– Mi a helyzet a takarmánynövényekkel?

– Jó, hogy erről külön is beszélünk, mert nagyon fontosnak tartom. Az elmúlt évtizedekben nem fordítottunk elég nagy figyelmet ezeknek a növényeknek a termesztésére. Amikor az állattenyésztés hatékonyságát vizsgáljuk, akkor a takarmányozás központi kérdéssé válik. Azt tapasztaljuk, hogy sok gazdaságban felül kellene vizsgálni a takarmányozási technológiát és gyakorlatot, valamint a takarmánynövények termesztését. A silókukorica, a lucerna, a cirok, vagy bármi más növény termesztésekor is törekedni kell a legjobb minőségre, a legjobb hozam, a legjobb beltartalmi értékek elérésére, mert ez képezi az eredményes állattartás alapjait, s ez alapozza meg azokat az állattenyésztésbe fektetett fejlesztéseket, amelyek megfelelő hatékonyságot, jó minőséget eredményeznek. A korábbi gyakorlatot felül kell bírálni, szerencsére egyre több pozitív tapasztalatunk van ezen a téren is.

– Ha már említette az öntözést, a takarmányozást, úgy gondolom, hogy a talajművelés is – éppen a klímaváltozás miatt – sokkal nagyobb szakmai figyelmet érdemel.

– Egyértelműen igaz, amit mond. Odahaza minden évben szakmai tanácskozásokat rendezünk, amelyeken aktuális mezőgazdasági technológiai elemekről folytatunk párbeszédet a környék gazdálkodóival. Az egyik programunk éppen a talajművelésről szólt, s az előadók arra hívták fel a gazdálkodók figyelmét, hogy a 30–40 évvel ezelőtt tanult talajművelési technológiákat jelentősen felül kell bírálni – persze nem az alapokat, mert azok ma is érvényesek. De maguk az eszközök, amelyekkel a vízmegtartó talajművelést el tudjuk végezni, egyre nagyobb figyelmet, tudást igényelnek, s az új eljárásokat ki kell próbálni. A tapasztalatok alapján kell az új eljárásokat az adott területen alkalmazni.

– Térjünk át az állattenyésztésre, mert itt is izgalmas dolgok történtek az elmúlt évben.

– Ha a jogalkotás oldaláról közelítem meg az ágazat tavalyi tevékenységét, akkor elsőként az új állattenyésztési törvény és a hozzá kapcsolódó kormány- és miniszteri rendeletek megalkotását emelem ki, amelyek összhangban az uniós normákkal hangsúlyosan a tenyésztőszervezetek tevékenységét szabályozzák. A törvény abban is egyedi, hogy csak a legszükségesebb normák kerültek törvényi szintre, a részletszabályokat rendeleti szinten alkottuk meg. Az állattenyésztéssel kapcsolatban már elmondtam, hogy egyre jobban felértékelődik a takarmány termesztése, mert ez adja a biztos alapot.

Forrás: Swedsteel-Metecno Kft.

Idehaza a szarvasmarha tenyésztése meghatározó a többhasznú állományok tartása miatt. A tehenészeti telepek fejlődnek, ami az elmúlt évek beruházási támogatásának is köszönhető. Nagyon sok telep megújult, a trágyatárolási technológiáktól kezdve a fejéstechnológián át a feldolgozásig komoly előrelépést tapasztalunk. Ma is jelentős még a folyadéktej-értékesítés, de már vannak – ami ebben jó, hogy magyar termelői tulajdonú – tejfeldolgozó üzemek, amelyek késztermékekkel tudnak megjelenni a nagy áruházláncokban is. A teljes élelmiszeriparon belül a tejfeldolgozás 11 százalékos súlyt képvisel, és 294 milliárd forint termelési értéket állít elő. A nemzetközi tejpiac stabil, nincs túltermelés, a tej felvásárlási ára magas. Minőségben is nagyot léptünk előre, de még nem értük el a beltartalmi értékekben a nyugat-európai szintet. Ott persze mások a körülmények, a legelőn tartott állat más minőséget ad. Magyarországon jelentős időszakokban nem lehet legeltetni, mert vagy a szárazság, vagy a sok csapadék hiúsítja meg a legeltetést. A tejelő hasznú szarvasmarha állomány létszámban kicsi, de hozamban jelentősebb növekedést realizálhattunk, ami a hatékonyság növekedését jelzi. A húsmarhatartás népszerűsége – úgy tűnik – nő, sok fajtával rendelkezünk, s jó minőségű hússal jelenünk meg a piacokon. Amiben előbbre kell lépnünk, az a hazai marhahúsfogyasztás növelése, amit marketingeszközökkel tudunk csak elérni.

A sertéstartás nagy kérdés, mert sajnos a vaddisznóállományban jelen van az afrikai sertéspestis, ám szerencsére csak ott. Nagyon fontos, hogy a telepeinket megvédjük a fertőzéstől. Ha betartjuk a szigorú előírásokat – ami nagyon nagy odafigyelést igényel a gazdálkodóktól és a hatóságoktól egyaránt –, akkor talán sikerül a házisertés-állományunkat megvédeni. Óriási piaci lehetőségek állnak előttünk, mivel a kínai és más országok sertéstelepeit jelentősen kiürítette az ASP-vírus. A hazai fogyasztáshoz szükséges mennyiséget ugyan elő tudjuk állítani, de az export miatt szükségünk van importra. Úgy látom, hogy a sertéságazatban – konszolidált takarmányárakon – nő az élőállat felvásárlási ára, aminek két oldala van. A sertéstartó gazdák szempontjából ez üdvözítő, ám a fogyasztónak nem volna jó, ha az árak emelkednének. Az áfacsökkentés persze sokat segített a lakosságnak, de a piaci mozgásokat nehéz előre megmondani.

A juhról is kell szólni. Az egymillió egyedből álló állomány sok embert foglalkoztat, de sajnos alacsony a hazai juhhúsfogyasztás, ezért elsősorban a pecsenyebárány előállítása jelenti a végterméket. Ennek 95 százalékát exportáljuk az arab országokba és az olasz piacra. Az agrártárca feladata a hazai fogyasztást növelése.
Karácsonykor mindig foglalkozunk a hallal. A hazai haltenyésztés kicsi, de fontos ágazat, elsősorban a halhúsfogyasztás kedvező egészségügyi hatásai miatt. Ám halból is keveset eszünk, ezért a tárca a fogyasztás növelését elősegítő programokat indított, aminek máris van kedvező hatása.

S vannak még azok a kisállatok (nyúl, húsgalamb stb.), amelyek ugyan kis szeletei a piacoknak, de hozzájárulnak a vidék népességmegtartó képességéhez, a foglalkoztatás növeléséhez, s exportegyenlegünk növeléséhez is.

Nem hagynám ki a felsorolásból a méhészetet sem, amely ugyan nem tartozik az állattenyésztéshez, én mégis oda sorolnám, mert méhek nélkül nem volna mezőgazdaság. Ha nincsenek méhek, akkor élelmiszer sincs, ezért a minisztérium komoly támogatást nyújt a méhtartóknak. Szeretnénk a magyar méztermelőket hosszú távon segíteni, erősíteni, mert nagyon fontos nekünk ez az ágazat.

– Hogyan áll a baromfi ágazat?

– A baromfiágazat kiheverte a 2017-es madárinfluenza-járvány okozta károkat, s ennek következtében elmondhatjuk, hogy a baromfiágazat az egyik sikerágazata a hazai állattenyésztésnek. A sikerágazat annyit jelent, hogy a belföldi és az exportpiacon is rendkívül meghatározóak vagyunk, s nemcsak a csirkefélékben, hanem a pecsenyekacsa-, lúd- és pulykatermékekkel is. Ezek már olyan kész, konyhakész termékek, amelyek a világ bármely pontján megállják a versenyt. A kormány támogatáspolitikája ezt az ágazatot is nagymértékben segítette.

– A kertészeti és a szőlő-bor ágazatra azért nem kérdeznék rá, mert ezekkel az ágazatokkal külön cikkben foglalkoztunk és foglalkozunk, de az élelmiszeriparról mondjunk néhány szót…

– A hús- és a baromfi-feldolgozásról már volt szó; egy cukorgyárunk maradt; az étolaj-feldolgozás is jó ütemben halad. Járva az országot azt látom, hogy valami megmozdult ezen a területen. A ’90-es évek elején megszűnt szinte a teljes hazai feldolgozóipar, mivel privatizálták. Akkor azt mondták, hogy akkor élénkül meg az ágazat, ha a feldolgozók a termelők tulajdonába kerülnek. De a termelői oldalnak nem volt elegendő tőkéje ahhoz, hogy a privatizációban részt vegyen. Eltelt 25 év, és most tudnak a szervezetek, gazdálkodók fejleszteni, újraindítani egy-egy feldolgozót, amelyhez rendelkezésre áll a támogatás. Annak kimondottan örülünk, ha egy feldolgozóüzemet kell átadni, mert az magasabb fokú feldolgozottságot, több foglalkoztatást, nagyobb szakértelmet, biztonságosabb élelmiszert jelent mindenkinek. Az élelmiszeripar a magyar gazdaság egyik húzóágazata, amelyben 4500 vállalkozás 86 ezer embernek ad munkát és megélhetést. Összességében azt mondhatom, hogy az élelmiszeripari ágazat a támogatások nélkül nem lenne nyereséges, ezért a jövedelmezőség szempontjából fontos szerepük van a hazai és uniós forrásoknak.

– Államtitkár úr, évértékelő interjúnkban muszáj szót váltani a munkaerőhelyzetről is.

– Sarkalatos kérdés, hogy a humán erőforrás hogyan biztosítható az agrárium számára. Az Agrárminisztérium szak- és támogatáspolitikája mellett a mezőgazdaságban szükség van a generációváltásra, az új technológiák bevezetésére és alkalmazására, a hatékonyságnövelésre, továbbá a szaktárca, a kamara, valamint az érdekképviseleti szervek együttműködésére is. Nem véletlenül mondtam el számos fórumon, hogy vissza kell szerezni az agrárszakma társadalmi megbecsülését. Szerintem először is azt kell biztosítani, hogy mindenki asztalára egészséges élelmiszer kerüljön. Ahhoz, hogy ez hosszú távon fennmaradjon, olyan szakemberekre van szükség, akik ezt biztosítani tudják. Magyarán, az agrárium modernizációja nem valósulhat meg az agrárszakképzés és -felsőoktatás, valamint a szakmai felnőttoktatás átalakítása nélkül. Magyarország sikerének záloga a vidék megerősödése. Ez csak akkor lehetséges, ha egyre többen választják az agrárium által kínált képzéseket. Elkerülhetetlen a generációváltás, és ebben a folyamatban szükség van a tanulók és a pályakezdők erejére, tudására. Az agrárképzések során elsajátítható ismeretek a vidék megtartó erejét szolgálják, csak így biztosítható a jövő generációinak helyben történő boldogulása. Olyan intézményrendszerben gondolkodunk, amely képes ösztönözni az intézmények és vállalkozások kutatási-fejlesztési tevékenységét, és amely támogatja az innovációt. December utolsó parlamenti ülésén elfogadtuk az új szakképzésről szóló törvényt, amely arról szól, hogy mindenkinek meg kell tanulnia egy alapszakmát, másként nem értjük meg a folyamatokat. Az Agrárminisztérium e törvény kapcsán új távlatokat kapott, mivel külön nevesítettek minket, így új pályára állíthatjuk a leendő szakmai képzéseket is.

– Ehhez a kérdéshez kapcsolhatjuk a Digitális Agrár Stratégiát, a precíziós gazdálkodás témakörét is…

– Európában elsőként Magyarország alkotta meg a Digitális Agrár Stratégiáját, amely a rendelkezésre álló környezeti erőforrások hatékony felhasználása mellett az információk gyűjtésével, feldolgozásával, a technológiai műveletek automatizálásával és robotizálásával nagymértékben hozzájárul a mezőgazdasági termelés, az élelmiszer-gazdaság jövedelmezőségének növeléséhez. A kutatás-fejlesztés területét megerősítve a kormány létrehozta a Digitális Agrár Innovációs Központot, illetve a Digitális Élelmiszerlánc Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Központot is. Elsőként elindult az „Okos Gazda Program”, amely egyrészt a digitális agrárgazdasággal kapcsolatos ismeretek tananyagba való illesztését szolgálja, másrészt biztosítja az oktatók képzését, a megfelelő tárgyi feltételeket, valamint a szakmai partnerek bevonását. A digitális technológiák hatékony felhasználásához, üzemeltetéséhez elengedhetetlen a felsőoktatásban az agrárinformatikus képzés és a Digitális Agrárakadémia felállítása is, amely révén a mezőgazdasági termelők megismerkedhetnek a korszerű digitális technológiákkal és elsajátíthatják az alkalmazásukhoz szükséges alapismereteket. S ez megteremtheti a generációváltás szélesebb körű megvalósulását is. Hosszabb távon egyébként nem fog az ágazat munkaerőigénye emelkedni, mert a technológiák jelentős részben kiváltják a munkaerőt. Eljutunk oda, hogy a leginkább kézi munkát igénylő technológiákat is robotok váltják ki, ezek működtetéséhez viszont fiatal szakemberek szükségesek. A digitalizáció, a precíziós gazdálkodás vívmányainak megismertetése és széles körű alkalmazása teheti vonzóvá a fiatalok számára a mezőgazdaságot, ahol – mint már említettem – a generációváltás létkérdés.

– A kutatás-fejlesztés, innováció ugyancsak sarkalatos kérdése az ágazatnak, s nemcsak az ágazatnak, hanem Önnek is szívügye.

– Az elmúlt évtizedekben, a rendszerváltás óta egyre jobban leszűkült és háttérbe szorult az agrárkutatás területe. Magyarországon kiváló kutatói műhelyek voltak, de ma is sok olyan kutatási terület adódik, ahol megtalálhatjuk a kitörési pontokat. A Kárpát-medencében nem lehet minden a világban születő kutatási eredményt adaptálni, ezért a helyi kutatásoknak, fejlesztéseknek is óriási lehetőségei vannak. A Nemzeti Agrár Innovációs Központ létrehozatalával javult a helyzet, mert ismét vannak prioritást élvező kutatási területeink. Itt megemlítem, hogy a klímaváltozás önmagában egy olyan új kutatási célterületet nyitott, amelynek eredményei a hétköznapi gyakorlatot könnyíthetik meg a gazdák számára. Ha ki tudjuk használni természeti adottságainkat, az évszázadok alatt felhalmozott tudásunkat, a precíziós gazdálkodás adta előnyöket, akkor akár meg is duplázható Magyarország élelmiszer-termelése. Ezzel 20–25 millió ember számára tudnánk megtermelni a biztonságos élelmiszert, amire a jövőben egyre nagyobb kereslet lesz. S az öntözés is olyan régi-új szakterülete a kutatás-fejlesztésnek, amely elengedhetetlenül fontos számunkra, mert itt, a Kárpát-medencében speciális a helyzetünk. A kormány évi 17 milliárd forinttal, 2020-tól 2030-ig összesen 170 milliárd forinttal tervezi támogatni az öntözés fejlesztését, amelynek révén tervek szerint, megduplázódna a jelenlegi öntözött területek mennyisége. A felszíni vizeink biztosítani tudják az öntözés feltételeit, de még sok feltáratlan részterületet kell a kutatóknak felderíteni.

– A legvégére hagytam a 2020 utáni támogatáspolitika helyzetértékelését.

– Mindenki fél ettől a témától, elég komoly a bizonytalanságot. Az Európai Unióban a Közös Agrárpolitikával kapcsolatban vita bontakozott ki a bizottság javaslatáról, amely az elosztható pénz egy részét a mezőgazdasági termelők helyett egyéb kihívásokra, mint például a migrációval kapcsolatos feladatokra szánná. A Brexit bekövetkeztével már számolni kell, de nem szeretnénk, ha a támogatás mértékében olyan mértékű csökkenés lenne, ami az ágazat versenyképességét, hatékonyságát korlátozná. Éppen ezért fontos a gazdák melletti kiállás, a magyar mezőgazdaság és gazdálkodók érdekében kezdeményezett aláírásgyűjtés, amit tavasszal indítottunk el annak érdekében, hogy a Közös Agrárpolitika támogatási szintje megmaradjon. Több százezren aláírták a petíciónkat. Javult a helyzet a tekintetben, hogy nem csak a magyar kormány és a V4 országok, hanem csaknem 20 uniós tagország sorakozott fel amellett, hogy ne rójunk kivitelezhetetlen terheket, betarthatatlan környezeti előírásokat az agrárium szereplőire, hanem a már kialakult támogatáspolitikai rendszert tartsuk fenn, sőt egyszerűsítsük azt. Természetesen mindig lesznek változások, nem lehet minden változtatási szándékot kivédeni, ezért a magyar gazda rutinossága, a józan paraszti ész nagyon sok mindenben fog segíteni. A magyar gazda kreatív, mindig tudtunk olyan válaszokat adni az új kihívásokra, amire az Unió nem mindig képes. A magyar gazda kreativitása és a támogatások együttesen emelik stratégiai ágazattá a magyar agráriumot.

Az új Közös Agrárpolitika (KAP) részletszabályairól tárgyaltak

Nagy István miniszter úr képviselte a magyar gazdák érdekeit a Mezőgazdasági és Halászati Tanács december 16-i ülésén. A tárgyalások időbeli ütemezésével kapcsolatban több tagállammal egyetértésben sikerült érvényesíteni azt a magyar igényt, miszerint a KAP részletszabályairól csak a következő uniós költségvetés elfogadását követően lehet döntést hozni. Nem határozhatunk olyan fontos szakpolitikai kérdésekről, mint a termeléshez kötött támogatásokra fordítható források nagysága vagy a környezet- és klímavédelmi ambíciószint, amíg nem ismert, hogy mekkora költségvetés áll majd rendelkezésre az egész KAP, és ezen belül Magyarország számára.
Nagy István világossá tette, hogy a KAP-források nem csökkenhetnek nagyobb mértékben, mint amit az Egyesült Királyság – az egyik legnagyobb nettó befizető – kilépése indokol. Magyar szempontból üdvözlendő, hogy jelen állás szerint az új időszakban is megmarad a SAPS rendszer, és a termeléshez kötött támogatások nyújtására is lehetőség lesz. További egyeztetésekre van szükség az új támogatáselosztási modell tekintetében annak érdekében, hogy a magyar gazdák számára a gyakorlatban végrehajtható, egyúttal könnyen értelmezhető rendszer jöjjön létre, hangsúlyozta a tárcavezető.
A tanácsülésen döntés született arról is, hogy 2020-ban felülvizsgálják az élelmiszerek származás jelölését szabályozó előírásokat is. Ezen belül különösen fontos a méhészeti termékek származásjelölésének újraszabályozása.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai