2023. 02. 03., péntek
Balázs
Agrometeorológia
növényvédelem
Részletes agrometeorológia
xxx Menü xxx

Komplex tudást átadni

Kategória: Élelmiszeripar | Szerző: Hajtun György

Amikor leültünk Prof. Dr. Bánáti Diánával, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar dékánjával interjút készíteni, nem tudtuk elkerülni, hogy ne emlegessük fel a múltat, és ne szélesebb kitekintéssel beszélgessünk a kar tevékenységéről, céljairól, feladatairól.

– Dékán asszony, muszáj személyes témakörrel indítanunk, mert több mint húsz évvel ezelőtt találkoztunk először, persze akkor még egészen más területen dolgozott. A Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet főigazgatójaként sok interjút készítettünk. Milyen kitérőt jelent Önnek a dékáni kinevezés? Mi köti Önt Debrecenhez?

– Való igaz, kellemes emlékeket ébreszt bennem, mert szép időszakot éltem meg a KÉKI-ben. Ez a debreceni állomás nem egy kitérő, hanem nagyon fontos állomás a pályámon. Itt egy olyan különleges, az országban egyedülálló multidiszplicináris karnak vagyok a dékánja, amelynek a vezetése sok-sok új kihívást tartalmaz számomra. A Debreceni Egyetem a hallgatói létszámát tekintve a legnagyobb az országban, és a 14 karával abban is különleges, hogy az agrár- és élelmiszer-tudományoktól a környezetgazdálkodáson keresztül egészen az orvostudományok, klinikák működtetéséig lehetőséget ad arra, hogy a táplálkozásunkkal összefüggő minden szempontot a legapróbb részletekig vizsgálni tudjunk.

– De térjünk vissza az első kérdésemhez…

– A Debreceni Egyetem nem volt ismeretlen a számomra, mivel annak idején az egyetemen habilitáltam, mégpedig élelmiszer-tudomány, élelmiszer-biztonság témakörben. Sőt, mi több, a KÉKI-ben akkor már Közép-Európában elsőként kezdtünk el fogyasztói kockázat-értékeléssel foglalkozni, mégpedig a társadalom-tudományi kutatási módszertant alapul véve vizsgáltuk a fogyasztók és a szakértők élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos ismereteit, tudását, kockázatértékelését. Ez szerteágazó feladat, mert például azt is felmértük, hogyan fogadják, mennyire ismerik az új technológiákat, hogyan alkalmazzák azokat, hogyan vélekednek az élelmiszerek biztonságosságáról, s mit lehetne tenni annak érdekében, hogy az egész élelmiszerlánc – hiszen ez akkoriban még újszerű kifejezés volt – biztonságosságát meg tudjuk teremteni.


Prof. Dr. Bánáti Diána
dékán

– Ha jól emlékszem, az ezredforduló tájékán éppen Ön fordította az Európai Unió Fehér Könyvét, amely az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos alapelvek és szabályok változását vetítette előre.

– Ebből a dokumentumból a Magyar Élelmiszerkönyvbe és az élelmiszerjogba is sok elemet átemeltek, hiszen akkor Magyarország a jelölt tagországok közül az elsők között próbált meg jeleskedni az Európai Unió joganyagának átvételében. Ennek része volt az is, hogy igyekeztünk az Európai Unióban akkor zajló folyamatokat, szemléletváltozást követni, ami szerint nemcsak az élelmiszerek biztonságossága került előtérbe, hanem komplex rendszerként kezdték el kezelni az agráriumot.

– „A termőföldtől az asztalig” – ez volt a vezérelv, ami ma is igaz.

– Pontosan. Most is sok még a teendő ezen a területen, de akkoriban valóságos forradalom, mondhatnám paradigmaváltás zajlott az Unión belül is. Ami pedig Debrecent illeti, a habilálásom után okleveles mérnököket, PhD-hallgatókat, illetve szakmérnököket oktattam rendszeresen. Tantárgyfelelős is voltam, sőt, abban az időben az egyetemen folyt egy kiváló élelmiszer-biztonsági és minőségi szakmérnök képzés is.

– Mennyiben más egy egyetemi kar vezetése, mint mondjuk a KÉKI igazgatása?

– A vezetői feladat tekintetben azonos a két intézményben, még ha persze egészen más környezetben dolgozik is az ember. A KÉKI-ben egy nagy és önálló, az ország egyetlen élelmiszer-tudományi kutató intézetét kellett nemcsak irányítani, hanem élni azokkal az uniós csatlakozás adta lehetőségekkel, amit megadott számunkra a világ. Akkor egyre több fiatal kutatót tudtunk külföldre küldeni, uniós projektekbe tudtunk bekapcsolódni, s ezáltal bekerültünk az Európai Unió „vérkeringésébe” is. Magyarország csatlakozása után két évvel – sajnos a csatlakozott tagországokból egyedüliként – bekerültem az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal, az EFSA irányító testületébe.

– Itt is felívelt a pályája, mert előbb alelnöknek, majd két ciklusban elnöknek is megválasztották… S mennyiben tudja az elmúlt évtizedekben felhalmozott tudását, tapasztalatát kamatoztatni az egyetemen? Nem visszalépés-e a dékáni pozíció?

– Köszönöm a szép szavakat, de szerintem nem visszalépés. Amit az EFSA elnökeként tanultam, a kompromisszumok, a konszenzus fontosságáról, azt minden vezetői pozícióban tudom hasznosítani. Az a nemzetközi kapcsolatrendszer, amit kiépítettem, ma már nélkülözhetetlen ahhoz, hogy uniós tagországként jelen legyünk a legfontosabb döntési fórumokon. A sokféle tapasztalat – aminek megszerzése szerintem egy ív mentén mozgott a pályámon – nagyon sokat segített abban, hogy a problémákat több szempontból vizsgáljam meg. Óriási szükség van azokra a szakemberekre, akik egy bizonyos témakörről mindent tudnak, igaz, ezek a területek egyre szűkülnek, hiszen a tudomány gyarapszik. Viszont elveszítünk egyfajta áttekintőképességet, azt, hogy átfogóan vizsgáljunk meg egy kérdést.

– Milyen tervekkel vállalta el a megbízatást?

– A nélkül, hogy a részletekbe belemennék – bár tudom, hogy az ördög mindig a részletekben bújik meg, de erre most kevés az időnk –, számos ponton szeretném a kar életét jobbá tenni, megújítani. Kezdhetem mindjárt azzal, hogy a kollégák megbecsültségét szeretném növelni, mivel az a tapasztalatom, hogy nem eléggé vonzó az oktatói pálya a fiatal, kezdő oktatók számára sem. Ma már az oktatói tevékenység mellett mondhatni kötelező a kutatási, fejlesztési munkákba bekapcsolódni ahhoz, hogy a biztos megélhetést, a kellő javadalmazást elérjük. Tény, hogy sokkal nagyobb támogatásra lenne szüksége a kutatóknak és a felsőoktatásban dolgozó elkötelezett, szívvel-lélekkel tanító oktató kollégáknak is. Az egyetemeken dolgozók manapság nagyon túlterheltek. Egyre több a hallgató, és a hallgatói létszám növekedését nem követte az oktatói, kutatói gárda – beleértve a technikai személyzetet is – létszámának növekedése. Éppen ezért a kollégák egy része a megélhetésért küszködik, különösen a fiatalabb kollégák, egyre kisebb a motiváció. Sokan panaszkodnak arról is, hogy egyre gyengébben felkészült középiskolások érkeznek az egyetemre, ami tovább nehezíti az oktatói munkát, tevékenységet.

A Debreceni Egyetemen – a méretből, az ott dolgozók elkötelezettségéből adódóan – számos lehetőség kínálkozik arra, hogy kitörjünk ezekből a béklyókból. Például a nemzetközi kapcsolatok erősítése, a régión belül kapcsolatok bővítése. Fontos az agrár- és élelmiszeripar területén működő vállalkozások és az akadémiai terület szorosabb együttműködése. Szükség van egyfajta generációváltásra is, mert karunkon a professzorok, egyetemi tanárok többsége már 65 év feletti. Közülük négyen már a 70. életévüket is betöltik. Kevés a fiatal, ami jelzi, hogy az elmúlt években ezen a területen nagy volt a lemaradás. Szeretnék olyan helyzetet, légkört teremteni, ahol a tehetséges, szorgalmas, elkötelezett fiatal kollégák nemcsak az oktatói-kutatói pálya szépségét látják, hanem motivációt éreznek a fejlődéshez is. Hiszen ma már nagyon felgyorsult a világ fejlődése a tudományok minden területén, aki nem tart lépést ezzel, az lemarad és kiesik a rendszerből. Mindemellett a napi, rutin feladatokkal is meg kell tudni birkózni. Az lenne az ideális, ha a jogszabályokban meghatározott óraszámokat tartanák meg a kollégák, de a többségük lényegesen több órát kénytelen adni, ami rengeteg energiát igényel. Sokkal kevesebb idő marad a kutatásra, a feltöltődésre, az ötletelésre, a team munkára, mind pszichésen, mind szakmai szempontból, de említhetem a konferenciák, külföldi tanulmányutak látogatásának elmaradását is.

Egy másik fontos célt szeretnék elérni azzal, hogy erősödjön az egyetemen belül a kari szintű együttműködés. Fontos, hogy a kollégák más szakterületeken dolgozókkal fogjanak össze, hiszen uniós szinten ma már kizárólag konzorciumokban lehet pályázni, szakmai teamek együttmunkálkodása révén lehet előbbre lépni.

– Abban látok egy kis ellentmondást, hogy az idősebb kollégák tudásáról, tapasztalatairól úgy mondanának le, hogy az nem hasznosul.

– Lehet, hogy nem fogalmaztam világosan, mert én sem úgy gondoltam, hogy nem számítunk az idősebb kollégákra. Sőt, az ő tudásukra, tapasztalatukra igenis szükség van, s a helyes arányt kell megtalálni aközött, hogy a felhalmozott tapasztalattal élni tudjunk, azt átadjuk a fiatalabb generációnak, miközben a fiatalok tudásvágyát, dinamizmusát ki tudjuk aknázni. Mindenki felelőssége – nem csak idősebb korban – segíteni az utána következőket. Aki volt olyan szerencsés, hogy állt mellette egy mentor a pályáján, az hamar megtanulja, milyen fontos, hogy valakitől ne csak tudást, hanem tapasztalatot, bölcsességet is szerezzen.

– Fél év telt el a kinevezése óta. Mit tudott megvalósítani a ter­veiből?

– Miután év közben ért a megtiszteltetés, ez be is határolta a mozgásteremet. A felvételi létszámot azonban már az új dékáni vezetés alakította ki, és nyolc százalékkal több hallgatót vettünk fel (összesen 1601 hallgatóval rendelkezünk). Az új oktatásidékán-helyettessel feltett szándékunk, hogy a szakvezetők, vezető oktatók, tantárgyfelelősök bevonásával mindegyik képzésünket (BSc és MSc szinten is) áttekintsünk, mivel több év telt el azóta, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság akkreditálta a szakokat, és az egyetem összeállította a tanterveket. Ideje, hogy a világban történt új fejleményeket – lásd digitalizáció, klímaváltozás, precíziós gazdálkodás, informatika, Ipar4.0, DAS stb. –, ismereteket megjelenítsünk az új tantervekben. Persze az eddigi tapasztalatokat is összegyűjtjük, hogy az elméleti és a gyakorlati képzés arányait jól határozzuk meg. Ennek érdekében szeretnénk a régiós vállalkozások véleményét kikérni, továbbá azokat a javaslatokat összegyűjteni, amelyek a képzéssel kapcsolatos igényeket is megfogalmazzák. A duális képzés ma már nélkülözhetetlen a piacképes tudás megszerzése érdekében. Szeretnénk egy innovációs láncot kialakítani, ahol az alap- és alkalmazott kutatási eredményeket a termékfejlesztésekben megjeleníthetjük, az új tudást kamatoztathatjuk.

– Ma már szlogen az egyetemeken, hogy piacképes tudással bocsátják ki a végzős hallgatóikat a nagybetűs életbe. Ön szerint mennyire realitás ez a kijelentés?

– Nagy kérdés, hogy a bolognai rendszer keretében, hároméves képzés alatt lehetséges-e a piacképes tudás megszerzése? Mit értünk egyáltalán a piacképes tudás alatt? Beváltotta-e a bolognai képzés a hozzáfűzött reményeket? Vagy jobb lenne visszatérnünk az osztatlan ötéves képzési rendszerhez, ahol a jól megalapozott elméleti tudásra épülnek azok a gyakorlati ismeretek, amellyel nem arra lesz képes a hallgató, hogy az akkor éppen kikerülő új kombájnra felpattanjon, hanem hogy minden új technológiát képes legyen befogadni, értelmezni. És legyenek meg a szükséges elméleti, gyakorlati alapok ahhoz, hogy bármit megtanuljon. Ma azt várják el a végzős hallgatótól, hogy használni tudja a korszerű technológiát és megfelelő elméleti tudással is rendelkezzen. A jelenlegi oktatási rendszerben, az oktatóknak nem egészen azt van lehetőségük oktatni, mint amit az iparban elvárnak a frissen végzettektől. Valamikor jól elvált egymástól a technikusi, egyetemi képzés, és más volt a végzősökkel szembeni elvárás is. Éppen ezért itt az ideje annak, hogy felülvizsgáljuk a hároméves képzésünket, mégpedig a gazdálkodókkal közösen, s azt is áttekintsük, hogy milyen mesterképzésre van szükség.

– Mindez tanterv, tananyag kérdése. Önök hozzányúlnak-e ezekhez a területekhez?

– Szeretnénk változtatni, de önmagunkban nem leszünk képesek ezt a problémát megoldani, hiszen sok elsőéveseket oktató kolléga arról panaszkodik, hogy ahallgatóknak egy része még a középiskolai tananyagot sem ismeri kellő mélységben. Egy másik fontos probléma – amiről nem az egyetemek tehetnek – a mezőgazdaság társadalmi megítélése. Nem vagyunk az élvonalban ezen a téren, mert még mindig a gumicsizmás agrármérnök képe él a köztudatban, holott a vállalkozók ma már a legkorszerűbb technológiával működtetik a cégüket. Abban is különbséget kell tenni az oktatásban, hogy kis-, családi gazdaságból érkezik-e a hallgató, avagy egy nagyüzemben szeretne dolgozni. Mindkét produktumra nagy szüksége van a társadalomnak, de másfajta felkészültségre van szükség a két területen.

– Mit tehet az egyetem azért, hogy az agrárium társadalmi megítélése pozitív irányba változzon?

– Ez nehéz kérdés. Szándékosan használtam az agrárium kifejezést, mert ez magába foglalja a mezőgazdaságot, az élelmiszeripart s az agrobiznisz minden szereplőjét. Mi az élelmiszerek révén jutunk el a fogyasztóhoz, akiket arról kell tájékoztatni, hogy milyen komplex folyamatok zajlanak az ágazatokban. Állandó vesszőparipám, hogy milyen ismeretek jutnak el a lakossághoz, hiszen mindannyiunknak felelőssége van abban, hogy súlyos tévhitek élnek az emberekben. Például a mikotoxinok, a növényvédő-szerek alkalmazásával kapcsolatban, az élelmiszerek egészségességével, biztonságával kapcsolatosan. Rengeteg fals, tudományosan nem megalapozott információ, butaság jelenik meg írott és online felületeken. Nem tanítjuk meg az új generációt arra a felismerésre, hogy melyik információforrás a megbízható és melyik nem. Kevés az olyan szakember, tudományos kutató, aki közérthetően, értelmesen el tudja mondani az amúgy kincset érő tudását. Egyre kevesebb az agyonhajszolt újságíró, aki veszi a fáradtságot és utánajár a témáknak, és nem a „szenzációt” gyártja egy felkapott hír alapján. Nagyon sok országban hiányzik a híd az értelmezhető, közérthetően átadott szaktudás és az információt továbbadók között. Ezzel együtt hiszek a szakmai érvek erejében, mert szakértők bevonásával társadalmi szinten is megvitathatók ezek a kérdések. Ha szélesebb társadalmi párbeszéd alakulhatna ki, akkor az agrárium társadalmi megítélése is javulna. Itt is hangsúlyoznám, hogy nem mindenért – például klímaváltozásért – az agrárium a felelős. Ezt sokszor megkapjuk, mi agrárosok, hogy ti rongáljátok a földet a műtrágyával, a növényvédő-szerekkel stb., ugyanakkor elvárják tőlünk, hogy egészséges, jó minőségű és főleg elegendő élelmiszer legyen a kereskedelmi polcokon. A fogyasztói szokások sokat változtak az elmúlt évtizedekben, kényelmessé váltunk, az üveget a műanyag palack váltotta fel, amiről az utóbbi évtizedben kiderült, hogy mennyire káros a környezetre, az állatvilágra, az emberi egészségre. Álszent dolog egyetlen tényezőt kiragadni vagy egyetlen piaci szereplőt vádolni, mert nem lehet minden igénynek maximálisan megfelelni. Valamit valamiért.

– Tulajdonképpen nem tudom lezárni a beszélgetésünket, csak abbahagyni, mert olyan témaköröket is érintettünk, amelyek messze túlnyúlnak az egyetemi oktatás keretein.

– Én is úgy érzem, hogy szélesebb kontextusban folyt a beszélgetésünk, de minden mindennel összefügg. Azzal zárnám a mostani diskurzust, hogy a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karán minden lehetőség adott, hogy komplexitásában szemléljük az agráriumot. Olyan komplex tudás átadására törekszünk a jövőbeni mérnököknek, akik képesek lesznek arra, hogy megértsék a változó világ folyamatait, és alkalmazkodni tudjanak a saját szakterületükön. Bízom abban, hogy Debrecenben is megtalálom azokat a csillogó szemű fiatal kollégákat, akikre támaszkodni lehet, s ha most segítünk az előrehaladásban, akkor ők lesznek azok, akik évek, évtizedek múlva meghatározzák majd, hogy milyen lesz a magyar agrár-felsőoktatás színvonala, s a magyar agrár-felsőoktatásban végzett szakemberek képzettsége, tudása.

Ez is érdekelhetiZöld keresztet minden magyar szántóra!Amit a dióburok-fúrólégyről érdemes tudniA zöldség-gyümölcs ágazat 2021. éve

Hírlevél feliratkozás

Legfrisebb cikkekből ajánljuk

Szalámi és szárazkolbászfélék kisüzemi készítése
A szárazáru aprított nyershúsból és szalonnából, konyhasó és salétromos só, cukor fűszerek és más segéd, illetve alapanyagok felhasználásával készült termék. A szárazáruk két nagy csoportra oszthatók fel, a szalámifélékre és a szárazkolbászokra. A termék eltarthatóságát a fermentációs folyamat (pH-csökkenés) és a szárítás biztosítja.
A hazai élelmiszeripar vérkeringésében vannak jelen
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Élelmiszertudományi és Technológiai Intézete (MATE-ÉTI) sikeres oktatási és kutatási tevékenységet folytat, és jelenleg is az ország egyetlen olyan felsőoktatási intézménye, amelynek képzési rendszere átfogja az élelmiszermérnök képzés teljes körét (BSc, MSc) és önálló doktori programmal (PhD) is rendelkezik. Prof. Dr. Friedrich László intézetigazgatóval beszélgettünk.
A kormány elkötelezett a globális élelmezésbiztonság mellett
Magyarország Kormánya számára stratégiai jelentőségű az élelmezésbiztonság, illetve az, hogy a magyar emberek asztalára jó minőségű élelmiszerek kerüljenek. Az Élelmezési Világnap alkalmából szervezett rendezvényen az Agrárminisztériumot dr. Ökrös Oszkár nemzetközi ügyekért felelős helyettes államtitkár képviselte. 
Magyarország méz- és méhszerető agrárország
A teljes magyar társadalom rendkívül nagyra becsüli a magyar méhészek munkáját, mellyel elérhetővé teszik számunkra világunk egyik legtáplálóbb és legértékesebb élelmiszerét - jelentette ki Nagy István agrárminiszter a Nemzetközi Méhészeti Kongresszuson, Isztambulban.
Nélkülözhetetlen a tojásfogyasztás
A Baromfi Termék Tanács (BTT) és a Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetsége (MTTSz) idén október 14.- én rendezte meg a jubileumi 20. Tojás Világnapi szakmai konferenciát, amelynek a budaörsi Hotel Holiday Inn volt a helyszíne.
Veszélyek és kockázatok az élelmiszer kiskereskedelemben
Az élelmiszer-biztonság annak biztosítása, hogy a termelés és a forgalmazás teljes folyamatában az élelmiszer nem veszélyezteti a fogyasztó egészségét, ha azt a rendeltetési célnak megfelelően fogyasztja.

Találja meg az Önnek való tartalmat

2014-2021 © Agrárium7   –   Minden jog fenntartva.

Tanulmány letöltése X

A kiválasztott tanulmány letöltése ingyenes, ám feliratkozáshoz kötött. Kérjük válassza ki az Önnek megfelelő opciót az alábbiak közül.

Tanulmány letöltése » feliratkozás X

« vissza

Tanulmány letöltése » ellenőrzés X

Ehhez az e-mail címhez nem tartozik aktív feliratkozó. Kérjük, ellenőrizze, hogy azt az e-mail címet adta e meg, amivel feliratkozott hozzánk. Amennyiben új e-mail címmel szeretne regisztrálni, kattintson az alsó "vissza" gombra.

A tanulmány letöltése elindult! » letöltés újra

Kérjük, e-mail címe megadásával erősítse meg, hogy Ön már feliratkozott az Agrárium7 hírlevél listájára, ami után a választott tanulmány automatikusan letöltésre kerül.

« vissza