Nőtt a mezőgazdaság kibocsátása

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: (hajtungy), 2020/02/04

– Szakértő úr, milyen állapotban van ma a magyar agrárágazat? Hol állunk a kibocsátás területén?

– A KSH első becslése december elején jelent meg. Eszerint tavaly a mezőgazdaság kibocsátása 3,1 százalékkal nőtt. Ez úgy állt össze, hogy a termelési mennyiség hibahatáron belül mérséklődött (–0,7 százalék), az árak viszont jelentősen, 3,8 százalékkal nőttek. Arra számítunk, hogy a végleges kibocsátási adat még ennél is magasabb lesz, amit az árak emelkedése magyaráz. Ebből az látszik, hogy a magyar mezőgazdaság továbbra is – a kibocsátás szintén 2010 óta – növekedési pályán van. Nemcsak kibocsátása, hanem beruházásai is tartósan növekszenek. Erre vonatkozó előrejelzésünket már egy évvel ezelőtt közzétettük, és úgy tűnik ez is helyesnek bizonyult. Tavaly január elején azt mondtuk, hogy a mezőgazdaság beruházásai 2019-ben elérik a 400 milliárd forintot. Az elérhető első nyolc havi adat (301 Mrd Ft) azt mondatja velem, hogy előrejelzésünk helytálló. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az élelmiszer értékláncban sohasem látott dolog történt tavaly: A mezőgazdasági, az élelmiszeripari és az élelmiszerek fogyasztói árai csaknem azonos mértékben és az infláció felett emelkedtek. Ez több tényező következménye, de azt mindenképpen jelzi, hogy az élelmiszerfogyasztás szerkezete a magasabb hozzáadott értékű termékek irányába változik, ami az élelmiszeripar tárgyalási, árérvényesítési pozícióját is erősíti. Lényegében tavaly volt az első olyan év, amikor az agrárárak emelkedése az átlagok szintjén végig tudott gurulni a termékpályán és elért a fogyasztóhoz is.

Ez jó hír az agrárium szereplői számára, hiszen egybeesik a fizetőképesség tartós emelkedésével is. Ez egyre erősebb bázist ad a mezőgazdaság és az élelmiszeripar további fejlődéséhez. Erre szükség is van, hiszen saját bázisadataihoz képest a javulás látványos, de nemzetközi összevetésben még van hová fejlődnünk, adottságainkat még messze nem használjuk ki. Az agrárárak szintje, emelkedése azt jelzi, hogy – általánosan megfogalmazva – az agrárpiacok, a kereslet megfelelő ahhoz, hogy bátorítsák a fejlesztések folytatását a magyar agráriumban. A piaci zavarok, állatjárványok, időjárási anomáliák, új versenytársak megerősödése egyaránt ezt erősítik. Aki a legmodernebb eszközöket, módszereket alkalmazza – magyarul, aki elől megy –, az mindenképpen nyertese a válságoknak is.

– Mennyire függünk az uniós támogatáspolitikától?

– A támogatások nehezen nélkülözhetők a fenntartható mezőgazdasági fejlődéshez. Több évtizedes tapasztalat, hogy a támogatások nélkül a mezőgazdaság legtöbb területe nem tud jövedelmet termelni. Ugyanakkor, aki követi a KAP aktuális reformját, tudja, hogy a támogatások mérséklődni, az elnyerésükhöz kapcsolódó feltételek szigorodni fognak. Van ebben egyfajta ellentmondás. Mindenesetre azt üzeni, hogy gondolkodásunknak egyre inkább el kell távolodni a támogatásoktól. Ne azok elérhetősége, mértéke határozza meg üzleti, beruházási döntéseinket, hanem a piaci igények. Lássuk be, az agrártámogatások sok évtizedes története során kialakult egy egészségtelen túlárazás, ami éppen a támogatási rendszer alapvető céljai ellen hat, a pénzek szektorból való kiáramlását jelenti, amiről rendre megfeledkezünk, amikor az agrártámogatások szintjéről beszélünk. Ha nettósítanánk, igen meglepődnénk a valós mértékeken. Nagyon nem mindegy tehát, hogyan alakulnak idén a büdzsével és a KAP-pal kapcsolatos tárgyalások.

Visszautalva az előző kérdésre, az idei beruházásokra vonatkozó előrejelzésünk nem tartalmaz a tavalyihoz hasonló dinamikus emelkedést, mégpedig éppen az EU-források, a VP forrásainak szűkülő elérhetősége miatt. Ugyanakkor az, hogy átmeneti évvel, akár évekkel kezdődik a következő ciklus, az első pillér oldalán stabilitást, a támogatási szint megőrzését jelenti, miközben a kormányzat támogatott hitelprogrammal próbálja ellensúlyozni a pályázati források szűkösségét.

– Mi lenne támogatás nélkül?

– Ez a kérdés ma még teoretikus. A KAP nem fog megszűnni. Keretei azonban mind a büdzsé, mind a célok oldalán erősen át fognak alakulni. Ami a mostani zavaros európai viszonyokból, az agrárosok elleni elvtelen támadásokból, azok politikai szintre emelkedéséből következik, az a közösségi forrásszűkülés, a nemzeti agrárpolitikai mozgástér növekedése, az egyre szigorúbb gazdálkodási feltételrendszer. Ez nemcsak a birtokkoncentráció növekedését fogja hozni kontinensszerte, hanem a termelési költségek jelentős emelkedését is.

Már több pénzügyi-kifizetési ciklus óta egyértelműen érzékelhető, hogy több szektor feni a fogát az agrárpénzekre az EU-ban. A támadások hátterében akár ez is lehet. Ugyanakkor, ne becsüljük alá az európai fogyasztót! Nem hihetjük azt el, hogy valóban nem tudja, nem a gazdáktól kell félteni a földet. Látható azonban, hogy megtéveszthető, ami elég lehet arra, hogy az agrárium pozícióját gyengítse a tárgyalások során. Ma már ott tartunk, hogy Franciaországban például külön rendvédelmi egységet hoztak létre a gazdáknak kárt okozók, köztük az ökoterroristák ellen. A gazdatüntetések is jelzik, hogy a szabályok szigorodása, a bűnbakká válás máris elért egy olyan küszöböt, ami erősíti a védekezési mechanizmusokat. Ez rá is fér az európai gazdákra! Nagyon lassan és erőtlenül reagálnak a támadásokra. E téren 2020 meggyőződésem szerint korszakváltást fog hozni. A fő kérdés, hogy ez mire lesz elegendő. A válasz ugyanis a kérdésre az, hogy az európai mezőgazdaság, sőt, az egész hozzá kapcsolódó gazdaság megsínylené, nemzetközi versenyképessége összeomlana támogatások nélkül. Még egyszer hangsúlyozom, ez nem fog bekövetkezni, de…

– Nincs-e ellentmondás a támogatáspolitika és az uniós célkitűzések között?

– Az ellentmondás egyértelmű. Versenyképesebb mezőgazdaságot szeretnének kisebb forrásokkal, szigorúbb feltételrendszerrel, gyakorlatilag környezetvédelmi alapon. Ez külön-külön támogatandó és helyes, de megvalósítása egy erősen exportorientált, a belső piacát nem kellően védő környezetben mindkét fronton piacvesztéssel fenyegető megközelítés. A világpiacon a tömegcikkek határozzák meg a versenyt. Az EU agrárvilágpiaci pozíciói tartósan, évtizedek óta romlanak. Ez összefügg a támogatási rendszer ellentmondásaival. Keveset beszélünk annak okairól, miért galoppoznak el mellettünk olyan világpiaci szereplők, akik korábban még komoly piacot jelentettek az EU termékei számára. Oroszország, Ukrajna, a dél-amerikai országok, az USA, Kanada agrárpiaci sikereit mérlegre kell tennünk, és levonni a következtetéseket. Ha ez elmarad, simán lemaradunk a következő nagy piaci boom, Afrika robbanásszerű agrárpiaci fejlődéséről is.

– Milyen szinten van az ágazat versenyképessége?

– A válasz az előbbi gondolatmenet folytatása, a magyar agráriumra kihegyezve. Ismétlem, saját korábbi adataihoz, időszakaihoz képest, a magyar mezőgazdaság hatékonysága, versenyképessége látványosan növekszik. Ez európai összehasonlításban is előkelő ütemet jelent, de szintjét tekintve (alacsony bázisaink miatt) még nagy a lemaradás. Persze ne legyünk elégedetlenek! A hazai előállítású termékek aránya emelkedik a hazai piacon, és az export is tartósan növekszik. Amikor az idei árakra nézünk, akkor sajnálhatjuk igazán, hogy az árualapjaink szűkösek. Az agrárkormányzat helyesen gondolkodik, amikor a szűk keresztmetszetek megszüntetésén, például az öntözés-fejlesztés adminisztrációs oldalainak javításán dolgozik.

– Mi a szerepe a digitalizációnak? S a precíziós gazdálkodásnak?

– Amikor beruházásokról, versenyképességről beszélünk, az „előre” a digitalizáció irányában van. Az informatika, robotizáció most kezd igazán rászakadni a mezőgazdaságra. Már ez és az előttünk álló évek is ettől lesznek hangosak. Miért? Azért, mert azok a célok, amelyek a fenntartható gazdálkodást, a környezetvédelmi szempontokat helyezik a mezőgazdaság támogatáspolitikájának középpontjába, miközben javuló versenyképességet várnak el, csak ezen az úton érhetők el. A dolog súlyát mutatja, hogy öt éven belül a mezőgazdaság lesz a robotok második legnagyobb felhasználója a világon. Ez a tendencia átformálja a mezőgazdaság hagyományos képét.

A digitalizáció és robotizáció éppen a fizikai munka részét könnyíti a gazdálkodásnak. A jövőben a mezőgazdaság sokkal inkább fog hasonlítani a többi gazdasági szektorhoz, ahol a munka jelentős része a monitorok előtt zajlik. Ráadásul, ehhez a vidéki, egészséges környezetet is tudjuk nyújtani. Megfelelő kommunikációval meggyőződésem, hogy máris jól eladható lenne az agrárszakma a fiataloknak, nem is beszélve a bérek emelkedésének üteméről. A legfrissebb adatok szerint 2019 első tíz hónapjában a mezőgazdasági bérek nőttek a legnagyobb arányban, a teljes munkaidőben foglalkoztatottak között.

Ami a precíziós gazdálkodást illeti, már oszlik a lila köd, ami körüllengte. Nagyszerű dolog; eszközei segítenek megismerni a földet, állatot, és hozzásegítenek az adottságok jobb, optimálisabb kihasználásához…, de a helyén kell kezelni. A precíziós gondolkodás, gazdálkodás nélkülözhetetlen az előrelépéshez még akkor is, ha történetesen a művelés nélküli módszerek felé mozdulunk el. A no-till lesz véleményem szerint a következő olyan téma, ami a csapból is folyni fog. Az USA-ban a művelt földek mintegy 40 százalékát már így művelik. Precízen gazdálkodni nem csak a technológiai tevékenységet jelenti. Egy szemlélet, amely pontos adatokra, elemzésre támaszkodva segít megalapozott, helyes döntést hozni, legyen az termelés, pénzügyi gazdálkodás, munkaügy, könyvelés, raktározás és értékesítés. Ennek eléréséhez először is tájékozódni és tanulni kell. A tapasztalatok gyűlnek, van kitől kérdezni.

– Megoldott-e a földkérdés? Családi gazdaságok kontra nagyüzemek? Integráció?

– A földnek annak megművelőjénél van a legjobb helye. Mivel ez nem általános, ezért a bérleti díjakon keresztül igen nagy a tőkekiáramlás a szektorból, ami fájó versenyképességi hátrány. Ismét dicsérni kell a kormányzat ez irányú törekvéseit. Meggyőződésem, hogy a versenyképesség, a hatékonyság nem attól függ, mekkora a parcella, hanem attól, hogy azok megművelői mennyire tudnak együttműködni. A nagyobb termelő üzemek által kialakított integrációk a legjobban működők. Számos jó példa van arra, hogy a nagyobb egységes árukínálat kialakítása érdekében a gazdák egy-egy gócpont (üzem) köré szerveződve találják meg leginkább a számításukat.

– Hol tartunk a K+F+I területen?

– E téren sosem voltunk lemaradva. Az egyre több sikeres startup is bizonyítja, hogy „haladunk a korral”. Gondunk inkább a gyakorlati hasznosításig tartó út hosszával szokott lenni. A támogatási rendszer ennek rövidre zárásával, a kutató és a felhasználó egy konzorciumba hozásával próbál ezen segíteni.

– Munkaerőhelyzet, generációváltás. Ide vehetjük az oktatás, képzés helyzetét is.

– Ez ismét egy olyan téma, ami talán már túl sok figyelmet is kapott az elmúlt hónapokban. Egyik oldalról persze valós probléma az egyre korlátosabb munkaerő, de a helyzet túlhangsúlyozása visszaüthet a dolgozók gondolkodásában. Egész extrém történeteim vannak arról, hogyan változott meg az alkalmazottak önértékelése, bérkövetelése. Nem arról van szó, hogy ne kellene jelentősen is akár emelni az agrárbéreket, de ha ezt nem tudja a vállalkozás kitermelni, akkor a jövedelme, és akár a működőképessége bánja. Ez nyilván erősíti a robotizáció, automatizálás iránti igényt. Ami persze még nagyobb anyagi erőforrást igényel, és egyben – működtetési tapasztalatok híján – a kockázatokat is növeli. Ilyenkor jönnek az olyan megoldások, mint például távoli országokból származó brigádok alkalmazása.

Nem kérdéses, a felkészült, elkötelezett dolgozó egyre nagyobb értékké válik. Ez nem a mezőgazdaság sajátsága. Az ilyen alkalmazottakért szabályos verseny alakul ki. Ehhez nagyon fontos a motivációk megértése. Az emberi erőforrással való gazdálkodás megint egy olyan szakma, amihez bizony nem mindenki ért, még ha ezt is hiszi magáról. Speciális képességeket, felkészültséget igénylő tevékenység. Egy azon nagyszámú kihívás közül, amelynek a mezőgazdasági üzemvezetőknek meg kell felelniük.

A generációváltásra is igaz, hogy kicsit túlbeszéltük már. Eközben a felmérések azt mutatják, hogy nem hogy nem gyorsul, hanem csökken az üteme. Mivel a munkám során nagy számban találkozom gazdálkodókkal, feldolgozó üzemek tulajdonosaival, számos jó és rossz példát látok a generációváltás kérdésének megválaszolására. Ahogy számos idős, de igen jól gondolkodó gazdát is látok, aki lekörözi szemléletben, munkabírásban, tanulási hajlandóságban a fiatalokat. A felkészültség, szemlélet nem kor kérdése. Mi, finanszírozók sem elsősorban azt nézzük, hány éves az ügyfél, sokkal inkább azt, hogyan látja magát, cégét, a jövőt.

Ami az oktatás, képzés jelenét és jövőjét illeti, arra is utaltam már korábban. A mezőgazdaság jövőjét a szakemberek felkészültsége és száma fogja meghatározni. Ebben az őket felkészítő üzemek, iskolák döntő szerepet játszanak. A fiatalok motivációinak megértése ebben a kulcs. Annak hangsúlyozása, hogy a piszkos, fizikai munka egyre inkább háttérbe fog szorulni a mezőgazdaságban nagyon fontos. Informatikai felkészültség, a digitalizáció felé való nyitottság a fiatal generációk vele született sajátja. Amiért viszont személyesen nagyon aggódom, az az oktatói gárda és az oktatási intézmények technikai lemaradása a valós igényekhez képest. Mindkettő hátterében leginkább az alulfinanszírozottság áll.

– Van-e jó válasz a hármas prioritásra: klímaváltozás, környezettudatosság, fenntartható jövő?

– Van. Ezek pedig jól meghatározható, kommunikálható hozzáadott értéket képviselnek. A technológiai fejlesztések, a már emlegetett digitalizáció és precíziós gazdálkodás ezeket a szempontokat is támogatják. Ahogy az ellátási lánc rövidítésére való törekvés, a csomagolás és disztribúció racionalizálása is. Mivel ezek támogatási feltételek is egyben, e kihívásokra mindenkinek kell valamilyen választ adnia. Az igazán nehéz kérdés az, hogy mivel ezek a tényezők a világ, sőt a kontinens különböző részein is igen eltérő hatást gyakorolnak, illetve határozzák meg a gazdálkodást, a költségemelkedések pedig emiatt nem általánosak, hogyan árazódnak be a terményekbe, termékekbe. Egy egyszerű logika mentén ezek a költségnövelő tényezők drágább agrártermékeket kellene, hogy eredményezzenek. A tőzsdei cikkeknél ezek hatása lökésszerűen, időszakosan tetten is érhető, de a piaci verseny ezeket jellemzően nem teszi tartóssá.

– Oka-e a klímaváltozásnak, hogy túl sokan vagyunk a Földön?

– Őszintén megmondom, már a hideg ráz, ha azt hallom, hogy 2050-ben mennyi embert kell majd etetnie a Földnek. Az emberiség történelmében sosem volt még ennyi élelem a raktárakban. Az elosztási problémák nehezen megoldhatók, de ez nem agrárkérdés. Az agrártechnológiák egyre gyorsuló ütemben fejlődnek. Nő a termelékenység. Új élelmiszertípusok, alapanyagok kerülnek az étrendbe. Hosszan sorolhatnám még azokat a fejlesztéseket, amelyek ezt a vonalat képviselik. Az persze jó kérdés, hogy a klímaváltozás hatását ezek a fejlesztések mennyire tudják ellensúlyozni. Az alapvetés, hogy a mezőgazdasági technológiák fejlesztésének egyik legfontosabb mozgatója az időjárásnak való kitettség mérséklése. Felhívnám a figyelmet, hogy 2019 egyik nagyon fontos tendenciája volt a környezetvédelemre való figyelem fokozása. Nem lett túltolva, mégis érzékelhetően hatott a lakosság gondolkodására. A műanyagok használatának csökkenése a háztartásokban elindult egy jó úton. Ehhez nagyon helyesen nagy hanggal csatlakoznak a gyártók, forgalmazók, hiszen központi imázskérdéssé vált. Ez bizonyítja a kommunikáció, a retorika hatalmát pozitív értelemben. A mezőgazdaságot féligazságokkal támadók sikerei a negatív oldali alátámasztást képviselik. A szavak hatalmával élni kell tudni.

– Hogyan vesz részt az Erste Bank az agrárfinanszírozásban?

– A 200 éves Erste Bank leányvállalataként pénzintézetünk az agrárfinanszírozás egyre meghatározóbb szereplője Magyarországon. A piacot messze meghaladó ütemű – az elmúlt két évben például több mint kétharmadával növekedő – agrárpiaci bővülésünk titka a csapat. Az általam vezetett Erste Agrár Kompetencia Központ nemcsak a bank hitelezési munkáját segíti annak minden pontján, hanem az ügyfelek számára is széles agrártanácsadói portfoliót szolgáltat, díjmentesen. Agrárportfoliónk a dinamikus növekedés ellenére is őrzi jó minősítését. Piaci részesedésünk a bővüléssel párhuzamosan emelkedik, már 12 százalék felett van az agrárhitelek piacán.

– Milyen finanszírozási lehetőségeket kínálnak?

– Fenti, kedvező adottságinkat mi is csak úgy tudjuk kihasználni, ha megfelelő kínálattal, jó hozzáállással, gyors, hatékony működéssel egészítjük ki. Az egyszerűségre, gyorsaságra és átláthatóságra helyezzük a hangsúlyt. Gyakorlatilag minden ügyletet egyediként kezelünk, minden agrárügyletünkhöz a szakmai műhely agrárszakértői véleménye kapcsolódik. Ez a kockázatok gyors érzékelését, a bírálati munka hatékonyságát, gyorsaságát is elősegíti. Még nem találkoztunk olyan finanszírozási igénnyel, amit ne tudtunk volna kielégíteni. A földvásárlástól a beruházásig, a forgóeszközigénytől a lízingig, faktoringig, közraktárig, az állami programokban való részvételtől a garanciaintézményekkel való együttműködésig, mindenre van gyors megoldásunk.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai