Gyenge év a gyümölcstermesztésben

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: h.gy., 2020/02/06

A 2019. év – kevés kivételtől eltekintve – összességében nem alakult kedvezően a gyümölcstermesztők és a gyümölcstermés szempontjából, kezdte az értékelést az alelnök. Ennek előzménye, hogy a 2018-ban – a jelentős fagykárt szenvedett kajszibarack és őszibarack kivételével – nagy vagy egyes fajoknál rekordot közelítő termést szüreteltünk, ami leterhelte a fákat. A nagy termésterhelés a nyári és őszi aszállyal társulva pedig azt eredményezte, hogy 2019 tavaszán közepes vagy egyes esetekben gyenge volt a virágzás, ami eleve nem kecsegtetett nagy terméssel.

2019 vélhetően azzal fog bevonulni a gyümölcstermesztés történetébe, hogy ebben az évben az időjárási káreseményeknek gyakorlatilag minden vállfaját – ráadásul egyes esetekben extrém mértékben – meg kellett tapasztalnunk. A május-augusztusi időszakban szinte mindegyik jelentősebb gyümölcstermesztő körzetben jelentős jégkár érte az ültetvényeket, amelyek közül némelyik extrém mértékű vihar- és/vagy jégkárt eredményezett.

Szamóca

A szamócában érdemi téli fagykárok nem alakultak ki, és a 2018. évi hosszú enyhe/meleg ősz miatt nagyon jó volt a növények fejlődése, a virágzatok, illetve virágkezdemények kialakulása. Az aszályos ősz és tavasz ugyan egyetlen mezőgazdasági kultúrának sem kedvez, de a szamócát azért érintette kevésbé negatívan, mert 100 százalékban öntözött kultúráról van szó. A márciusban kialakuló fagyok a szabadföldi állományokban még nem okoztak nagyobb terméskiesést, a fóliás állományok pedig eleve védettek a kisebb lehűlésekkel szemben. Április közepén 10–30 százalék közötti virágkár keletkezett az ország északkeleti régiójában az éjszakai fagyok miatt, de ez országos viszonylatban jelentősebb terméskiesést nem eredményezett. A fóliás állományokban megkezdődött a szüret április közepén. A napsütéses és kiegyenlített hőmérsékletű kora tavaszi időszaknak köszönhetően nagyon jó ízű és minőségű termés állt a fogyasztók rendelkezésére, így a fóliás állományokban összességében egészen jó szezont zártak a termelők. A szabadföldi állományokban május első felében indult meg a szüret. A májusi hűvös, borús, csapadékos időjárás kezdetben csak késleltette az érést és nehezítette a szüreti munkákat, de május végétől hatványázott volt a gombafertőzések (szürkepenészes rothadás) okozta mennyiségi és minőségi kár. Becslésünk szerint a szabadföldi termés kb. harmada veszett kárba az esőzések miatt, és ugyan június közepe már kedvezőbb időjárást hozott, a szabadföldi termesztők így is rossz szezont zártak.

Cseresznye

A legrosszabb szezont idén talán a cseresznye produkálta. A tavalyi nagy termés után idén közepes erősségű volt a virágzás, melynek időszakában többször is kialakultak éjszakai fagyok. Jelentős befolyásoló körülmény volt a talaj- és légköri aszály is, ezáltal korántsem volt kielégítő a virágok termékenyülése. A virágzást követő hetekben uralkodó hűvös, fényszegény, csapadékos időjárás pedig kifejezetten rossz hatással volt a terméskötödésre, így mindezen körülmények nagymértékű gyümölcshullást okoztak. A májusi extrém csapadékok a repedés, rothadás miatt további jelentős mennyiségi kiesést idéztek elő, elsősorban a június közepéig szüretelendő, korábbi érésű fajták termésében. A középérésű és a késői fajtáknál a közepesnél gyengébb volt a termés, de legalább érdemi mennyiségeket lehetett szüretelni. Az idei cseresznyetermés az 5 és 20 ezer tonna közötti sokéves termésintervallum alján, becslésünk szerint a 7–8 ezer tonna magasságában realizálódott. Végleges adatok ugyan még nem állnak rendelkezésre, de az már bizonyos, hogy az elmúlt 10 év egyik legrosszabb szezonjának tekinthetjük az idei évet.

Meggy

A tavalyi nagy termés és az időjárási hatások a meggyben a cseresznyéhez hasonló jelenségeket idéztek elő: közepes-jó virágzás melletti nagyon gyenge terméskötődés, erős gyümölcshullás. Már a szezon kezdete előtt látható volt, hogy a 2018. évi 90 ezer tonnához közelítő nagy terméstől legalább 35–40 százalékkal elmarad a 2019. évi termés, ami jelentősen alulmúlja még a 65–70 ezer tonnás sokéves átlagot is. Számos esetben a meggy minősége sem volt jó: a nagy mennyiségű májusi csapadék miatt laza, felpuhult volt a gyümölcshús, ami rontotta a szüreti minőséget, az – egyébként rövid idejű – tárolhatóságot és a feldolgozhatóságot. Helyenként a repedés, rothadás tünetei is megjelentek, és erős vagy helyenként nagyon erős volt a glöospóriumfertőzés is. A június második felében kialakuló – helyenként extrém – viharok vélhetően sok ezer tonna meggyet ráztak le a betakarításra előkészített ültetvényekről, különösen a június 27-i vihar Északkelet-Magyarországon. Mindezek eredőjeként vélhetően a prognosztizáltnál is gyengébb, 50 ezer tonna körüli termés lesz a végeredmény. A termelői nettó árak végig magasan, 220–250 Ft/kg körül mozogtak. Meglepő volt, de érdemi lengyel érdeklődést a magyar meggy iránt nem tapasztaltunk, aminek vélhetően az volt az oka, hogy a kezdetben pesszimista termésbecsléseik ellenére is volt elegendő meggyük, illetve – és talán ez a fő ok – ezek a meggyárak nagyon drágának bizonyultak az alacsonyabb árakkal dolgozó lengyel hűtő- és léipar számára.

Kajszibarack, őszibarack

A barackosok tavaly jelentős fagykárt szenvedtek, melynek révén a természet válasza az idei jó vagy kifejezetten jó virágzás volt. A március végén virágzó kajsziültetvényeket nagyobbrészt megkímélték a tavaszi fagyok, míg az ország őszibarack-termőterületének harmadát adó szatymazi termesztőkörzet súlyos fagykárokat szenvedett. Ennélfogva kajsziban nagyon jó – 40 ezer tonna körüli – termést szüreteltünk, míg őszibarackban közepes szinten (~40 ezer tonna) maradt a termés. A májusi hűvös, csapadékos időjárás miatt a korai érésű (júniusi) fajták minősége (vagyis cukortartalma, íze) nem volt kiváló, de a közép- és késői érésű fajtáknál már megérkezett a jó íz is, a gyümölcsmérettel sem voltak problémák. A kajszi termelői ára közepes szinten mozgott, az őszibarack esetében összességében közepes-jó árszínvonal alakult ki, de mindkét fajra igaz, hogy egyes időszakokban voltak komoly értékesítési nehézségek, különösen a nem szervezett (önálló termelői, nagybani) értékesítést választó termelők esetében. A szervezett értékesítési csatornát (áruházláncok, export) választó termelők közepes árak mellett, nagyobbrészt le tudták vezetni termésüket a piacon. Különösebb növényvédelmi problémák nem voltak ebben az évben, de a jégvert ültetvények termését a feldolgozóiparnál kényszerültek értékesíteni a termelők.

Szilva

A 2019. évi magyarországi szilvatermés közepes-jó szintet mutatott, bár fajtánként és termesztőkörzetenként jelentősek voltak az eltérések. A virágzás összességében jó volt, de az időjárás érdemi kiesést okozott a termésben. Emiatt a sokéves átlagtermés környékén (60–65 ezer tonna) becsüljük a 2019. évi termést, ami 5–10 százalékkal elmarad az előző évi termés mögött. A belföldi frisspiaci termelői árak kezdetben nettó 70–90 Ft/kg szinten mozogtak. A szezon felfutásával ezek az árak folyamatosan zuhantak. Július végére a Cacanska lepotica nagy terméstömegének megjelenésével – sok más évhez hasonlóan – bedugult a piac: a frisspiaci nettó termelői árak sok helyen 30–50 Ft/kg mélységébe zuhantak (amiért már betakarítani sem feltétlenül érdemes), sőt egyes tételek eladhatatlanná váltak. A feldolgozóipari alapanyag (géppel rázott szilva, elsősorban velő, lekvár, aszalvány, fagyasztott termék, pálinka stb. előállítása céljára) termelői ára egész júliusban relatíve alacsony szinten, a nettó 35–50 Ft/kg tartományban mozgott. A pálinkaipar is szerény „érdeklődést” mutatott eddig, ami valószínűleg három tényezőnek köszönhető: egyrészt előző évben „bevásárolt” az olcsó alapanyagból; másrészt a pálinkafőzés hatósági díjainak jelentős emelése erősen visszafogja a keresletet; harmadrészt egyes tételeknél a szárazanyag-tartalom (Brix) valamelyest elmaradt a szokásostól, ami vélhetően az átlagosnál hűvösebb időjárással van összefüggésben. A 2019. évi szilvaterméssel egyebekben érdemi minőségi problémák nem voltak, de a – nagy területeket érintő – jégverések okoztak számottevő minőségi károkat, ami egyes esetekben eladhatatlanná tette a termést.

Alma

A 2019. évben eleve gyenge, 400–450 ezer tonnás termést vártunk, ami az előző évi termés fele, de a sokéves, 600 ezer tonna körüli átlagtermésnél is mintegy 25 százalékkal kevesebb. Az almaszezon középső harmadába érve már láthatóvá vált, hogy a leszüretelhető gyümölcs mennyisége – a korábbi vizuális megítélésen alapuló előzetes termésbecslésekhez képest – némi csalódást kelt. Szeptember közepén korrigáltuk az augusztus közepi előzetes termésbecslésünket úgy, hogy a termés a prognosztizált 450 ezer tonnától várhatóan mintegy 15 százalékkal fog elmaradni, így alulmúlhatja a prognózisban szereplő pesszimista 400 ezer tonnás becslést is. A gyenge termés az előző évi nagy termés által kiváltott alternanciának, valamint nagyon jelentős részben – a fentebb részletezett – jelentős időjárási károknak tulajdonítható. (Az alternancia rendszertelen – váltakozó mértékű – virágrügyképződés.)

Az étkezési alma piacán a prognosztizáltnak megfelelően alakultak a termelői árak, melyek tételtől, értékesítési csatornától és egyéb körülményektől függően a nettó 80–110 Ft/kg intervallumban mozogtak (tárolás, válogatás, csomagolás és szállítás nélkül, azaz „fa alól” értékesített, tartályládás, lédig I. osztályú árura vonatkoztatva). A július közepe és augusztus közepe között szüretelt nyári almák iránti kereslet erősen visszafogott volt. Ennek oka a nyári gyümölcsbőség és a tavaly betárolt, áthúzódó almakészletek nyomasztó hatása volt. A fogyasztói árak a visszafogottabb kínálat miatt emelkedtek: az előző évinél kevesebb az áruházlánci akció (a jellemző akciós ár 249 Ft/kg, ami 50–80 Ft-tal magasabb az előző évinél), az akciókon kívüli, „normál” értékesítés esetében az elmúlt években „megszokott” 200–500 Ft/kg közötti fogyasztói árintervallumnak a felső felében, 350–500 Ft/kg között mozognak a fogyasztói árak.

A léalma piacán eddig szintén az előzetes várakozásoknak megfelelően alakult a helyzet. A léüzemek augusztus 21-én, illetve szeptember elején nettó 33–35 Ft/kg induló árakkal kezdték a szezont (az árak a feldolgozóüzembe beszállított tételekre vonatkoznak), majd szeptember 09–13. között 37–39 Ft/kg-ra emelkedtek az árak, ami szinte az egész szezonban megmaradt. A lengyelek jelen voltak a hazai piacon és keresték a magyar léalmát, de sokkal kisebb intenzitással, mint 2017-ben. Ennélfogva a léalma ára szinte az egész szezonban nem mozdult.

Körte

A normális évek körtetermése 35–40 ezer tonna között alakul. 2019-ben vélhetően 30 ezer tonna alatt maradt a körtetermés, ami szintén az alternanciával és az időjárási károkkal van összefüggésben. Az augusztus második felében érő főfajtánk (Vilmos körte) összességében elfogadható termést hoztak, így a szezon elején megfelelő volt a kínálat, azonban a másik fő fajtánk, a szeptemberben szüretelt Bosc kobak esetében kifejezetten gyenge termés volt tapasztalható, ami meghatározta a szezon második felét. A körte termőtájakat ért jelentős jégverések érdemben rontották az étkezési minőségi kihozatalt. A termelői árak összességben egészen magasan, általában a nettó 200 Ft/kg körül vagy fölött mozogtak.

Apáti Ferenccel végül arról is szót váltottunk, hogy az ENSZ Közgyűlés 2019. decemberi döntése alapján 2021 a Gyümölcsök és Zöldségek Nemzetközi Éve lesz. Nemzetközi napot szentelnek a teának (május 21.) és az élelmiszer-veszteséggel és -pazarlással kapcsolatos tudatosságnak (szeptember 29.). A FAO Konferencia ajánlását követően döntöttek arról, hogy ezzel is nyomatékosítják a gyümölcs- és zöldségfogyasztás fontosságát az egészségünk megőrzésében. A hazai fogyasztási szint 280 gramm körül mozog, jó volna, ha a FAO ajánlásának megfelelően napi 400 grammot fogyasztanánk ezekből a sok hasznos anyagot tartalmazó élelmiszerekből. Arról nem beszélve, hogy a termesztésük sok kézi munkával jár, így a nemzetközi év a kisüzemek, családi gazdaságok tevékenységére is fölhívja a figyelmet. A mezőgazdasági jelentés szerint mind több ember alultáplált a világon, ezért a FAO felhívja a figyelmet a fenntartható, biztonságos élelmiszer-termelési módszerek fejlesztésének szükségességére. Az élelmiszer-biztonság nemcsak elegendő mennyiségű, hanem megfelelő összetételű táplálékot jelent, amiben nagy szerepük kellene, hogy legyen a zöldségeknek és gyümölcsöknek.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai