A takarmánylucerna komplex növényvédelme

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Szentey László növényvédelmi szakmérnök, 2014/08/20
Címkék: lucerna, lucerna növényvédelme, lucerna gyomirtása, lucerna kártevői

Gyökérbetegségek

Gyökérfekély (Pythium aphanidermatum, Pythium irregulare, Pythium rostratum, Pythium ultimum, Rhyzoctonia solani). Tünet: A talajlakó kórokozók a csírázó magvak gyököcskéjét elpusztítják, ilyenkor a sziklevelek nem jutnak a talaj felszínére, a magvak már a talajban elpusztulnak. Később a fejlettebb csíranövények szik alatti szárrésze megbarnul, elvékonyodik, a növények eldőlnek és rövid idő után elpusztulnak. Az idősebb növények gyökerein bemaródó foltok alakulnak ki. Agrotechnikai védekezés: Megfelelő terület választása a lucerna termesztésére. Kedvező elővetemény választása. Tavasszal optimális időben történő (nem túl korai) vetés.

Fertőző hervadás (Fusarium oxysporum és Fusarium solani, Verticillium albo-atrum és Verticillium dahliae). Tünet: A beteg tövek gyengén fejlődnek, sárgulnak, esetleg vörösödnek, a meleg órákban lankadnak. A szár zöld marad, csúcsa gyakran visszahajlik. A hervadás egyik hajtásról a másikra terjed, végül a növény elhal. A gyökerek elkorhadnak, könnyen kihúzhatók, rajtuk barna foltok, majd lilás elszíneződés (Fusarium) vagy fekete foltok (Verticillium) láthatók. A kórokozók fennmaradnak a talajban, növényi maradványokon, és ha a lucerna fejlődése lelassul, fertőzik a növényt. Védekezés: Vetőmagcsávázás a kezdeti fertőzés ellen. Agrotechnikai módszerek (vetésváltás, megfelelő tenyészterület kialakítása, kiegyensúlyozott K-szint biztosítása, a kaszálás időpontjának helyes megválasztása). Rezisztens fajták termesztése.

Ibolyaszínű gyökérpenész (Helicobasidium purpu­reum). Tünet: Rendszerint a második növedék betakarítása idején a növények foltokban gyengén fejlődnek, sárgulnak. Száraz, meleg időben fonnyadnak, majd a tő fokozatosan kipusztul. A főgyökér nedves talajban rothad, szárazban korhad. A gyökereken fehér, majd ibolyaszínű, nemezszerű penészbevonat látható. A kórokozó a talajban fennmarad szaprofiton módon, a fertőzés sérüléseken át történik. Talajban lassan terjed gyökérről gyökérre, ezért ritkán lép fel nagyobb területen. Védekezés: Területválasztás. Előveteményként gabonafélék. A talaj meszezése és megfelelő tápanyag-utánpótlás. A beteg folt körülárkolása, kénporral, mészporral való behintése eredményes lehet. A kórokozó erőteljes fellépése esetén a lucernát ki kell szántani és 4 éven át nem vethető ide a gomba gazdanövénye.

Levélbetegségek

Lucernamozaik vírus (AMV). Tünet: A zöldtömeget 20–60%-kal csökkentheti. Első kaszálásnál a legnagyobb a kár. A beteg tövek torzulnak, törpe növekedésűek. Súlyos esetben a növény elpusztulhat. A leveleken apró zöldessárga mozaikfoltok láthatók, az erek kivilágosodnak, később a foltok gyűrű alakúvá válnak és kifehérednek. A fiatal levelek fodrosodnak, hólyagosodnak, az idősebbek gyakran tünetmentesek. Nyári melegben gyakran nem láthatók a tünetek. Mechanikailag (kaszáláskor) könnyen átvihető, de 27 °C felett már nehezen. Főleg levéltetvekkel és vetőmaggal, illetve arankafajokkal is terjed. Védekezés: Célszerű a megfelelő távolságot tartani más gazdanövényektől (paprika, paradicsom, burgonya stb.). Telepítésnél vírusmentes vetőmag használata. Levéltetvek, arankafajok elleni védekezés. Tole­ráns fajták termesztése. A magfogást a fiatal (2–3 éves) lucernában kell végezni, ahol még kevesebb a vírusos növény.

Fenésedés (Colletotrichum trifolii, Kabatiella caulivora, Gloeosporium trifoliorum, Gloeosporium trifolii). Tünet: Május végén, június elején jelenik meg, bimbós állapotban a legfeltűnőbb. A leveleken barna, később kifakuló foltok láthatók, sötétebb szegéllyel. Fokozatosan elfonnyadnak, száradnak. A száron és a levélnyélen 2–20 mm-es, ovális, megnyúlt, besüppedő foltok jelentkeznek, amelyek felrepednek. A folt feletti rész meggörbül, elhalhat, a levelek nem hullanak le azonnal. Az elhalt növények szórtan helyezkednek el. A gyökértörzsön kékesfekete elszíneződés látható. Erős fertőzés esetén a tábla úgy néz ki, mintha leperzselték volna. Fertőzött növényi részekben vagy magon telelnek gombafonal (micélium) vagy áttelelő képlet (mikro­szkle­rócium) formájában. Védekezés: Egészséges vetőmag használata, vetőmagcsávázás. Rezisztens fajta termesztése. A növények fejlődésének elősegítése a megfelelő agro­technikával. A fertőzött táblán korábbi betakarítás (magot nem szabad innen fogni!), majd a gépek alapos tisztítása. Magtermesztéskor vegyszeres védekezés: kaptán hatóanyag.

Levélragya (Pseudopeziza medicaginis). Tünet: A leveleken sötétbarna, fekete 1–3 mm átmérőjű kerek foltok jelentkeznek. A levelek színén a foltok közepén 1 mm átmérőjű termőtestek képződnek. A fertőzött levelek sárgulnak, majd leesnek. A levélhullás alulról felfelé indul. A foltok a levélnyélen és a száron elliptikusak, kissé megnyúltak. Védekezés: Korai kaszálás a betegség elhatalmasodása előtt. Magfogás esetén gombaölő szeres permetezés a lucerna állomány 10–15 cm-es nagyságánál, amit majd bimbózás-virágzás időszakában megismétlünk. Alkalmazható hatóanyagok: kaptán, klórtalonil.

Sárga levélfoltosság (Leptotrochila medicaginis syn: Pseudopeziza jonesii). Tünet: A leveleken kezdetben apró, klorotikus foltok jelentkeznek. Később a foltok megnagyobbodnak, és legyezőszerűvé, világosbarna színűvé, elmosódott szélűvé válnak,. A levél színén szélesen felnyíló, sok sötétbarna piknídium alakul ki. Később a foltok középső részén fekete sztrómák alakulnak ki. A levelek elszáradnak, leesnek. A száron a foltok hosszúkásak. Védekezés: Korai kaszálás. Érdekesség, hogy a sárkerep lucerna (Medicago falcata) viszonylag rezisztens.

Lucerna fómás szár- és levélfoltossága – aszkohítás levélpergés (Phoma medicaginis var. medicaginis). Tünet: A leveleken apró, 1–3 mm-es kerek, fekete foltok láthatóak. A száron, levélnyeleken tavasszal fekete, hosszúkás foltok keletkeznek. A szárölelővé váló foltok a fiatal hajtások elhalását eredményezhetik. A beteg levelek megsárgulnak, lehullanak. A betegség az idősebb 4–5 éves lucernásokban gyakori. Agro­tech­nikai védekezés: A betegség fellépésekor korai kaszá­lás javasolt.

Lucernarozsda (Uromyces striatus). Tünet: A leveleken és a száron a nyár folyamán vörösesbarna uredo-, majd később fekete teleutótelepek képződnek. Az epidermisz felszakad. A levelek összezsugorodnak, elszáradnak, a növények a koraérés tüneteit mutatják. A fertőzött levelek lehullanak. Védekezés: Rezisztens fajták termesztése. Előrehozott kaszálás. A köztesgazda irtása a lucernatábla környékén lévő ruderáliákon.

Sztemfiliumos levélfoltosság – teleomorf: (Pleospora herbarum, anamorf: Stemphylium herbarum, teleomorf: Pleospora tarda, anamorf: Stemphylium botryosu). Tünet: A lucerna és herefélék levélhullását okozó betegségek. A foltok a leveleken oválisak, enyhén besüppedők, sötétbarnák, világos szegéllyel. Idősebb levélfoltokon koncentrikus gyűrűk is megfigyelhetők. A levél sárgul, koraérés tüneteit mutatva lehullik. A fertőzött szár fekete foltos. Védekezés: Korábbi betakarítás csökkenti a kár mértékét. A fajták egy részének megfelelő a szántóföldi rezisztenciája.

A takarmánylucerna kártevői

Pattanóbogarak lárvái (Elateridae), cserebogarak lárvái (Melolonthinae). Védekezés lehetőségei: Agro­technikai: Lucerna telepítésekor az idős pillangósoktól legalább 1000 m izolációs távolságot javasolt tartani. A termőhely kiválasztásakor kerüljük az erdő melletti táblákat, illetve előveteményként a kártevők kedvelt tápnövényeit, illetve rezervoár területeit. A vetést megelőző talajmunkák jelentősen gyéríthetik a lárvanépességet. Biológiai: A természetes ellenségek kímélése. A lárvákat és bábokat pusztítják a gombák, fonálférgek, futóbogarak, valamint a vetési varjú, a seregély és a vakondok. Kémiai: A védekezés szükségességét a kártevők egyedsűrűségének megállapításától függően ítéljük meg. A felvételezést térfogati kvadrát módszerrel végezzük el, amelynek során 0,5 m2 nagyságú, két ásónyom mélységű mintagödrök talajának átvizsgálásával megállapítjuk a drótférgek és pajorok számát. Amennyiben a lárvák száma négyzetméterenként eléri vagy meghaladja az 5–7 egyedet, talajfertőtlenítést tanácsos végezni. Sajnos engedélyezett talajfertőtlenítő készítmény a kultúrában nem áll rendelkezésre. A teflutrin hatóanyagú granulátum alkalmazása javasolható eseti engedély birtokában.

Csipkézőbogarak (Sitona spp.). Kártételük: A bogarak jellegzetes „u” alakú, csipkéző rágása a teljes levélfelületet érintheti. A sziklevelek elpusztítása folytán, illetve a levélveszteség miatt a fiatal növénykék kipusztulhatnak. A kártétel a táblán gyakran a sávokban, foltosan jelentkezik. A lárvák a növény gyökerén sekélyebb-mélyebb berágásokat ejtenek, és a nitrogéngyűjtő gümőket is kiodvasítják. A kukacok által károsított növény hervad, sárgul, hajtásai és levelei satnyábbak. A sérült gyökerek a felfagyás következtében elszakadhatnak, ami miatt a tő kipusztul. Védekezés lehetőségei: Agrotechnikai: A lucerna telepítésekor a minél jobb termőhelyi körülmények biztosítása segíti a lucerna kezdeti növekedését. Az idős lucernásoktól való izolációs távolság megtartása az áttelepedés lehetőségét csökkenti. Az első növedék korai kaszálása lényegesen csökkenti a kártétel mértékét. Biológiai: Természetes ellenségeinek kímélése. A fácán és a fogoly a bogarakat ritkítja, a futóbogarak a lárvákat pusztítják. Kémiai: Az imágók ellen újvetésű táblákon a keléskor, kaszálások után a tarló kezelésével védekezhetünk. A dimetoát és lambda-cihalotrin hatóanyagot tartalmazó rovarölő készítményeket használhatjuk fel a permetezéshez.

Lucernaormányos (Hypera postica). Kártétele: A fő károsító a lárva, amely a levél- és virágrügyeket, továbbá a leveleket és a hajtásokat hámozgatja, majd megrágja. Súlyos fertőzés esetén a bimbók egy része elszárad, a száradó levelek miatt a lucerna lombozata fakó szürkévé válik. A növények lassan fejlődnek és későn virágoznak. A virágrügyek elpusztításával a magtermés károsodik. A bogarak a sarjadó, majd az idősebb leveleken karéjoznak. Védekezés lehetőségei: Agrotechnikai: A lucerna telepítéskor a minél jobb termőhelyi körülmények biztosítása segíti a lucerna kezdeti növekedését. Az idős lucernásoktól való izolációs távolság megtartása az áttelepedés lehetőségét csökkenti. Az első növedék korai kaszálása lényegesen csökkenti a kártétel mértékét. Kémiai: Az imágók ellen újvetésű táblákon a keléskor, kaszálások után a tarló kezelésével védekezhetünk az egyedszám vizsgálatával, az állomány hálózása útján. A dimetoát és lambda-cihalotrin hatóanyagot tartalmazó rovarölő készítményeket használhatjuk fel a permetezéshez.

Lucernabogár (Gonioctena fornicata). Kártétele: Az imágó és a lárva is károsít. A bogarak áprilistól kezdődően a leveleket szabálytalanul karéjozzák, majd nyáron a fiatal hajtásokat, virágrügyeket és virágokat is lerághatják. A károsított növények felkopaszodnak, fejlődésük lelassul. A lárvák a levél szegélyétől kiindulva hosszúkás, sávos lyukakat rágnak. A lárvák is pusztítják a rügyeket, bimbókat és virágokat is. Védekezés lehetőségei: Agrotechnikai: Az új vetésű lucernát ajánlatos az idős vagy feltört lucernától távol telepíteni. A korai és gyakori kaszálás a lucernabogár imágók és lárvák számát is nagymértékben lecsökkenti. Biológiai: A természetes ellenségek kímélése. Parazita fürkészlegyek, különféle ragadozó tolvajpoloskák a petéket és lárvákat pusztítják. A fácán és fogoly a kártevő egyedszámát jelentősen csökkenti. Esős években a rovarpusztító gombák a bogarakat támadják meg. Kémiai: Általában csak az új telepítésekben indokolt ellene védekezni. A dimetoát és lambda-cihalotrin hatóanyagú készítmények engedélyezettek.

Hamvas vincellérbogár (Otiorrhynchus ligustici). Kártétel: A bogár a leveleket és a hajtást rágja. A kártétel a fiatalabb levelek teljes lerágását, idősebb leveleknél karéjozását jelenti. Fő kártevő azonban a lárva, amely a főgyökeret és a mellékgyökereket rágja meg. A kukacok károsítása a lucerna főgyökerén spirálisan lefutó, mély berágású csatornák formájában látható, a vékonyabb főgyökerek teljes átrágása is előfordul. A kárkép különösen a tél végén szembetűnő, amikor a tavaszi fagyok hatására a főgyökér az elvékonyított helyeken elszakad. A sérült gyökerű tövek teljesen kipusztulnak, de az életben maradt növények is sínylődnek. Védekezés lehetőségei: Agrotechnikai: Kerülni kell a pillangósok, hüvelyesek egymásutániságát és káros szomszédságát. A bogarak röpképtelenek, így gyalogolva vándorolnak új területekre. A táblák térbeli izolációja megakadályozza az új vetések átfertőződését. A korai kaszálás és a széna gyors begyűjtése a népességet lényegesen csökkenti. Az idős lucerna nyár eleji feltörésekor az az évi lárvák a táplálékhiány miatt elpusztulnak, mert fejlődésük befejezése előtt a gyökerek elszáradnak. Biológiai: A természetes ellenségek kímélése. A talajban élő gombák, a futóbogarak, vakondok, varjak, sirályok, seregélyek és varangyok a bogarak és lárvák egyedszámát csökkentik. Kémiai: A bogarak feltartóztatására régen árkolással, rovarölő szeres porcsík húzással védekeztek. Ennek a technikának az alkalmazása már nem engedélyezett. Inszekticidek használatára a betelepülő imágók ellen sáv- vagy szegélykezelés formájában, illetve magas kora tavaszi egyedszám esetén lehet szükség a nőstények tojásrakásának megakadályozása érdekében. A védelemre a dimetoát és lambda-cihalotrin hatóanyagú készítmények használhatók.

Lucernaböde (Subcoccinella vigintiquatuor­punctata). Kártétel: Az imágó és a lárva egyaránt károsít. Jellemző rágásmód a hámozás, amely az összes növényi részre kiterjed, és elsősorban a növények felszínén érvényesül. A károsítás során az egyik epidermisz megmarad, ezért a levélzet a hámozott részeken opálosan áttetszővé, az állomány szürkészöld színűvé válik. Súlyos esetben a levelek és hajtások sodródnak, elszáradnak, majd a szár felkopaszodik. Esetenként a virágok és a zöld hüvelyek megrágásával érzékenyen károsíthatja a magfogó területeket is. Védekezés lehetőségei: Agrotechnikai: A korai kaszálás és a széna gyors begyűjtése a tojások számát, illetve a bogár- és lárvanépességet lényegesen csökkenti. Biológiai: A természetes ellenségek kímélése. A fácán és a fogoly a bogarakat ritkítja, a futóbogarak a lárvákat pusztítják. Kémiai: Rovarölő szeres kezelésre magas kora tavaszi egyedszám esetén lehet szükség a nőstények tojásrakásának megakadályozása érdekében. A védelemre a dimetoát és lambda-cihalotrin hatóanyagú készítmények használhatók.

Mezei pocok (Microtus arvalis). Jelentősége: Sok tápnövénye van, rendkívüli szaporasága miatt veszélyes károsító. Egyik legkedveltebb élőhelye a lucerna, hiszen itt hosszú idő alatt kevésbé zaklatják, valamint táplálékban gazdag, jó tenyészhelyet talál. Egyedszámuk akkor veszélyes, ha 100 m2-en 2 db-nál több lakott járat található. Erről a lakott járatok betaposásával győződhetünk meg. 24 óra múlva a kibontott járatokat megszámoljuk, és ebből ítélhetjük meg a népesség erejét. Védekezés: Agrotechnikai: A különféle talajmunkák a kártevőt jelentősen gyérítik; elpusztítják a pockot, fészkét felszámolják, járatait, a környező gyomflórát ritkítják. Ez a zaklatás a kártevőt költözésre kényszeríti. Törekedni kell a szemes termények veszteségmentes betakarítására, az időben elvégzendő aratás utáni talajművelésre (tarlóhántás, mélyszántás). Biológiai: A természetes ellenségek (róka, menyét, görény, nyest, sün, ölyvek, sólymok, baglyok, varjak, gólyák) kímélése, melyek hatékony pusztítói a vándorló pocoknépességnek. A baglyok, ölyvek számára „T” alakú ülőfák kihelyezése. Kémiai: Cink-foszfid hatóanyagú csalétek kiszórása lehetséges. A csalétket a mezei pocok által lakott, vagyis a kezelést megelőző napon betaposott és a következő nap a kártevő által kibontott lyukakba kell helyezni. A kijuttatást kizárólag erre a célra rendszeresített kanállal, vagy Arvalin-adagoló készülékkel kell végezni.

A lucerna főbb gyomnövényei

A lucerna lassan csirázik, vontatottan nő, fejlődik, kompetíciós (versengési) képessége alacsony. Kezdeti fejlődésekor a gyomok emiatt nagymértékben veszélyeztetik a kultúra zavartalan fejlődését, a zöldtömeg, illetve a termés minőségi, mennyiségi alakulását.

A lucernát (különösen magfogás esetén) az állati kártevők mellett leginkább a gyomnövények veszélyeztethetik (főleg azok, amelyeknek a magja nehezen szelektálható a vetőmagból).

A lucerna gyomösszetétele gyomfelvételezéssel ismerhető meg, s annak eredménye ismeretében, valamint az elővetemény, illetve a tábla előéletének, valamint a lucerna termesztési sajátosságainak figyelembevételével részben előre jelezhető is.

A gyomok kártétele kétirányú: térparazitizmus, azaz elnyomhatják a kultúrnövényt, amely foltokban ki is pusztulhat, (főleg a tőlevélrózsás, ill. a terebélyes fajok esetében); másrészt a takarmány, illetve a magtermés mennyiségi- és minőségi lerontása (esetleg mérgező gyomok jelenléte is a takarmányban).

A telepítés évében, tavasszal, a T-3-as életmód csoportba tartozó (nyár eleji egyéves) fajok vadrepce (Sinapis arvensis), helyenként a repcsényretek (Raphanus raphanistrum), majd a T-4-es (nyárutói egyéves) libatop- (Cheno­podium spp.), disznóparéj- (Amaranthus spp.) és keserűfűfajok (Polygonum spp.), a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), muhar­fajok (Setaria spp.), az ebszékfű (Matricaria ino­dora- Tripleurospermum inodorum) gyomosítanak. A tábla előéletétől függően a legkülönbözőbb fajok előfordulhatnak még, például a fenyércirok (Sorghum halepense), mezei acat (Cirsium arvense), csattanó maszlag (Datura stramonium), csorbókafajok (Sonchus spp.), tarló tisztesfű (Stachys annua), szerbtövisfajok (Xanthium spp.), selyemmályva (Abutilon theophrasti) stb.

A második évtől a magas tőszámú lucerna gyomelnyomó képessége már nagyon jó, a jól időzített kaszálásokkal a gyomosodás alacsony szinten tartható.

Később az esetleg már ritkuló lucernában további, elsősorban évelő fajok kiszelektálódása figyelhető meg: pongyola pitypang (Taraxacum officinale), fekete nadálytő (Symphytum officinale), útifűfajok (Plantago spp)., útszéli zsázsa – Lepidium draba (Cardaria draba), aprószulák (Convolvulus arvensis), mezei katáng (Cichorium intibus), fehér mécsvirág (Melandrium album), foltos bürök (Conium maculatum), vadmurok (Daucus carota).

A lucerna őszi-tavaszi nyugalmi állapotában, azaz a tarlón, általában az áttelelni képes, T-1-es fajok: tyúkhúr (Stellaria media), pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), veronikafajok (Veronica spp.), és árvacsalán fajok (Lamium spp.) is felszaporodnak.
A tőhiányos táblarészeken további agresszív fajok, így a tarackbúza (Elymus repens), a csillagpázsit (Cynodon dactylon) és rozsnokfajok (Bromus spp.) is előfordulhatnak.

A betyárkóró (Conyza canadensis) főleg a magtermesztésnél okozhat problémát.

A lucerna sajátos biológiáját, illetve egyedi termesztéstechnológiáját kihasználva ezeken kívül speciális lucerna gyomok: lórom (vadsóska) fajok (Rumex spp.), valamint az élősködő, foltokban jelentkező arankafajok (Cuscuta spp.), illetve ritkán, esetleg szórványosan a szádorfajok (Orobanche spp.) is megjelenhetnek a területen.

A gyomnövények elleni védekezés lehetőségei

A gyomnövények ellen az agrotechnika és a mechanikai gyomirtás (talajművelés, kaszálás) kedvező lehetőségeit ki kell használni.
Az aranka elleni védekezésről a növényvédelmi jog (43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet) nevesítve intézkedik: magtermesztésre kijelölt lucernában az arankafajok fertőzését azok virágzásáig fel kell számolni. Ellenkező esetben a területet kizárják a szaporításból. Arankamaggal szennyezett vetőmag kereskedelmi forgalomba nem hozható, saját vetési célra sem használható. Előírják a magtisztítás helyét, elvégzésének és a fémzárolásnak a követelményeit is.

Vegyszeres gyomirtás: A nehezen irtható évelő kétszikűek elleni védekezést már az előveteményben meg kell kezdeni. Mind a kalászosokban (pl. MCPA, MCPP), azok tarlóján (glifozát), mind a kapásokban (pl. 2,4-D, dikamba – kukoricában) van mód az évelő fajok ellen hatásos hatóanyagok használatára.

A kicsirázott gyomok ellen a lucernaállományban is van lehetőség a védekezésre. A lucerna 10–15 cm-es, a gyomok 1–3 (egyéves egyszikű), illetve 2–4 leveles (évelőknél 10–15 cm-es) fenológiájánál az imazamox hatóanyagú készítmények használhatók, főként egynyári (magról kelő) gyomfajok irtására.

Az állománykezelések előtt, eső után, a lucerna levélzet viaszrétegének kialakulása érdekében 2–3 napot várni kell.

Az egy évnél idősebb, mélyen gyökerező állományokban („álló lucerna”) ősszel, fagyok előtt és tavasszal fakadás előtt alkalmazható a metribuzin hatóanyag egynyári fajok ellen, valamint a linuron és a tifenszulfuron-metil hatóanyagú készítmények, elsősorban egynyári kétszikűek irtására.

Az egynyári gyomok ellen hatékony pendimetalin az aranka elleni preventív védelemre is alkalmas. A második évtől, tavasszal, fakadás előtt permetezhető ki.

Az imazamox többéves lucernában kora tavasszal a lucerna nyugalmi állapotában, vagy az első kaszálás után, a növekedés megindulása előtt használható. (Fontos, hogy a hatóanyag kijuttatását követően 12 hónapon belül, pl. kiszántás esetén, repce, cukorrépa nem vethető a területre).

A felsorolt hatóanyagok kombinálhatók is: linuron + pendimetalin, pendimetalin + metribuzin, vagy pendimetalin + tifenszulfuron-metil.
Egyszikű fajok ellen a cikloxidim, fluazofop-P-butil és quizalofop-P-etil hatóanyagú szerek használhatók állománykezeléssel, a gyomok fenológiájától függetlenül, új telepítésben és idős állományban egyaránt.

Ezen „speciális egyszikűirtó” hatóanyagok alkalmazhatóságát a hosszú élelmezés- egészségügyi várakozási idejük korlátozza, erre fokozottan figyelni kell. (Ugyanakkor, a kaszálás gátolja a lepermetezni kívánt egyszikű gyomok megfelelő levélfelületének kifejlődését). Használatuk kaszálás után mintegy 7–8 nappal ajánlható.

Az arankafajok irtása a már említett, preventív módon alkalmazott pendimetalin mellett a látványos, sárga foltok megjelenését követően, perzselő hatású diquat-dibromid hatóanyagú szerrel történhet, a foltok és azok 1 m-es környezetének áztatás szerű lepermetezésével.
A glifozát hatóanyag is engedélyezett erre a célra, de szisztémikus (felszívódó) hatása miatt a lucerna újrahajtását gátolhatja.

Lucerna a takarmányozásban

Az állattenyésztés a lucernát sokoldalúan hasznosítja: zölden, silózva, szenázsként, szénának szárítva, zöldlisztként vagy granulátumként, illetve abraktakarmányok részeként. A lucernának nemcsak nagy a fehérjetartalma, a fehérjéjének nagyon jó a minősége, biológiai értéke is. Területegységre számítva hazánkban a szálastakarmányok közül a legtöbb emészthető nyersfehérje a lucernával érhető el. A fehérjén kívül mészben és egyéb ásványi anyagokban és vitaminokban is gazdag, különösen a karotintartalma nagy. Energia­forrás­ként is jelentős.