2021. 03. 09., kedd
Franciska
Agrometeorológia
növényvédelem
Részletes agrometeorológia
xxx Menü xxx

A tritikále termesztése

Kategória: Növénytermesztés | 2014/08/20
Címkék: tritikálé, tritikálé termesztése, éghajlatigény, vetés, betakarítás, szeptoria

A tritikále az első ember által alkotott növénynemzetség, amely köztermesztésbe került. Egyre nagyobb területen vetik, így ma már Magyarországon is elterjedtnek tekintjük. Egyes területeken alternatív növényként is számításba vesszük.

Kezdetben a tritikálét a kedvezőtlen adottságú területekre javasolták – elsősorban a rozs helyettesítésére. Mostanra kiderült, hogy a mai korszerű fajták megfelelő termeléstechnikával bárhol termeszthetők, és hogy termése jól hasznosítható az állattenyésztésben. Vannak azonban már olyan fajták is, amelyeknek a malom- és sütőipari tulajdonságai elérik vagy megközelítik az őszi búzáét, így a kutatók dolgoznak azok humán célú hasznosításán.

Dr. Radics László – Dr. Pusztai Péter: Aternatív növények korszerű termesztése (Budapest, 2011; Szak­tudás Kiadó Ház Zrt.) c. kötetéből összefoglaljuk jelenlegi ismereteinket, amelyek elősegíthetik a tritikále további gyakorlati hasznosítását.

Termesztéstörténet

A tritikále termesztésének a története a búza és a rozs keresztezésével kezdődött. A tritikálét először létre kellett hozni, hogy termeszteni lehessen. Jelenleg még hosszabb az előállítás története, mint a gyakorlati hasznosításé, a termesztésé.

A tritikále teljes termőterülete a világon 4 280 000 ha, amelynek 84%-a (3 588 000 ha) Európában található, a világon összesen megtermelt 15 670 000 t tritikále 92%-át állítják elő itt (14 416 000 t). A termésátlag világátlagban 3,7 t/ha, de csak a nagy területen termelt európai 4 t/ha eredménynek köszönhetően. 2009-ben Magyarország 9. legnagyobb tritikáleterülettel rendelkező ország volt.

Termésátlagok tekintetében a legmagasabb értéket Belgiumban érték el, 7,3 t/ha-t, de 6 t/ha feletti eredményt ért el Hollandia, Németország, Luxemburg és Svájc is. Hazánkban a termésátlag 2,8 t/ha körül mozog.

Magyarországi köztermesztés

A tritikálét a világ legtöbb országában alternatív növényként hasznosítják. Van, ahol a rozsot, van, ahol a búzát és/vagy az árpát helyettesítik vele. Magyarországon is a gyenge homoktalajokon a rozs helyettesítésére szánták. A lengyel tritikálék a sikeres honosítás után nagyon gyorsan elterjedtek. Térhódítása nem érintette a búzát, a tavaszi árpát és a zabot. Jelenleg a területe kb. kétszer olyan nagy, mint a rozsé és a zabé, megközelíti az őszi árpáét.

Megállapítható, hogy több mint 300 ezer tonna tritikálét termelünk, ami jóval meghaladja a rozstermést. A tritikále termésátlaga az őszi búza és az őszi árpa után a harmadik. Közel egy tonnával többet terem, mint a rozs. A tritikále ennél jobb terméseredményekre is képes, ez a termés azzal magyarázható, hogy valóban a gyenge termőerőben lévő talajok hasznosítására használják.

Termesztéstechnológia

A tritikále termesztéstechnológiája ma még nem tekinthető teljesen kidolgozottnak. Az országos átlagterméséből arra lehet következtetni, hogy még nem tudjuk megvalósítani e növénykultúra genetikai terméspotenciálját.

Éghajlatigény. A Magyarországon meghonosított lengyel tritikále, illetve az azok bázisán létrehozott külföldi fajtáknak a hazai ökológiai feltételeink megfelelőek. Fagy- és télállóságuk jó vagy kiváló. Ez nem jelenti azt, hogy minden tritikále ilyen. Az Oroszországban és Ukrajnában előállított és termesztett fajták fagy- és télállósága jobb, mint a lengyeleké, a déli származásúaké gyengébb. Ezért a fajtaválasztásnak nagy jelentősége van. A nemesítőknek sikerült a tritikálét közömbössé tenni a nappalhosszúság iránt, ezért egyes fajták nagyon nagy földrajzi szélességen termeszthetők.

Talajigény. Nehéz meghatározni, mert egyaránt termeszthető kedvezőtlen és kedvező talajadottságok mellett. Másképpen fogalmazva: jól tűri a gyenge homoktalajokat is, ahol rozsot termelünk, de meghálálja a kiváló búzának való, mély rétegű csernozjom típusú talajokat is.
A mai tritikálefajták hosszú szárúak ugyan, de megdőlés-ellenállóak. A kiváló alkalmazkodóképességük éppen abban rejlik, hogy a hosszú szár mélyre hatoló gyökérzettel párosul, így nagyobb a vitalitásuk. A gyengébb területeken is sikeresen termeszthetők, de jól hasznosítják a jó edafikus feltételeket is.

Nem ismert olyan kutatási eredmény vagy termelési tapasztalat, amely igazolná a tritikále elővetemény-igényességét. Nyilvánvaló azonban, hogy a talajzsaroló és/vagy későn lekerülő elővetemények nem kedveznek a tritikálénak sem. Fontos, hogy legyen idő jó vető­ágy­készítésre a vetés előtt.

Vetésidő, vetőmagmennyiség

Vetésidő. A tritikále optimális vetésideje megelőzi a búzáét. Mivel kezdeti fejlődése lassú, célszerű elvetni szeptember utolsó dekádjában.
A tritikále bokrosodóképessége szignifikánsan jobb, mint a búzáé. Ebből következik, hogy a vetőmagdózist speciális kísérletekben kell meghatározni. Az állami minősítéskor 1990/1991-ben és 1991/1992-ben erre külön kísérletet állítottunk be különböző származású és magasságú fajtákkal és törzsekkel 3,5, 4,5 és 5,5 millió csíraszámmal. Az első évben 12 fajtát, a másodikban 5-öt vizsgáltak.

Az eredmények alapján megállapítható, hogy a fajták átlagában nincs szignifikáns különbség egyik évben sem a vetőmag mennyiségétől függően. Ezért többet vetni, mint 3,5 millió csíra hektáronként, nem érdemes. A vetőmag mennyiségét azonban mindig a vetőágy elkészítésekor kell meghatározni. Ha a szántóföldi csírázás feltételei jók, azaz beéredett a talaj és kellően nedves, akkor semmi nem indokolja a több vetőmagot. Ha azonban az elővetemény kedvezőtlen, a talaj száraz, 50–60%-os szántóföldi csírázásra számíthatunk, akkor szükséges lehet valamelyest többet vetni.

Vetőmagmennyiség. Mindenképpen kerüljük el a sűrű vetést, mert az az állomány megdőléséhez vezethet. Ezért ajánlatos a tritikálét 15 cm-es sortávolságra vetni, 4–6 cm mélyre. Csak csávázott vetőmagot vessünk. Tapasztalatok szerint közepesnél jobb talajon, kevés műtrágyával fél magmennyiséggel, 7–8 tonnás termés érhető el hektáronként. A tritikále kiváló bokrosodó­ké­pes­ségével, nagy kalászfejlesztésével, abban nagy ezerszemtömeggel képes kompenzálni a talajfoltokat és más hiányhelyeket.

Tápanyagellátás

A tritikále tápanyagellátása a termelő céljától függ. Ha az a cél, hogy egy kedvezőtlen ökológiai adottságú területet hasznosítsunk a lehető legolcsóbb módon, akkor nem szükséges műtrágya kiszórása. Ha pedig az a cél, hogy minél kisebb területről minél több termést takarítsunk be, akkor a műtrágyázás feltétlenül indokolt, de nem több mint 30 kg P2O5 és 60 kg N az előveteménytől és a talaj tápanyagtartalmától függően. A tapasztalatok szerint mindez kijuttatható alaptrágyaként a vetés előtti talaj-előkészítéskor. Fejtrágya csak akkor indokolt, ha tavasszal N-hiány mutatkozik az állományon.

Merőben más a helyzet a homoktalajokon. Itt a tavaszi kijuttatás javasolható azonnal, amikor már géppel rá lehet menni a talajra. Nagyon fontos, hogy a bokrosodáshoz és a szárba indulás után, az intenzív szárazanyag-felhalmozódás idején elegendő tápanyag álljon rendelkezésre a sűrű állomány kialakulásához.

Magyarországon erősen savanyú (4,0 pH körüli) homoktalajon, 1991 és 1998 között, monokultúrás termesztésben, Kádár és társai vizsgálták a műtrágya és a meszezés hatását a tritikále termésére. A nyolcéves kísérletben megállapították, hogy szélsőséges homoktalajon megfelelő tápanyagellátás nélkül a tritikále gazdaságosan nem termeszthető. Hatástalanok voltak az önmagában adott, növekvő N-, P-, K-, NK-adagok. Stabil pozitív hatásokat az NP, az együttes NPK, az NPK-Ca és az NPK-Ca-Mg kombinációi nyújtották, bár az adagok között érdemi különbség már nem jelentkezett. Kísérleteikben a szemtermés 1 és 8 tonna/ha között ingadozott a csapadékellátástól függően. Meszezés nélkül 3–4 tonnát, meszezéssel 6 tonna feletti termést is elértek.

Ápolás

A tritikáléban a nemesítőknek sikerült egyesíteni a búza és a rozs kedvező tulajdonságait, a búza jó termőképességét, megdőlés-ellenállóságát, a rozs alkalmazkodóképességét és betegségtoleranciáját. Ezért átlagos agrotechnikai feltételek mellett a tritikále különösebb ápolást nem igényel.

A tritikále legfontosabb betegsége az a szeptoria (Stagonospora nodorum), amely a levelet támadja meg. Ezt követi a levélrozsda (Puccinia recondita f.sp. tritici), majd a sárgarozsda, a kalászszeptona (S. tritici), a lisztharmat (Powdery mildene) és a fuzáriumos megbetegedések (Fusarium culmorum, F. graminearum), azok, amelyek a szülőit is megtámadják. A tritikálén azonban csak sporadikusan figyelhetők meg. Speciális rovarkártevői nem ismertek.

A tritikále sűrű állományában a gyomok nem tudnak kifejlődni és szaporodni. Ezért átlagos színvonalú termeléstechnológia esetén sem kell a gyomok ellen védekezni.
Öntözése nem látszik indokoltnak.

Termés, betakarítás

Termés. A tritikále termőképessége egy szinten van a búzáéval és az őszi árpáéval. Termésstabilitása azonban jobb azokénál, különösen az árpáénál.

Nem kétséges tehát, hogy a mai tritikálefajták termőképessége elérte a búzáét. Hasonló agroökológiai feltételek között hasonló termésre képes. Az ökológiai alkalmazkodóképessége pedig jobb, mint az őszi árpáé vagy nagyon sok kisebb termőképességű búzáé.

Ezeket az értékeket azonban a hazai köztermesztésben jellemzően nem tudja elérni, mert jobbára a rozs helyett vetik a gyengébb minőségű rozstalajokon, ahol a kisparcellás kísérletekben elért és genetikai potenciálja által biztosított eredményeket nem lehet tökéletes agrotechnikával sem elérni.

A termés mennyisége mellett meg kell vizsgálni annak beltartalmát és felhasználhatóságát. A mai tritikálefajták telt szeműek, nagy az ezerszemtömegük, hektolitertömegük nem éri el a búzáét, de a kiőrlési százalékuk már jónak mondható. Világszerte vizsgálják a felhasználhatóságát különböző célokra.

A tritikále fehérjetartalma általában több, mint a búzáé, de a termés növekedésével fokozatosan csökken. A tavaszi tritikálefajták fehérjetartalma szignifikánsan több, mint az őszieké, azok azonban kevesebbet teremnek. Általában a kedvezőbb aminosav-összetételt hangsúlyozzák, azon belül is a több lizintartalmat.

A tritikálenemesítésben fejlődés tapasztalható a humán célú felhasználás irányába, és több sütőipari vállalkozás már ma is eredményesen használja termékbővítésre.

A tritikále termésének nagy részét mind Magyar­országon, mind Európa más országaiban állati takarmányozásra használják. Ezért az Állattenyésztési és Takar­mányozási Kutatóintézettel (Herceghalom) többéves beltartalmi és takarmányérték-vizsgálatot végeztek etetési kísérletekben tiszta tritikáléval, búzával, kukoricával és különböző összetételű takarmánykeverékekkel.

Megállapítható volt, hogy a legfontosabb takarmánynövény, a kukorica fehérjetartalma javításra szorul, de nem mindegy, hogy azt jó vagy rossz minőségű búzával vagy tritikáléval végezték-e. A búzafajták nyersfehérje-tartalma is 12,1 és 14,4% között ingadozott.

A sertésanyagcsere-kísérletekben vizsgált takarmányokban az esszenciális aminosavak közül a legfontosabb lizin a tritikáléban nagyobb mennyiségben van jelen, és ez jól hasznosítható a tápok összeállításánál. A legjobb abrakkeverékben elérte a 0,68%-ot.

Megállapították, hogy a tritikále a búzával és a kukoricával keverve nagyon kedvezően alakítja az egyes táplálóanyagok emésztési együtthatóit és a N-retenciót, ezért jól hasznosítható a kukorica helyettesítésére is.

Jelenleg úgy tűnik, hogy a tritikále felhasználása a takarmánytápok összeállításához tudományosan még nem kellően megalapozott. További fejlesztése ugyanúgy, mint a humán célú felhasználásnak a jövő feladata.

A betakarítás miatt figyelmet kell fordítani a triti­kálefajták tenyészidejére. Kezdetben a fajták Magyar­országon későiek voltak, az utóbbi időben minősítettek már korábbiak, a legtöbbjük együtt érik a középkorai búzafajtákkal (de lehet, hogy hamarabb kalászol). A tritikálefajták többsége eső esetén hajlamos a lábon való csírázásra. Ha a csírázás nem is látszik, az alfa-amiláz enzim működni kezd, és gyorsan romlik a minőség.

A betakarításkor különös figyelmet kell fordítani az arató-cséplő dobjának forgási sebességére és a dobkosár helyes beállítására. Nem aratható a búzára beállított dobbal, mert vagy sok szem marad a kalászban vagy töri a szemet. Ennek különösen a vetőmagtermesztésben van nagy jelentősége.

Tárolás

A tritikále tárolását célszerű hosszú időre tervezni és fokozatosan felhasználni, ahogy a takarmánykeverékbe szükséges. A tartós tárolási szándékból következik a fokozott védekezés igénye a magtári gabonakártevők ellen.


2. táblázat. A Szántó­földi Növények Nemzeti fajtajegyzékében szereplő tritikálefajták 2011-ben

Biotermesztés

A fejlett országok lakóinak egyre fokozottabb igénye van olyan élelmiszerek iránt, amelyek bizonyítottan nem tartalmaznak az egészségre káros anyagokat. Ilyen alapanyagot olyan fajták termesztésével lehet előállítani, amelyek betegségrezisztensek és nem igényelnek kémiai növényvédelmet, ugyanakkor a termeléstechnológia során is elkerüljük, hogy a növénybe egészségkárosító anyagok kerüljenek. A kalászos gabonák közül a legjobban megfelel erre a célra a tritikále.

A tritikále tápanyagigénye szerves trágyázással kielégíthető. Ha a biotermesztés forgója miatt nem a tritikále kapja a közvetlen trágyázást, akkor is megfelelő termésre képes. Miután a jelenlegi fajták lisztharmat, szár- és levélrozsda-ellenállósága megfelelő, nem igényel kémiai növényvédelmet. Ezért a kalászos gabonák közül a tritikále a leginkább alkalmas ún. biotermesztésre.

Ajánlott könyvek