A tritikále szerepe a takarmányozásban

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Dr. Erdélyi Márta SZIE, Takarmányozástani Tanszék, 2014/08/20
Címkék: abrakkeverék, búza, kalászos, takarmányozás, tömegtakarmány, tritikálé

Az utóbbi években pedig alternatív szálastakarmányként is mind nagyobb jelentőségre teszt szert tiszta vetésben csakúgy, mint keverékekben.

A tritikále termesztése viszonylag rövid – mindössze 100 éves múltra – tekint vissza. Magyarországon felhasználása az 1990-es években indult növekedésnek, köszönhetően a hazai fajták megjelenésének, amelynek eredményeként vetésterülete mára elérte a 110–150 ezer hektárt. Döntő előnye a többi kalászossal szemben, hogy gyenge talajokon is jól terem. Termés­biztonsága kiemelkedő a gabonák között, mivel a nyári hősokkot jól tolerálja, ráadásul a jellemzően aszályos nyári időszak előtt betakarítható. Az átlagos zöldhozama 40–45 t/ha, míg a mai modern fajták akár 6,0–8,0 t/ha szemtermésre is képesek. Az idei év eddigi aratási eredményei alapján hazánkban mintegy 125 ezer hektáron közel 500 ezer tonna szemes terméssel számolhatunk.

Magyarországon a tritikále termesztése döntően takarmányozási célra történik. Eredetileg szemes terményként vonult be a köztudatba, azonban az utóbbi években a kérődzők tömegtakarmány-bázisának előállításában is mind nagyobb jelentőséggel bír.

Tritikále, mint abraktakarmány

A tritikále szem fizikai állapotára jellemző, hogy sokkal puhább, mint a búza vagy az árpa. Ez kedvező lehet a táplálóanyagok feltárása és a gyártástechnológia szempontjából. Ugyanakkor a puhább szemhéj miatt könnyebben megtelepednek rajta a penészgombák, ezért a tárolás során különös figyelmet kell fordítani a penészedés megelőzésére.

Táplálóanyag-tartalmát tekintve nagyon hasonlít a búzára (1. táblázat). Táplálóanyagai között dominál a keményítő és az egyéb szénhidrátok, miközben fehérjetartalma alacsony. Fehérjéje a búzához hasonló aminosav-összetétellel rendelkezik, habár lizintartalmában általában felülmúlja azt, a legmagasabb a gabonák között. Teljesen hasonló a zsírsav- és rost-összetétele is. Ez utóbbiban dominálnak a nem keményítő poliszacharidok (NSP), amelyek között a vízoldékony β-glükán és arabinoxilán kedvezőtlen hatású lehet baromfifélék számára a béltartalom konzisztenciájának megváltoztatása és ezáltal a táplálóanyagok kihasználásának rontása révén.

1. táblázat. A tritikále és az őszi búza táplálóanyag-tartalma
(INRA 2012)

A tritikále eredetileg tartalmazhat különböző anti­nutritív anyagokat – tripszin inhibitort, tannint – azonban a modern fajtákban ezek mennyisége nem jelent veszélyt gazdasági állatainkra.

Sertés- és baromfitakarmányokban alapvetően a búza kiváltására használható. Megítélését döntően energia- (2. táblázat) és emészthetőfehérje-, illetve aminosav-tartalma határozza meg. E tekintetben leginkább a búzához és a cirokhoz hasonlít, ugyanakkor az árpa értékeit felülmúlja. Búzával szembeni előnye elsősorban főként jó ökológiai tűrőképességének köszönhető, mivel ez az energiatartalom nagyfokú stabilitását eredményezi még aszályos években is.

2. táblázat. A legfontosabb szemes gabonák energiatartalma (Schmidt et al., 2000) DEs – a sertés energiaellátásának jellemzésére használt
emészthető energia; AME – a baromfi energiaellátásának jellemzésére használt látszólagos metabolizálható energia; NEl – a kérődzők energiaellátásának jellemzésére használt laktációs nettó energia.

Monogasztrikus állatainkkal elvileg korlátozás nélkül etethető. Azokon a területeken, ahol a sertéstakarmányozást búzára alapozzák, akár a takarmánykeverék 50%-át is elérheti, sőt azt meg is haladhatja. Hazánkban a kukoricára alapozott takarmányozási rendszerben bekeverési aránya jellemzően nem haladja meg a 20%-ot. Baromfitakarmányozásban történő felhasználását oldható NSP-tartalma korlátozza, amely a már említett emésztési depressziós hatásokon túl „ragacsos ürülék” szindróma kialakulását okozhatja. Ez azonban nagyobb arányú bekeverése esetén a megfelelő enzimkészítmények segítségével kiküszöbölhető.

Kérődzőkben az utóbbi évek vizsgálatai arra utalnak, hogy a tritikále energiatartalmát alulbecsüljük. A triti­kále keményítője ugyanis az árpa és búza kemé­nyí­tőjéhöz hasonló mértékben fermentálódik, ugyanakkor az enzimatikus emészthetősége messze meghaladja azokét. Így a bendőbeli és vékonybéli emésztési folyamatok során feltehetően hatékonyabb energiaforrást jelent azoknál.

A tritikále, mint tömegtakarmány

A kérődzők takarmányozása hazánkban az utóbbi években jelentős változásokon ment/megy át. Részben a klímaviszonyok változása, részben gazdasági megfontolások eredményeként újra növekszik a szálas zöldtakarmányok, a zöldtakarmány-keverékek jelentősége.
Tapasztalatok szerint a tritikále jól társítható több pillangóssal, például bükkönnyel és borsóval, így jó alternatíva lehet. A tritikálés pannon bükköny révén például az őszi keverékek etetési ideje jelentősen, akár június első dekádjának végéig is kitolható. Ráadásul energiatartalma általában meghaladja a többi őszi keverékét.

Zöldhozamtöbblet esetén jellemzően erjesztéssel tartósítják. A tiszta vetésű tritikále és keverékei a közepesen erjeszthető takarmányok közé tartoznak. Az erjesztett takarmány minőségét döntően befolyásolja a növény betakarításkori fejlődési stádiuma. Hiszen bár az érés előrehaladásával nő a keményítő-, így az energiatartalom is, eközben a növény öregszik, így a táplálóanyagok emészthetősége romlik. Ezért napjainkban gyakran nem várják meg az energiatartalom szempontjából kedvező tejesérés állapotát, hanem akkor takarítják be a növényt, amikor a kalász még hasban van. Tapasztalatok szerint tiszta vetésben ilyenkor a nyersfehérje-tartalom (14–16%) és a rostösszetétel (ADF 27–30%, ADL 1,5–2,0%) kedvezően alakul.

A tritikálés zöldkeverékek jól használhatók a tenyészüsző-nevelésben, illetve intenzív tejelő állományokban a szárazonállás ideje alatt. Silózott termékei révén az esetenként korlátottan rendelkezésre álló silókukorica szilázs takarítható meg a nagytermelésű állatok számára. Ezáltal jó alternatívát biztosít kérődző állományaink tömegtakarmány-ellátásában.

A tritikále tehát gazdasági állataink takarmányozásában széles körben használható alapanyag. Ugyan­akkor ezt a helyzetet a jövőben jelentősen megváltoztathatja az tény, hogy a nemesítés eredményeként az étkezési célú tritikálefajták is megjelennek a köztermesztésben.

Ajánlott kiadványokSipos Tamás - Dr. Radics László:
A tritikále termesztéseDr. Kelemen Zsolt:
Szenázs/szilázs készítési technológiák és műszaki eszközeikDr. Babinszky László:
Precíziós takarmányozás: tények és tévhitekDr. Radics László (szerk.), Dr. Árendás Tamás, Dr. Bónis Péter, Dr. Fodor Nándor, Dr. Rakszegi Marianna, Dr. Vida Gyula:
Az őszi búza termesztéseDr. Radics László (szerk.), Dr. Árendás Tamás, Dr. Bányai Judit, Dr. Bónis Péter, Dr. Fodor Nándor, Kunos Viola, Dr. Mészáros Klára, Dr. Murányi István András:
Az őszi árpa termesztéseDr. Nagy Ida - Dr. Radics László:
A mézontófű termesztése

Ez is érdekelhetiGOSZ-VSZT-NAK: 48 őszi búza az ajánlati fajtalistánDecember közepétől beadható a sertés állatjóléti kérelemTonnánként nettó 96 ezer forintos tájékoztató árat tett közzé a szakszövetség az őszi kalászosokra