IT-technológiák az élelmiszeriparban

Kategória: Élelmiszeripar | Szerző: Hajtungy, 2020/04/16

Éder Tamás,
a FÉSZ elnöke

Éder Tamással először tisztázzuk, hogy a precíziós gazdálkodás IT- (információtechnológiai) alapú mezőgazdasági technológiai megoldásokat tartalmaz. A hangsúly – ebben az esetben – a mezőgazdaságon van, mivel az élelmiszeriparban az IT-alapú megoldásokba a robotizációt, az automatizációt, a blockchain technológiát, a digitális alapú termelésirányítást és még sok más digitális alapú új technikát, technológiát sorolják. A mezőgazdaságban a precíziós gazdálkodás mind több termelő számára ismert fogalom, amivel érdemes foglalkozniuk. Ennek következtében egyre többen végzik el azt a számítást, hogy érdemes-e belefogni a precíziós gazdálkodásba azzal a költségtényezővel, ami – különösen induláskor – ehhez a rendszerhez kapcsolódik. S nemcsak a precíziós műszerek beszerzéséről van szó, hanem többek között a drónok mezőgazdasági használatáról is. Elmondható, hogy a magyar mezőgazdaság szereplőinek egy része lépést tart a nemzetközi folyamatokkal, és együtt halad a nemzetközi élmezőnnyel. Jól szolgálja ezt a fejlődést a Digitális Agrárstratégia, amelynek már a megvalósítási szakaszán dolgoznak az érintett felek.

Digitális Élelmiszeripari Stratégia

A Digitális Élelmiszeripari Stratégia (DÉS) még csak munkaanyag formában létezik, amit másfél évvel ezelőtt a FÉSZ jogelőd szervezete, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége (ÉFOSZ) koordinálásában, munkaanyag formában tettek a kormány asztalára. Az elnök reméli, hogy a DÉS a DAS-ra épülve hamarosan megszületik, mivel a digitalizációt az élelmiszeripar szereplői is komolyan veszik. De itt érdemes megjegyezni, hogy a mezőgazdaság kicsit előrébb halad az IT-alapú technológiák alkalmazásában, mint a hazai élelmiszeripar. Az elnök szerint ez azzal magyarázható, hogy a magyar mezőgazdaság az elmúlt 15–20 évben a különböző fejlesztési, támogatási programok keretei között nagyon jelentős forrásokat kapott. Ennek köszönhetően a mezőgazdasági szereplők jelentős hányada az alapgépeit, eszközeit modernizálta, így sok szereplő gondolkodhat a modernizáción is.

A magyar élelmiszeripari szereplőknél ez a technológiaváltás időben lényegesen elcsúszott. Az élelmiszeripar sajnos nem tartozott egyik támogatási ciklusban sem a kiemelten támogatott ágazatok közé (sőt, volt, hogy teljesen kimaradt a támogatási programokból), s csak az elmúlt években sorolódott az élelmiszer-előállító tevékenység egy része az erősebben támogatott területek közé. Az elmúlt időszakban tehát az élelmiszeripari beruházások – zömmel saját forrásból – az elmaradt fejlesztéseket pótolták, s nem arról szóltak, hogy automatizálnak, vagy blockchain technológiát építenek be, a már működő gépsorra. Olyan technológiai elemek cseréjére volt szükség, amelyek nem az IT-alapú fejlesztéshez kötődnek, hanem az elhasznált gépeket, gépsorokat kellett felújítani. S ez a folyamat még most is zajlik a magyar élelmiszeriparban.

Amikor 5–8 évvel ezelőtt az egyes felújításokhoz kapcsolódó döntések megszülettek, akkor nem ez a munkaerőhelyzet volt, mint most, ergo a döntéseknél az automatizálás iránti igény nem volt olyan erős, mint napjainkban. De az élet nagy úr, így a cégek ma már kényszerből meglépik az IT-alapú fejlesztéseket is, robotizálnak, automatizálnak, mert nincs már kézi munkaerő. Az egy termékegységre eső élő munkaerő folyamatosan, drasztikusan csökken az élelmiszeriparban is, ami újabb és újabb kihívások elé állítja különösen azokat az iparágakat (húsipar, tejipar, baromfiipar stb.), ahol a gyártási technológiákból nem hagyhatják ki a szakembert, s annak tudását. Éder Tamás úgy véli, hogy az élelmiszeripar is megkezdte a mezőgazdaság mögött a felzárkózást az IT-alapú technológiák alkalmazásában. Az élelmiszeripari ugyan különbözik a mezőgazdaság IT-technológiájától, azonban a más iparágakban már használt IT-technológiák az igényekhez igazítottan átültethetők az élelmiszeriparba is.

Társadalmi elvárások

A kihívásokkal azonban nem csak a fejlesztések területén kell szembenézni. Az egyik fontos kihívás a társadalom nagy részének az elvárásaiból adódik. A formálódó, 2020 utáni uniós agrárpolitika is zászlajára tűzte, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar csökkentse az ökológiai lábnyomát, nagyobb figyelmet kell fordítani mind a növénytermesztésre, mind az állattartásra és az élelmiszer-előállításra is. Gazdaságtörténelmi tapasztalat, hogy ahogyan gazdagszik a társadalom, úgy lesz egyre érzékenyebb bizonyos elvárásokkal szemben. Ma már természetesnek tűnik a napi élelmiszer-ellátás, ezért a fogyasztó olyan kérdésekkel is foglalkozik, hogy például hogyan, milyen körülmények között él az állat, amelynek a húsát elfogyasztja. Erről néhány évtizeddel ezelőtt nem volt felvetés, mert örültünk, hogy van mit enni. Szóval a társadalom jelez az agrárium felé, amihez a termelőknek, feldolgozóknak alkalmazkodniuk kell. Ám ha a társadalomnak ilyen elvárásai vannak, akkor azzal is tisztában kell lennie, hogy mindezek nehezítik, drágítják a termelést, a feldolgozást, ezáltal pedig nő a fogyasztói ár. Ugyanakkor van egy egyre hangosabb kisebbség, amelyik a modern médiaeszközöket felhasználva botrányokat kelt, ami nagy nyomásgyakorlást jelent az ágazat szereplőinek, s ez nagy problémát is okoz, mondta az elnök.

A magyar élelmiszeripar odafigyel a társadalom által megfogalmazott problémákra, ezért is újították meg az élelmiszer-feldolgozók érdekvédelmi szövetségét. Már a névválasztás is jelzi a változást, hiszen nagy hangsúlyt kapott a felelősség. Ma már nem az a fontos, hogy a kézműves vagy az ipari élelmiszerek a jobbak, értékesebbek, hanem az, hogy egy vállalkozás méretétől, tulajdonosi szerkezetétől függetlenül felelősen működik-e, értéket teremt-e a hazai fogyasztók és a hazai gazdaság számára, minden esetben a fogyasztók érdekeit tartja-e szem előtt, és hosszú távon is fenntartható módon működik-e? A fogyasztói igények bővülése, az egyre jobban kiéleződő piaci verseny rákényszeríti az élelmiszeripari vállalkozásokat, hogy a piaci szerepük megtartása, jobb pozícionálása érdekében változtassanak az eddig megszokott termelési folyamataikon és vezetési szemléletükön. A mai modern társadalom egyre nagyobb része nagy jelentőséget tulajdonít a fenntartható fejlődésnek, a környezethatékonyságnak, így a fejlesztéseket is a fenntarthatóság figyelembevételével érdemes véghezvinni. Ennek megfelelően egyre inkább elengedhetetlen a termékpálya szemlélet megléte és gyakorlati alkalmazása, mely összevonja az élelmiszer-ellátási lánc több szereplőjét, és együttesen ösztönzi új technológiák, innovációk bevezetésére.

A FÉSZ alapvetően a tudatos fogyasztói magatartás erősítéséért dolgozik. Ez alatt azt kell érteni, hogy segítenek eligazodni az élelmiszerekkel kapcsolatos, egymásnak sokszor teljesen ellentmondó, offline és online terjedő információk hálójában. Az látszik, hogy sok tévhitet kell eloszlatni, és fel kell oldani a feldolgozott élelmiszerekkel szemben kialakult bizalmatlanságot, mert társadalmi szinten van szükség a bizalomra. Ezért is indították el a „Hello Food” nevű programot, amelynek legfontosabb célja az, hogy párbeszédet kezdeményezzen az iparág és a fogyasztók között. A program keretében megmutatják, hogyan működik ma az élelmiszeripar, milyen eszközök, módszerek állnak a gyártók rendelkezésére. Elmondják kik és milyen elvek mentén dolgoznak azon, hogy a legnagyobb biztonsággal, és körültekintéssel jusson el egy termék a családi asztalra. Cserébe a fogyasztó véleményére is kíváncsiak. A párbeszéd pedig mindig előbbre visz, ezért kérik azt, hogy beszélgessünk. A FÉSZ vezetése azon dolgozik, hogy egy közös élelmiszeripari edukációs programot indítson, s ne csak céges szinten jelenjen meg a modern médiában az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás.

Fejleszteni márpedig szükséges

A magyar élelmiszeriparnak is fel kell készülnie azokra a változtatásokra, amelyek az Európai Unió 2020 utáni agrárpolitikájában, a Green Deal nevű dokumentumban körvonalazódnak. Erről még hosszas társadalmi viták várhatók, de az biztos, hogy változtatni kell az eddigi folyamatokon. Éder Tamás úgy fogalmaz, hogy sok támogatója és ellenzője lesz ennek a zöld politikának, de tudomásul kell venni, hogy a fenntartható termelés a jövő érdekében történik, mivel meg kell őrizni a természeti erőforrásainkat az unokáink számára is. De ezt úgy kell megtenni, hogy a fogyasztó a hazai élelmiszeripari termékeket vásárolja akkor is, ha az a szabályok eredményeként drágább lesz, és ne a távoli országokból importált termékeket, ezzel ugyanis csak távolabb helyezzük az ökológiai lábnyomot. Nem beszélve arról, hogy az olcsó importtermékek megvételével nem a hazai iparágat segíti a fogyasztó, sokkal inkább kiszolgáltatottá teszi azt a piac számára.

Ami a hazai kilátásokat illeti, az elnök bízik abban, hogy a gazdaság fejlődése nem törik meg, a jövedelmek tovább nőnek, ezáltal az élelmiszeripari termékek iránti kereslet is növekedni fog, s a növekmény nagyobb része az itthon gyártott élelmiszerekből tevődik ki. A 2018-as olyan év volt, amikor a belföldi kereskedelmi forgalom növekedését meghaladta a magyar termékek belföldi értékesítésének a növekedése. Ez azért örömteli, mert hosszú évek után végre kiszorítottunk importtermékeket a polcokról. A 2019-es adatok egyelőre nem ezt mutatják, mert az élelmiszer-kiskereskedelem növekedése nagyobb volt, mint a belső értékesítés erősödése. Ugyanakkor a magyar élelmiszeripar exportteljesítménye jelentősen nőtt, s a teljes élelmiszeripari fejlődés meghaladta a 4,5 százalékot. Az idei évben is benne van az iparágban a potenciális növekedési lehetőség, amennyiben a termelési tényezők kedvezően alakulnak. Az idei évben már meg kell jelenniük a korábbi években indított fejlesztések eredményeinek is, mivel erre a célra 300 milliárd forintot használt fel az ágazat. A pályázati lehetőségek kifutnak, ezért az új támogatási ciklus beindulásáig saját forrásból és hitelből tudnak csak a cégek fejleszteni. A hitelkamat-környezet egyelőre kedvező a cégeknek, hangsúlyozta Éder Tamás.

A FÉSZ az év első felében tisztújító közgyűlést tart. Az elnök azt szeretné, ha egy olyan elnökséget választanának, amelyik sok időt és energiát képes szánni az edukációs programok megvalósítására. Fontos, hogy a hazai élelmiszeripari ágazat társadalmi megbecsültsége, elismertsége tovább nőjön, ez azonban több anyagi forrást igényelne a szövetségtől, ez által a tagjaitól is.

Éder Tamás végül azt hangsúlyozta, hogy a Green Dealhez kötődően az uniós kutatás-fejlesztési forrásokat jelentősen növelni kell. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy olyan technológiai fejlesztéseket valósíthassanak meg az élelmiszergyártók is, amelyek a kérdéses erőforrást, az ökológiai lábnyomot csökkentik. Az IT-alapú megoldások azért izgalmasak, mert a világ mezőgazdaságában két területen van robbanásszerű fejlődés. Az egyik a biotechnológia, a másik az IT-alapú technológia. Az Európai Unióban a társadalom gyanakodva fordul a biotechnológia alkalmazása felé, ergo az európai élelmiszer-gazdaságnak az IT-alapú technológiai fejlődésre kell koncentrálnia.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai