Az élelmiszer-biztonság és a biológiai növényvédelem

Kategória: Élelmiszeripar | Szerző: Najat Attila, 2020/04/18

Az első átfogó szabályozások a 19. század második felében jelentek meg, például hazánkban 1876-ban, az USA-ban 1906-ban. A 20. század termékei a részletes minőségi előírások, előállítási szabályozások. Ma pedig már az élelmiszerbiztonságot minden eddiginél részletesebben szabályozzák és vizsgálják a hatóságok.

Ezzel párhuzamosan az emberek élelmiszer-biztonsági gondolkodása és igényei is megváltoztak. Ma már nemcsak az érzékszerveinkkel észlelhető minőségi problémákra vagyunk érzékenyek, hanem azokra is, amelyeket csak laboratóriumban lehet kimutatni. Ezek közül ma a fogyasztók számára kiemelten fontosak a növényvédőszer-maradékok és a károsítók által termelt toxinok.

Rövid írásomban ebből a két szempontból szeretném megvizsgálni a biológiai növényvédő szerek alkalmazását.

Az első kérdéskör a növényvédőszer-maradékok témája. A biológiai növényvédő szerek jelentős része esetében nincs előírt MRL, mert az alkalmazási előírásokat betartva nincsen mérhető szermaradéka. Ilyenek a légtértelítés feromonok, a Bacillus thuringiensis, a víruskészítmények, a kálium-bikarbonát vagy a Beauveria bassiana. Számos biológiai növényvédő szer élelmezés-egészségügyi várakozási ideje nulla nap. A szermaradék nélküli megoldások közé tartoznak a hasznos élő szervezetek és a hiperparazita gombákat, baktériumokat tartalmazó készítmények is. Megint más hatóanyagok, mint a természetes piretrum vagy az azadirachtin a gyors lebomlásuknak köszönhetően nagyon rövid idő után válnak gyakorlatilag kimutathatatlanná. Végül pedig vannak az olyan készítmények, amelyek hatóanyagait élelmiszereinkben, gyógyhatású készítményeinkben, kozmetikumainkban természetes úton is előfordulhatnak. Ilyen például a narancsolaj, a fahéjolaj, a szalicilsav stb. Emiatt az elmúlt időszakban a biológiai növényvédelmi megoldások népszerűsége elsősorban az olyan ágazatokban nőtt rohamosan, mint a zöldség- és gyümölcstermesztés. Ezek azok a termékek, amelyek nagy részét frissen fogyasztjuk, és a nemzetközi üzletláncok a hatósági előírásoknál is szigorúbb követelményeket írnak elő a beszállítóiknak. A szigorúbb előírásokat pedig a biológiai megoldások használatával jóval könnyebb teljesíteni, mint egy csak hagyományos kémiai növényvédelmi megoldásokra alapozó technológia esetén.

A másik kérdéskör a károsítók – elsősorban a gombák – által termelt toxinok. Először is ma már igazolt tény, hogy a toxintermelő gombák elleni hatékonyság nem egyenlő a toxintermelődés elleni hatékonysággal. Hazai kísérletek is bizonyították, hogy ezekben az esetekben a kétféle hatékonyságot külön-külön kell vizsgálni. Itt már jóval vegyesebb a kép, ha az ember körülnéz a szakirodalomban, akkor kiderül, hogy a biológiai növényvédő szerek kapcsán kevés az információnk. A tudományos vizsgálatok jelentős részében ugyanis nem biológiai növényvédelem mellett termelt termékenyeket, hanem ökológiai termesztés címszó alatt bármiféle növényvédelem nélkül termelt terményeket hasonlítanak össze a konvencionális növényvédelem mellett termeltekkel. Márpedig az ökogazdálkodás sem egyenlő a növényvédelem teljes elhagyásával. Másrészt pedig a megfelelő minőségbiztosítással rendelkező ökológiai gazdálkodók termékei ugyanúgy megfelelnek az élelmiszeripari előírásoknak, mint a hagyományos termékek. Harmadrészt pedig több olyan vizsgálatról szóló tanulmányt is lehet találni1,2,3, amelyek szerint a biológiai növényvédelemben használt parazita gombák és/vagy baktériumok a kémiai készítményekkel egyenrangúan vagy jobban csökkentették a gombák toxintermelését. Tapasztalatok alapján nyugodtan kimondható, hogy a toxinszintek csökkentése nem attól függ, hogy biológiai vagy hagyományos növényvédelmet folytatunk, hanem attól, hogy megfelelően ismerjük-e és betartjuk-e a választott növényvédelmi filozófia hatékonyságához szükséges szabályokat?

Najat Attila ügyvezető,
Biocont Magyarország Kft.

1 Lagogiani és Tsitsigiannis: Effective Biopesticides and Biostimulants to Reduce Aflatoxins in Maize Fields, Frontiers in Microbiology, 2019. nov. 21.
2 Chourasia, H. K., and Sah, P. K.: Control of aflatoxin biosynthesis in peanut with geocarposphere bacteria: a biotechnological approach for sustainable development” in Applications of biotechnology for sustainable development. eds. K. Mukhopadhyay, A. Sachan, and M. Kumar Springer, 2017
3 Dimakopoulou, S. E.Tjamosa, Antoniou, Pietri, Battilani, Avramidis,.Markakis, E. C.Tjamosa: Phyllosphere grapevine yeast Aureobasidium pullulans reduces Aspergillus carbonarius (sour rot) incidence in wine-producing vineyards in Greece, Bological Control, Vol. 46. Issue 2. August 2008, 158-165 pp-.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai