A Közös Agrárpolitikával kapcsolatos tejtermelői várakozások

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: h. gy., 2020/04/29

Harcz Zoltán,
a TSZSZT ügyvezetője

Harcz Zoltán, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezetője elmondta, hogy a legfontosabb, tejtermelőket érintő kihívások között meg kell említeni a szélsőséges időjárást, az éghajlatváltozásra történő felkészülést, a környezetvédelmi és társadalmi elvárásoknak való megfelelést, a globális népességnövekedést és ezzel párhuzamosan az élelmiszer iránti igény növekedését, a termelési hatékonyság növelését, a nyerstej beltartalmának az optimalizálását, a GMO-mentes­ségben rejlő piaci lehetőségek kihasználását, és nem utolsósorban a fenntartható, versenyképes alapanyag-termelés folytatását.

Legfőbb kihívás: a munkaerő

Ez nem lesz könnyű feladat, mert a terméktanács felé a tejtermelők tömegesen jelzik a munkaerő- és bérköltségek folyamatos emelkedését. Nemcsak a megnőtt minimálbér okoz gondot a munkaadóknak, hanem az is, hogy a magasabb keresetű dolgozók bérét is ugyanúgy kell emelni ahhoz, hogy meg tudják tartani őket. Két számjegyű ipari energiaár- és egyéb költségnövekedésről (pl. víz, fuvardíj, alkatrész, tisztítószerek, vegyszerek, munkaruházat stb.) számolnak be tagok, mondta az ügyvezető. A tejtermelők csak az elmúlt években biztosított támogatási szint fennmaradása esetén lesznek képesek hatékonyságukat, termelékenységüket, illetve a fejlesztéseiket szinten tartani, esetleg növelni.

Egyre nehezebb a tejtermeléshez olyan lojális munkaerőt találni, aki vállalja a hétvégén és az ünnepnapokon is elvégzendő nehéz, például állatgondozási és fejési feladatokat. Ha béremelésekkel és egyéb juttatásokkal sem tudják megtartani a dolgozókat, akkor külföldi munkaerőt közvetítő cégekhez kell fordulni, míg mások a robotizált fejésben gondolkoznak. A fejőrobotra történő átállás azonban olyan alapvető technológiai változtatásokat is kíván, amelyeket csak egy zöldmezős beruházásnál vagy a telep nagyobb átépítésekor gazdaságos megtenni, hangsúlyozta az ügyvezető.

Tovább kell ösztönözni a hatékonyan működő, a méretgazdaságosság lehetőségeit kihasználni képes tejtermelő gazdaságok létrehozását és fenn­tartását, hiszen ezek megfelelő mennyiségű, állandó és jó minőségű alapanyaggal tudják ellátni elsősorban a – nyerstej csaknem háromnegyed részét feldolgozó – hazai nagyvállalatokat, mutatott rá Harcz Zoltán. Fontos, hogy a 2020 utáni tejtermelői támogatásokat úgy kell kialakítani, hogy a tejtermelési szektor évente legalább a jelenlegi szintű közvetlen támogatásokhoz jusson. A tejtermelők likviditási helyzetét fenntartó támogatások prioritást kell, hogy élvezzenek. Harcz Zoltán felsorolta, hogy a támogatási rendszer kialakításához milyen szempontrendszert kell figyelembe venni:

• a termeléshez kötött, az átmeneti nemzeti és az állatjóléti támogatások fenntartása;
• a gyepgazdálkodás, a szálas- és tömegtakarmány-termesztés színvonalának növelése;
• a melléktermékek fokozottabb hasznosítása;
• egyes tejtermelést korlátozó eszközök és szabályzók (pl. NATURA) felülvizsgálata;
• a munkabér jellegű költségek levonhatósága a tejtermelést érintő támogatási kérelmek esetében;
• telepi informatikai programok, nyilvántartások beszerzésének támogatása;
• automatizálás, robotizálás, gazdaságátadás támogatása;
• a fenntartható gazdálkodást biztosító termelési technológiák, valamint a modern termelésirányítási rendszerek elterjedésének ösztönzése;
• technológiai fejlesztési, állatjóléti, állat-egészségügyi és környezetvédelmi megfeleléssel kapcsolatos jogcímek összevont kezelése.

A legfontosabb beavatkozási pontok

Az látszik, hogy a kedvezőbb termelési, értékesítési környezet mellett újabb nagy kihívások elé néznek a termelők és a feldolgozók, mondta az ügyvezető. Az egész élelmiszeripart, így a tejfeldolgozó szakágazatot is egyformán jellemzi, hogy a hazai vállalatok jelentős technológiai lemaradásban vannak uniós (és regionális) versenytársaikhoz képest. A feldolgozóiparban elmaradt fejlesztések hiánya a kritikus piaci helyzetekben komoly mértékben csökkenti a versenyképességünket a nyugati tagországokból dömpingáron érkező tejtermékekkel szemben. A hazai fogyasztás kívánatos növekedésének kiszolgálására és az exportárualap megteremtésére csak a nagyvállalati szektor versenyképességének javítása mellett nyílhat reális esély. A technológiai színvonal elmaradottsága csak akkor szűnhet meg, ha az ehhez szükséges kiigazításokat és a lehetséges fogyasztásösztönző lépéseket a kormányzat, szükség esetén a piaci szereplőkkel karöltve megteszi.

A napjainkban tapasztalható piaci trendeket meghatározó elemeket (termelési technológiák, kapacitások, innováció, automatizálás, árverseny, értékláncok felépítése stb.) alapul véve a hazai feldolgozóipar számára egyedül a magas szinten feldolgozott tejtermékek és készítmények jelenthetnek valós piaci, kitörési lehetőséget. Az olyan alaptermékekkel, melyekre kevés hozzáadott érték rakódik, képtelenek a hazai kapacitások versenyezni az EU más szereplőivel, míg a magas feldolgozottságú termékek esetében óriási a lemaradás.

Elmaradás van a logisztikai eszközök, takarékos energiafelhasználás területén is. Alapvető probléma, hogy a feldolgozói méret még csak meg sem közelíti a nyugat-európai szintet, viszont a tejtermékek piacán a nagy külföldi gyártókkal kell versenyezni. A tejipari vállalkozások számára a hazai piaci pozícióik megtartása, valamint az exportpiacok megőrzése és fejlesztése szempontjából a technológia, az innováció és a logisztika fejlesztése jelenti a versenyképesség növelésének az alapját, jelentette ki Harcz Zoltán.

Épp ellenkező irányú tendencia

A túlnyomórészt belföldi piacra gyártó hazai feldolgozók jövőképét árnyalja, hogy hazánkban, a tejfeldolgozó iparban egy fokozatos, és lassú konszolidáció helyett – amely a versenyképes vállalkozások méretgazdaságosságát, és így piaci esélyeit is javíthatná – egy ellenkező trend figyelhető meg. Egyre nyílnak a kisebb tejfeldolgozó üzemek az adott méretű hazai piacon. Bízunk benne, hogy közülük egyrészt egyre többen olyan speciális helyi kézműves tejtermékeket állítanak elő, ahol a jövedelmezőség kedvezőbb, másrészt olyan alaptermékeket gyártanak, ahol még nagy az import aránya, így nem a már meglévő hazai piaci szereplők rovására történik a fejlesztés. Az uniós támogatások ismeretes hazai lehatárolása miatt sajnálatos módon a máshol kicsinek-közepesnek, nálunk nagyvállalatnak számító élelmiszer-feldolgozó vállalkozások nem részesülhetnek uniós beruházási támogatásból. A hazai kibocsátás 70–80 százalékát adó hazai tejfeldolgozó nagyvállalatok helyzete megköveteli, hogy ezek a cégek célzott nemzeti (és uniós) támogatáshoz jussanak, mutatott rá az ügyvezető az egyik legnagyobb problémára.

Van fogyasztói érdeklődés

A társadalmi mozgalmak és elvárások erősödése és a fogyasztói preferenciák változása miatt egyre nagyobb jelentőséget kapnak az olyan termékfejlesztési irányok, mint a laktózmentesség, a cukortartalom-csökkentés, a funkcionalitás, a hozzáadott érték növelése, a fenntarthatósági szempontok és a GMO-mentes tejtermékek. A trappista sajt, túró, vaj és tejföl áfakulcsának középtávon 5 százalékra csökkentése hozzájárulhat az uniós átlagtól elmaradó, egy főre eső fogyasztás emelkedéséhez, a hazai feldolgozás növekedése egyúttal többlet adóbevételt is jelenthetne. Összehangolt – állami és szakmai forrásokon alapuló, egy irányba mutató – közösségi marketingprogram folytatása szükséges, ami erőteljesen megjeleníti azokat az üzeneteket, amelyek a kialakult tévhiteket eloszlatná a tej- és tejtermékfogyasztás kapcsán, ezen felül fogyasztásbővülést is eredményezhetne. A kereskedelmi szereplők többsége marketingeszközként, vásárlócsalogatóként tekint egyes alapélelmiszerekre, azok jelentős leárazásával becsalogatja a vevőket. Az a gond, hogy eközben nem törődnek azzal, hogy mindez a termelők és feldolgozók kárára történik, hiszen a „marketingköltséget” végül a termékpálya többi szereplője fizeti meg. A tej és a tejtermék „árérzékeny” termék, amit viszont állandóan akciós termékként kezelnek, miközben nem indokolja semmi, hogy az áruházláncok vevőcsalogatóként használják a termékeinket, jelentette ki végezetül Harcz Zoltán.

Újabb kétéves marketingkampány

A Tej Terméktanács 2019 év elején megkezdte az újabb kétéves marketing kampányát. A koncepció szerint a két év során a tejfogyasztás mellett álló számos érvet úgy mutatják be, hogy a hazai termelőktől származó magyar tej – és tejtermékek – mellett megéri letenni a voksot. A kampány fő célja az edukáció, a tévhitek eloszlatása, valamint a gyermekek tej- és tejtermékfogyasztásra motiváló nevelésének támogatása. Fontos kommunikációs vonal a környezetvédelem és a fenntarthatóság kérdése. A gyerekeket egy rajzos mesevilágon keresztül érjük el, a vizuálisan megjelenített világot szerethetővé, az üzenetet pedig könnyen fogyaszthatóvá tesszük számukra. A rajzos világ könnyen bővíthető, adaptálható minden platformra. Ezen a gazdag világon keresztül meséljük el az adott féléves kampány egy-egy fő témáját (1. környezetvédelem; 2. a tej mint „superfood”; 3. a tej útja; 4. társadalmi felelősségvállalás). A kampány kulcsszlogenje: „Van itthon tej”, mely könnyen érthető, a Tejszív logót támogató, egyértelmű kifejezése a missziónknak. A négy félév során négy nagyobb kampányt indítanak, melyek legnagyobb felülete a televíziós megjelenés lesz, ami alá betagozódnak az online és offline felületek is. Nagy szerepet kap a digitális média: a fizetett felületek, a közösségimédia-kommunikáció és az online PR-cikkek, orvosi rendelőkben és akciós újságokban történő megjelenés. Fontos szerepet kap az iskolai edukáció is, melynek során új, innovatív eszközökkel jelenünk meg.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai