Elektronikus állatazonosítás az EU-ban

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Dr. Tóth László, professzor emeritus (SZIE), 2020/11/03

A kisebb létszámú állományok egyedeit a tulajdonos a testi jegyek alapján felismeri, megkülönbözteti, a történések adatait könyvekben rögzíti (törzskönyv, istállókönyv stb.). Nagyobb létszámoknál a felismerés már lehetetlen, ezért a testi jegyeket kiegészítik, például színes festésekkel, maradandóan a testre felírt (pl. beégetéssel, tetoválással, mélyhűtéssel rögzített) számokkal, jelekkel. 

Sajnos ezeknél a megoldásoknál technikailag még mindig lehetetlen az egyedek gyors gépi felismerése, az egyedek termelése során kapott információk gépi összegyűjtése, ppéldául a PC, illetve a vezérlő, valamint a szenzorok közötti kapcsolatok technikai megvalósítása. Ezt segítették, majd tették lehetővé az elektronikus egyedi azonosítók, ezek közül is legmegfelelőbben a rádiófrekvenciás azonosító (RFID) rendszer. 

Egyedi felismerés, azonosítás 

Tárgyak és élőlények gépi, automatizált felismerése ma már a gazdálkodás, a gyártás, a kereskedelem és a közigazgatás terültén szinte nélkülözhetetlen. Napjainkban a nemzetközi gyakorlatban az alábbi azonosítási rendszereket alkalmazzák. 

A Barcod rendszer európai szabványa az EAN (European Article Number), amely harmonizál a később fejlesztett és fejlettebb USA UPC rendszerrel (Universal Product Code). Külön jelsorral az egyedi, a csomagolt és a nemzetközi szállítmányozási termékekre.
Az optikai rendszer (ORC – Optikal Character Recognition) írások, jelek vizuális, ma már automatikus felismerésére szolgál. Ezek megbízható rendszerei költségesek. 

A biometrikus rendszer főként személyi jegyek megkülönböztetését szolgálja: az ujj, a kéz lenyomata, a beszédrögzítő jelei és a szem retinaformái alapján. A beszéd felismeréséhez speciális szoftver kell, ami a referenciával végez összehasonlítást. 

A chipkártya vagy mikroprocesszor-kártya széles körben elterjedt megbízhatósága miatt. Viszont a kiolvasásához kontaktuson alapuló egység szükséges. Nem drága, de szennyeződésekre és sérülésekre érzékeny. A fejlettebb változatok adattároló (EPROM) és lekérdező (ROM) elemekkel is felszerelt kivitelűek. 

A rádiófrekvenciás (RF) rendszer a chipkártyáshoz hasonló, de nincs szükség galvanikus kapcsolatra, hanem nagyobb távolságból, rádióhullámokkal kommunikál. Nemzetközi szinten például a raktározásban, áruelosztásban és szállítmányozásban kontinentális egyezmények alapján elterjedt és megbízható rendszer. Az áruk fajtája, darabszáma a szállítás különböző fázisaiban a nemzetközi nyilvántartásban in situ ismert, ami segíti az optimális raktározást, a szállítóeszközök kihasználását, a nemzetközi ellenőrzést stb. 

Az elektronikus állatazonosítás 

Az elektromos állatazonosítás többféle formában is lehetséges. Ezek közül 3 fő forma különböztethető meg.

Működés szerint: 

• optikus, 
• elektromechanikus és 
• elektronikus. 

Optikai megoldásnál az állat testfelületére elhelyezett különféle jeleket elektronikusan leolvassuk. Nagyobb megbízhatóságot ad, ha a jelek színe eltérő, de még jobb, ha számokat olvasunk le. Jól alkalmazható megoldás a bárkód, de nem az állattest felületén, hanem például a fülkrotálián. A leolvasás külön munkát igényel.
Az elektromechanikus rendszereknél a felületi hullámvisszaverés elvén alapuló megoldások említhetők. A visszaverő felületeket a fülkrotáliákon helyezik el, ahol piezoelektromos anyagú hullámvisszaverő felületet képeznek ki. A rendszer lekérdező, jelsugárzó berendezése, a szenzoron gerjesztett, az egyedre jellemző a válaszimpulzusokat érzékel, és dekódolva az azonosítását el tudja végezni. 
A harmadik csoportba tartoznak az ún. rádiófrekvenciás azonosítók (RFID – Radio Frequency IDentification).

Elektronikus állat­azonosítás az EU-ban

Az EU az elektronikus azonosító egységek használatát szabványosította, ezért nemcsak a telepeken belül a termelésirányításra használhatók, hanem az ún. marhalevél szerepét is képesek ellátni. Tehát az állatokat elkísérik születésüktől egészen az elhullásukig (ill. a vágóhídig). 

Előírás, hogy az állat születésekor „marhalevelet” kell elkészíteni, és két fülkrotáliát kell felhelyezni. A születéskor felveendő adatok alapvetően tartalmazzák a fülkrotáliák számát és az anyaállat adatait, ami elsősorban a fülkrotáliákra vonatkozik, amelyek már más helyen regisztrálásra kerültek. Rögzíteni kell a születési időpontot, az állatnak a fajtáját, a regisztrálási számot a születés szerint. A későbbiekben erre a marhalevélre még további adatok is regisztrálásra kerülnek. Az alapokat és a változásokat a Központi Állami, illetve az Európai Uniós Adatbankkal közölni kell. 

E dokumentumoknak az elkészítése a kézi eljárásokkal sok időt vesz igénybe. Ezért is a folyamat gépesítve lett, amelyhez az elektronika nyújt segítséget. A legegyszerűbb megoldás, amikor az etiketten, és a marhalevélen ún. vonalkódot (Bar-kódok) helyeznek el (EAN-128 szabvány szerint). Az EU-ban a megfelelő jelrendszerrel kódolt adatbázisokat a felhatalmazottak közvetlen is elérhetik. Ez a szabványosított EDI rendszer (Electronic Data Interchange, 1. ábra). 

1. ábra. Adatáramlás az EDI rendszerben

Az EDI rendszerben a tenyésztési hizlaló üzemek, illetve a vágóhidak a központi számítógéppel kommunikálnak, amely közvetlen kapcsolatban van a nemzeti adatbázisokkal, más országokéival is. 

Az azonosítás alapján lehetőség van a határon, illetve országokon túli állat azonosítására is, mivel a későbbiek folyamán az etikettekre rákerülnek a különböző termékfeldolgozó üzemeknek az adatai is, és az áru csak ezen összes adat birtokában juthat el a fogyasztóhoz. A bárkódos elektromos azonosító igazában csak akkor működhet tökéletesen, ha az említett dokumentumon elhelyezett azonosító jelek mellett a fülkrotáliákon is megjelenik az azonosító jel. Problémát okoz, ha a bárkódok, fülkrotáliák szennyeződnek és kopnak, s leolvasási nehézségek keletkeznek. 

A rádiófrekvenciás azonosítók az állatok testében nyernek elhelyezést, ezért sérülésmentesek, így párhuzamosan a dokumentumokkal elkísérik az állatokat egész életük során. Így biztosítható a gyors elektronikus azonosítás, sőt nagy részben helyettesíthetik a kísérő dokumentumokat is. 
A működési rendről az ISO szabványok rendelkeznek, mégpedig az ISO 11784-es a kódolás struktúrájára, az ISO 11785-ös pedig a transponderek technikai koncepcióira vonatkozik.

Példa gyanánt: Ha egy-egy berendezésnél az azonosítás 64 bitből áll, akkor az első bit azon információt adja, hogy tárgyról vagy állatról van szó. A 2–15 bit, amely 16384 kombinációt tesz lehetővé, a gyártók részére van rezerválva az adatforgalmazás céljából. A 16. bit gyakorlatilag arra ad információt, hogy tartozik-e az állathoz egy külön adatbank vagy sem. A 17–26 bit az ISO 3166 szabványa szerint az országkódokat tartalmazza, 1024 kombináció lehetőségét, amelyekből a 900–988 a gyártók részére van fenntartva. 

A 27–64 kód gyakorlatilag az adott ország azonosítási rendszerét szolgálja, amely mintegy 274 milliárd kombinációt tesz lehetővé. Ebben az országra vonatkozóan, országon belüli különféle szükséges adatok helyezhetők el.

Az Európai Unió országaiban a trans­pon­derek vásárlása, behelyezése a Nemzetközi Állatregisztrálási Bizottság (ICAR) hatásköre. 
Az adatok nyilvántartását a központi adattároló végzi, amely ismeri az állatok adatait és a transponder számát is. Az információt viszont a tenyésztési vagy ellenőrzési szervezettől kapja. E szervezet hivatott a transponderek regisztrálására, tehát a gyártók csak e szervezetnek szállíthatnak. E szervezet közvetlenül kapcsolatban lehet az egyéni gazdálkodókkal, állattartókkal vagy egy további tenyésztési vagy kereskedelmi szervezettel, vagyis a gyártótól érkező transponderek adatait a felügyelő szervezet rögzíti, átadja a felhasználóknak, akik visszajelzik, hogy milyen állatba történt az inplantálás. 

Azonosítás megbízhatósága, védelmi lehetőségek

Lényeges gazdasági szempont, hogy az RFID megoldások milyen biztonságot jelentenek a felhasználók részére. Meg kell oldani, hogy leolvasást illetéktelenek ne végezhessenek, ki kell zárni a jelek előállításának a lehetőségét, a leutánzást, amely az adatokhoz jutást teszi lehetővé. Gyakorlatilag öt biztonsági osztályt különböztetnek meg. 

• A leggyengébb biztonságot az állandó kódos rendszer nyújtja, amelyet a gyártók adnak meg. Egyszerű, viszont könnyen másolható. 
• Biztonságosabb az ugrókódos rendszer, amelynél minden egyes azonosítást követően más azonosítási jel következik. E megoldáshoz megfelelő elektronika kell, amelynek aktivizálása az azonosítási időtartamot megnövelni.
• Előnyösek a jelszóval védett rendszerek, amely jelszó csak a felhasználó számára ismert. Ezek az előzőhöz hasonlóan lassítják, megnövelik az azonosításhoz szükséges időtartamot. 
• Nagy biztonságot jelentenek a lehívókulcsos megoldások, amikor szimmetrikusan, vagy aszimmetrikusan, mind a leolvasóhoz, mind a válaszadó transponderhez egy-egy kulcs tartozik. Az azonosítás menetében először a kulcs azonosítása történik meg, csak ezután lehet kapcsolat a két egység között. Hátránya, hogy megnövekszik az adatátvitel időtartama. Lényeges, hogy a kulcsot csak a felhasználó birtokolja, de a biztonság függ a kulcs a hosszúságától is. 
• Leginkább biztonságos az ún. biológiai jegyek alapján történő felismerő. Ennél az egyedre jellemző tulajdonságok van rögzítve. Hátrány, hogy a jelek analizálása, felismerése drága berendezéseket takar, és a felismerési folyamata is hosszabb. 

Precíziós termelés­irányítási rendszerek

Az állattartó telep központjában van a különféle perifériákkal ellátott központi számítógép, amely alkalmas nagy adatbázisok kezelésére, hálózatokon át távoli adatközpontokkal való együttműködésre, ellenőrzési, de a telepen belül a hozzákapcsolt folyamatirányító PC egységek (PCU, LPC) segítségével adatgyűjtési és számítástechnikai funkciókat is ellát. Az interfészekkel együttműködve tehát utasításokat is ad a gépi vezérlő egységeknek. Ez a rendszerfelépítés (a specifikumok figyelembevételével) jellemző a szarvasmarha-, sertés-, baromfi-, valamint a juhtartásban is.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai