A tritikálé, mint tömegtakarmány!

Kategória: Növénytermesztés | 2020/11/04

Az első rozs és tritikálé kísérlet 2016. tavaszán,
Iregszemcsén a Kaposvári Egyetem Takarmánytermesztési Kutató Intézete, a Kruppa Mag Kft. és az ÁT Kft. együttműködésével (fotó: Hoffmann, 2016)

A nyári aszályhajlam várható erősödése összességében csak a tavaszi vetésű szántóföldi növényeknél okoz majd jelentős mértékű termésátlag-romlást, az őszi vetésű szántóföldi növények várhatóan még javuló termésátlagokat is elérhetnek a század utolsó harmadára –az előrejelzések szerint. Amíg az öntözőrendszerek kiépítése nem lesz általános az országban, addig a differenciált növénytermesztési és tartósítási stratégia az életbennmaradás egyik alapköve. Részben a 2007-óta megélt aszályoknak köszönhetően a silókukorica és a lucerna hegemóniája megszűnt, a tömegtakarmány-bázis pedig kiszélesedett.

Új kategóriaként jelent meg:

• az intenzív, szántóföldi termesztésű és nagy hozamú, magas kiindulási cukortartalmú perjefélékből készült szilázs, szenázs és széna (olaszperje, hibridperje, Festulolium)
• az őszi vetésű és kora tavaszi betakarítású gabonafélékből készült szilázs (rozs, tritikálé)
• az őszi vetésű és kora tavaszi betakarítású keverékek (gabona-gabona, gabona-fű és gabona-pillangós keverékek) szilázsai, szenázsai és szénái
• a BM R-típusú cirok szilázsok
• a szudáni fű szilázs, szenázs és széna. 

Bevezettük a kettős termesztést, ami által rugalmasabb lett vetésforgó. A kora tavaszi betakarítású növények után még lehet vetni silókukoricát, szemes kukoricát és cirokféléket valamint szudáni füvet, tehát ugyanazon évben két betakarítás is lehetséges. Kevés területtel, de sok tehenet tartó cégek esetében ez kritikus szempont. A kettős termesztésnek egyébként jelentős szerepe van a szél- és vízerózió megelőzésében, a nitrogén megtartásában is az őszi talajtakarás révén. 

A „több lábon” állás időjárási szempontból rugalmas, költséghatékony és kiszolgálja a nagy termelésű tehén igényeit. Ne felejtsük el, a tehén egyre emelkedő hazai termelési szintjét ki kell tudni szolgálni tömegtakarmánnyal (a 305 napra vetített átlagos laktációs termelésünk már 10 000 kg felett van a Holstein állományban).

A legjelentősebb szemléletváltás a szántóföldi betakarítási technológiában történt meg a fenológiai fázis „újra értelmezésével”. A gazdálkodók évtizedekig a keményítő bűvöletében éltek, abban a hitben, hogy a viaszérésű gabonafélékben van fajlagosan a legtöbb nettó energia. Ez az elgondolás hibás volt. Az őszi gabonafélék kora tavaszi betakarításakor (amikor áprilisban  a kalász még hasban van) az alacsony keményítőtartalmat kompenzálja a kedvező rostemészthetőség és a bendőben jól lebomló rostból származó energia. Az áprilisban betakarított rozs szilázsok energiatartalmának üzemi átlaga 5,8 MJ/kg sza. (NEl) volt 2015-ben, míg a rozs kora viaszérésekor betakarított szilázsában az energiatartalom mindössze 4,59 MJ/kg sza. (NEl)! A különbség 1,2 kg tej/nap, ha 10 kg/nap/tehén rozs szilázst etetetünk. Amennyiben a fehérjetartalmat vesszük alapul, úgy ezen adag etetésekor napi 300 g fehérjét veszítünk el! Ez kb. 0,6 kg extrahált szójának vagy 3-4 kg tejnek felel meg. A korszerű rozsfajták ezért, mint nagy hozamú és táplálóértékű gabonafélék, jól megállják a helyüket a nagytejű tehén takarmányadagjában. Ugyanakkor a rozs szilázsról vannak kritikus vélemények is, amiket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az egyik a rendkívül szűk betakarítási ablak (3-5 nap), az egyfunkciós jelleg (ha elkéstünk, lekéstük) és a kora tavaszi hűvös időjárás miatt vizesen (sokszor) földesen betakarított anyag vajsavas erjedése. Ezért olyan növény irányába fordultunk, melynek a betakarítási ablaka szélesebb, 7-10 nappal később érik és „több funkciós”. Ez volt a tritikálé „nagy pillanata”.

Rozs és tritikálé hozamának összehasonlítása mikro parcellás kísérletben Iregszemcsén, 2017. április 24-én
(fotó: Orosz, 2017)

Rozs és tritikálé összehasonlítása mikro parcellás kísérletben Szarvason 2017-ben
a SZIE Tessedik Campus, a Kruppa Mag Kft. és az ÁT Kft. együttműködésével (fotó: Orosz, 2017)

A tritikálé kényelmesebb, kevésbé kockázatos a betakarítás szempontjából. Ezen gabonaféle fiatalon betakarítva szintén kiváló rostemészthetőségű alapanyagot szolgáltat a tejelő tehénnek (kétmenetes betakarítás), de tejes érésben is betakarítható üszőknek (klasszikus egymenetes betakarítás). Míg szemes terményként eladható, vagy a tejelő tehén adagjába beépíthető gabonaféle. Az volt a kérdés, hogy e gabonaféle a korai betakarítás során versenyképes lehet-e hozamban és önköltségben a rozzsal. 

Ezért a Kaposvári Egyetem Takarmánytermesztési Kutató Intézete, a Kruppa Mag Kft. és az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. együttműködésével 2015 őszén Iregszemcsén beállítottunk egy kísérletet, ahol a tritikálé öregedési modelljét vizsgáltuk. A két új, hazai fajta (Hungaro és a Dimenzió) nem maradt el a rozstól hozamban és táplálóértékben április végén-május elején (1.  ábra). De tejes érésben is betakaríthatóak növendékek részére, sőt a szemtermés is lehet jó árualap (tojótyúk, egyéb baromfi, juh, sertés és szarvasmarha). Az említett két tritikálé fajta még május 6-án is 6 MJ/kg sza. érték felett teljesített energiatartalomban, a 8 tonnát megközelítő szárazanyag-hozammal (kb. 24-25 tonna szilázs/ha). Szilázsnak két héttel később takarítható be, mint a rozs, ami potenciálisan melegebb időjárást jelent a fonnyasztás során, és kevésbé kritikus a kaszálás időpontjának csúszása a lassabb fejlődési ütem miatt. Kicsit „kényelmesebb” növényről van tehát szó, mert lassabban öregszik, mint a rozs. A korai betakarítású rozs után aratva (és ugyanazon depóba taposva) pedig csökkentheti az időjárásból adódó kockázatot.

1. ábra.
Hazai zöld tritikálé szárazanyag-hozamok extrém korai betakarítás során, nagy termelésű tehenek részére szilázsalapanyagként
(2015. évi őszi vetés és 2016. évi betakarítás, Kaposvár, n=4)

A tritikálé tehát figyelmet érdemlő takarmány- és élelmiszernövényünk, de keveset tudtunk róla. Ezért két egyetem és két cég összefogásával (Kaposvári Egyetem; Szent István Egyetem, Tessedik Campus, Szarvas; Kruppa Mag Kft, Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft.) újabb modellkísérletet állítottunk be Iregszemcsén (Kaposvári Egyetem Takarmánytermesztési Kutató Intézet) és Szarvason (Szent István Egyetem, Agrártudományi és Vidékfejlesztési Intézet), amely során a hozamok és a táplálóanyag-tartalom változását vizsgáltuk 6 héten keresztül. A kétféle kezelést a kalászhányás előtti állapottól kísértük végig a tejes érésig két, nagyon eltérő klímájú termőhelyen. Hetente vizsgáltuk a hozamokat. A kritikus időszakokban (kalászhányás környékén és tejes érésben) mértük a táplálóanyag-tartalmat, valamint az emészthetőséget. A 7-8 tonna sza/ha hozam megközelítően 21-24 tonna szilázs/ha hozameredményt jelent 30%-os szárazanyag-tartalom elérése mellett (2. ábra).

2. ábra.
Gabonafélék szárazanyag-hozama korai betakarítás során, nagy termelésű tehenek részére szilázsalapanyagként
(2016. évi őszi vetés és 2017. évi betakarítás, Szarvas, n=4)

A Ryefood rozshoz képest tehát hasonló hozamot ért el a tritikálé egy héttel később betakarítva (2017. május 2-3., késői tavaszon). Ekkor némileg kisebb az időjárási kockázat, a fonnyasztás időtartama rövidebb lehet, a 35% szárazanyag-tartalom megközelítése pedig könnyebb (ütőujjas szársértőt és rendterítést alkalmazva). Iregszemcsén és Szarvason egyaránt 73–74% volt a rost bendőbeli lebonthatósága a tritikálé kalászhányása előtt , valamint 404-431 g/kg sza. a bendőben lebontható rosttartalom (3-4. ábra).

3. ábra.
Gabonafélék NDF-lebonthatósága korai betakarítás során, nagy termelésű tehenek részére szilázsalapanyagként
(2016. évi őszi vetés és 2017. évi betakarítás, Szarvas, n=4)

4. ábra.
Gabonafélék lebontható NDF-tartalma korai betakarítás során, nagy termelésű tehenek részére szilázsalapanyagként
(2016. évi őszi vetés és 2017. évi betakarítás, Szarvas, n=4)

Összevetésként, a kukorica szilázs emészthető rosttartalma 200 g/kg sza., míg a lucena szilázs esetében ez az érték 160-180 g/kg sza. A különbség „tehén élet-mentő” lehet, különösen a nyár folyamán. Ebben a fázisban a kalász még nem látszott, de a szálka már igen. Tehát az optimális fenológiai fázis idősebbnek ítélhető, mint a rozs esetében ajánlott. Így igazoltuk, hogy a tritikálé lassabban öregszik, mint a rozs, mivel egy későbbi fenológiai fázisban is jó emészthetőséggel bizonyított. Természetesen meghagyhatjuk a tritikálét a tejes érésig is. Ekkor kapitális hozamot adott (Hungaro: 15,6 tonna sza./ha és Dimenzió: NDFd48-t mértünk mindkét esetben) és a lebontható rost is kevesebb (dNDF: 250-260 g/kg sza.). A szalmaszerű szár sajnos megteszi káros hatását. 20 6-19% keményítőtartalom mellett. Mivel a szárazanyag-tartalom 40% körül alakult kísérletünkben, ezért ekkor a növény már egymenetes betakarítással is betakarítható gabona-adapterrel szerelt járva szecskázóval. Természetesen a rost bendőbeli lebonthatósága ilyen állapotban már gyenge (49%).

Már 2016-ban felhívtuk a figyelmet arra, hogy a tritikálé nem egy új divat, amit követni kell, hanem egy reális megoldás a rozs, az intenzív fű és a tömegtakarmány-keverékek mellett, a silókukorica előtt, értő módon felépítve a saját vetésforgónkat. Kérdéses lehet azonban a kettős termesztés a másodvetésű silókukorica tenyészideje szempontjából. Számítani kell tehát arra a nehézségre, hogy rövidebb tenyészidejű kukoricát kell utána vetni. Az új, korszerű BM R-cirokfélék és a multicut-rendszerű szudánifű megjelenésével azonban a másodvetés problémája is megoldódott. 

Ezen adatok alapján igazoltnak látszik, hogy a tritikálé vizsgált két fajtája április végén, de különösen május elején hasonló terméseredményeket tud produkálni, mint a rozs normál termesztési viszonyok között. Szélesebb azonban a „betakarítási ablak”, tehát hosszabb idő áll rendelkezésre a betakarításra (lassabban öregszik), illetve van lehetőség a tervezett májusi kaszálásra is a minőség szinten tartása mellett. Kezdhetünk a rozzsal és folytathatjuk a tritikáléval, elnyújtva a betakarítást, ha túl nagy a terület. Vagy használhatunk csak tritikálét is, hosszabb betakarítási időtartammal számolva, eltolva a betakarítás kezdetét 1-2 héttel a rozshoz képest. Ez attól függ, hogy a területet hogyan hasznosítjuk a tritikálé lekerülése után, van-e még idő kukoricát, cirkot, szudáni füvet vetni és hogy mekkora munkacsúcsot jelent az olaszperje és a lucerna betakarítása mellett. Egyre több lehetőséget kínálnak ezen új hazai fajták, éljünk ezen lehetőségekkel!

Tritikálé avagy rozsbúza

Az ember által létrehozott gabonanövény, a tritikálé egyesíti a búza és a rozs tulajdonságait. Langó Bernadett fiatal magyar kutató szerint az emberi táplálkozásban is nagy jövő várhat a növényre.
A klímaváltozás, a romló talajminőség és a korlátozott nagyságú termőterületek okozta kihívások új, ellenállóbb gabonák létrehozására ösztönzik a növénynemesítőket. Így jött létre a tritikálé – neve a búza (triticum) és a rozs (secale) latin nevének kombinációjából ered –, ami a többi gabonához viszonyítva gazdaságosabban termeszthető, és egyesíti a szülők jó tulajdonságait.
A búzától örökölt magas terméspotenciálnak, illetve a rozsból származó ellenállóképességnek köszönhetően a tritikálé gyengébb talaj minőségű területeken, szélsőséges időjárási körülmények között is magas terméshozammal termeszthető. Mindezen tulajdonságok ellenére felhasználása eddig a takarmányozásra korlátozódott, illetve mint megújuló energiaforrás van szerepe – állapítják meg K&H Bank Zrt szakértői.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai