A baromfitartásban is indokolt pesszimizmus

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Bárány László, 2020/11/10
Címkék: Vitassuk meg!

• A növénytermesztés és az állattenyésztés egyensúlya valóban a 80-as évek végén megbillent. A TSZ-ek előbb a szarvasmarha-, majd a sertés- és végül a baromfitartást hagyták abba. Ez az instabil állapot a rendszerváltást követően tovább romlott.
• Ugyan a termőföld nagy részét sikerült magyar tulajdonban megtartani, ez nem volt elmondható a feldolgozóiparra, köztük a húsiparra sem.
• A vágóállat termelés – főleg a sertés szektorban – szétvált az elsődleges és tovább-feldolgozói szektortól mind tulajdonosi, mind működtető oldalról.
• Az első 20 évben a sertés feldolgozók folyamatosan tönkretették, kirabolták a saját beszállítóikat, ebben változás csak az utóbbi 4-5 évben látható.
• Az állattenyésztés ilyen mértékű visszaesése már most érezhető negatív hatással van termőföldjeink tápanyag pótlására, a talajélet szinte visszafordíthatatlan leromlására. Ez a folyamat 25 éve zajlik és már most súlyos következményei vannak az elmaradt terméshozamokban és a betakarított (zöldség-, gyümölcs-, gabonafélék) silány tápértékében.
• Beszélni kell a hazai agrárium szakmai felkészüléséről. A 80 –as évek agrároktatási színvonalát az akkori európai Top 10 százalékába sorolták. Ma 15-20 évvel ezelőtti tudásszintet oktatunk az agráregyetemeken és némi kivételtől eltekintve ezt is használjuk a gyakorlatban.
• Nincsenek tudáscentrumok (és itt ne az egyetemekre gondoljunk) hanem valódi integrációkra. Az a néhány – magát integrációnak valló – cég sem közvetít a termelői kör felé semmilyen gyakorlatias tudást. Inkább egyszerű „szakmai nepperek”, akik beállnak a feldolgozó és termelői kör közzé megdrágítva ezzel az alapanyag előállítás folyamatát.
• Magyarországon nemzetközi összehasonlításban 1 maximum 2 mérethatékony baromfivágó üzem van. Gondoljunk bele, gyenge alapanyag termelő háttérből származó élő állat érkezik (az 1 műszakban dolgozó nagyon kis hatékonyságú) feldolgozóüzembe. A negatív tényezők szorzata csak a matematikában ad plusz eredményt. A gazdaságban ezt a hátrány lassan már a belföldi piac sem fogadja el!

Az, hogy a hazai baromfi ágazat még eddig viszonylag nagy piaci veszteségek árán, de megúszta:

• Integráltság bizonyos elemeinek elfogadható működéséből, részben a „régi öregek” szakmai kvalitásaiból és több évtizedes tapasztalataiból adódott.
• Ebben a tekintetben 3 éve beállt egy markáns fordulat - gazdát cserélt a Tranzit csoport, a Hungerit és a Gallicoop Zrt. is.
• Egyetlen ponton javaslok kiigazítást Kapronczai István számításában, a vágó-csirke ágazati eredményét (49 Ft/kg) az utóbbi 3 év saját tapasztalatai alapján soknak tartom. Ez az érték még normális (gabona és csirkehús) piaci környezetben is 25-27 Ft/kg összegre teszem. Ebből következik az is, hogy egy 4 fős család megélhetéséhez évente legalább 400–450 ezer csirkét kell felhizlalni.
• Ezért a teljesítményért a családnak évente 320-340 napot kell a csirkegondozással eltölteni. A növény termesztő éves munkaidő alapja legjobb esetben 100-120 nap! Ezt az arányt tényleg nehéz lesz helyre billenteni, és a jövedelem különbségről még nem is beszéltünk!

Mit lehet tenni?

• Ha mi a hazai állattenyésztéssel és az ezzel együtt működő feldolgozóiparral tényleg ki akarunk merészkedni az EU globális piacára, ismerni kell az ottani játékszabályokat.
• Meg kell kérdezni a néhány hazai szereplőt. A válaszok értékelése után írjunk ki aztán fejlesztési prioritásokat, pályázatokat.
• Szerencse a szerencsétlenségben, hogy jelenleg az EU állattenyésztése is folyamatosan zsugorodó ágazat. Az egyre szigorodó állatvédelmi, környezetvédelmi, stb. elvárások növelik a költségeket és csökkentik a jövedelmezőséget. Az évi 330 napot meghaladó „munkalehetőség” nem vonzó a fiatalok számára!
• Ez a folyamat már 4-5 éve elindult Nyugat-Európában. Ezt lovagolták meg a lengyelek, akik az utolsó 5 év átlagában 60 százalékkal növelték baromfitermelésüket. Magyarországon ez az érték talán 11-12 százalék volt.
• ­Ugyan ebben az 5 évben két alkalommal költöttünk, többnyire nemzeti forrásból, 22-23 milliárd forintot a madárinfluenza kártalanításra. Természetesen ezért az összegért és ebből a baromfi ágazat semmit nem profitált, ezt csak úgy kiszórtuk az ablakon.
• További probléma, hogy az egész hazai baromfi ágazat a hazai agrár-élelmiszeripari business-ben alul reprezentált.
• Az elmúlt 5 évben elszórtunk közel 300 milliárd forint támogatást, többnyire (lassan a belföldi piacon is) versenyképtelen kkv-k (90 százalékban kisvállalkozások) vágó-feldolgozó üzemi korszerűsítésére, kapacitás bővítésére.
• Korszerű állattartó telepek építésére ugyanakkor alig jutott támogatási forrás (talán 25 milliárd Ft). Ennek 80 százalékát eleve a kkv-khez irányították.
• Az elmúlt 15 év állattartó telepi támogatások odaítélésénél egyszer sem kérdezték meg a pályázótól: „Hol a piacod, kinek fogod eladni a felnevelt élő baromfidat? Ha tönkre mész, ki vállal érted garanciát?”
• Ennél még a Bankok is jobban vigyáznak a pénzükre!
• Véleményem szerint, ezeket a folyamatokat látva, az EU-s versenytársaink hátra dőltek a karosszékben és megnyugodtak…

Nagy a baj! A jelenleg kialakult fehérje-, gabonaárak előre vetítenek egy 80 százalékos mértékű baromfiágazati csődöt. El kellene kezdeni az erre való felkészülést. Ennek a felkészülésnek része kell, hogy legyen egy komoly baromfiágazati – agrárstratégiai egyeztetés.

Aki most csak úgy belesodródik a következő 6-8 hónap Covidos keresletcsökkenés és az erre érkező vállalhatatlan magas takarmány árak kettős szorításába, azzal a következő 2-3 évben nem kell számolni a baromfitermék pályán!

A gabonapiacon jelenleg kiszámíthatatlan folyamatok zajlanak, ha ez így marad, akkor a lehető legrosszabbra kell felkészülni 2022-ben.

Jó lett volna ezeknél pozitívabb üzeneteket megfogalmazni, de sajnos ma ezt mutatják a csillagok!

                                                                                                                                                                                 Bárány László

Ajánlott kiadványokDr. Rimóczi Imre:
Gombaválogató 2.Dr. Rimóczi Imre:
Gombaválogató 7.Dr. Rimóczi Imre:
Gombaválogató 9.

Ez is érdekelhetiA zöldség-gyümölcs ágazat helyzete, versenyképessége és szükséges fejlesztési irányaiLehetőségek a kertészeti ágazatok fejlesztésébenAz állattenyésztés gondjai és fejlesztésének lehetőségei, eszközei - Hozzászólás a "Növényt vagy állatot?" vitasorozathoz