Gondolatok dr. Kapronczai István „Növényt, vagy állatot?” című írásához

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Zászlós Tibor, 2020/11/19
Címkék: Vitassuk meg!

Tény, hogy a 2019-es kibocsátás a 1990-es szint 70, 55 és 63 százalékát érte el a tej-, a tojás-, és a hústermelés esetén. Fontos kijelenteni ugyanakkor, hogy a magyar állattenyésztés több mint 2 évtizedig tartó zsugorodásának vége van. A tej-, és baromfihús termelésben a mélypont 2010, a marha-, és sertéshúsnál 2013, a tojástermelés esetén pedig 2017 volt. A 2019-es tejtermelés 17, a baromfihús 52 százalékkal múlta felül a 2010-es szintet, a sertés-, és a marhahús előállítás a 2013-as mélyponthoz képest 30 százalékkal emelkedett. Ez a kedvező tendencia a jövőben folytatódhat.

Amikor az állattenyésztésünk teljesítményét és kibocsátását vizsgáljuk, akkor a termelési szintek, a genetikai alapok, a természeti erőforrások és adottságok mellett a közgazdasági és agrárpolitikai kereteket is figyelembe kell venni. Ez utóbbiak pl. nem engedik, hogy támogatással kapacitások bővítését valósítsunk meg. Ez az elv nagyon komoly hátráltató tényező új, modern állattartó telepek létrehozásában vagy a gyepterületeink legeltetéses hasznosításában.

Nagy kérdés, hogy az éppen ezen időszakban véglegesítésre kerülő új KAP és az ehhez illeszkedő, a következő hónapokban kidolgozandó Stratégiai tervünket sikerül-e úgy megalkotni és főleg Brüsszellel elfogadtatni, hogy az a magyar állattenyésztés érdekeit szolgálja és fejlődését elősegítse. A nemzeti társfinanszírozás arányát a jelenlegi 17 százalékról akár jóval magasabbra is emelheti, ha ez megtörténik az hatalmas lökést adhatna az ágazatnak és komparatív előnyt jelenthetne azokhoz a tagállamhoz képest, ahol a mienknél kisebb ennek az aránya.

A mai állatlétszámok összevetése a több évtizeddel ezelőtti vagy annál is régebbi adatokkal, azért sem célszerű, mert a naturális mutatókban, a versenytársainknál sajnos ugyan kisebb, de még így is jelentős genetikai előrehaladás valósult meg az elmúlt 30 vagy 50 évben. Ennek következtében ma már sokkal (25-30%-kal) kevesebb állattal és kisebb környezetterheléssel tudunk ugyanannyi tejet, húst, tojást termelni.Ha az egy tehénre jutó tejtermelést nézzük, akkor az több mint 60, az egy kocára jutó hízó kibocsátás pedig 30 százalékkal emelkedett 30 év alatt. Jó hír, hogy az utóbbi években a javulás felgyorsult, ami egyrészt a gyengébben teljesítők lemorzsolódásának, másrészt a fejlesztéseknek és beruházásoknak köszönhető.  

A genomika és a precíziós állattenyésztés (automatizálás, robotika, digitalizáció, mesterséges intelligencia stb.) alkalmazásával a genetikai előrehaladás jelentősen fel fog gyorsulni, különösen a gyengén öröklődő tulajdonságok esetén, amelyek éppen a mostanában egyre fontosabb szereppel bíró hosszú hasznos élettartam szempontjából érdekesek.

A MÁSZ, a NÉBIH és a SZIE Kaposvári Kampusza nemrég stratégiai megállapodást kötött egy Nemzeti Állatgenetikai Labor létrehozására, amely a legújabb módszerek (pl. SNP alapú genomvizsgálatok) alkalmazásával tudja majd a tenyésztőket segíteni a hatékonyság javításában.

Az elmúlt 100 évben az állattenyésztés legfőbb mozgatórugója az iparszerű állatitermék előállításon alapuló tömegtermelés volt (minél többet minél olcsóbban előállítani). Ezek a rendszerek a klíma-, és állatvédők kereszttüzébe kerültek az utóbbi évtizedben, ami elsősorban a gazdag országokban aláásta a táradalom bizalmát a szakmánkkal kapcsolatban.

Eddig az volt az élelmiszerelőállítás legfontosabb globális célja, hogy ne legyen éhező ember a Földön. Sajnos, ezt a célt sem sikerült elérni. Az abszolút számot nem, csak az arányt sikerült javítani, ami 2000 óta a felére (9 százalékra) csökkent. A FAO kimutatása szerint ugyanakkor napjainkban 690 millió ember éhezik. Tragikus tény, hogy alapvetően politikai okok miatt, (segélyszállítmányok elutasítása, megsemmisítése, más célra való felhasználása okán).

A jövő állattitermék előállításának fő célja a kibocsátás növelése helyett már inkább az egészséges és klímasemleges, környezetkímélő módon történő termelés lesz. A mennyiségi szemléletet a minőségi szemlélet fogja felváltani (GMO mentes termékek, zöld állattenyésztés, kis ökológiai lábnyom, természetszerű tartásmódok, állatjóléti kérdések előtérbe kerülése stb.). Idézni szeretném Prof. Dr. Habil. Villányi László véleményét, amely szerint „hibás az a közgazdasági axióma: termelj többet, jobban élsz”.

A magyar állattenyésztés stratégiai céljainak meghatározásakor az önellátás mellé az önrendelkezést is ki kell tűzni. Kiemelt figyelmet kell fordítani a genetikai alapok és a feldolgozás magyar kézben tartására. Természetesen a legtöbb állatitermék esetén nem az önellátás a végső cél, hanem az adottságaink kihasználásával a belső piacon felül a minél nagyobb export realizálása. Az úgynevezett „Kárpátmedencei gazdasági térben” tenyészállataink mind szélesebb körű elterjesztése.

Az állattenyésztés nagy tőkeigénye miatt, saját forrásból legfeljebb életképes gazdaság hozható létre soksor még az sem. Ahhoz, hogy egy-egy állattartó gazdaság versenyképes legyen, külső forrásra (támogatásra és banki finanszírozásra) van szüksége.

A támogatásoknál a hatékonyabb termelés felé terelésnek és a szakmai szempontoknak nagyobb szerepet kell kapniuk. Az ágazat további kívánatos fejlődése azonban kizárólag, az amúgy is csökkenő mértékű támogatásokkal nem képzelhető el. Szükség van a hitelintézetek részéről állattenyésztés specifikus termékek kidolgozására. Az állattenyésztő gazdaságok csak néhány éve kerültek a hitelintézetek érdeklődési körébe, így ezen a területen még vannak eddig kiaknázatlan lehetőségek.

A tudás átadásában, az oktatásban és szaktanácsadásban is sokat kell még fejlődni, hiszen ezen a területen is lemaradtunk az elmúlt évtizedekben. Az agrárfelsőoktatásban komoly átalakítás zajlik, amiről megoszlanak a vélemények. Abban mindenki egyetért, hogy sok (volt) az agrárfelsőoktatási intézmény, de a megoldási lehetőségeket már sokféleképpen látjuk, ebben nincs konszenzus. E mellett hiányzik egy olyan állattenyésztési tudásközpont, amely a gazdálkodás hazai és külföldi gyakorlatait, rendszereit, jogszabályi és támogatási keretét tanulmányozva, a kutatási és oktatási intézményekkel együttműködve, szakmai anyagokkal tudná segíteni a gazdálkodókat, a szakmai szervezeteket, a szakigazgatást és a kormányzati döntéshozókat.

Összefoglalva: A két főágazat egészséges egyensúlya és egymással való sikeres együttműködése révén lehet a legjobban kihasználni agrárpotenciálunkat. Az egyensúlyi állapot – ami sohasem statikus – elérése ugyanakkor roppant nehéz, hiszen a politikai, jogszabályi, közgazdasági és természeti körülmények folyamatosan változnak. A címben feltett kérdésre ezért mi azt a választ adjuk, hogy növényt és állatot.

Zászlós Tibor

elnök

Magyar Állattartók Szövetsége

Ez is érdekelhetiLehetőségek a kertészeti ágazatok fejlesztésébenAz állattenyésztés gondjai és fejlesztésének lehetőségei, eszközei - Hozzászólás a "Növényt vagy állatot?" vitasorozathozGondolatok dr. Kapronczay István „Növényt vagy állatot” című írásához