Kukorica: tömegtermelés – észszerűen

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Horváth Tamás, szaktanácsadó, 2020/12/11

Ma már kevesen vitatják azt, hogy a bolygó klímája változik, a globális felmelegedés az emberiség számára óriási veszélyeket tartogat, illetve mezőgazdaságra is súlyos hatással van. Az elmúlt 100 év során a földi légkör átlagos 0,8 Celsius fokos emelkedése napjainkban már számos, a mezőgazdaságot is sújtó problémát okoz. De rövid időn belül talán ennél is nagyobb problémát jelenthet az édesvíz hiánya: ugyanis a föld teljes vízkészletének csak 2,5 százaléka édesvíz, és ennek 70 százalékát a mezőgazdaság hasznosítja! (A mezőgazdaság fokozott vízigényére egy jellemző adat: 1 kg kukorica szárazanyag előállításához 400–500 liter vízre van szükség!) Ezek aszámok már önmagukban is felvetik a növekvő népesség élelmiszerszükségletének megtermelésével kapcsolatos problémákat

A kukorica – a 2014-ben összesen megtermelt 939 millió tonnával – a világ legnagyobb volumenben termelt növénye, aminek megtermelt mennyisége az elmúlt 5 évben további 63 millió tonnával (éves átlagban 12,6 millió tonnával) nőtt. A szóban forgó elmúlt öt évet tekintve bekövetkezett mennyiségi növekedés 60 százaléka a vetésterület növekedéséből származott. A fenntartható kukoricatermesztés azonban megköveteli, hogy a jövőben a növekedés legalább 95 százalékát hozamnövekedésből (fajta, termesztés-technológiafejlesztés) kellene fedezni.

A megtermelt mennyiség mintegy harmadát az USA adja. Így ami az Egyesült Államokban történik, nagy hatással van a chicagói, de még a hazai tőzsdére is, és tükröződni fog az árakban is. Kukoricát legnagyobb mennyiségben az USA, Kína, Brazília és az EU-28-ak termelnek, fogyasztásban azonban az EU-28-ak megelőzik Brazíliát. A világ kukoricaexportjában az USA tölti be a legnagyobb szerepet, utána Brazília következik. Meglepetésre a harmadik helyen Ukrajna áll, és Argentína csak a negyedik. A legnagyobb importőrök sorában Japán, Mexikó, Dél-Korea, Egyiptom a sorrend!

A kukorica-vetésterület nagysága szempontjából az EU-28-ban az országok sorrendje: szemes kukorica tekintetében Románia és Franciaország után Magyarország a harmadik, szemes és silókukorica vonatkozásában pedig Franciaország, Németország és Románia után a negyedik előkelő helyet foglaljuk el. Románia rangos helyezése figyelemre méltó abból a szempontból, hogy ott még mindig szabad elvirágzású fajtákat termelnek, amelynek fokozatos leváltása után a termés mennyiségének és ezzel Románia exportjának növekedésére lehet számítani. Az elmúlt öt évben Európában a szemes kukorica vetésterülete 19 százalékkal, azaz 1,5 millió hektárral (élenjáró ebben Franciaország és Lengyelország), a silókukorica vetésterülete pedig 20 százakal, azaz 1 millió hektárral nőtt. Az utóbbiban élenjáró Németország, Csehország, Lengyelország és Olaszország közül külön figyelmet érdemel, hogy Németországban és Csehországban a növekedés főleg az energiacélú kukoricatermelés (biogáz) állami támogatásának köszönhető.

1. ábra. Extrém időjárási jelenségek augusztus 1. és szeptember 30. között

Azonban a 2020-as esztendő a kukoricatermesztés szempontjából EU-28-aknál nem mindenhol volt szerencsés. Nem mindenki kapott megfelelő mennyiségű csapadékot!

Románia és Bulgária keleti területein, illetve Ukrajna déli részén is súlyos aszály volt, aminek negatív hatása lett a kukoricatermésre. Ukrajna középső részén tartós volt a csapadékhiány, emiatt az itteni terméskilátásokat is lefelé kellett módosítani. Nyugat-Európában pedig Franciaország, Belgium, Luxemburg, Nyugat-Németország és Hollandia nagy részében sem esett az eső, tovább csökkentve ezen a régiókban is a kukorica várható hozamát. Ezzel szemben Írországban és az Egyesült Királyság egyes részein augusztus közepe óta túlságosan sok eső esett, és ez okozta gondokat. A betakarításhoz közeledve több hazai elemző szerint Magyarországon kifejezetten kedvező körülmények uralkodtak, és emiatt jó terméskilátásokkal kecsegtettek az őszi betakarítású növények, így a kukorica is. A sok csapadék jót tett a tavaszi vetésű növényeknek Észak-Olaszországban, Ausztriában, Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban és Fehéroroszországban is.

Történelmi rekord a 2020-as kukoricahozam Magyarországon

Az elemzők szerint hazánkban kiugróan jó éve lesz a kukoricának: az elmúlt 5 év átlagát 15 százalékkal haladhatja meg az idei átlaghozam, és mivel a növény területe sem változott érdemben, így az össztermés is ennyivel lesz több. Egy hektárról az egész ország átlagában 8,65 tonna (!) kukorica várható. A számítások szerint a 8,3 millió tonna kukoricából nagyjából 2 millió tonna megy majd exportra. Rajtunk kívül egyedül Szlovákiában jósolnak nagyobb ugrást az ötéves átlaghoz mérten, 19 százalékot. Itt 8,23 tonnára van kilátás hektáronként. Továbbá a többi terményből is rekordokat dönthetünk, hiszen napraforgóból 6,7 százalékkal, szójából 13 százalékkal, burgonyából 14 százalékkal, cukorrépából 16 százalékkal várható nagyobb hozam mint a sokéves átlag.

2. ábra. EU-28 országok kukorica export-import egyenlege

A kukorica iránti igény Európában az utóbbi években folyamatosan növekvő tendenciát mutat. Az igénynél mérsékeltebben növekvő termelés miatt tágul az olló. Az európai országok közül ugyanis csak nagyon kevesek képesek exportra, annál többen szorulnak importra. Az exportra képes országok közül 10 év átlagában (2003-2013) Magyarország 2,9 millió tonna kukoricafeleslegével Franciaország után (7,2 millió tonna többlet!) a második legnagyobb exportőr Európában! Az említett olló tágulása okán 2014/15-ben Európa már több mint 18 millió tonna kukorica importjára kényszerült, amit Ukrajna, Szerbia, Brazília, az USA és Argentína fedezett.

A fentiekből következik, hogy Magyarországnak a kukoricaexportban Ukrajnával, Szerbiával, Brazíliával, az USA-val és Argentínával, de az is lehet, hogy Romániával kell versenyezni. Ha versenyben akarunk maradni, akkor nekünk magas technológiai színvonalon előállított, versenyképes árú kukoricát kell termelni. De akkor nézzük, kikkel is kell versenyeznünk? Brazíliával és Argentínával, ahol a biotechnológia elterjedése okán kisebb a termelési költség.

A WTO tárgyalások eredményeként az USA európai exportjára is számítani lehet. Ha megnézzük az Egyesült Államok vetésterületét, annak 93 százaléka ugyancsak GMO-val termelt (ennek 76 száza beépített gyomirtással és rovarvédelemmel módosított, 13 százaléka szimplán csak herbicid-ellenálló fajtákkal vetett). Brazíliában 2010/11-ben a GMO-s kukoricaterületek aránya elérte az összes vetett terület 59 százalékát. És akkor még ott van Ukrajna, ahol a 200 000 hektáros gazdaság sem ritka, és ahol ma már a legnagyobb és legkorszerűbb gépek üzemelnek, a külföldi befektetők révén pedig nemcsak megjelent, de működik is a digitalizációra alapozott precíziós technika. De Szerbia sem hagyható figyelmen kívül, ahol ugyan hozzánk hasonló szinten gazdálkodnak, de nagyon jó minőségű talajon. Romániában pedig a termelési színvonal növekedésével egyidejűleg leváltásra kerülnek a szabad virágzású fajták, amivel kukorica feleslegük tovább nő. Nekünk pedig ezekkel az országokkal kell versenyezni! A technológiai színvonal emelése tehát szükségszerű. Fontos körülmény, hogy Magyarország versenyképességét a GMO-mentes termények piaci lehetőségei is segítik. Az exportáló országok célközönsége, azaz 2019-ben a legnagyobb mennyiségben Spanyolország, Hollandia, Olaszország, Portugália, Anglia és Németország vásárolt kukoricát. De exportált kukoricát az EU Törökországba, Dél-Koreába, Egyiptomba, Izraelbe és Líbiába is. Ezek tehát a kukoricából importra szoruló országok, ahol magyar kukoricának is helye lehet – ha az ára versenyképes.

Export függőség és erősödő ipari felhasználás

A 2012-ben megtermelt 4,5 millió tonna kukoricával szemben 2014-ben már 9,1 millió tonnát takarítottak be. A 2012/15. három év átlagában megtermelt 6,64 millió tonna kukoricának 33 százalékát takarmánynak, 18 százalékát ipari alapanyagnak, 1 százalékát vetőmagnak használták fel, 48 százalékát pedig export piacokon értékesítették. A magyar kukoricaexport külkereskedelmi jelentőségét mutatja, hogy a teljes hazai élelmiszergazdasági export 19 százalékát adó gabonaexport kétharmadát, azaz a teljes hazai export több mint 12,5 százalékát a kukorica adja. A kukorica tehát egy jelentős nemzetgazdasági tényező. Az export szempontjából – az eddigi tapasztalatok szerint – elsősorban Olaszország, Románia, Hollandia és Németország voltak a felvevő országok. Ezeken kívül azonban az előzőekben bemutatott célországokra is érdemes figyelmet fordítani. A jövőben a kukorica ipari felhasználásának jelentősége is biztosan nő, hiszen ez – már jelenleg is – az összes felhasználás egy meghatározó és ráadásul folyamatosan bővülő része. A meglévő kapacitásokat, illetve a folyamatban lévő fejlesztéseket figyelembe véve a kukorica ipari felhasználásának 2,8–3 millió tonnára való bővülésére lehet számítani.

3. ábra. Kukorica felhasználás (2012-2013-2014 átlaga)

Az USA-ban egy termésversenyen 2014-ben hektáronként 31,6 tonnát, Magyarországon 2010-ben egy hasonló versenyen 18,36 tonnát takarítottak be. Az Egyesült Államokban a legutóbbi 5 év termésátlaga 9,5 t/ha, Magyarországon 6,0 t/ha volt. Ez azt jelenti, hogy mind az USA-ban, mind Magyarországon a már gyakorlatban is elérhető terméspotenciálnak csak mintegy egyharmadát használjuk ki, vagy más megközelítésben, kétharmadát elveszítjük a kukoricaföldön! Mi van a kettő között? A biotikus és az abiotikus tényezők. Itt van az egyik kulcs a termesztéstechnológiában. Jelentős biológia potenciál van a kezünkben, de sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy miként tudjuk kiiktatni azokat az akadályokat, amelyeket befolyásolni tudunk. 
A hazai körülmények között még sok lehetőségünk van termésátlagok javítására, az ésszerűbb műtrágya-felhasználástól számos más termesztéstechnológia elem pontosításáig.

4. ábra. A kukorica átlagtermésének a változása

Jelentős tényező a hibridek ismerete és a hibridekhez kapcsolódó agrotechnika alkalmazása.

A kukorica hibridek általános értékmérő tulajdonságai a következők:

• jó termőképesség és termésbiztonság;
• jó alkalmazkodóképesség;
• megfelelő szárszilárdság;
• jó tőszám-sűríthetőség;
• gyors vízleadó képesség;
• megfelelő rezisztencia;
• jó minőség;
• megfelelő hektoliter tömeg;
• jó tápanyag- és öntözési reakció;
• koraiság, megfelelő érésidő;
• megfelelő harvest index.

Az utóbbi években a termőképesség mellett elsősorban az érésidő, a vízleadás, a szemnedvesség-tartalom, a termésbiztonság, az alkalmazkodóképesség, a szárazságtűrés, illetve a szárszilárdság vált a hibridek megválasztásának legfontosabb szempontjává. Ezek határozzák meg a kukoricatermesztés jövedelmezőségét.

Az elmúlt esztendőkben (főleg a csapadékos években) magas szárítási költségek terhelték a termesztőket. Ennek tükrében ismét előtérbe került a termőhelynek megfelelő érésidejű, jó vízleadású hibridek termesztése. A termesztő számára a kukorica tenyészidejének hossza az egyik legfontosabb szempont. A termesztési költséget legnagyobb mértékben a betakarítás utáni szemszárítás határozza meg. Nagyon fontos tehát, hogy a kukorica minél szárazabb állapotban kerüljön betakarításra, hogy mesterséges úton a legkevesebb vizet kelljen belőle eltávolítani. A tenyészidő hosszúsága és a betakarításkor elérhető nedvességtartalom szoros kapcsolatban van egymással. A rövidebb tenyészidő korábbi érést és korábbi vízleadást, míg általában a hosszabb tenyészidő későbbi érést és mérsékelt vízleadást eredményez.
A tenyészidő hosszúsága és a termőképesség között szintén van összefüggés. Minél hosszabb a tenyészidő, annál hosszabb az asszimilációs időszak. Általánosságban kijelenthetjük, hogy a hosszabb tenyészidő a nagyobb termőképesség lehetőségét hordozza magában. A nemesítés újabb eredményei lehetővé tették, hogy más tényezők, például a Harvest Index (a hasznos termés és a föld felett lévő összes biomassza aránya) és a szem-csutka arány változása után egyre kisebb az összefüggés a tenyészidő hosszúsága és a termőképesség között. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyre több olyan rövid tenyészidejű kukorica is megjelent, amelyek termőképessége nagymértékben megközelíti a hosszabb tenyészidejűek termőképességét. A tenyészidő-hosszúság kifejezésére 1954 óta a FAO-számot használják.

Az országszerte beállított szántóföldi kisparcellás kísérleti körülmények között a legnagyobb termést ugyan a középérésű (FAO 400–499) hibridek esetén mértük, azonban a termésingadozás is ebben a csoportban volt a legnagyobb, és itt változik leginkább az évenkénti árbevétel és a jövedelmezőség. A legkisebb termésingadozást az igen korai érésidejű (FAO 200–299) hibridek mutatták, azonban e csoport termése több mint 1 tonnával marad alatta a korai, illetve középérésű hibridek hozamának. A termésnagyságot és a termésingadozást együttesen figyelembe véve reális lehet a korai (FAO 300–399) érésidejű hibridek termesztése. A szemtermés mesterséges szárítása jelentős költséggel jár, ezért a kukorica hibridek egyik legfontosabb tulajdonsága a vízleadó képességük. Minél hosszabb a tenyészidő, annál nagyobb a betakarításkor mért szemnedvesség és a termelés kockázata, ami az érés bizonytalanságában jelentkezik. A közép és késői érésidejű hibridek vízleadása sok esetben már a kedvezőtlen őszi, hűvösebb és csapadékosabb klimatikus körülmények között megy végbe, amely így nagyon lassú folyamat, ezért a szárítási költség adott esetben igen nagy lehet, illetve egy csapadékos őszön a fuzáriumfélék fertőzésének is nagyobb az esélye. Ilyen esetben a nettó jövedelmet a termésmennyiség 35–40 százalékában, a szárítási költség 45–55 százalékban befolyásolja, illetve a növény-egészségügyi kockázat is ronthatja a profitot. A kísérleti eredmények azt mutatják, hogy hazai körülmények között a FAO 300-as éréscsoport hibridjei garantálják a termelők számára a nagyobb hozamokat és közepes termésingadozás, mérsékelt szárítási költségek mellett az egyenletesen kedvező jövedelmezőséget. 

A szárazságtűrés a hibridek másik fontos tulajdonsága, hiszen a kukorica közismerten vízigényes növény, és a virágzás-pollenszórás időszakában a levegő páratartalmára is érzékeny. Néhány hibrid esetében a száraz években már láttunk példát a légköriaszály-kárra!
Ha már az egyes kukorica hibridek klimatikus viszonyokhoz való adaptációjáról beszélünk, akkor meg kell említenünk a hidegtűrés fogalmát is, hiszen a korábbi vetés tavasszal, amikor a talaj vízkészletének hasznosításával a növény biztosabban fejlődik, korábbi virágzást (ami kisebb valószínűséggel ér bele az július–augusztusi aszályba), illetve gyorsabb vízleadást eredményezhet a vegetáció végén!

Növényvédelem

A kártevőkkel és a kórokozókkal szembeni rezisztencia és tolerancia szintén meghatározó jelentőséggel bír. A rezisztencia léte, illetve mértéke alapvetően fontos a termesztő szempontjából. A rezisztencia fontosságára a 2014-es fuzáriumos év világított rá. A kukorica fuzáriumos betegségei sokáig nem voltak közismertek, minthogy ritkán okoztak komoly termésveszteséget. Az állami és más fajtakísérletben, az árutermelő táblákon a járványos évben megfigyelt természetes fertőzöttség a termesztett hibridek érzékenységbeli különbségeire, nem ritkán fokozott érzékenységére utalt. Mindez kedvező klímafeltételek között alapjává vált a járványok kialakulásának és a toxinszennyezés felhalmozódásának, epidémiaszerű fellépésének.

Fontosak a szárszilárdsági mutatók, a szárdőlés és szártörés mértéke, a csőkocsány szilárdsága, illetve a gyökérzet regerációs képessége. Az amerikai kukoricabogár növekvő kártétele miatt egyre fontosabbá vált a csövek elhelyezkedése is. A lárvakártétel miatt bekövetkező szárdőlés a betakarítási veszteségeket jelentősen növeli.

5. ábra. Kukoricabogár lárvája miatt megdőlt állomány

A kukoricabogár kártétele mellett napjainkban a kukoricamoly által okozott szártörés is komoly terméscsökkenéshez vezethet.
A kukorica gyomszabályozása során problémát jelent, hogy az utóbbi évtizedek többéves vetésváltást nélkülöző, monokultúrás kukoricatermesztése következtében rendkívüli mértékben felszaporodtak a veszélyes, nehezen irtható gyomnövények, mint például: a selyemmályva, a csattanó maszlag, a parlagfű, a köles fajok, a szerbtövisfajok, mandulapalka valamint egyes gyomirtószer-rezisztens biotípusok (disznóparéj, libatop, parlagfű), a napraforgó árvakelés, valamint az évelő gyomnövények, így a mezei acat és a fenyércirok.

A kukoricaterületek gyomösszetétele változó. Más-más fajösszetételek figyelhetők meg az ország egyik vagy másik részén, de biztos, hogy magról kelő egyszikű gyomnövény fertőzésével mindenhol számolni kell, sőt megjelentek az olyan „invazív” gyomfajok is, amelyek az adott területre addig nem voltak jellemzőek! A nehezen írtható egyszikű gyomnövények elleni védekezést segíti a „DUO SYSTEM” elnevezésű gyomirtási technológia. E technológiának – ahogy erre a neve is utal – két alapeleme van; a cikkoxidim toleráns kukorica hibrid és a cikkoxidim hatóanyagú gyomirtószer.

A DUO SYSTEM alkalmazásával gyakorlatilag bármilyen már kikelt egyszikű, fűféle gyomnövényt ki tudunk irtani a cikkoxidim toleráns kukoricából. A módszer további előnye, hogy a gyomirtás hatékonysága és biztonsága függetleníthető az egyszikű gyomnövény és a cikkoxidim toleráns kukorica fejlettségétől. A köztermesztésben már több nemesítő háznál rendelkezésre állnak a DUO elnevezésű kukorica hibridek, amelyek cikkoxidim toleranciájára kiváló, ugyanakkor e kukorica hibrideket minden más, NEM cikkoxidim hatóanyagú posztemergens szelektív egyszikűirtó kipusztítja!

A korábbi évek szomorú tapasztalatai közé kell sorolni, hogy óvatosan kell bánnunk a csak posztemergens technológiákkal. Amikor csak erre alapozunk, kényszerítve vagyunk a különféle kombinációk alkalmazására, ahol néhány esetben hormonhatású készítmény az egyik kombinációs partner. Ezeknek a gyomirtó szereknek a kijuttatatási ideje erősen korlátozott, illetve gyakran találkozunk a kultúrnövényre gyakorolt fitotoxikus hatásukkal. Az elmúlt néhány év aszályos időjárása egyre jobban a posztemergens technológia felé irányította a kukorica vegyszeres gyomirtását. Kétségtelen tény, hogy a posztemergens technológia alkalmazása célirányosan táblára adaptált, környezetbarátabb, vegyszer takarékosabb és még hatékonyabb is egyes gyomnövények ellen. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a kukoricát gyomosító növények egyre jelentősebb része ellen a csak posztemergens technológia nem ad megfelelő védelmet.

Az utóbbi években egyre terjednek a Pre/posztkezelések is (vetés utáni permetezés ülepedett magágyba vetett kukoricában): A kukorica vegyszeres gyomirtásának ez a módja elsősorban termesztett köles (Panicummiliaceum) elleni védekezésnél, mint első és nagyon fontos láncszem alkalmazható! Természetesen a kölessel együtt csírázhat még a parlagfű, a maszlag, a fehérlibatop, a lapulevelű keserűfű és még sok más gyomnövény, amelyek ellen is hatékonyan alkalmazható ez a technológia. A kukorica vetése előtt 2-3 héttel végzik el a magágy-előkészítést, majd a kigyomosodott területbe vetik el a kultúrnövényt, és vetés után közvetlenül permetezik ki a gyomirtó szert, illetve kombinációkat. Így a kezelés a kukoricára nézve preemergens, a gyomnövényekre pedig posztemergens kijuttatás.

Szintén a vetésváltás hiányával függ össze, hogy az utóbbi években a talajlakó kártevők egyedszáma is növekszik.  Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera) ellen komplex módszerekkel (vetésváltás, vegyszeres védelem, vetésidő, műtrágyázás) védekezhetünk, szem előtt tartva az integrált növényvédelem elveit. A neonikotinoid-tartalmú rovarölő csávázószerek betiltása óta gyakrabban észlelhető kukoricában például a drótféreg kártétele is!

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai