2021. 03. 09., kedd
Franciska
Agrometeorológia
növényvédelem
Részletes agrometeorológia
xxx Menü xxx

Aggasztó hírek keletről

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Agrárium-info, 2014/09/10
Címkék: Oroszország, embargo, orosz embargo, orosz piac, orosz-ukrán, uniós piac, zöldség-gyümölcs, árukivonás

Ha a Vlagyimir Putyin-vezette Oroszország valóban egy évig életben tartja az Európai Unióból érkező szállítmányokra két hete elrendelt behozatali tilalmat, az a Közösség belső piacán is jelentős átrendeződésekkel járhat.

A 2014. augusztus 6-án elfogadott orosz elnöki határozat értelmében az Orosz Föderáció behozatali tilalmat rendelt el bizonyos az Európai Unióból, az Egyesült Államokból, Kanadából, Ausztráliából és Norvégiából származó mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre. A határozat a kiadás napjától egy évig érvényes, ugyanakkor ez az orosz belpiaci helyzet függvényében változhat. A határozat alapján tilos a friss, hűtött vagy fagyasztott marha-, sertés- és baromfihús, egyes húskészítmények, a hal, rák és más tengeri eredetű termékek, a tej és tejtermékek, a friss, hűtött vagy fagyasztott zöldség és gyümölcs bevitele Oroszországba. Nem érinti a magyar exportban az embargó az élőállat-, a gabona- és olajosmagkivitelt, a vetőmagokat, a liszteket, a borokat és szeszesitalokat, a dísznövényeket és a fűszereket, sertés- és baromfizsírt, húskonzerveket, a zöldség- és gyümölcskonzerveket, zöldség- és gyümölcsleveket, az ásványvizeket és a takarmányokat, amelyekből nagyobb mennyiséget exportálunk Oroszországba.

A hazai Földművelésügyi Minisztérium hivatalos álláspontja szerint, mivel „a tilalom az egész Európai Unióra érvényes, amely összesen mintegy 11,7 milliárd euró összértékben exportált mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékeket az Orosz Föderációba 2013-ban, amelynek elhelyezéséről az Európai Uniónak gondoskodnia kell. Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája keretében a mezőgazdasági válságok esetére tartalékot képez, amely rendkívüli piaci zavarok esetén felhasználható. Az orosz lépések nyomán megvan a lehetőség uniós szintű válságkezelési intézkedések bevezetésére, a várható belső piaci feszültségek megelőzésére, illetve kezelésére, akár sürgősségi eljárásban is.

A Földművelésügyi Minisztérium agrárdiplomáciai hálózata útján folyamatosan kapcsolatban áll a stratégiai mezőgazdasági piacainkkal, és az így kapott információk alapján megkezdte az olyan hazai vagy uniós intézkedési lehetőségek felmérését, amelyek hatékonyan járulhatnak hozzá az orosz szankciók nem kívánatos hatásainak kiküszöböléséhez.”

A közlemény ehhez hozzáteszi azt is, hogy „az orosz intézkedések közvetlen hatása a teljes magyar agrárexportra nem számottevő, elsősorban csak olyan vállalkozások esetén okozhat tényleges nehézséget, amelyek kizárólag vagy jelentős arányban Oroszországba exportálnak. A tiltólistán szereplő termékek a 2013-as és a 2014-es adatok alapján az Oroszországba irányuló agrárexportunknak csak a kisebb hányadát, kevesebb, mint 30 százalékát adják, ami a teljes magyar agrárexportnak csak 1 százaléka.”

A Központi Statisztikai Hivatal közlése szerint egyébként a teljes magyar élelmiszerexport Oroszországba 2012-ben 740,5 milliárd forint volt, 2013-ban 752,7 milliárd. Ezek szerint az embargó hatására bekövetkező közvetlen exportbevételi kiesés 220–250 milliárd forint körül alakulhat. Ami a teljes, javarészt az EU-ba irányuló kivitelünkhöz (2013-ban 8,1 milliárd euró, kb. 2400 milliárd forint) képest valóban nem jelentős tétel.

Dömping várható

A hazai döntéshozókat most éppen az éppen beérésben levő magyar alma helyzete aggasztja leginkább. Nem kegyes a sors az almások gazdáival: éppen a korábbiakban vázolt piaci helyzetben küld nekik évtizedek nem tapasztalt bő termést. Az előzetes várakozások szerint 800 ezer tonnát szüretelhetnek a hazai termelők a fákról. Ennek azonban alig 12–15 százaléka fogy el magasabb áron, étkezési almaként akár hazai, akár külföldi piacokon, a termés négyötöde a léfeldolgozókba, sűrítőkbe kerül. A jelenleg működő öt nagy feldolgozócég közül hármat felhívtunk, s mindenhonnan borúlátó jövőképet kaptunk. Az árak mára szinte követhetetlenül esnek, a süllyedés a tavalyi év azonos időszakához képest 35–40 százalékos. A Földművelésügyi Minisztérium mindenesetre előterjesztést készít az almatermesztők megsegítésére. A földművelésügyi tárca olyan javaslattal kíván élni, amely elősegítené azt, hogy a termés egyharmadát kivonja a forgalomból – ezt hívják a szakmában „le nem szedési támogatásnak”.

Más, de hasonlóan nehéz helyzetben vannak a húsosok. A két legnagyobb hazai szállító, a Pick Szeged és a Master Good már a korábban állat-egészségügyi okokból elrendelt szállítási korlátási korlátozások miatt is milliárdokat vesztett. A moszkvai állat- és növény-egészségügyi felügyelet, a Roszszelhoznadzor ugyanis már május 14-én átmenetileg megtiltotta a magyar húsipari termékek bevitelét Oroszországba. Akkor Kardeván Endre, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára így nyilatkozott: a helyzet 1–1,5 hónapon belül normalizálódhat. Az újabb embargó azonban erőteljesebben mélyítette a már amúgy exportválságban levő cégek helyzetét. A Pick Szeged lapunknak küldött közlése szerint a májusi tilalom előtt a Pick igyekezett minél többet megtenni annak érdekében, hogy megfeleljen az oroszországi elvárásoknak. 2013-ban 64 milliárd forint volt a cég árbevétele, és ennek 70 százaléka származott az oroszországi exportból, így tehát akár 40–45 milliárd forintról is szólhat a mostani korlátozás. De ha az egész Pick-csoportot nézzük, amibe az alsómocsoládi, a vámospércsi és a szegedi egységek is beletartoznak, akkor akár 200 milliárd forintról is szó lehet.

A helyzetet bonyolítja, hogy számos magyar cég közvetett úton jut el termékeivel az orosz piacra. Miután Oroszország a szankciókra való válaszlépésként megtiltotta az EU-ból érkező mezőgazdasági termékek behozatalát, a tagországok képviselőiből álló irányítóbizottság tárgyalóasztalhoz ült. Az Európai Bizottság úgy döntött, hogy támogató intézkedéseket vezet be bizonyos romlandó zöldségekre és gyümölcsökre.

„Az érintett termékek termelői – függetlenül attól, hogy tagjai-e valamely termelői szövetkezetnek – igénybe vehetik majd a piaci támogató intézkedéseket” – mondta Dacian Cioloș, az EU mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztosa.

125 millió euró

Az Európai Bizottság 125 millió eurót szabadított fel az orosz mezőgazdasági embargó sújtotta termelők támogatására. Július végén Brüsszel azt közölte, hogy támogatást nyújt az őszibarack- és nektarintermelőknek.

Az uniós tagországok szakértői folyamatosan tekintik át az embargó hatásait. A november végéig szóló tervvel Brüsszel elejét kívánja venni annak, hogy csökkenjenek a zöldség és gyümölcsárak. A piacokon többletként jelentkező zöldségek és gyümölcsök egy részét kivonják, azokat ingyenesen átadják gyermekintézményeknek és szeretetszolgálatoknak, a termelőket pedig kompenzálják. Az intézkedés a paradicsomra, karfiolra, szőlőre, uborkára és több más olyan idényjellegű terményre vonatkozik, amelyek tárolása nem megoldott és nincs alternatív piacuk Oroszország kiesésével.

Várható nagyságrendek

Hasonló intézkedésre már három éve is volt példa – éppen a barack és a nektarin feszítette akkor is a piacot. Szakértők szerint szinte biztos, hogy hasonló eljárás indul most az orosz lépések miatt is. Az akkori válságkezelési és -megelőzési intézkedések között felmerült a piacról történő árukivonás lehetősége is, amelynek célja a termelői árak stabilizálása. Ilyenkor megállapításra kerülnek az említett termékek piacról történő kivonására vonatkozó maximális támogatási összegek is. Ezeket az összegeket meg kell határozni annak elkerülése érdekében, hogy a kivonás ne váljon a termékek piaci forgalomba hozatalának tartós alternatívájává; ugyanakkor biztosítani kell, hogy a kivonás továbbra is a válságmegelőzés és -kezelés hatékony eszköze maradjon.”

Ami pedig a konkrét tételeket illeti, a rendelkezés 100 kilogrammonként adja meg a termeléskivonás támogatási tételeit, természetesen euróban (lásd táblázat). Az idei rendelet lapzártánkkor még nem volt teljesen kész, de a bajba került termelők az idén hasonló nagyságrendű segítségre számíthatnak majd.

Új piacok

A megoldás egyelőre nem látszik egyszerűnek. A tilalom miatt több ezer vállalkozás számolhat jelentős bevételkieséssel már idén is. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarország tavalyi zöldség-gyümölcs exportja az Orosz Föderációba 70 milliárd forintnyi volt. Ebből a szankcióval érintett termékek alapján mintegy 42 milliárd forint lehet évente az az összeg, amitől a magyar exportőrök eleshetnek.

Ez azonban csak a közvetlen kára Magyarországnak az orosz büntetőintézkedések miatt. „Közvetett hatásként elmaradhatnak beruházások a mezőgazdasági szektorban, illetve munkahelyek szűnhetnek meg. Ez azért nagy probléma, mert a mezőgazdaság egy nagyon nagy foglalkoztató ágazat, ezért fontos, hogy ott a munkahelyek megmaradjanak” – magyarázta Németh Dávid, a K&H Bank vezető közgazdásza a hirado.hu-nak.

Ő is megerősítette, hogy az almatermesztőket különösen érzékenyen érintik az orosz szankciók, illetve a tejesek is aggódnak, félnek, hogy az Unióban ragadó termékeket dömpingáron is jobban megéri eladni, mint kidobni, ami jelentős problémát okozhat.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szerint ezen lehet enyhíteni. „Az orosz embargó életbelépésével a világpiaci kereslet nem fog változni, csak átalakul. Ezért aztán azoknál a piacoknál, amelyeknél a kínálat az orosz piacra tevődik át, keletkezik majd egy űr, nekünk pedig ezeket a lehetőségeket kell megtalálni, és oda kellene a magyar termékekkel eljutni” – hangsúlyozta Győrffy Balázs, az agrárkamara elnöke. A kamara szerint most lesz igazán szükség arra, hogy a magyar vásárlók a hazai termékeket válasszák a boltokban, mert így nemcsak nyomon követhető és jó minőségű élelmiszerhez jutnak, hanem az itthoni vállalkozásokon is segítenek.

Érzékeny terület

Az Európai Unió mezőgazdasági területének 4 százalékán, közel 6 millió hektáron termesztenek zöldség- és gyümölcsféléket, melyek értéke a teljes mezőgazdaságban termelt érték 15–20 százaléka. A fő termékek: paradicsom, karfiol, uborka, saláta és articsóka, illetve alma, körte, őszibarack, kajszi és citrusfélék.

A 15 tagállam éves zöldségtermelése 40–45 millió tonna, gyümölcstermelése – a citrusfélék 9 millió tonnás termelését nem számítva – 30–35 millió tonna, a világ zöldség-gyümölcs termelésének 10 százaléka. Az EU a világ legnagyobb zöldség- (3,9 millió tonna), illetve gyümölcsimportőre (1 millió tonna), ugyanakkor exportja is jelentős (2, illetve 1 millió tonna). Az EU-n kívüli országokkal folytatott kereskedelemnél még jelentősebb a tagállamok közötti, elsősorban délről északra irányuló belső export-import. A külső import nagy részét a gyümölcsfélék esetében a szezonon kívüli alma és citrusfélék teszik ki, míg a zöldségfélék közül a paradicsom a legjelentősebb importcikk.

A fenti mennyiséget mintegy másfél millió – rendszerint családi – gazdaságban termelik meg. Ezek háromnegyede vegyes profilú (a zöldség vagy gyümölcs mellett gabonatermesztéssel, állattartással is foglalkozó) gazdaság, alacsony termelési mennyiséggel. Közülük mintegy 100 000 gazdaság foglalkozik kizárólag zöldségtermesztéssel, ezek a termelés 50 százalékát, illetve 300 000 család gyümölccsel, amelyek a termelés 70 százalékát adják.

Az Európai Unió legjelentősebb termelő országai – zöldség és gyümölcs esetében egyaránt – Olaszország, Spanyolország és Franciaország. Magyarország – a 100–120 000 hektáron megtermelt 1,7–2 millió tonna zöldségével és a 90 000 hektáron megtermelt 0,8–1 millió tonna gyümölcsével – a „középmezőnyben” szerepel.

A zöldség-gyümölcs értékesítés szerkezete az utóbbi évtizedekben erősen megváltozott: a hagyományos értékesítési formák (helyi és nagybani piacok, zöldségboltok) szerepe egyre csökken, a szupermarket-hálózatoké viszont folyamatosan növekszik. A szupermarketek aránya korábban főleg az északi, a zöldség-gyümölcs jelentős részét importból beszerző országokban volt jelentős (Skandinávia 80 százalék, Németország 70 százalék), de ma már Olaszországban és Spanyolországban is eléri a 30–40 százalékot. A szupermarketek hatalmas piaci erővel rendelkeznek, mivel Európa-szerte mindössze 5–10 óriáscégről (ilyenek pl. a nálunk is jól ismert Metro vagy Spar hálózatok) van szó. A kereslet koncentrálódásának ellensúlyozására a termelők egyre nagyobb arányban hoznak létre értékesítő szervezeteket. Jelenleg több mint 1300 ilyen szervezet működik az EU-ban, és ezek értékesítik a nagykereskedelem felé a zöldség-gyümölcs közel 50 százalékát.

Hiányból felesleg

A második világháború után a mai EU-országok területén az élelmiszerszükségletnek csupán 80 százalékát tudták megtermelni, aminek következtében jelentős importra szorultak. A kedvezőtlen helyzet megfordítására a hatvanas évek elején olyan szabályozást, rendtartást vezettek be, amely a termelés növelését szolgálta. Különös figyelmet fordítottak a gabonafélékre, az állattenyésztésre, az állati eredetű termékek fogyasztásának visszaállítására.

Ösztönzőként a magasan megállapított árak, védelemként a magas vámok szerepeltek. Az árak közvetlen húzó hatását a termelésre mi sem mutatja jobban, mint a termelés fellendülése. Az EU a legtöbb agrártermékből, különösen gabonából, tejből, húsból önellátóvá vált, majd hamarosan megjelent a világpiacon, mint nettó exportőr.

Az egységes termelői árakat az EU-ban 1968-ban vezették be. Irányadónak a régiók legmagasabb belső piaci árait tekintették. Ez volt a támogatás kezdeti módja, innen ered a magas termelői és fogyasztói ár. Ez jól jön a farmereknek, kevésbé a fogyasztóknak, ugyanakkor gyengíti a termékek versenyképességét a világpiacon. Az EU-ban a fogyasztói árak még olyan esetekben is jóval magasabbak a magyarországinál, ahol a termelői árak közel állnak egymáshoz. Miért? Az egységes ár csak az alapanyagok termelői árára vonatkozik, míg a fogyasztói árak nagy szóródást mutatnak az egyes tagországokban a feldolgozás, a szállítás, a munkabér, a kiskereskedelem költségei és a különféle árrések miatt. Ezen a területen egyre fontosabb költséggazdálkodási tényező a szállítás.

A magas fogyasztói árakból azonban elsősorban nem az agrártermelők profitálnak. A számukra fizetett termelői árak jóval alacsonyabbak, és ehhez kaphatják még a jövedelempótló támogatást, ami nélkül a farmok nagy része elvérezne a piaci versenyben a nem kellően hatékony termelési struktúrák miatt. Így is a farmok 2–3%-a, esetenként 5%-a hagyja abba évente a termelést! Érezhetően gyenge láncszemekkel is bír a Közös Agrárpolitika, ezt Ők is tudják, és a változásokat, hibákat reformokkal igyekeznek javítani.

Ezt a szorongatott helyzetet tükrözi már az 1968-ban az Európai Közösség mezőgazdaságának reformjáról szóló memorandum, amiben először szerepel, hogy a farmokon dolgozók számát tíz éven belül a felére kell csökkenteni, és a hasznosított területnek is 7 százalékkal kevesebbnek kell lennie. (A 2013-ban elfogadott reformelképzelések is pontosan ez irányba mutatnak.) Ugyanitt olvasható, hogy a beruházási támogatásokat kizárólag fejlődőképes formákra, életképes agrárvállalkozásokra kell korlátozni. A terv végrehajtása vontatottan haladt, ennek eredményeképpen a hetvenes évek második felére, a nyolcvanas évek elejére már egyre több gondot okozott a túltermelés. Az újonnan belépett országok jelentős mezőgazdasági potenciálja még inkább növelte a feleslegeket. Ekkor vált általánossá a termelés korlátozása, a piaci igényekkel történő összehangolása.

Jelenleg azonban az akut helyzet megoldása a legnagyobb gond a közösség vezetése számára. Szinte általános a vélemény: a keleti (benne hangsúlyosan az orosz) piac hosszú távon nem veszhet el.

Ajánlott könyvek