Kiváló borok, gyenge piac

Kategória: Élelmiszeripar | Szerző: Bőle István, 2020/12/23

Dula Bence szerint nem lehet úgy beszélni egy-egy évjáratról, hogy az ország minden borvidékére érvényes legyen. A borász és örökös egri hegybíró ügyetlen marketingfogásnak tartja az ilyen valóságtól elrugaszkodott dicsérgetést. Tokajtól a Soproni Borvidékig nagyok a különbségek. Ennek elsősorban nem éghajlati és időjárási okai vannak. inkább a különböző fajták, az eltérő művelési módok és leginkább a szüretelési időpontoknak a megválasztása jelenti az eltérést. Termelőnként, kisebb és nagyobb üzemenként eltérő a gyakorlat. Egy ilyen úgymond általános kép bedobása a gyakorlatba inkább romboló hatású. A dicsekvés helyett inkább reális képet kellene festeni az ország szőlő- és bortermeléséről, és leginkább a minőségről. Inkább a borvidékeknek kellene arról nyilatkozni, hogy milyen mennyiségben és minőségben tudtak szőlőt termelni egy adott évben.

A szőlő minőségét már a szüret idején meg lehet ítélni. Mert mérhetők a cukorfokok, pontosan lehet mérni a fürtökben rejtőző savakat. A legfontosabb mérőszám pedig az, hogy milyen az átlagtermés. Bizonyos mennyiség felett, ha túl sok a szőlő, akkor abból már lehetetlen jó bort készíteni. Akkor már átlagos bor erjedhet csak, ami nem alkalmatlan a fogyasztásra, de „csak” tömegbor. A borvidékenkénti differenciált évjárat minősítéshez a Hegyközségek Nemzeti Tanácsánál rendelkezésre áll a megfelelő adatsor. Ezt írja felül egy rossz marketing, amely nem nagyon ismer más kifejezést az évjárat jellemzésére, mint „fantasztikus”. Egyébként ez a megnyilvánulás, közvetett hatással, lefelé nyomja a szőlőárakat is, mert ez az alaptalan globális kinyilatkoztatás nem emeli a vásárlási kedvet.

Az utóbbi években egyébként Magyarországon csökkent a borfogyasztás. Dula Bence szerint ebben szerepe van az előbb ismertetett, rossz marketing gyakorlatnak is. A véleményformáló egri borász szerint gondok vannak a szakmát irányító kereskedelempolitikusok szakmai felkészültségével is. Egy étterem szommelierje minősítheti a borkészítés eredményét. Csak ezek a borfelelősök általában nem egy-egy borvidék, egy-egy bortermelőjének a produktumát ismerve kezdik a munkájukat. (Természetesen tisztelet a kivételnek!) Mostanában inkább az a gyakorlat, hogy a vendéglátóhely tulajdonosa elmegy egy nagykereskedésbe és ott bevásárol az akciós, leértékelt borokból. A szommeliernek ezt kell dicsérnie, forgalmaznia. A történelmi múltban a legnívósabb éttermek tulajdonosa olyan borkínáló pincéreket tartott, akik a pincéjük bortárából válogattak az ételeknek és a vendég ízlésének megfelelően. Ma már ritka a bortár, inkább a napi beszállítás a gyakorlat. Sok-sok étteremben tulajdonképpen ugyanazokkal a borokkal találkoznak a vendégek. 

Dula Bence (aki 2010-ben az Év borkóstolója volt) szerint sokat romlott az utóbbi időszakban a borversenyek színvonala.  Ennek elsősorban az oka: egyre nagyobb százalékban vannak a borbírák között az egy érdekcsoporthoz tartozók, nem elsősorban borászok, hanem a rosszul felfogott marketing területéről érkeznek. A szakemberek jó része eltűnt a porondról elsősorban azért, mert nem vállalnak közösséget „az újonnan megjelent, nyomulós, borlovagokkal”. Másrészt nem is hívják őket, mert a rendezők is inkább a kereskedelmi szempontokat részesítik előnyben. 

Az idei év visszafogott termésmennyiséget produkált szinte az ország összes borvidékén. Emiatt több kiváló, kiemelkedő minőségű dűlő szelektált bor készülhetett volna. Általában nem voltak növényvédelmi problémák, nem keletkeztek nagy veszteségek. A kisebb mennyiség oka, a késői virágzás és még inkább az egyszer hektikusan magas, máskor meg éppen a sokéves átlagnál alacsonyabb hőmérséklet és a nagyon ingadozó csapadékmennyiség volt.

Ezek szerint a telepítésekkor a fajták kiválasztásának egyre nagyobb szerepe lesz. Nem csak a divatfajtákat kell favorizálni. A döntéseknél alkalmazkodni kell egy-egy borvidék klimatikus és talajadottságaihoz. Ez a szakmai szempont – úgy tűnik – az utóbbi időben igencsak háttérbe szorult és egy ún. fajtatrend lett a meghatározó. Nemcsak a klímaváltozásra marad el a reakció, hanem az évszázadok óta ismert adottságok is háttérben maradnak a kiválasztásnál. Divatfajtákat visznek be, amelyek alig elfogadható minőségben, óriási mennyiségeket produkálnak. A piacon ezeket a fajtákat lehet a leginkább eladni, mert a borfogyasztó közönséggel elhitették, hogy ezek a fajták a világ legjobbjai. Pedig ez a fajta a mi borvidékeinken még semmit sem bizonyított. Nincsenek meg a névhasználaton túli minőségi értékek, amelyek a jó boroktól igazán elvárhatók. Nem lehet ma korlátozni azt a szőlőtermelőt, aki most nálunk nebiolót akar ültetni. legfeljebb ő maga fog gazdaságilag belebukni ebbe a kísérletbe. A jelek szerint most a magyar közönség jobban figyel a világfajtákra, mint a magyar értékekre, például a sárfehér, a leányka fajtákra. Ezek a hazai fajták csaknem eltűnnek, miközben az íz gazdagságuk, az ételeinkkel való harmonizációjuk, a termesztés generációkon át halmozódott ismeretanyaga óriási érték.

Hangoztatni kellene azt is, hogy borvidékenként melyik fajták hozták a legjobb eredményeket. A szaktudás helyét jórészt mára a rossz értelemben vett marketing vette át. 

A szőlőt a szüret végére ki lehet értékelni. Az eredményekről már lehetne tájékoztatni a borkedvelő közönséget. Elhangozhat az is, hogy ebből az alapanyagból jó bort lehet készíteni. Ezután kezdődik a feldolgozás, a borkészítés, az erjesztés és talán a legfontosabb: az érlelési szakasz. Csak ezek után lehetne a borról nyilatkozni. A bort először – a hagyomány szerint – Márton napján kóstoljuk meg először. Ám, ekkor a nedű minőségéről még csak visszafogottan lehet nyilatkozni. De mostanában már szeptember végén, október elején megjelennek az első úgymond új borok. Egyeseknek fontos szempont, hogy ki a jelző, de talán sokkal fontosabbnak kellene annak lenni, hogy ki a jobb! A bort nem lehet célszalag átvágással minősíteni. 

A fehér borok ebben az évben várhatóan jobban vizsgáznak majd, mind a vörösek. Persze, az ítélethirdetéssel érdemes még várni, mert egy vörösbornak legalább fél-egy év kell, hogy igazán megmutassa magát. 

Emberemlékezet óta aranyszabály volt a borászatoknál, hogyha eljön október második fele és a no­vember, akkor futnak be a legnagyobb megrendelések. A kereskedőket érdekelték a friss borok, de az ajándékozásra is alkalmas nagy borok, ritkaságok kuriózumok is. A szilveszteri vigasságokhoz pedig a pezsgővel rakott teherautók szállították széjjel az országban a „hangulat-alapanyagot”. Ebben az esztendőben felborult minden.

Cikkünk írása közben nyolc borászatnál érdeklődtünk a megrendelések nagyságáról. Valamennyien óriási keresletesésről adtak számot. A mostani eladásaik a tavalyinak mindössze 24-30-37-41 százalékát érik el a tavalyinak. A legnagyobb a visszaesés ott, ahol csaknem kizárólag éttermek és szállodák a vevők. De a zuhanás nem kerülte el a szakboltokra, sőt, az áruházláncokba szállítókat sem. Sőt, lényegesen csökkent a pincéktől való vásárlás is.

Az elmúlt három évben nagyon sok termelő állt rá a pezsgő, gyöngyöző bor (avagy frisecco) készítésére. Egyelőre ezekből az újdonságokból is nagyon sok palack marad a pincékbe. A felmérések szerint a vendéglátóhelyeket is váratlanul érte a pandémia miatti másodszori leállás és náluk is még jelentős készletek vannak. Úgy tűnik, a tilalmak miatt elmaradó közös bulizások fogyasztását egyáltalán nem pótolják majd a házi, otthoni poharazgatások. Egy picinyke biztató jel, hogy azok a külföldi turisták, akik most a Covid-19 miatt nem jöhetnek Magyarországra, az otthoni boltjaikban megpróbálják beszerezni a magyar borokat. Ez érzékelhető az export kismértékű felfutásán.

Most kellene piacra kerülni az idei rosé borok legnagyobb választékának. Ez a borfajta az utóbbi 20 évben vált különösen kedvelté Magyarországon.

Mivel korlátozott ideig őrzi erőteljes ízeit (rövidebb kifutású, mint például a vörösborok), félő, hogy nem lesz idő a korábbi mennyiség eladására.

Általában minden, ezzel a típusú borral foglalkozó pincészet az idén is elkészíti ezt a bort. Többen azonban máris nyilatkoztak a mennyiség csökkentéséről. 

Dula Bence azt vallja, hogy mára már nem a sör, hanem az energiaital a valódi versenytársa – főként a húszon-, harmincévesek körében – a hazai borfogyasztásnak. 

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai