2026. 11. 20., péntek
Jolán
Agrometeorológia
növényvédelem
Részletes agrometeorológia
xxx Menü xxx

Gondolatok dr. Kapronczay István „Növényt vagy állatot” című írásához

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Dr. Márton István, 2020/12/09
Címkék: Vitassuk meg!

Általában a mezőgazdaság fejlettségét a mezőgazdaság bruttó termelési értékén belül a két fő ágazat, a növénytermesztés, az állattenyésztés egymáshoz viszonyított arányával szokták jellemezni. Ideális, ha a két fő ágazat arányán belül az állattenyésztés eléri vagy meghaladja az 50%-ot. Magyarországon a rendszerváltás előtt, a 90-es évek végére, a magyar állattenyésztés teljesítménye meghaladta a 40%-ot. Ez az időszak volt, amikor 11 millió sertést és 15 millió tonna gabonát termeltünk évente.

A rendszerváltás óta eltelt időszak mindenki által ismert alapvető változást hozott a mezőgazdasági termelés összetételében. Napjainkban megközelítettük a 90-es évek termelési volumenét kb. 90%-os mértékben növénytermesztés vonatkozásában. Ugyanez nem mondható el a magyar állattenyésztésről, nem érjük el a 30 %-ot.

A hollandiai wagening-i egyetem pár évvel ezelőtt egy holland-magyar kutatást publikált, mely során azt vizsgálták, hogy adott ország hogyan használja ki a mezőgazdasági termelésben lévő potenciálját.

A vizsgálat során megállapították, hogy míg Hollandia a mezőgazdasági potenciál közel 90%-át használja ki, úgy a magyar mezőgazdaságé éppen, hogy meghaladja a 30%-ot.

A különbségnek számos történelmi, gazdasági, politikai oka van, egy dolgot azonban feltétlenül meg kell, hogy jegyezzünk: szabadversenyre alapuló piacgazdaságban az erőforrások allokációját a szűk keresztmetszeten alapuló marginális hatékonyság szabályozza. Az automatizmus biztosítja az optimális jövedelemtermelést. Amennyiben adott ország gazdaságpolitikája korlátozza ennek érvényesülését, úgy nem csak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás csökken, hanem a gazdasági potenciál kihasználása is romlik.

Hazánkban a rendszerváltás után számos olyan gazdaságpolitikai intézkedés született, amely egyértelműen beleavatkozott az erőforrások újrahasznosításába, és bizonyos üzemi kör (volt nagyüzemek) korlátozásával befolyásolta a gazdaság működését. Ennek is következménye az állattenyésztés 90-es évekhez viszonyított visszaesése, termelési potenciál csökkenése, melyhez még különböző piaci, járványügyi, technológiai problémák is hozzájárultak. Ilyen kevés anyakoca még nem volt Magyarországon. Az elmúlt évek támogatáspolitikája, amely 6 millió sertés elérését tűzte ki célul, egyértelműen kudarcot vallott.

A magyar húsmarha tenyésztés ezidáig dinamikusan fejlődő ágazat. Talán az egyetlen az állattenyésztési ágazatok közül, melynek jövedelmezősége a 2004-es EU csatlakozás után megfelelő volt mind piaci, mind támogatási oldalról.

Az ágazat elemzése változó világunkban, melyben a szakmai megfontolások mellett más is szerepet játszik, összetett, bonyolult feladat. Kiindulási alapnak tekinthetjük, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, remélhetőleg az is marad, és a jövőben is részei maradunk az EU 500 milliós piacának, elfogadva azokat a gazdasági, társadalmi érdekeket, értékeket, melyet az európaiság jelent. A jelenlegi helyzet fajtaösszetétel, üzemméret, alkalmazott termeléstechnológia, versenyképesség, jövedelmezőség szempontjából meglehetősen ellentmondásos. A jelenlegi húsmarha létszám 160 ezerre tehető, melynek zömét a nálunk tenyésztett világfajták, illetve ezek keresztezett állománya adja. Ebből kb. mintegy 45 ezer a törzskönyvi ellenőrzés alatt álló állomány. Szembetűnő, hogy kb. hasonló nagyságrendű a fajtaegyesületeken kívüli, különböző fajtákhoz besorolható állomány, amely, ha törzskönyvi ellenőrzés alatt állna, pár év alatt közel megduplázhatná a hazai húsmarha tenyészállat kibocsátást, ami magasabb hozzáadott értéket, több export bevételt, a tenyésztők számára pedig több jövedelmet jelenthetne.

Ha a jelenlegi és jövőbeni versenyképességünk összetevőit vizsgáljuk, akkor figyelembe kell vennünk, hogy a húsmarha tartásnak 3 termelési szakasza van; az első a borjú-tehén egység (cow-calf unit), a második a növendék (stockers) szakasz, a harmadik a marha hízlalás (feedlot) szakasza. Hazánkban ebből csak 2 alakult ki. Ha a versenyképesség szempontjából vizsgáljuk, akkor a húsmarha tartás anyatehén tartási szakasza tipikusan olyan tevékenység, ahol a különböző méretek is versenyképesek lehetnek, mivel a marginális hatékonyságot más-más szűk keresztmetszetek szabályozzák. Az őstermelőtől a családi gazdálkodón keresztül a társas vállalkozásokon át a nagybirtokig szinte minden üzemi méret lehet hatékony és versenyképes (függően az alkalmazott termelés technológiától illetve annak következményeként adott termelési rendszerben lévő állandó költségektől). A stocker szakasz hiányzik, melynek jövedelmezőségi következményi vannak, ez egyben azt is jelenti, hogy az élőállat árutőzsde sem működik Magyarországon. A marha hízlalás (feedlot) szakaszra vonatkozóan sajnos hazánkban szinte alig található versenyképes, megfelelő hatékonysággal működő, komoly árukibocsátást biztosító hízómarha telep (5000 db hízómarha/év feletti), az ehhez szükséges integrációknak néhány helyen látjuk csak a csíráját.

Az általában igaz, hogy ezidáig a megfelelő piaci árak és az alkalmazott EU-s támogatások az átlagos és az átlagosnál rosszabb hatékonysággal működő tenyésztők számára is megfelelő jövedelmet biztosítottak. Ez az állapot azonban a jövőben nem lesz fenntartható, az EU versenyképessége visszaesett az amerikai, ázsiai és ausztrál térségekhez képest rosszabb helyzetben van, mint korábban.

Az euro-atlanti támogatások víziója alapján a világpiaci és EU-s árakban a tengerentúli hatékonyabb, alacsonyabb termelési költséggel előállítható húsmarhát exportáló országok közvetlen megjelenése várhatóan a jelenlegi piaci árak stagnálását, vagy rosszabb esetben csökkenését jelentheti.

A magyar és európai húsmarha tenyésztésben is elkerülhetetlenül látszik az a strukturális válság, amely hatására a jelenlegi szereplők összetétele lényegesen átalakul, csak a versenyképesek maradnak hosszútávon a piac szereplői (hasonló tendencia zajlik az utóbbi években a magyar sertéstenyésztésben is).

Ha a világ marhahús termelésének ráfordítás arányos hatékonyságát vizsgáljuk a különböző régiók között, és az átlagos ráfordítást 1-nek tekintjük, amely kb. az új-zélandi marhahús termelés hatékonyságának felel meg, akkor Észak-Amerika (USA, Kanada) 1,3; Ausztrália 1,2; Dél-Amerika (Argentína, Uruguay, Brazília) 0,9; az EU átlaga 1,5. (Az EU-n belül Magyarország kalkulációk alapján hasonló az EU átlagához.) Ez mutatja, hogy versenyképességünk javítása érdekében tennünk kell.

Közismert, hogy a magyar húsmarha tenyésztésben a kibocsátott árualap közel 90%-a exportra kerül, élőmarha kivitelünk többszereplőssé vált, az EU 28 tagállamából 3 ország kivételével a többség vásárlónk volt. A 3. országbeli piacok közül az orosz, török, libanoni, líbiai piacon kívül szállítunk még Ázsiába, a Közel-Keletre, kisebb mennyiséget Észak-Afrikába, Egyiptomba. Hagyományos piacaink közül a görög, horvát, olasz, szlovén, osztrák, orosz, izraeli, libanoni közel másfél évtizedes múltra nyúlik vissza. Tekintettel arra, hogy a vágómarha kibocsájtás jelentős részét a Közel-Keleten értékesítjük. Az üzlet alapja a biztonság és kiszámíthatóság, ettől messze vagyunk a térségben a nemzeti, vallási, nagyhatalmi érdekek vélhetően még hosszú ideig akadályozzák a normális kereskedelmi, piaci viszonyok megteremtését.

Lehetőséget jelentenek a jövőben számunkra az észak-afrikai országok, Egyiptom, Algéria, Tunézia, Marokkó, itt azonban a francia húsmarha termelőkkel kell versenyeznünk.

Törökországot, mint kiemelt piacot illetően a török gazdaság gyengélkedése, a török líra folyamatos esése lényegesen csökkentette az export volumen mennyiségét. Tenyészállat piaci vonatkozásban főleg a volt Szovjetunió tagállamai jelentenek potenciális felvevő területet. Külön gondot okoz mind Magyarországon, mind hagyományos piacainkon a pandémia miatt a turizmus csökkenése, amely egyben a marhahús felvevő piac csökkenését is jelenti. 

A húsmarha ágazat helyzetéhez szorosan kapcsolódik a marhafeldolgozó ipar helyzete. A tenyészállat piacot kivéve a növendék- és vágóállatok élő állapotban történő értékesítése alacsonyabb hozzáadott értéket jelent nemzetgazdasági szinten. Ugyanakkor az állattartók számára az élő állapotban történő értékesítés gyorsabb, megbízhatóbb és magasabb jövedelmet biztosít jelenleg. A magyar marhahúsfeldolgozó ipar nehéz versenyhelyzetben van (csak kettő, megfelelő vágási kapacitással rendelkező vágóhíd van az országban). A támogatási lehetőségek nem segítik a nagy, hatékony marhavágó kapacitások kialakítását, amellyel a vágási költségek csökkenthetők, a versenyképesség javítható lenne.

Gondot jelent, hogy szemben a nemzetközi trendekkel hazánkban nem válik külön a vágás és a feldolgozás, csak néhány packager-t (daraboló, feldolgozó, márkázó) találunk, melyek nélkül versenyképes, eredményes marhahús forgalmazás nem lehetséges. Fogyasztói oldalról megközelítve a rendkívül alacsony magyarországi marhahús fogyasztás növeléséhez elengedhetetlennek tűnik a bérek, jövedelmek növelése, az ezeket terhelő adók, járulékok csökkentése. Ezek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy nálunk is fizetőképes kereslet jelentkezzen.

A leírtakon kívül összehangolt, tudatos központi marketing tevékenységre is szükség lenne ezen a területen is. A jövő elemzése szempontjából fontos a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás, melyet sokan leegyszerűsítve fajtakérdésnek tartanak. Ennél azonban lényegesen szélesebb problémáról van szó, amely nem csak a használt fajtákat, hanem az alkalmazott technológiát, gyepgazdálkodást is érinti. A jelenleg érvényes AKG előírások nagy részét el kell felejteni, újra kell gondolni, elsősorban a folyamatos takarmány ellátás és ökológiai szempontok figyelembevétele miatt.

A fajták szempontjából a hőmérsékleti- és klímaváltozás, valamint a megjelenő új egzotikus állatbetegségekhez való alkalmazkodás jelenti a kulcskérdést. Erre számos példát találunk a tengerentúlon alkalmazott bos taurus és bos indicus szarvasmarha fajták keresztezésével, pl. brangus, braford, simbra stb.

Az új egzotikus állatbetegségek megjelenésének sajnos nincs vége, várhatóan újabb vírusokat terjesztő vektorok megjelenése sem kizárható a Kárpát-medencében, lásd az ázsiai tigrisszúnyog megjelenése. Ezzel kapcsolatosan az állategészségügyi hatóságnak és az állattartóknak fontos feladatai lesznek, mivel termelési kockázatot, költségtöbbletet és piaci zavarokat okozhatnak.

Az ágazat jövőbeni működése szempontjából is elengedhetetlen a kiszámíthatóság. A pályázati források meghirdetésénél, elbírálásánál fontos a szakmaiság és az objektivitás. Fejlett és hatékony állattenyésztés nélkül nincs fejlett, jól működő mezőgazdaság. Magyarországon a II. világháború óta folyamatosan csökkent a talajok szervesanyag tartalma. Megfelelő szervesanyag nélkül veszélybe kerül versenyképes növénytermesztési terméshozamok elérése. Szükség van a megfelelő tápanyag gazdálkodáshoz a szervesanyag tartalom növelésére, melyet legcélszerűbben az állattenyésztés egyik fontos melléktermékével, a szakszerű istállótrágya felhasználásával lehet biztosítani.

Összefoglalva a címben felvetett kérdésre, hogy növénytermelés vagy állattenyésztés-e, a válasz, hogy mindkettő. A feladat adott, mindnyájunk szakmai felelőssége, hogy felismerjük-e a kihívásokat, azokhoz kellőképpen alkalmazkodunk-e, és hogy azokra megfelelő adekvát válaszokat adjunk.

Az egyre erősödő globalizációs versenyben a sikeres magyar mezőgazdaság működtetéséhez csak az EU tagjaként van esélyünk.

  

Dr. Márton István

elnök

Húsmarhatenyésztők, Marhahústermelők Országos Szövetsége

SZIE Keszthelyi, Kaposvári Campusának címzetes egyetemi docense

ügyvezető - Magyar Hereford, Angus, Galloway Tenyésztők Egyesülete

Ajánlott kiadványokBotos János:
Banki értékpapírok Magyarországon
Dr. Vahid Yousefi - Kóbori Judit:
A merinói juhok tenyésztése és kiválasztása
Dr. Böő István:
A baromfitartás gyakorlata
Hajós László - Berde Csaba:
Emberi erőforrás gazdálkodás

Ez is érdekelhetiA zöldség-gyümölcs ágazat helyzete, versenyképessége és szükséges fejlesztési irányaiLehetőségek a kertészeti ágazatok fejlesztésébenAz állattenyésztés gondjai és fejlesztésének lehetőségei, eszközei - Hozzászólás a "Növényt vagy állatot?" vitasorozathoz

Hírlevél feliratkozás

Legfrisebb cikkekből ajánljuk

Nem elég túlélni a tejválságot: három ponton kell új alapokra helyezni a magyar tejágazatot
Manapság ritkán találkozni olyan szakemberrel, aki a problémákra megoldásokat is javasol. Dr. Sziráki Bence, a Dózsa Mezőgazdasági Zrt. vezérigazgató-helyettese ilyen ember, akinek koncepciója szerint a magyar tejágazat hosszú távú stabilizálásához három területen egyszerre van szükség változásra: kiszámíthatóbb termelői ár-képzésre és erősebb termelői alkupozícióra, versenyképesebb és magasabb hozzáadott értéket előállító hazai feldolgozóiparra, valamint a magyar tejtermékek iránti tudatos fogyasztói kereslet megerősítésére. A három pillér egymásra épül, ezért egyik sem képes önmagában tartós megoldást adni. Sziráki Bencével beszélgettünk.
MOHOSZ: a reformprogram megvalósításának az útján
A Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) vezetése – élén a MOHOSZ Választmánya által megválasztott új elnökséggel – komplex érdekvédelmi, közfeladatellátási, gazdasági és sportszakági feladatokat lát el a több mint egymillió hazai horgász és a tagszervezetek érdekében. Az új elnökség stabil gazdasági helyzetű, de egy strukturális és szemléletbeli paradigmaváltásra szoruló szervezetet vett át a korábbi vezetéstől. Puskás Norbert MOHOSZ elnökkel és prof. Dr. Urbányi Bélával, az Országos Horgászszervezeti Szolgáltató Központ (OHSZK) főigazgatójával beszélgettünk.
A baromfiágazatban sok a jövőt érintő kérdőjel
Új helyre, a Fehér útra költözött a Baromfi Termék Tanács (BTT), mivel a székhelyüknek korábban helyt adó épületet annak tulajdonosa értékesítette. A nyári költözést követően, már az új irodában ültünk le beszélgetni Dr. Csorbai Attilával, a BTT elnök-igazgatójával. A hazai baromfi ágazat szempontjából számos negatív hatást érzékelhettünk az elmúlt időszakban: geopolitikai bizonytalanságok, harmadik országokból származó importnyomás, aszály és következményei, valamint régi és új járványos megbetegedések. Az igen gyenge (mennyiségben, minőségben) kukoricatermés miatt a termelésnek jelentős változtatásokat kellett végrehajtania a takarmány beszerzésekben és receptúrákban is. E nehézség ellenére a baromfihús termelése szép jövő előtt áll, mert mind európai, mind világszinten nő a fogyasztása. Jelenleg ez az emberiség legkedveltebb húsfélesége és egyik legjelentősebb fehérjeforrása.
Új a kuratórium, de a munka a megkezdett úton folytatódik
Miután az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium, mint alapítói joggyakorló 2026. július 3-án tett közzé pályázati felhívást a kuratóriumi és felügyelőbizottsági tisztségekre. a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány kuratóriumában új, öt fős testület kezdte meg a munkát a szeptemberi tanévnyitó után. A kuratórium elnökének Umenhoffer Pétert választották, akivel az új megbízatása kapcsán beszélgettünk.
Versenyképesség változó környezetben: a magyar agrárium előtt álló kihívások és lehetőségek
A magyar mezőgazdaság működési környezete az elmúlt években alapvetően megváltozott, így a korábban eredményesen alkalmazott termelési és üzleti modellek egyre kevésbé képesek megfelelő választ adni a növekvő környezeti és piaci kihívásokra. Az agrárium szereplői ma már nem elszigetelt problémákkal szembesülnek, hanem egy átfogó szerkezeti átalakulás közepén találják magukat, amely egyszerre érinti a növénytermesztést, az állattenyésztést, a finanszírozást, a technológiai fejlesztéseket és a vidéki gazdaság jövőjét.
Az idén drasztikusan csökkent a fémzárolt vetőmagfelhasználás
A hazai vetőmagágazat az idén vegyes és kihívásokkal teli szezont zár, amire elsősorban az időjárás extremitása (a nyári hőhullámok és aszály), a gazdálkodók óvatosabb növényvédelmi és inputanyag-vásárlási stratégiája nyomja rá a bélyegét. A hazai vetőmagágazat összességében több mint 200 milliárd forintos értéket képvisel, ám a jövőben a termelékenység megtartásához a szektor egyre inkább az öntözésfejlesztésre, az új nemesítési technológiákra (precíziós és szárazságtűrő fajták előállítására), nem utolsó sorban a fémzárolt vetőmagok használatának növelésére fókuszál. Perczel Péterrel, az Isterra Közép-Európa Kft. ügyvezetőjével beszélgettünk.

Találja meg az Önnek való tartalmat

2014-2026 © Agrárium7   –   Minden jog fenntartva.

Tanulmány letöltése X

A kiválasztott tanulmány letöltése ingyenes, ám feliratkozáshoz kötött. Kérjük válassza ki az Önnek megfelelő opciót az alábbiak közül.

Tanulmány letöltése » feliratkozás X

« vissza

Tanulmány letöltése » ellenőrzés X

Ehhez az e-mail címhez nem tartozik aktív feliratkozó. Kérjük, ellenőrizze, hogy azt az e-mail címet adta e meg, amivel feliratkozott hozzánk. Amennyiben új e-mail címmel szeretne regisztrálni, kattintson az alsó "vissza" gombra.

A tanulmány letöltése elindult! » letöltés újra

Kérjük, e-mail címe megadásával erősítse meg, hogy Ön már feliratkozott az Agrárium7 hírlevél listájára, ami után a választott tanulmány automatikusan letöltésre kerül.

« vissza