A kertészeti ágazat „vérvizsgálatának és vérnyomásmérésének” eredményei

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Dr. Lehota József, 2021/02/04
Címkék: Vitassuk meg!, zöldség-gyümölcs termesztés, zöldség-gyümölcs ágazat, zöldségtermesztés, gyümölcstermesztés, versenyképes kertészeti ágazatok, kertészeti ágazatok

Megjegyzések Dr. Gergely Sándor: „Lehetőségek a kertészeti ágazatok fejlesztésében” című hozzászólásához.

Lehota József, professzor emeritus, volt SZIE.

Feltehetően a témában való érintettségem (piaci és marketingkutatásaim) miatt, kért fel reagálásra az Agrárium Magazin, bár 2019. évi nyugdíjazásom óta, pályán--kívüli vagyok. Dr. Gergely Sándor professzor úr megadta vitaindítójában a diagnózist, azaz ismertette az ágazati „vérvizsgálat és a vérnyomás” mérés eredményeit, amelyek alapvetően reálisak, betegségre utalóak, néhány helyen azonban kisebb pontosítást igényelnek. Az, hogy a pohár félig tele vagy félig üres, mindig viszonyítás, bázisválasztás kérdése. A hozzászólásban közölt zöldség ágazati adatok is vegyes képet mutatnak: 1940-hez viszonyítva öt termék esetében növekedés, négy esetében csökkenés, 1990 (rendszerváltás) óta öt termék termelése csökkent, négy esetben nőtt. Tehát a kép vegyes az egész periódus során, e mögött regionális sikerek (pl. a hajdúsági torma, a békési és az ormánsági dinnye, a szentesi paprika) és kudarcok (a nógrádi bogyós, a hevesi dinnye/csányi szinte megszűnt, makói hagyma) húzódnak meg, viszont az megállapítható, hogy nem vizsgáltuk a siker és kudarctényezőket az egyes regionális zöldségtermelő klaszterek esetében.

Egy dolog, amivel nem tudtunk megküzdeni az elmúlt évszázad során, az az instabilitás folyamatos fennmaradása. Mind a termőterület, az összes termelés, illetve az átlagtermés hatalmas ingadozása volt jellemző, amely alapvető kiindulópontja volt a piaci problémáknak, azon belül az ár-ingadozásoknak. Erre vonatkozóan csak dinnyére kapott adatokat tudom közölni, ugyanis most írom a Fejér megyei, azon belül a cecei dinnyetermesztés történetét. 1920-2019 közötti időszakban (1921-1945, 1946-1967, 1968-1989, 1990-2019 szakaszokban) a görögdinnyetermelés, növekvő trend mellett 37,6 %-os relatív szórásértéket (abszolút éves eltérés /időszak termelésének átlaga), a sárgadinnyetermelés zuhanó repülés mellett, 71,4 % -os relatív szórásértéket mutatott, azaz mindkét ágazat akár növekvő, akár csökkenő trend mellett recsegett-ropogott.

A kertészeti ágazat helyzetének háttértényezői

Ha a háttértényezők mögé nézzünk egy kicsit, nem nagyon csodálkozhatunk, mert 1920-től kezdve négy rendszerváltást (beleértve Trianont is), négy nagy piaci modell, illetve konkrét piacváltást, négy üzemszerkezet átalakítást (reformot?) értünk meg, azaz 25 évenkénti permanens radikális töréspontok következtek be. Mindegyik érintette a zöldség és gyümölcs főágazatot, de közvetlenül a piaci, illetve üzemszerkezet (tulajdonos és használat) változása érintette radikálisan. Elindultunk a Trianon előtti, kétpólusú, nagybirtok által dominált üzemstruktúrától, 1945-46 évi földreform, 1959-61 tsz szervezés, 1990-1994 közötti kárpótláson át visszajutottunk a kiindulópontra földhasználatban, a nagybirtok által uralt, kisgazdaságokkal kombinált üzemstruktúrához. Hosszú keserves küzdelem árán ott vagyunk, ahonnan elindultunk. Ezek a folyamatok az átalakítás és a stabilizálás idejét figyelembe véve, a 25 évből kb. 10 év ezzel ment el, végül maradt 15 év a stabilabb fejlesztésre, de az se valósult meg teljes mértékben piaci, szabályozási, együttműködési, elmaradt közmegegyezés miatt. A kandidátusi értekezésem témája a gyümölcstermesztés ciklikus fejlődésének jellemzői volt.

A hozzászólásból kimaradt, sőt úgy szerepel, mint lehetséges alapkő, a falusi emberek tudása, tapasztalata a kertészeti termeléssel kapcsolatban. Ennek a tapasztalatok jórészt ellentmondanak, a falusi porták kertjeiben alig találni alapvető zöldséget (hagyma, burgonya, paprika, paradicsom, káposzta), hasonlóan az állattenyésztési ágazatokhoz. A falusi fogyasztók is egyoldalú függőségbe kerültek a főleg, hosszú, nagy élelmiszer kilométerrel működő ellátási láncokkal, alapvetően kényelmi okok miatt. Helyi kistermelésre épülő házi tejelosztás nyomokban és csökkenő mértékben létezik. Ennyire biztos, hogy nem következik be a nemzetközi piacokon, annak hatásaként a hazai piacon, élelmiszer (kertészeti termék) ellátási válság (food security), annak nyomán árrobbanás a következő évtizedekben? Hogyan lehet majd védekezni egy ilyen esetben? Már az a közmondás is idejét múlt, hogy nem halat, hanem hálót kell adni az embereknek, de sajnos azt sem tudják, hogy azt hol, hogyan lehet használni, csak arra lesz alkalmas, hogy belegabalyodjanak. Ha most adnánk vetőmagot, állatszaporulatot az embereknek, hányan tudnák. hogy mit kell csinálni vele? Egyrészt már nem nagyon vannak szerszámaik, illetve gyakorlati ismereteik sem. Ez pedig csak az elmúlt 25-30 évben tűnt el, reméljük nem véglegesen. Lehet, hogy ez jó, mert egy új rendszert (új ismeretekre, új info-kommunikációs eszközökre, lokális rövid ellátási rendszerekre épülő) szeretnénk kiépíteni, de akkor azt tudatosan, kialakított differenciált stratégia részeként kellene csinálni, nem laissez faire módon.

A kertészeti ágazatok fejlesztésének lehetőségei

A jövőt, a stratégiát illetően néhány alapdöntést kellene meghozni, mely ágazatokat tekintjük stratégia szempontból fejlesztendőnek, a hazai vagy export (melyik régió, melyik szegmense), milyen technológiára építve, milyen eszközök és határidők? A zöldség és gyümölcsfogyasztás és az egészség között egyre szorosabb kapcsolat derül ki az orvosi kutatásokból, amely két kimenettel rendelkezhet, az egyik azokban lévő hatóanyagok OTC gyógyszerként való felhasználása, a második a nyers és feldolgozott kertészeti termékek funkcionális (egészségvédő) élelmiszerként való felhasználása. Az utóbbi időben végzett humán és állatkísérletek döntő része arra utal, hogy ezek a pozitív hatások (vitaminok, antioxidáns és sejteket áros sugárzástól védő bioaktív anyagok) léteznek. Ezzel párhuzamosan megatrendként jelentkezik a fogyasztók (fejlett országokban nagyobb arányban, mi követők vagyunk) egészségtudatosságának növekedése és a hagyományos vegyi alapokra épülő gyógyítással ellentétes magatartása. A zöldség és gyümölcstermesztésben a funkcionális termékösszetevők, a hagyományos termékekben gyengébbek, mint az újonnan megjelenő ún. szuper zöldségek és gyümölcsök esetében. Ezek a fogyasztói csoportok (LOHAS szegmens) a fejlett országokban már kialakultak, nálunk még fáziskésésben vannak. Ha marketinget akarunk, akkor a hazai piacon erre épülő stratégiát, fogyasztói döntéseket támogató applikációkat kell kifejleszteni (lásd Food Rating rendszer applikációk, USDA, illetve UK). A lehetséges fejlesztési irányok közül ezen termékek esetén kevesebb, a piacon jó bevezetett termelő ország, piaci szereplő van jelen. Erre viszont, a jelenleg széleskörben alkalmazott marketing (pl. dinnye kostoltatás és rendezvények hagyományos témai) eszközök és technikák nem alkalmasak. Az zöldség és gyümölcsfélék esetében a fiatal korosztály számára újra kell pozícionálni azokat, kulcs funkcionális termékenként, egészségvédő, döntően betegség megelőző megoldásként. Ezek új ágazatok és technológiák meghonosítását tennék lehetővé, amelyek a nemzetközi piacokon is kevésbé gyakoriak, illetve versenytársak még nem erősödtek meg.

A jövőbeni stratégia egyik kulcskérdése az üzemszerkezet, az eddigi történelmi tapasztalatok szerint a nagybirtokok sose „tűrték” meg, hosszú ideig a kertészeti ágazatokat, csak a tervutasításos, kötelező vetéstervre épülő időszakban. Egy erős középüzemi gazdaságcsoport nélkül sem stabil gyümölcs, sem zöldség termelés nem építhető ki. De ezen kívül még számos egyéb feltétele is van annak, a főágazat sikeres fejlesztésének.

Az ágazati stratégia (alapanyagtermelés) mellett elengedhetetlen a szektorstratégiai megközelítés (input iparágak, alapanyagtermelés, feldolgozás, kereskedelem /nagy illetve kiskereskedelem és vendéglátás) alkalmazása, amelyen belül a csatornakapitányi feladatok a kiskereskedelem (főleg a friss termékek esetében) kezébe összpontosultak, a marketing mind a négy elemének (termék, ár, értékesítési csatorna és eladásösztönzés) fő döntési központjává vált. Egyre nagyobb súllyal bír mind a hazai piaci , mind az exportpiaci (közvetlen illetve a közvetett export szerkezetváltozása az utóbbi irányába) elosztási rendszerben. Sikeres kertészeti szektorstratégia nem valósulhat meg az ellátási lánc kulcsszereplői aktív közreműködése nélkül, különösen annak hatékonyságát meghatározó biológiai erőforrás biztosító iparágak, illetve az elosztásban kulcsszerepet (fogyasztói magatartás alakításában) játszó iparág, a kiskereskedelem nélkül. Sajnos mindegyig iparág döntően külföldi kézben van. Az elmúlt években a kiskereskedelem alapvető ár-centrummá vált a termelők, a nagykereskedők és a nagybani piacok számára egyaránt, így a szektoron belüli jövedelemelosztás alapja lett, jelentős információ hiányos (elosztási és termelési költségek egyrészét tekintve) helyzetben. Ez a kordináció döntően nem együttműködési (kölcsönös függőség) formában, hanem a piaci erő érvényesítése keretében működik. Az elmúlt évek trendjei (pénzügyi, illetve ellátás válság), mellett a mostani vírusjárvány is egyértelművé tette, a nagy és hosszú ellátási láncok sérülékenységét. A kertészeti szektor hatékony működtetése csak az ellátási láncok átszervezését követően valósítható meg, jelentősen növelve azokban az ellátás biztonságát (food security), hosszútávú együttműködési kapcsolatok keretében.

A szektorok általában, de a kertészeti szektorok különösen, nem homogén alakulatok, hanem egymástól eltérő jellemzőkkel, erőforrásokkal, vállalati háttérrel rendelkező regionális vagy lokális klasztereket alkotnak, amelyek fejlesztése csak differenciált stratégiával valósíthatóak meg. A döntően export-orientált békési dinnyetermelő tájkörzet (regionális klaszter) jelentősen eltérő stratégiát igényel a döntően hazai piacra (rövid ellátási láncot, útmenti árusítást, házhozszállítást alkalmazó) orientált Fejér-Tolna megyei tájkörzethez (regionális klaszter), vagy a kiskereskedelem ellátásában kulcsszerepet játszó másik tájkörzethez viszonyítva. Teljesen más növekedési potenciált jelentenek, más termékszerkezetet és technológiát igényelnek, más piaci intézményrendszert követelnek meg. A regionális és lokális klaszterek elkülönítése legalább export, illetve hazai piacorientáció (országos elosztás, illetve helyi piaci formák) és lokális piacok tekintetében elengedhetetlen.

A világ és magyar gazdaságban is az egyre szűkülő erőforrások rendszere, egyre inkább megköveteli azok célszerű felhasználását, amelyre szolgáló új üzleti modellt sharing/ megosztásra épülő modellnek nevezik, amely nélkül sem erőforrások nem lesznek elegendőek, sem azok versenyképessége (költség és ár) nem biztosítható. A fejlesztési stratégia megosztásra épülő új megoldások nélkül, nem valósítható meg sikeresen, ezen keresztül biztosítható a fenntarthatóság követelménye is.

A fenti kifejtett vélemény csak saját kutatásaimra, hazai és nemzetközi tapasztalataimra épül, senki más véleményét és érdekét nem tükrözi, így azért teljes egészében magam vállalom a felelőséget.

Ajánlott kiadványokDr. Géczi László:
Piacos zöldségtermesztésKeszei Attila:
GyümölcstermesztésFelföldi János:
Termelői értékesítő szervezetek (TÉSZ) a zöldség-gyümölcs ágazatbanBakos István:
Kertészet részfoglalkozású termeléssel - Almáskerti tapasztalatok, mesterfogások

Ez is érdekelhetiA paprika üvegházi termesztéseZöldségtermesztés - Átlagos termés, jó piaci helyzetA fenntartható gazdálkodás - Ha nem vesszük figyelembe a méretgazdaságosság összefüggéseit?