„Hazai piacainkat kell visszaszerezni a magyar áruk számára”

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Bátyi Zoltán, 2021/02/06

Gémes László,
a Csongrád-Csanád Megyei Közgyűlés elnöke

Magyarország adottságai alapján alkalmas lenne arra, hogy Közép-Európa kertészeti centruma legyen, jelenleg azonban teljesítőképességének mindössze 30-40 százalékát tudja produkálni – írta dr. Gergely Sándor professzor az Agrárium legutóbbi számában. Gémes Lászlót, a Csongrád-Csanád Megyei Közgyűlés elnökét már csak azért is megkerestük e témában, mert ez a dél-magyarországi megye mindig is az ország egyik éléskamrájának számított. Ő úgy látja, bár számos csapás érte az elmúlt évtizedekben a magyar mezőgazdaságot, sok lehetőség adott ahhoz, hogy hazánk Európa egyik kiemelkedő zöldség- és növénytermesztő gazdaságává váljon.

Gémes László, aki 2006-tól 2019-ig a mintegy 4 ezer lakosú,Szenteshez közel, Szegvár nagyközség polgármesteri tisztét látta el, majd ezt követően lett a megyei közgyűlés elnöke, maga is gyakorló agrárszakember. Erről – egyebek mellett – mezőgazdasági technikusivégzettsége, önjáró betakarítógép és mezőgazdasági gépkezelő szakképesítéseis tanúskodik, ám a mindennapi munkája során alapos képzést kapott az élettől is, hiszen ma már két fiával, 360 hektáron gazdálkodik.

– Valóban jobb teljesítményt is elvárhatnánk a magyar kertészettől és gyümölcstermesztéstől, mint ahogy az egész agrárágazattól. Ám miközben megfogalmazódnak a kritikák, azt is látnunk kell, milyen viharokon ment át a magyar mezőgazdaság az elmúlt 30 évben, és mik azok a gondok, amelyek hátráltatják, netán akadályozzák a fellendülést. Az okokat számba véve feltétlenül meg kell említeni, hogy a mezőgazdasági termeléssel foglalkozók körében egy nagy generációváltás kezdődött már a rendszerváltoztatáskor, és ez azóta is zajlik. Az idősebbek adnák át a gazdaságot a fiatalabbaknak, ám a probléma az, hogy az új generáció tagjai között mind kevesebb olyan embert találni, aki hajlandó elődeinek nyomdokai lépni. A mezőgazdasági termelés, legyen szó bármely ágazatáról, rendkívül munkaigényes, emellett ki van téve az időjárás szeszélyeinek, ami egyben nagy kockázatot is jelent. Ezt a fiatalok közül sokan nem akarják felvállalni, inkább a divatosabb „városi” szakmák felé fordulnak. Azt is figyelembe kell venni, hogy ma már csak magas képzettséggel rendelkező szakemberek számíthatnak sikerre. Vagyis a fejlődés másik záloga egy olyan szakmai tudás, amely a számítástechnikától kezdve a modern gépek és termelési technológiák ismeretét is megköveteli, és sokan erre a tanulási folyamatra sem akarnak időt szánni, éppen a korábban említett nehézségek és kockázatok miatt – fogalmazott Gémes László
Hozzátette: márpedig az uniós csatlakozással egy olyan világhoz kapcsolódott hazánk, ahol csak igazán felkészült szakemberekkel és jól működő termelési rendszerekkel lehet felvenni a versenyt a nyugat-európai gazdaságokkal, amelyek már évtizedekkel korábban a legkorszerűbb eszközök és tudás birtokában szervezték, alakították a mezőgazdasági termelést. 

– És ha már szóba került az unió, ne feledkezzünk meg arról, hogy a csatlakozáskor nálunk olyan remények fogalmazódtak meg, hogy a magyar termékek nagyobb piachoz jutnak. Ehhez képest azt kellett tapasztalnunk, hogy hozzánk nyomultak be termékeikkel a nyugati gyártók. Mégpedig olyan gazdaságok, amelyek otthon sokkal nagyobb állami támogatásban részesültek, mint amekkorát a magyar állam tudott saját termelőinek biztosítani. Voltak olyan országok, ahol még az egyébként is kiemelkedő mértékű támogatásnál is többre számíthatott a termelő, ha áruját Kelet-Európa piacaira tudta dobni. Ezzel egy egyenlőtlen harc kezdődött, az import áru – köszönhetően ezeknek a támogatásoknak – nyomott áron került a magyar boltokba, és a rendkívül árérzékeny magyar vásárlók, bár tudták, hogy a hazai termék ízletesebb, jobb, inkább az olcsóbb külföldit választották. Hatalmas csapás volt ez a magyar mezőgazdaságra. De nem járt jobban a feldolgozó iparunk sem. A rendszerváltozás utáni első évtizedben hagyták külföldi befektetőknek felvásárolni a gyárainkat, és egész iparágak mentek tönkre, mert a vevőnek nem a gyár kellett, nem azt kívánta fejleszteni, hanem a piacot akarta megszerezni. Így ment csődbe cukorgyáraink, konzervgyáraink nagy része, hogy csak két példát említsek. De a határok keletről is megnyíltak, ahonnan dömpingáron érkeztek olyan termékek, mint például Kínából a fokhagyma, ami megint csak azt eredményezte, hogy a tőkehiányos magyar gazda vesztesként került ki a piaci harcokból.
De már mi is az unió tagjai vagyunk, az uniós támogatások minket is megilletnek – vetettem közbe. Ez igaz, kaptam a választ, ám a támogatás mértéke közel sem annyi volt a belépéskor egy magyar gazda számára, mint Nyugaton. Emellett az uniós támogatásoknak csak egy része a termelőknek nyújtott pénzek. Ezta magyar államnak ki kell pótolnia. Az uniótól érkező támogatások a teljes összeg 80%-át teszik ki, amihez 20%-ot magyarországi forrásokból kell biztosítani. Vagyis minden 1.000 forinthoz még 200-at ad a költségvetés, ami kevés a nyugati támogatási arányokhoz képest. Ezért is tartom nagyon jó ötletnek, amit decemberben Lázár János képviselő úr kifejtett, miszerint 80%-ra kellene emelni a 20%-os hazai támogatást, mert csak így kerülhetünk versenyképes pozícióba a nyugati, fejlett mezőgazdasággal rendelkező államokkal szemben. 

– Tudom, erre azt mondja a városi ember: na, már megint a parasztok viszik el a pénzt! De tudomásul kell venniük a bírálóknak, hogy ha azt akarjuk, mindig legyen elegendő hazai termék a piacon, ezt az emelést meg kell lépnünk. Erre figyelmeztet most a covid okozta helyzet. Mi lesz, ne adj isten, ha egyszer egy ilyen helyzetben leállnak a külföldi szállítások, vagy akárcsak késnek a szállítmányok, és emiatt áruhiány lép fel. Magyarországnak igenis önellátóvá kell ismét válnia, nem függhetünk a külföldi termeléstől. Ezért hangsúlyozom: most ne az legyen az elsődleges cél, hogy minél többet tudjunk exportálni, hanem az, hogy a hazai piacainkat szerezzük vissza, a gyümölcs,  azöldség, a hús, de minden egyéb mezőgazdasági áru, ami itthon megtermelhető, magyar legyen a polcokon. A hazai termelők védelme nemzeti érdek, és ezt megteszi minden nyugat-európai ország is. A magyar termékek sikeréhez persze szemléletváltásra is szükség van. Gondolok arra, hogy a vásárló is inkább a hazait keresse, járjon bármilyen áruházláncban, még akkor is, ha netán kicsivel többet kell fizetnie érte. 
Beszélgetésünk ekkor a múltidézés helyett már a kiútkeresés irányába kanyarodott. Gémes László felvetette: szó sincs arról, hogy ledolgozhatatlan lenne a hátrányunk, hiszen ma is találni számos példát arra, hogy a magyar gazdaságok között nem is egy kiváló termékkel tud piacra lépni. Két Csongrád-Csanád megyei példát is említett. Megítélése szerint a nagyüzemek közül a szentesi Árpád Agrár Zrt. tevékenysége példamutató, míg Bakó Dániel fiatal agrárszakember paprikára szakosodott gazdasága dolgozik úgy, hogy azt sokaknak követni kellene. 

– De azért is optimisták lehetünk, mert a mi megyénk olyan kinccsel rendelkezik, amivel senki más a környezetünkben. Nálunk a legmagasabb az éves napsütéses órák száma, ami biztosítja azt, hogy különlegesen ízes-zamatos legyen az itt termelt gyümölcs és zöldség. A magyar vásárló csak akkor nyerhető vissza, ha tudja és tapasztalja: igenis jobb a magyar gazda frissen leszállított terméke, mint a kényszerérlelt, kamionon ki tudja hány ezer kilométerről szállított áru. 
Gémes László beszélt arról is, hogy Csongrád-Csanádban még egy hatalmas természeti kincs van, ami segítheti a gazdálkodást. Ez pedig a termálenergia. Korántsem használjuk ki a termálvíz kínálta előnyöket még, tehát ebben is lépnünk kell, és senki ne aggódjon, hogy kiraboljuk a Földet. A számítások szerint 4 ezer évre elegendő, egyébként folyamatosan pótlódó víz készletünk van, ami a mezőgazdasági felhasználás mellett is tud hasznot hajtani, például a haltenyésztésben. 

– Kitérnék a magyar áruk reklámozására is. Sajnos a termékeink marketingje meg sem közelíti azt, amit a nyugati államokban vetnek be azért, hogy eladják az árujukat. Folytatnám a sort azzal, hogy a hajtatóterületek nagyságát kell növelni, és olyan üvegházakra és fóliákra költeni, amelyek egész éven át, folyamatosan biztosítják a termést. De ne feledkezzünk meg a feldolgozó ipar visszaépítéséről sem, mint nagyon fontos követelményről. Azt nem hiszem, hogy olyan méretű konzervgyárak jönnének újra létre, mint amilyenek a rendszerváltozás előtt dolgoztak. De erre szerintem nincs is szükség. Ennél fontosabb, hogy a kisebb körzetekben megtermelt árut helyben feldolgozzák, így teremtve újabb, nagyobb értéket – véli Gémes László.

– Korábban beszéltem arról, hogy a fiatalok körében közel sem olyan népszerű a mezőgazdasággal foglalkozni, mint az kívánatos lenne. Tehát magát a termelést is meg kell szerettetni a következő generációval. Erre számos lehetőség van, most csak egyet emelnék ki. Az Agrya, a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége indította el a Vesd bele magad! programot. Ennek keretében, mint azt honlapjukon egészen pontosan megfogalmazzák, kisiskolás, jellemzően 6-10 éves gyerekek kapnak vetőmag csomagot, benne különböző zöldségek vetőmagjával. A gyerekektől azt kérik, hogy a vetőmagot otthon vessék el, és ami terem azt fogyassza el a család. A program célja a szemléletformálás, annak bemutatása, hogy kevés munka befektetésével egy család meg tudja termelni a saját ellátásához szükséges friss zöldséget és nem kell azt a szupermarketben megvásárolni. Az akció arra is fel kívánja hívni a figyelmet, hogy a helyben előállított és frissen, gyorsan értékesített termékek más minőségűek, felhasználhatóságuk, élvezeti értékük eltérő a nagyáruházakban található zöldségektől, gyümölcsöktől. Másrészről ez a program azt is megmutatja, hogy nem szégyen a fizikai munka, hiszen van kézzel fogható eredménye. Ezt nagyon remek kezdeményezésnek tartom, hiszen egy új szemléletű, a korszerű gazdálkodás megtanulására is fogékony szakembergárda nőhet ki a termesztéssel így megismerkedő gyerekekből – fogalmazta meg reményeit Gémes László. 

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai