2021. 04. 20., kedd
Konrád, Tivadar
Agrometeorológia
növényvédelem
Részletes agrometeorológia
xxx Menü xxx

Kukoricatermesztés: tömegtermelés – ésszerűen (II.)

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Horváth Tamás szaktanácsadó, 2021/02/09
Címkék: növénytermesztés, kukorica, talajművelés

Az Agrárium ezelőtti számában (2020. december) áttekintettük a második legfontosabb szántóföldi növényünk termesztésében Magyarország elfoglalt világ- és hazai piaci pozíciót. A termelés fejlesztésének lehetőségeit, feltételeit. Szóltunk a legújabb növényvédelmi feladatokról is. Most a kukoricatermesztés kapcsán, a termeléstechnikai körülmények elemzésével zárjuk mini sorozatunkat.

Kukoricatermesztés - Talajművelés, magágykészítés

A talajművelés terén a rendszerváltás óta eltelt három évtizedben a talajok tömörödése és a talajok elsavanyosodása lett a termelés biztonságát csökkentő két legfontosabb tényező. Az ország területének nagy részén az eketalp és a tárcsatalp is kialakult a helytelen művelési gyakorlat, a művelési kényszerhelyzetek, a talajok kedvezőtlen nedvességállapotban történt túlművelése következtében. A több, egymást követő, súlyosan aszályos esztendő és az azokat követő, súlyos belvízkárokat is előidéző, extrém csapadékos évjárat ismételten felhívta a gazdálkodók figyelmét az idő- és energiatakarékos, a környezetkímélő eljárások jelentőségére.

Közismert, hogy a szántóföldi növénytermesztés egyik legjelentősebb költségtényezője a talajművelés, így a termelési költségek csökkentését a direkt, illetve mulcsba vetéses termesztéstechnológiák üzemi méretű alkalmazása, fejlesztése jelentős mértékben elősegítené. Vizsgálatok egyértelműen igazolták a forgatás nélküli, csökkentett menetszámú talajművelés nedvességmegőrző hatását a hagyományos, ekére alapozott műveléssel szemben. A talajban tárolt többletnedvesség előnye száraz évjáratokban jelenik meg igazán, mivel a termesztett kultúrnövény növekedése és fejlődése számára jóval több felvehető víz áll rendelkezésre a kritikus időszakban. A nedvesebb talajállapot következtében a talaj biológiai állapota is kedvezőbb, ami segíti a vízálló, jobb szerkezetű (mechanikai terhelésekkel szemben ellenállóbb) talajszerkezet kialakulását, a tápanyagok nagyobb mértékű táródását. Sajnos, az előbb említett tények és érvek ellenére sem történt előrelépés az energiatakarékos, szántást helyettesítő, talaj- és környezetkímélő művelési rendszerek hazai elterjesztésében. A széles körű elterjedést gátolja a speciális géprendszer meglehetősen nagy bekerülési értéke, illetve a gépek rövid kihasználtsága és nagy vonóerőigénye.


1. ábra. Forgatás nélküli művelés eszköze a nehézkultivátor

Tavaszi magágykészítés és vetés döntően befolyásolja a kukoricanövény fejlődését, elsősorban a vegetáció kezdeti szakaszában. A vetést megelőző talaj-előkészítő műveleteknek arra kell irányulniuk, hogy az elvetendő mag számára a vetésre alkalmas időszakon belül minél előbb, minél jobb feltételeket teremtsünk a csírázáshoz és az egyöntetű keléshez, valamint a kezdeti gyors fejlődéshez. Nagy jelentőségűek ebből a szempontból azok a kombinált művelő eszközök, amelyekkel a vetést megalapozó alapműveletek (simítózás, műtrágya-bedolgozás) és a vetés előtti magágykészítés egy műveletben elvégezhető. 


2. ábra. Vetőágy előkészítés kompaktorral

Kedvező fizikai és biológiai állapotú magágy azonban csak akkor érhető el, ha az előző beavatkozások (tarlóművelés, alapművelés és elmunkálás) minősége jó, és nincs szükség energiapazarló és talajszerkezetet romboló kényszerművelésre. Kiemelten fontos ezért a talajszerkezetet kímélő és a csapadék befogadását biztosító őszi alapművelés elvégzése. A korai felmelegedés következtében a felső 5 cm-es réteg talajhőmérséklete az utóbbi években esetenként már április 5. előtt elérte a 10 Celsius fokot. A korábbi vetésidővel 10–40 ezer forinttal is lehet csökkenteni a hektáronkénti szárítási költséget.

Az aszálykár mérséklésének egyik lehetősége a hektáronkénti kisebb növényszám, ezzel kihasználva a növények egyedi termőképességében rejlő lehetőségeket. Másik lehetőség a rövidebb tenyészidejű hibridek termesztése, hogy a kritikus generatív szakasz elkerülje, illetve megelőzze a gyakori aszályos periódust. Az optimális növényszám meghatározása csak a többi termést befolyásoló tényező figyelembevételével tervezhető. Általánosan kijelenthetjük, hogy abban az esetben, ha tavasszal az induló vízellátottság kedvezőtlen, akkor elegendő a kisebb, hektáronkénti 60–70 ezres növényszám. Különösen aszályos években kritikus a megfelelő növényszám kialakítása. Ilyen években öntözés nélkül a hektáronkénti 60–70 ezernél magasabb növényszám 7–14 százalék terméskiesést okozott. A jó termés eléréséhez kedvező vízellátottság esetén, öntözött állományban hektáronként maximum 70–80 ezer közötti növényszám javasolt. Ettől nagyobb növényszám a kisparcellás kísérletek szerint nem indokolt, mert a termés 7–8 százalékkal kevesebb volt. A vetéskori tőszámról ajánlott kikérni a fajtafenntartó ajánlásait, ugyanis termőhelyre és időjárásra specifikusan egyes hibridek sűríthetőségeinek tűréstartománya széles intervallumban mozog!

Tápanyagpótlás

A műtrágyázás módjában az elmúlt években jelentős változások következtek be. 1960 és 1980 között az egy hektár mezőgazdasági területre jutó műtrágya mennyisége a kezdeti érték többszörösére nőtt. A műtrágya-felhasználás dinamikus növekedése 1985-ig tartott, ezzel együtt ugrásszerűen nőttek a termésszintek is. Az 1990-es évek elejétől alapvető változások következtek be a hazai kukoricatermesztésben. A rendszerváltást követően a finanszírozási nehézségek miatt az inputok mennyisége, a ráfordítások színvonala csökkent. Pénzhiány miatt gyakran elmaradt az alapműtrágyázás, illetve az csak a nitrogénre korlátozódott. Mindezek következtében a tápanyagmérleg negatív lett, a terméssel kivont tápanyagnak csak a 60–70 százalékát juttatták vissza, ezért a talajok termékenysége folyamatosan csökkent. Az állatállomány nincs olyan szinten, hogy a keletkezett szerves trágya jelentős tápanyagforrást biztosítana a talajok számára, a zöldtrágyázás pedig az utóbbi években a „zöldítési” kötelezettség, illetve egyéb jogszabályok miatt nyert teret. Viszont a termelők a kényszer hatása alatt nem szakszerűen zöldítenek, tehát a tápanyagforrás oldaláról nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Ráadásul bebizonyosodott, hogy a kukorica elé vetett keresztesvirágú zöldtrágyanövény (olajretek és fehérmustár keveréke) a rovarkártevőket annyira felszaporítja, hogy az ősszel vetett repce megvédése kontaktszerekkel már teljesen lehetetlen a folyamatos betelepedés miatt! 


3. ábra. Szakszerűtlen, gyomos zöldtrágya másodvetés

Manapság egyre terjed a gazdálkodók körében a talajoltó és tarlóbontó baktériumok használata. A fenntartható gazdálkodás és a talajélet helyreállítása szempontjából a véleményem szerint elsőrendű feladat, a tarlómaradványok elbontásán kívül számos olyan makro elemet mobilizálnak a talaj egyébként „holt” tápanyagkészletéből, ami használatuk nélkül felvehetetlen lenne, valamint az is közismert, hogy néhány növénypatogén gombát, mint például a fuzárium fajokat erősen gyérítik a talajban!

Okszerű, gazdaságos és környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás rendszeres és periodikus talajtápanyag-vizsgálat nélkül nem valósítható meg. Ennek hiányában szakszerűségről nem beszélhetünk. Az EU vidékfejlesztési célú agrártámogatásainál előírt kötelező talajvizsgálati rendszer ellenére hazánkban a termőterület jelentős részén nem végeznek rendszeres és okszerű talajtápanyag-vizsgálatot és erre épülő tápanyagutánpótlás-tervezést. Mindezek figyelembevételével kijelenthető, hogy jelenleg a gazdasági növények – köztük a kukorica – termesztése során a tápanyag-gazdálkodás szakmailag nem megalapozott, de természetesen vannak ez alól kivételek is. 

Precíziós kukoricatermesztés

A fentiekben tárgyalt termesztéstechnológiai, illetve termést befolyásoló elemek taglalása után meg kell említenünk a jövő innovatív kukoricatermesztési törekvéseit is, amelyek alapja a hely specifikus, GPS-alapú adat felvételezés, illetve az erre alapozott precíziós kijuttatás, ami mind a műtrágya, mind a kukorica vetőmag, mind a növényvédő szerek kijuttatásának a területére folyamatos újításokat hoz!

A precíziós gazdálkodásnak tehát három feltétele van:

1. Pontos földrajzi helymeghatározás (GPS, DGPS) eszközei ma már rendelkezésre állnak, beszerezhetők és a mezőgazdasági munka- és erőgépekre felszerelhetők. A terepi kutató, fejlesztő és adat-felvételező munkához a DGPS-t használjuk, melynek visszatérési pontossága 1 méter alatt van 

2. Az input adatok feldolgozása során létrehozott folyamatvezérlő logikai rendszer (algoritmus). Az elmúlt években a hazai fejlesztő szakemberek kidolgozták a talajvizsgálaton alapuló trágyázási rendszert, a talaj-tápanyagszolgáltató képessége szerinti, táblán belül változó tőszámmal történő vetés folyamatirányítását, a búza, a kukorica és a napraforgó gyomirtásának precíziós folyamatvezérlését és további algoritmusok vannak még fejlesztés alatt.

3. Automatizált kijuttatás-technika. Ma már a gép- és műszaki eszköz piacon kaphatók a precíziós tápanyag kijuttató, vető- és permetező gépek, valamint kultivátorok. A korábban gyártott munkagépek majdnem mindegyike kisebb átalakításokkal alkalmassá tehetők a precíziós műveletek végzésére.

Hogy is nézne ez ki a gyakorlatban?

Az első számú feladat, hogy a gazdaság minden táblájáról készüljön egy pontos táblahatár-felmérés olyan GPS-sel, mely megfelelő pontosságú, összekapcsolható számítógéppel és shape (shp) fájlformátumban állítja elő a táblahatár adatokat. A táblahatár az első fontos információ a tábláról, mert megismerhető a tábla alakja, nagysága, a valószínűsíthető művelési irány stb. A táblahatár shp. fájl segítségével készíthetők elő a különböző mintakiosztási (talajminta, gyom felvételezési stb.) tervek. A táblahatár felmérésére nem szükséges eszközt vásárolni, ugyanis a precíziós tápanyag utánpótlási tervet készítő cégek saját eszközeikkel elvégzik ezt a műveletet. Fontos még, hogy a termelő üzem rendelkezzen internet hozzáféréssel, ugyanis az adatáramlás internetes közvetítéssel valósul meg. 

Az erre berendezkedett termelőüzem folyamatos talajvizsgálatokat végez, így táblán belül is pontos képet látnak az egyes tápanyag-ellátottsági szintekről. A betakarító gépeink hozammérőkkel is fel vannak szerelve, amelyek segítségével hozamtérképeket is készítenek. A tábla tápanyag-ellátottsági adatai és a hozamtérkép-adatok alapján egy elvárt termésszintet meghatározva állítják össze a következő évi hely specifikus tápanyag-visszapótlási tervet, amely a következő évi terméscél alapját képezi!

A traktor táblán belüli tervszerű vezetését a robotpilóta irányítja. Ezáltal a műveletek csatlakozása akár 2 centiméteres pontosságú. A műveletek munkaszélessége programozható, a bejárt területet a számítógép „megjegyzi”, így nem történhet meg rávetés, vagy átfedés a műtrágyaszórásnál, ill. a permetezésnél. A robotpilótához tartozik egy monitor, vezérlő egység és kormánymozgató hidraulika. A traktor vezetőfülkéjére egy megfelelő pontosságot biztosító GPS-t kell szerelni. A fenti műszaki eszközök beszerzési értéke elérheti az 5-6 millió forintot.  A traktorba beszerelt robotpilóta vezeti a táblán az erőgépet a traktor vezetője csak a tábla végén kormányoz, egyébként nem szükséges kormányoznia. A tábla végén a szegélyvetést érzékelve a GPS automatikusan kikapcsolja a megfelelő vetőelemet, vagy akár a műtrágyaszórót vagy a permetezőgépet. Így bármely szabálytalan táblán megakadályozza a rávetés és rákezelést!

A kukoricaszemenkénti vetőgépet gyártók olyan irányban fejlesztenek, hogy gépeik a talajtípus és tápanyag-szolgáltató képesség függvényében változó tőszámmal valósítsák meg a kukorica precíziós vetését. A mai modern kukorica-vetőgépek vetőtárcsáinak meghajtása villanymotorok által történik, így az adott soron belül a tőtávolság (tehát a hektáronkénti tőszám), a traktor ISOBUS rendszerével összeköttetésben rugalmasan változtatható. Mindez emberi beavatkozás nélkül!

Az innováció a növényvédelem terén is beteljesedni látszik, a jövő szántóföldi permetezőgépe a tartályában csak tiszta vizet hordoz, a gép tartozéka 3 vagy 4 darab növényvédő szeres tartály, ahol vagy tömény, vagy törzsoldatban található az adott gyomirtó szer. A traktor elején található érzékeny kamera felismeri és megkülönbözteti a gyomokat, parancsot továbbít a permetező gép felé, ahol is az a növényvédő szer injektálódik a kijuttatandó permetlébe, amire lokálisan abban a pillanatban szükség van. Ezzel a kijuttatási módszerrel a környezetterhelés mérsékelhető, illetve megvalósítható az integrált növényvédelem!

Talán a jövőben egy drón beszerzésén lehetne még távlati célként elgondolkodnunk, amellyel a vadkár-előfordulást és -elhárítást, valamint a kártevők betelepedését lehetne a levegőből figyelni, illetve előre jelezni!
Mindenkinek eredményes kukoricatermesztést kívánok!

Ajánlott könyvek

Tanulmány letöltése X

A kiválasztott tanulmány letöltése ingyenes, ám feliratkozáshoz kötött. Kérjük válassza ki az Önnek megfelelő opciót az alábbiak közül.

Tanulmány letöltése » feliratkozás X

« vissza

Tanulmány letöltése » ellenőrzés X

Ehhez az e-mail címhez nem tartozik aktív feliratkozó. Kérjük, ellenőrizze, hogy azt az e-mail címet adta e meg, amivel feliratkozott hozzánk. Amennyiben új e-mail címmel szeretne regisztrálni, kattintson az alsó "vissza" gombra.

A tanulmány letöltése elindult! » letöltés újra

Kérjük, e-mail címe megadásával erősítse meg, hogy Ön már feliratkozott az Agrárium7 hírlevél listájára, ami után a választott tanulmány automatikusan letöltésre kerül.

« vissza