Sok a tartalék az okszerűbb talajművelésben is

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: L. M., 2021/05/07

Petőházi Tamás,
a GOSZ elnöke

A hozamok emelkedését az öntözésfejlesztés és a technológiák korszerűsödése hozhatja el, ebbe beleértve az okszerű talajművelést és a precíziós technológiák remélhetően felgyorsuló elterjedését is – derül ki Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetsége elnökének szavaiból. 

– Hogyan zárta az elmúlt évet a gabonaágazat, milyen termésátlagok voltak a főbb kultúrákban?

–  A tavalyi a szántóföldi növénytermesztésben is nagyon nehéz év volt. Emlékezzünk csak vissza: 2020 tavaszán tízhetes aszály sújtotta a mezőgazdaságot. Ez ezért is volt különösen nagy tragédia, mert 2019 őszén optimális körülmények között végezhették a gabonatermelők az őszi munkákat, így a vetéseket is. A jó feltételek mellett időben elvégzett talajmunkák és az optimális idejű vetések következtében 2020 tavaszára a gabonák rég nem látott, jó állapotba kerültek, azonban a tízhetes aszály majdnem tönkretette a termést. Így végül egy átlagos termést tudtunk csak betakarítani. 

– Az aratás előtti várakozásokat azonban ez az átlagos termés is meghaladta. Ez minek köszönhető? 

– Még időben érkezett meg a csapadék, ami mentette a helyzetet. Az egyes kultúrákra eltérően hatott az időjárás: a legjobban az őszi káposztarepcét viselte meg, itt a termésátlag elmaradt a szokásostól, és napraforgóból is kevesebbet takaríthattunk be az előző évek átlagánál. A gazdálkodás eredményessége szempontjából a gabonatermelőkön ugyanakkor sokat segített, hogy 2020 őszén nagyon intenzív nemzetközi gabonaár-emelkedést tapasztalhattunk. Így azok a termelők, akik addig még nem adták el a termésüket, azok a betakarítás-közeli időszakhoz képest jóval magasabb áron tudták azt értékesíteni.
 
– Hogyan lehetne növelni a termésátlagokat? Ha megnézzük a hivatalos statisztikákat, látszik, hogy a búza 2015 óta stabilan 5 tonna fölött hoz hektáronként, de egyszer sem érte el az 5,5 tonnát. Mi szükséges ahhoz, hogy kitörjünk innen?

– A hazai termésátlagokat a csapadék és a csapadékeloszlás milyensége határozza meg, vagyis egyértelműen a víz a szűk keresztmetszet a szántóföldi növénytermesztésben. Azt is látni kell, hogy a szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozók 10-15 százaléka ennél az átlagnál azért jóval magasabb terméshozamokat képes elérni, és ér is el. Ők korszerű technológiával gazdálkodnak, kalászosból a 8–10 tonnát is meg tudják termelni, olajos növényekből – napraforgóból, repcéből – a 4 tonnát, kukoricából pedig 10–12 tonna fölötti hozamokkal dolgoznak. A gabonatermesztés nagy kihívásainak való megfelelés viszont azok számára nagyon nehéz lesz, akik átlagos, vagy az alatti terméshozamokkal képesek csak termelni.

– Ezen kihívások közül nyilván a klímaváltozás számít az egyik legnagyobbnak. Ehhez hogyan képes alkalmazkodni a gabonaágazat? 

– A klímaváltozásból talán azt érzékeljük leginkább, hogy az utóbbi időben száraz és csapadékos periódusok váltogatják egymást. Tehát, ha van egy 6–8 hetes száraz periódus, akkor utána jön egy 4–5 hetes, nagyon intenzív csapadékos időszak. Erre jó példa volt 2020, amikor például az október kiemelkedően csapadékos volt, miközben előtte és utána is kifejezetten száraz ciklussal találkoztunk. A klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás sokrétű feladat, amelynek a legkézenfekvőbb módja nyilván az öntözésfejlesztés lehet. Hangsúlyos elem a fajtaválasztás is. A kiváló termőképességű, a klimatikus viszonyainkhoz alkalmazkodó fajták csatasorba állításához pedig arra van szükség, hogy már a nemesítési célok között is kiemelt legyen a szélsőséges időjárási körülmények tűrése – ami egyébként most így is van. Szintén fontos a sokkal okszerűbb talajművelés és talajerő-gazdálkodás is, vagyis, hogy a gazdálkodók olyan állapotban tartsák a talajokat, hogy amennyiben megérkezik például a csapadékos időszak, és két-három hétig nem lehet rámenni a termőterületre, azok akkor is rendben legyenek. Nagyon lényeges az is, hogy a száraz időszakokban pedig a talajok képesek legyenek a lehető legnagyobb mértékben megőrizni a bennük lévő nedvességet.

– Adódik is a kérdés, hogy milyen trendek vannak a talaj termőképességének hosszú távú fenntartása, illetve javítása érdekében alkalmazott módszerekben? 

– A legelfogadottabb irányzat az, hogy a termesztőnek meg kell próbálnia kielégíteni a növény igényeit. Természetesen mindezt úgy, hogy figyelembe veszi saját termőterületének helyspecifikus adottságait, és az azokból adódó lehetőségeket. Vagyis például, ha valaki egy közepesen gyenge termőtalajon gazdálkodik, akkor ennek figyelembevételével nem arra kell törekednie, hogy országos rekordtermést próbáljon elérni, hanem arra, hogy – a hatékonyságot folyamatosan szem előtt tartva – megpróbáljon a növény igényeinek megfelelő termesztéstechnológiát alkalmazni. Szerencsére ezek az intenzív, jó minőségű vetőmagok erre már nagyon jól tudnak reagálni. Ennek az optimalizálásnak a talajművelésre és a talajerő-gazdálkodásra is jellemzőnek kell lennie. Fontos például annak a megakadályozása, hogy csökkenjen a talaj humusztartalma. Ahol lehetőség nyílik rá, a minimális talajforgatásos, vagy forgatás nélküli talajművelést kell elterjeszteni, illetve alkalmazni. Ez egy nagyon fontos dolog, amire a termelőknek át kell állniuk.

– Említette az öntözést, mint a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás egyik fontos eszközét. Az öntözésfejlesztési stratégia megvalósítása konkrétan hogyan segítheti a gabonaágazatot?

– Az egyértelmű, hogy az öntözésfejlesztés távlati céljainak elérése nagyon komoly változást hoz majd a szántóföldi növénytermesztésben. Már az is nagy hatású lesz, ha elérjük a 300 ezer hektárt, az pedig főleg, ha a távlati terveknek megfelelően eljutunk addig is, hogy 800 ezer – 1 millió hektáron teremtődjenek meg az öntözési lehetőségek. Most elsődlegesen azokat a növényeket termesztjük öntözéses keretek között, amelyek ki tudják termelni ezt a ráfordítást, és olyan árbevételt tudnak produkálni, amellyel már megéri az öntözés. Erre jó példa a kukoricavetőmag-előállítás. Ha nagy területen lesz öntözési lehetőség és a gazdák ezt ki is használják, az együtt jár majd azzal, hogy valamilyen szinten megváltoztatja a vetésszerkezet is. Az öntözés ugyanis nemcsak termésnövelő hatású, hanem egy sokkal magasabb termésbiztonságot adó termesztéstechnológiai elem, ennek következtében pedig a termelők bátran termelnek majd olyan növényeket, amelyek most Magyarországon még nem elterjedtek, viszont nagyon magas árbevételt hoznak. Ilyenek például a gyógyszeripari alapanyagok. Az öntözhető terület megnövekedése egyben a szántóföldi zöldségtermesztés nagymértékű előretörését is jelentheti.  Összefoglalva tehát, az lehet reális, hogy olyan növényeket termesszünk az öntözött területeken, amelyeknél hektáronként 1,5–2 millió forintos árbevételről beszélhetünk. Egyébként azt lehet mondani, hogy öntözött körülmények között egy kukorica 2-3, esetleg 3,5 tonnával teremhet többet, mint öntözetlen körülmények között. 

– Mekkora területet érinthet ez az öntözésfejlesztés a gabonatermesztésben?

– Most körülbelül 80 ezer hektáron öntöznek, és a mesterséges vízpótlással ellátott területből mintegy 30 ezer hektáron történik vetőmag-termesztés. Ha az összes öntözött terület 300 ezer hektárra növekszik, akkor az a gabona termékpályán meglátásom szerint 100–150 ezer hektárt érinthet. Az öntözött területek növekedése ugyanakkor a gabonatermesztésre áttételesen is kedvező hatást gyakorolhat, hiszen ha van víz a csatornahálózatokban, az nagy területen javítja a mikroklímát, és ezzel például csökkenti a légköri aszályt.

– Mit jelentenek a gabonatermesztésben a precíziós gazdálkodási módszerek?

– A precíziós gazdálkodás egy nagyobb gyűjtőfogalom, az agrárdigitalizáció része, amely révén nem csak a szántóföldi növénytermesztés, hanem az egész agrárium a kor kihívásainak megfelelően egy digitális világba kerül. Annak a generációnak, amelyik néhány éven belül a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban kezd majd dolgozni, a digitalizáció már alapkövetelmény, és természetes lesz számukra, hiszen nem csak tanulnak róla, hanem abba szinte már beleszülettek. A digitalizáció másik hajtóereje az a mérhetetlen munkaerőhiány, ami az előrejelzések szerint közép- és hosszú távon várható az agráriumban. Ebből következően gyakorlatilag mindent meg kell próbálni gépesíteni és digitalizálni, mert valószínűleg nem lesz elég ember, aki elvégezze ezeket a munkákat. Zárójelben jegyzem meg, hogy ez azt is jelenti, hogy nagy probléma lehet a kézimunkaigényes ágazatokkal, amelyeket nem lehet gépesíteni, hiszen egyelőre nem látszik, ki dolgozik majd ezekben az ágazatokban. 

– Mennyire elterjedtek a gabonatermesztésben a precíziós gazdálkodási módszerek, és melyek a legnagyobb kihívások ezen a területen?

– A termelő kollégák visszajelzése alapján a legnagyobb kihívást a precíziós gazdálkodásra történő átállás jelenti. Nem hiába lesz tehát forrás Magyarországon a precíziós technológia megvalósításának a támogatására. Érdemes azonban arra is kitérni, hogy ellepték a piacot precíziós eszközöknek mondott kütyük is, amikkel az ezeket terjesztő szélhámosok félrevezetően lejáratják az egész technológiát. Ezeket úgy kell elképzelni, mint egy két ceruzaelemmel működő, 3 ezer forintos egyszerű eszközt, amit az interneten meg lehet rendelni, de amikor használná a vevő, rájön, hogy nem működik. A másik dolog, ami már eléggé elterjedt Magyarországon, az a digitális kormányzás. Ennek a segítségével a mezőgazdasági gépek pontosan, párhuzamosan tudnak menni a földeken, ami egy nagyon jó költséghatékony dolog, ami segít a gépkezelőnek, a tulajdonosnak, és a kor kihívásainak megfelelő, tizenvalahány évvel ezelőtt nagy dolognak számított, de azért még ez sem nevezhető precíziós gazdálkodásnak. 

– Mi az, amit már megfelel ennek a fogalomnak?

– Aránylag már jól elterjedt dolog, hogy felmérik a táblán belüli adottságokat, ismerik a tábla heterogenitását, hozamtérképeket gyűjtenek, a talajadottságokat pedig összetesszük a hozamtérképpel. De én úgy gondolom, az igazi precíziós gazdálkodás az, amikor valaki ezek alapján a tápanyagot változó mennyiségben tudja kijuttatni a területre, és változó tőszámmal is tud vetni. Mindezeket pedig a táblán belüli adottságok ismeretében teszi. Azt még pro-precíziós gazdálkodásnak nevezem, hogy valaki rendelkezik a precíziós gazdálkodás követelményeinek megfelelő technológiával, van vetőgépe, ami alkalmas arra, hogy változó tőszámmal vessen, de nem használja ezt a funkcióját. Igaz, van hozam- és talajtérképe, de ezeket az információkat nem használja például a tápanyag-kijuttatásban és a vetésben sem.

– Vagyis a gépek által gyűjtött rengeteg adat értelmezésében és felhasználásában vannak még hiányosságok?  

– Azt gondolom, még ezzel sincs semmi gond. De ezeket be kellene építeni a következő munkamenetbe és a következő évi gazdálkodásba. Vagyis az, hogy a gazdálkodónak sok adata van, azokat tudja értelmezni, és érti is azt, hogy mi történik a földjén, az egy szép dolog, de hogy egy hasonlattal éljek: az egyetemen ez csak arra elég, hogy egy kettessel átmenjen. Az az igazi érték, ha ezeket az adatokat fel is tudja használni a következő évben. Sajnos itt látok egy nagyon komoly elmaradást, illetve szakadékot a gazdálkodói társadalomban. Nagyon sokan eljutnak odáig, hogy képződik náluk ez az adatmennyiség, értelmezni is tudják, de valamilyen oknál fogva a következő évben ezt már nem ültetik bele a gazdálkodásukba. 

– Mi lehet ennek az oka?

– Nagyon sokan beszereztek már precíziós gépeket, és gyűjtik az adatokat. A precíziós technológiák viszont akkor működnek jól, ha minden eszköz képes kommunikálni a másikkal. Jelenleg viszont ez nincs így, tapasztalataim szerint erre van a legtöbb panasz, ezért úgy gondolom, jelenleg ez a legnagyobb gátja az ugrásszerű fejlődésnek. Ezeknek a problémáknak a megoldásához további komoly anyagi befektetésekre van szükség, és ezért is szerencsés, hogy erre az új uniós költségvetési ciklusban, sőt, már a két átmeneti évben is jut forrás. Erre nagy igény is van, amit jól meglátott a minisztérium, a támogatással pedig megadja a termelőknek azt a segítséget, amivel ezt az utolsó egy-két lépést meg tudják tenni. Úgy gondolom, hogy így már a következő években eljutunk odáig, hogy a tábla adottságainak megfelelő, változó mennyiségű tápanyag-kijuttatást és a változó tőszámot is alkalmazni tudják a termelők, és így komplex lesz a precíziós gazdálkodásuk. 

– Hogyan teleltek az őszi vetések, milyen állapotban vannak a talajok?

– A már említett 2019-es kiváló őszhöz képest tavaly sokkal mostohább körülmények voltak. Októberében jött egy nagyon csapadékos időszak, emiatt csúsztak a talajelőkészítési, és betakarítási munkák, és a vetések is. Előfordult, hogy túl későn, még decemberben is vetettek a gazdálkodók, így körülbelül 100–150 ezer hektáron már rendkívül későn került földbe a búza vetőmagja. Mindent összevetve úgy gondolom, hogy közepesen teleltek az állományok. 

– Mi várható a tavaszi vetéseknél? 

– A száraz periódus optimális volt minden talajmunkához, a tavaszi magágyelőkészítéshez, és az őszi vetések fejtrágyázásához egyaránt. Mindent időben el tudtak kezdeni a gazdálkodók, igaz a tömeges vetésekhez április elején még hűvös volt az idő, az éjszakai fagyok, és alacsony nappali hőmérséklet miatt a talajok nem tudtak kellőképpen felmelegedni. De gazdálkodók ismerik a mondást, amely szerint az áprilisi árpa az maradjon a zsákban, így aki akarta, el tudta vetni a tavaszi árpáját. Egyébként évente 25-30 ezer hektáron termesztünk tavaszi árpát. A klímaváltozás hatása ennél a növényünknél is tetten érhető már. A gyenge telek hatására ugyanis több termelő már ősszel elveti a tavaszi árpát, ami pedig 2-3 évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna.

– Ősztől jelentős gabonaár-emelkedést tapasztalhatunk. Milyenek a nemzetközi gabonapiaci kilátások, maradnak-e a magas árak?

– Hogy a nemzetközi gabonaárakat mi határozza meg, arra csaknem ötven szempontot tudunk mondani. De mindig van néhány olyan perspektíva köztük, amelyek elhatalmasodnak a többi felett, és nagyon fontos információvá válnak. Menjünk vissza 2020 őszére: sajnos az északi féltekén kevesebb gabona termett, mint amit megszoktunk. Ennek következtében a kínálat alacsonyabb lett, mint az elmúlt években, ehhez pedig hozzájön az is, hogy 2021 elején Dél-Amerikában, és a déli féltekén általában a betakarítási adatok is gyengébbek a megszokottnál, tehát ott is kevesebb termett, mint szokott. Hűvös áramlat érte el a dél-amerikai partokat, és nem volt optimális a nyaruk. Fölfelé hajtja az árakat az is, hogy Kína az afrikai sertéspestis miatti állománycsökkenés után már visszaállítja a sertéstelepeit, növeli a sertésállományát, és ennek megfelelően minden takarmányt vagy takarmány-alapanyagnak felhasználható terméket megvásárol a világban. Itt hatalmas mennyiségekről van szó, ez pedig nyilvánvalóan hajtja föl az árat. Úgy gondolom, ebben a szezonban még nagyon jó ára lesz a gabonának, és bár az aratás pici korrekciót hozhat a piacon, de magas árakra számítok az egész szezonban.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai