Kiváló minőségű rozsszenázs készítése

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Iván Ferenc takarmányozási szakmérnök, szaktanácsadó, 2014/09/10
Címkék: takarmányozás, rozs, rozsszenázs, zöld rozs, szálastakarmány

Méltán emelik ki a termelők a bendőben lebontható és egyben struktúrát is adó rost jelentőségét, hiszen ez határozza meg az étvágyat, valamint a bendőfolyadék kémhatásának szabályozásában fő szerepet játszó nyáltermelést, így az állat egészségét és termelését is.

Az Ahrhoff GmbH erjedést segítő adalékokkal is foglalkozó cég pár éve minőségi versenyt hirdetett az erjesztett tömegtakarmányok között. A sok kiváló lucernaszenázs mellett egy kissé elöregedett rozsszenázst is kiküldött az USA-ba bírálatra a cégvezető: Jens Fahler. Nagy meglepetésre szervesanyag-, valamint rostemészthetőség tekintetében így is kimagasló eredményt ért el a rozsszenázs. Ekkortól kezdtem – mint takarmányozási szaktanácsadó – én is intenzíven foglalkozni a rozzsal, mint tömegtakarmánnyal. Több tapasztalt termelővel együtt közösen vittük végig a termesztés „finomra hangolását”, s próbáltuk megállapítani az egyik legfontosabb minőséget befolyásoló tényezőt: a vágási (kaszálási) időpontot (fenofázist), és meghatározni azt a rozsfajtát, amely ekkor kaszálva a legjobb minőséget (takarmányértéket) és nagy zöldtermést is biztosítja. Ez a tényező volt az egyik legfőbb oka, hogy a nyugat-európai gazdáktól eltérően nem terjedt el már régebben nálunk is a rozsból való szenázs készítése. A kalászosokat eddig a kalászhányás kezdetén vagy tejesérésben kaszáltuk, s a rozs ebben a fenofázisban csekély táplálóanyag-tartalmú, elvénült rostfrakciójú, alig-alig emészthető takarmányt produkált.

Mára a szakma már tudja, hogy az ideális vágási időpont az, amikor a kalász még hasban van. Igaz, ekkor kell a legnagyobb önuralom, hiszen „olyan intenzíven nő, hogy ha várunk egy kicsit, nagyobb hozamot takarítunk be”. Akik így tesznek, a minőséget áldozzák fel: egy-két hét alatt 20%-ról a felére csökken a nyersfehérjetartalom, és a jó emészthetőségtől is búcsúzhatunk.

A „zöldrozs” a hazai hagyományos tömegtakarmányok kiváló kiegészítője az alábbiak miatt:

• optimális időben betakarítva
• kimagasló a táplálóanyag- tartalma, mely kiváló emészthetőséggel párosul;
• gyenge termőhelyen, szélsőséges időjárási viszonyok között is megfelelő hozamot biztosít;
• a legkorábban betakarítható erjesztett szálasunk, így pótolhatja a hiányzó tömegtakarmányokat;
• termelési költsége kedvezőbb a hasonló minőségű terményekéhez képest;
• kíméli a talajt, takarékosan bánik a talaj tápanyagaival, valamint a vízzel;
• az április közepén történő kaszálását követően a terület még hasznosítható szemes- vagy silókukorica vetésével.

Az évek során mindig kíváncsi voltam, hogy a különböző termelőknél – tapasztalatom átadásával – milyen minőséget tudunk elérni a rozsszenázzsal? 2013-ban a martonvásári Prograg Kft. szenázsa – amelyet a Dr. Orosz Szilvia (akinek vizsgálatai a tömegtakarmányok tekintetében meghatározóak a gyakorló szakemberek számára) által irányított gödöllői ÁT. Kft. Takarmányanalitikai Laboratóriuma bevizsgált – a rozsszenázsok közül a legkiválóbb lett! A sikerhez három tényező kellett:

• 1. A termelést irányító fiatal szakember: Gajdó László, aki rendkívül igényesen és lelkiismeretesen betartott minden technológiai követelményt.
• 2. Sikeres volt fajta megválasztása, hiszen a szélsőséges időjáráshoz szokott, hazai nemesítésű Ryefood rozsfajta vetőmagját választotta, mely meghálálta a szakszerű törődést: nyersfehérje-tartalma 18,4% lett, mért emészthetőségre épülő laktációs nettó energiája 6,5 MJ/kg sza., s ami megkoronázza takarmányos szempontból a kiváló táplálóanyag-tartalmi értékeket, az az emészthetőség: a teljes szervesanyag-emészthetőség 78%, míg az NDF emészthetősége 72%!
• 3. A fenti kiváló minőségű rozsszenázs biztonságos erjedését az Ahrhoff GmbH adaléka segítette.

Ez a fenti paraméterekkel jellemzett kiváló eredmény (takarmányérték) kell a „boldoguláshoz”, így már érthető és megszívlelendő a bevezető sorokban olvasható mondás. A rozsnak tehát különös jelentősége van hazai tejelő tehenészetek takarmányozási stratégiájában!

Más, gyengébb termőhelyi adottságú területeken is kedvező minőséget biztosított a Dr. Kruppa József által nemesített Ryefood fajtájú takarmányrozs, mely ellenáll a zord télnek és a betegségeknek, továbbá a kaszálás időpontjáig kártevők kártétele sem volt megfigyelhető. Viszont hasonlóan más „zöldrozs” fajtákhoz és hibridekhez – nem tűri a betakarítás időpontjában a kompromisszumot, és kimagasló minőséggel hálálja meg a szakszerű technológiai fegyelmet és gondoskodást. A fonnyasztás során sokszor nehéz a döntés, hiszen a 18% körüli szárazanyag-tartalmú lekaszált rozs még szársértés és szőnyegrendre terítés esetén sem „szívesen” adja le nedvességtartalmát. Az idei (2014) év tavaszán különösen hűvös volt, illúziónak tűnt a 48 óra fonnyasztás utáni 30% szárazanyagtartalom elérése. Ilyen körülmények között biztonságos megoldást jelent a rendkívül gyors erjedést segítő adalék, így még az ideálisnál nagyobb víztartalmú, erjesztett tömegtakarmányok esetében is a legkedvezőbb tejsav-ecetsav arányt értük el. A fentebb említett martonvásári minta a 64 g/kg sza. tejsav mellett nem tartalmazott mérhető mennyiségben ecetsavat! Ennek eredményeként a jó íz, a kiváló emészthetőség jó étvágyat és jó tejtermelést biztosít – még a nyári forró időszakban is. Az elmúlt 10 évben erjedést segítő adalékunk sokszor – valóban elkeserítő helyzetben – mentette meg a telep legfontosabb reményét: az éves tömegtakarmány-készletet.

Ajánlott kiadványokNovotniné Dr. Dankó Gabriella szerk.:
SertéstenyésztésBárány lászló - Pupos Tibor - Szöllősi László (szerkesztők):
Versenyképes brojlerhizlalásFári Miklós Gábor, Popp József szerkeszetők:
Biotechnológia - Anno 1920-1938 és ma Ereky Károly programja a fehérjeprobléma megoldásáról és napjaink feladataiDr. Radics László (szerk.):
A rozs termesztése

Ez is érdekelhetiTakarmányozás a tejelő szarvasmarha tartásbanA tritikále szerepe a takarmányozásbanAlternatív (nem ketreces) tojótyúktartás