Több hazai bort kellene fogyasztani

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: (hajtungy), 2021/05/13

Szakmai, éghajlati, biológiai szempontból jó évet zárt tavaly a hazai borágazat, kezdte mondandóját az elnök. Év közben persze, a klímaváltozás is éreztette hatását, miként a többi mezőgazdasági szektorban, bár úgy tűnik, hogy a szőlőültetvények könnyebben igazodnak a csapadék szélsőséges eloszlásához, a hőmérséklet gyors változásaihoz. A május-júniusig tartó hűvös, esős idő a vegetációs időszakot jelentősen meghosszabbította, viszont a következő hónapokban a szőlő utolérte magát, és a régi időkre emlékeztetve, augusztus végére az Irsai Olivér szőlőfajták – velük kezdődik a szüret időszaka Magyarországon – már beértek, és szüretelték. A többi szőlőfajta is a megszokott időpontra beérett, a tokaji borvidéken sem volt probléma, így a késői érésű szőlőfajtákat is időben leszüretelhették. Összességében tehát elmondható, hogy szép alapanyagok termelődtek, és ennek köszönhetően a bor tavalyi évjárata egyértelműen jó minőségű, jelentette ki az elnök.

Font Sándor,
az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnöke

Széles a hazai választék

A hazai borászatok szinte mindegyike a piaci igényekhez igazodóan készíti a borválasztékát, ebből adódóan széles a borszortiment. A piacra kellenek a friss és az érlelt borok, így a borászatok maguk döntik el, hogy melyik fajtából milyen arányban készítenek bort. Népszerűek a friss, reduktív borok közül a fehér és a rozé fajták, amelyeket gyakorlatilag egy év alatt elfogyasztunk. De az érlelt, ászkolt borok (ezeket a testes boroknak is nevezzük) is keresettek a hazai fogyasztók körében, ezért jó hír, hogy az alapanyag lehetővé tette a jó minőségű borok készítését. Ami a mennyiséget illeti, a zöldszüret ezt jelentősen befolyásolta, mivel a megszokott 3 millió hektoliter helyett 2,7 millió hektoliter bor készült. A hazai szőlőterület nagysága évről-évre változik, jelenleg a nyilvántartott művelt szőlőterület nagysága 62-63 ezer hektár, amelyből az életképes termőterület 53-55 ezer hektárt tesz ki. Az ültetvények termésátlaga jelentős szórást mutat, mert van ahol tudatosan korlátozzák a termésmennyiséget (ezek általában a kisebb, kézműves borászatok), és van ahol elöregedett, kivágás előtt álló, tőkehiányos az ültetvény, amelyen szintén alacsony a hozam, fogalmazott Font Sándor.

Külön kitértünk a szaporítóanyag hazai helyzetére is. Az elnök az 1992-ben alakult Magyar Szőlőszaporítóanyag Termesztők Szövetség információira hivatkozva elmondta, hogy idehaza magas szintű a szaporítóanyag-előállítás. Jogszabályi oldalról sok segítséget ad a bizottság, mert a szőlőszaporítás menete sok esetben nem igazodik a pályázati lehetőségekhez. Márpedig a szőlőtermesztő elsősorban csak támogatással tudja az ültetvényét a kívánt fajtákkal megújítani, ezért kell szinkronba hozni a pályázati lehetőségeket a szaporítás menetével. Idehaza 4-5 nagy szaporító cég, és több tucat családi kisvállalkozás foglalkozik szaporítóanyag-termeléssel. Ha megjelenik az ültetéstelepítési pályázat, akkor hirtelen megnő a kereslet a szaporítóanyag iránt, ám ezt az igényt a szaporító cégeknek nem jelzik előre, így hiány keletkezik a piacon, mondta az elnök. 

A gazdáknak meg kell szokniuk, hogy éves szinten, ütemezve kell a szaporítóanyag igényeiket jelezniük a termelők részére, mert így nem lesz hiány, hangsúlyozta Font Sándor. Az tény ugyanis, hogy csak saját erőből nem tudnak, nem akarnak új telepítésre beruházni a szőlősgazdák. Az uniós támogatásban a szőlőtelepítést külön kasszából finanszírozzák ötéves ciklusban, a jelenlegi pénzügyi ciklus 2022-ben jár le. Minden szőlőtermelő országnak van egy „borítékja”, amelyben az öt évre szóló pályázati pénzek megjelennek, és ebben a borítékban nem csak telepítésre, hanem marketingtevékenység, és egyéb szervezeti működés támogatására is elkülönítenek forrásokat. Az uniós támogatás csökkenő tendenciát mutat, mert míg 10 évvel ezelőtt 90 százalékos támogatottsággal lehetett beruházni, addig jelenleg ez 50 százalékos támogatottságot jelent. De így is nagy könnyebbség ez az 50 százalék akkor, amikor egy hektár új szőlő telepítése 5-6 millió forintba kerül. A telepítési kedv várhatóan az új ciklusban 2023-ban lendül fel, mert ekkor már új pénzügyi keret áll rendelkezésre, hangsúlyozta Font Sándor.

Adminisztratív egyszerűsítések

Az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága olyannyira figyel a borágazatra, hogy bizottságon belül, 2010-ben megalakították a Szőlő-bor albizottságot, amelynek első elnöke Tiffán Zsolt országgyűlési képviselő volt. Miután Tiffán Zsolt visszatért a családi borászat vezetéséhez, Font Sándor vette át az albizottság irányítását, egyúttal az albizottság tevékenységét a pálinkára is kiterjesztette, így az elnevezés kibővült a pálinka szóval. Ez az albizottság az egyik leggyakrabban ülésező grémiumok közé tartozik, és ahogy a többi testületben, itt is csak szakmai ügyeket vitatnak meg, és cserélnek információt.

Ez utóbbi állítást igazolja, hogy a szőlő-borágazatban minden érintett szervezet, hatósági, államigazgatási szervezeti képviselő jelen van az üléseken. Még a vámhatóság is jelen van, mert jövedéki termékekről van szó, és nagyon gyakran ellenőrzik az ágazat szereplőinek a tevékenységét. De segítettek a közúti szállítást, az Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer (EKÁER) működési szabályozásának a finomításában is.

A Szőlő-, bor-, pálinka albizottság munkájában kettéválasztották a borászati üzemeket abból a szempontból, hogy kinek, milyen adminisztrációs kötelezettségük van a különböző hatóságok, de leginkább a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé. A határvonalat ezer hektoliternél húzták meg, ugyanis akik ezer hektoliternél kevesebb bort készítenek, azok kisebb borászatnak számítanak. Az ő számukra jelentősen egyszerűsítették az adminisztrációs kötelezettségeket, míg a nagyobb borászatoknál maradt a szokásos, gyakoribb vámfelügyelettel, elszámolással kötelezett adminisztráció. A mintegy hatezer hazai borászatnak 85-90 százaléka ezer hektoliter bornál kevesebbet készít, vagyis az ágazati szereplők nagy része rendkívül kedvező adminisztratív környezetbe került. Tavaly óta pedig az elektronikus napló bevezetésével, még egyszerűbbé válik a borászati tevékenység nyilvántartása is. Az adminisztratív egyszerűsítésekkel tulajdonképpen életszerűvé vált a hatósági ellenőrzés is, és nem sérült az államigazgatás érdeke sem, mondta Font Sándor.

A piaci helyzet értékelésekor érdemes volt felidézni a 2010-es évet. Ekkor ugyanis 600-700 ezer hektoliter, döntően olasz származású, nagyon gyenge minőségű, 8-9 alkoholfokos bor, rendkívül alacsony áron áramlott az országba. Érdekes, hogy ez a minőség még teljesíti az uniós borminőség kritériumait. Mára ez az import gyakorlatilag megszűnt, mivel a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa általi szabályozás nem tette érdekelté az importőröket a behozatalban, helyette a magyar alapanyag felvásárlása felé terelte őket. Ma már tömeg, lédig borimport gyakorlatilag nincs, mert a rendkívül gyenge borparaméterekkel rendelkező import terméket kiváltotta az itthoni alapanyag. A hazai piac egészen jól kiegyenlítődött, de nagyon nagy küzdelem árán jöhetett létre ez az egyensúly, fogalmazott Font Sándor. A multinacionális üzletlánc áruházak a hazai piacot is uralják, és ez nem mindig kedvez a beszállító borászatoknak. Az üzleti megállapodások újra és újra tárgyalásával ugyanis negatív árspirálba kergetik a borászatokat. Elérték azt, hogy a magyar boltokban bizonyos kategóriájú borok a legolcsóbbak, hiszen a környező országokban, más uniós tagországokban ugyanazt a bort drágábban értékesítik. Öldöklő a harc, és a magyar borászatok a piac megtartása érdekében hajlandók ebbe az árspirálba is belemenni. Főként a tömegborok kategóriájára igaz ez a megállapítás, hangsúlyozta az elnök.

A világjárvány kettévágta a piacot

A pandémia természetesen a borpiacra is hatással van. Azok a kis, kézműves borászatok, amelyek kis mennyiségben, prémium kategóriájú borokat készítenek, döntő mértékben a turizmus által érintett helyekre tudtak beszállítani (ez a HORECA szektor), most katasztrofálissá vált a helyzetük. Nem véletlen, hogy már tavaly két területen is támogatási lehetőséget nyitott meg a kormány, ellentételezve a kis, családi borászatok kieső forgalmát.

Nyilvánvaló, hogy ez a támogatás nem pótolja a teljes veszteséget, de a borászatok legalább nem zárják be a pince ajtaját. A kiskereskedelmi forgalomban viszont fogyasztásnövekedés tapasztalható, mert az történt, hogy a borfogyasztók – miután a HORECA szektor bezárt – otthon fogyasztják a megvásárolt bort, magyarán, nem mondtak le a szokásaikról. Ebből adódóan a multikhoz beszállító borászatok nem panaszkodnak, mert van olyan pincészet is, amelyik növelte az eladását. Kettévált tehát a piac, ami jellemzi egész Európa borpiacát is. Ennek kompenzálására az Európai Bizottság tavaly támogatási programot nyitott a zöldszüretnek és a lepárlásnak, amivel mesterséges alapanyagcsökkenést értek el, ugyanakkor fenntartották a korrekt árszínvonalat is. Ebbe a támogatási formába Magyarország is bekapcsolódott, mert a zöldszürettel jó közepes árszintet lehetett elérni. Tény ugyanis, hogy 2019-ben tragikusan alacsonyak voltak a szőlőtermés felvásárlási árai, míg tavaly már visszaálltak a korábbi, a 2019-es áraknál 40 százalékkal magasabb árszintek, fogalmazott Font Sándor.

Ami a magyar borexportot illeti, volt idő, amikor egymillió hektoliter bort értékesítettünk a külpiacon. Az utóbbi években 700-800 ezer hektoliternél áll meg az exportált bormennyiség, ami viszont nem túl jó képet mutat az összetételét illetően. A lédig borexport túlzott mennyisége jelentősen csökkenti az átlagárat, és egész Európában csak Bulgária export átlagára alacsonyabb a mienknél. Tavaly az éves átlagár meghaladta az egy eurót, addig ez a szám nem érte el azt (0,88 cent). A prémium minőségű, palackozott magyar borok magas áron kelnek el az angol, német, holland, skandináv piacokon, míg a nagy mennyiségű lédig borokat zömmel Szlovákiába, Csehországba és Romániába szállítjuk. A tartálykocsikba kiszállított borokat aztán újra palackozzák, és úgy értékesítik a belpiacukon, jelentette ki az elnök.

A magyar borágazat még mindig az erős útkeresés állapotában van, összegezte az eddigieket az elnök. Mára azonban már letisztult a paletta, és csak azok a borászatok tudtak talpon maradni, amelyek magas minőségű szőlőtermesztéssel készítik el a kiváló minőségű boraikat, amelyekkel a fogyasztói igényeket is ki tudják elégíteni. Ezért kockázatos az évről évre bekövetkező szőlőár-ingadozás, mert némely borász még nem látta be, hogy ha a szőlőárakat irreálisan alacsony áron tartják, akkor hosszabb távon a szőlőtermesztő tönkremegy, és felhagy az ültetvénye gondozásával. Így viszont eltűnik a jó minőségű alapanyag is, és elvész egy tájkörnyezetbe illő termelési kultúra, hangsúlyozta az elnök.

Elengedhetetlen a borfogyasztási kultúra fejlesztése 

A magyar köztudatban úgy él, hogy mi magyarok a világ nagy bortermelői közé tartozunk, mondta az elnök. Nem árt ebben a kérdésben is kitekinteni a bolygó többi bortermelő országára. A 3 millió hektoliteres bortermelésünkkel az Európai Unióban a 8-9. helyen állunk. Az olaszok, a franciák 46-48 millió hektoliter termelésükkel vezetik a listát, míg a spanyolok 38-40 millió hektoliterrel állnak a dobogó harmadik fokán. Emellett Németország is jelentősen megelőz minket, miként Portugália, Görögország is előttünk jár. Mondhatjuk, hogy ezzel az eredménnyel nem mi magyarok befolyásoljuk az Európai Unió borpiacát. Ezért volna szerencsés, ha a hazai borfogyasztókra nagyobb figyelmet fordítana az ágazat. Jelenleg 23 liter az egy főre jutó éves borfogyasztásunk, amivel szintén nem dicsekedhetünk, mert a franciáknál, olaszoknál 45-46 liter/fő/év ez az adat. Az elnök úgy látja, hogy a hazai borfogyasztás növelése csak ágazati összefogással valósulhat meg. Ezért javasolja azt, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa hozzon létre egy marketing pénzügyi alapot, amelybe a tagoknak kötelezően, vagy egy eladott liter bor, vagy egy eladott palack után kellene befizetni egy összeget. Ha ezt nem teszik meg, akkor az igen erős nemzetközi versenyben lemaradunk.

A hazai borfogyasztási kultúra fejlesztése szintén elengedhetetlen, és a marketingtevékenység során meg kell ismertetni a nagyközönséggel, hogy az egyes ételekhez milyen bort lehet fogyasztani, hogyan kell a bort kóstolni, minősíteni, hogyan válasszunk bort a sok közül stb. Fontos megismertetni a bor élettani hatásait, mert a bor beltartalmi értéke meglehetősen nagy. A bor egészségre ható pozitív hatásaira az elnök egy országos rendezvénysorozattal tervezi felhívni a fogyasztók figyelmét. Fontos a rendszeres, széles körű, orvosi kutatási eredményeken alapuló jó tájékoztatás, mert tisztában kell lenni a bor jótékony élettani hatásaival is, a napi 1-2 deciliter bor fogyasztása mellett. Ezáltal az egy főre jutó éves borfogyasztásunk növelhető, ami nemcsak a szőlőtermesztőknek, a borászatoknak jelentene nagyobb bevételt, keresletet, hanem nyerne vele a nemzetgazdaság, az egészségügy, és meghosszabbodna az átlagos élettartam is, mondta végezetül Font Sándor.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai